A Centrifuga új rovatában, a Meetingben elsőként Müesser Yeniay török költőnő verseit olvashatják.
Müesser írásai rendkívüli érzékenységről tanúskodnak, gyengédek és különlegesek. Légies hang, szokatlan metaforák. Versei a sivatag, a végtelen homokdűnék lágy szellő által belengett tájait idézik, egy olyan táj képzetét keltik, amely végtelenségével nem csak az öröklét szimbóluma, hanem a vágy, a kimeríthetetlen szomorúság és mérhetetlen magány megtestesítője is.
MÜESSER YENİAY Izmirben született, 1984-ben. Az Ege Egyetemen szerzett diplomát, angol nyelv és irodalom szakon végzett. Számtalan elismerésben részesült hazájában, Törökországban, többek között elnyerte a Yunus Emre (2006), a Homeros Attila İlhan (2007), az Ali Riza Ertan (2009) és az Enver Gökçe (2013) költészeti díjakat is.
2009-ben jelent meg első könyve, a Dibine Düşüyor Karanlık da (Mélyére zuhan a sötétség). Második könyve, az Evimi Dağlara Kurdum (Megtaláltam házam a hegyekben) műfordításait tartalmazza. Legutóbbi verseskötete, a Yeniden Çizdim Göğü (Újrarajzoltam az eget) 2011-ben látott napvilágot. Tudományos munkája a Más öntudat: Szürrealizmus és a második modernitás (2013), a modern török avantgárd költészetről szól. Lalelere Requiem (Rekviem a tulipánokért) címen lefordította Behruz Kia perzsa költő verseit. 2011-ben Eray Canberkkel, Başak Aydınalppal és Metin Cengizzel közösen fordította le Gerard Augustin munkáit (Válogatott költemények). Michel Cassir Személyes Antológiáját szintén Eray Canberkkel és Metin Cengizzel közösen fordították. Metin Cengizzel és Jaime B. Rosával összeállította a Kortárs Spanyol Antolgógiát.
Költeményei az alábbi külföldi folyóiratokban jelentek meg: : The Voices Project, The Bakery, Sentinel Poetry, Yellow Medicine Review, Shot Glass Journal, Poesy, Shampoo, Los Angeles Review of Books, Mediterranean Poetry (USA&Anglia); Irodalmi Centrifuga (Magyarország); Kritya (India); Casa Della Poesia, Libere Luci (Olaszország); Poeticanet, Poiein (Görögország); Revue Ayna, L'oiseau de feu du Garlaban (Franciaország); Al Doha (Katar); Tema (Horvátország).
Költeményeit az alábbi nyelvekre fordították: angol, arab, francia, görög, héber, hindi, magyar, olasz, spanyol, szerb, román. Részt vett a Szarajevói Nemzetközi Költészeti Fesztiválon (Bosznia-Hercegovina, 2010), a Nisan Nemzetközi Költészeti Fesztiválon (Izrael, 2011), a Belgrádi Nemzetközi Költészeti Fesztiválon (Szerbia, 2012), a Voix Vives Nemzetközi Költészeti Fesztiválon (Franciaország, Sète, 2013), a Kritya Nemzetközi Költészeti Fesztiválon (India, 2013) és a bakui Fiatal Költőnők 2. Nemzetközi Fórumán (Azerbajdzsán, 2014).
Müesser A Költészetről (Şiirden) c. irodalmi magazin szerkesztője, a PEN Klub és a Török Írók Egyesületének a tagja. Jelenleg az ankarai Bilkent Egyetem PhD-hallgatója, kutatási területe a török irodalom.
Panasz
Nőnek lenni
azt jelenti leigázva lenni, ó anyám!
elvették mindenemet
egy nő elvette a gyerekkoromat,
egy férfi az asszonyságomat…
Istennek nem szabadna nőt teremtenie
Isten nem tudja, hogyan kell életet adni
itt, minden férfi bordája
törött
a nyakunk vékonyabb mint a hajszál
férfiak visznek minket
temetendő életeket vállukon
a lábuk alatt voltunk
pihekönnyű tollként
világunkból Ádámunkhoz szálltunk
és a szavaim, ó anyám!
az ő lábnyomaik…
Papa
semmi sem köt minket össze
csak az hogy egy világban élünk
ott ahol engem a folyó repít
ahol te folyóágy vagy, száradó meder
mint az élet, gyors és hiábavaló
mégis, mit gondolsz
miért vagyunk itt
miért tartasz arcom elé tükröt
a semmiben szüntelen
büszke voltál magadra
amikor a magány és szomorúság apja lettél
én az álmaimból nézem az életet
te eltűnsz
mint hang mit a csendbe rejtettem
papa…
Néha a férfi belefárad a haldoklásba
Néha a férfi belefárad a haldoklásba
Néha mindenki által elhagyott vidékké válik
Mint egy kihalt vidék néha
A nők is elhagyatottak
Hal a bánat tengerében
Kiemeli a tenger, összezúzza a part
Így senki nem látja sebeimet
Vége, heggé válok
Ha nem lennék, nem lenne bánat
Csak sivatagok voltak…
Láttam, ahogy ették halott testem
és nem kértem, hogy “hozzanak vissza”
magamra találtam a tűzben
mint teve a púpjára
míg áthaladtam a földön ívbe feszültem
marék homokká gyűltem kezükben
és elrepültem
éjszakánként állatok lábnyomában háltam
testem hullámokba olvadt
az elmetszett homoktengerben
fátylam mögül a világot kerestem
és megtaláltam
- beduinként élek a vágy sivatagában -
mielőtt leszállt az éj a határidők a lelkembe vesztek
nem találtam helyem e világban
végtelen szaharaként néztem a szívemet
Fordította: Debreceni Boglárka
