A bemutatás második részében három videót közlünk, melyek Sahar Ammar költészeti performanszait mutatják.
Az alábbi cikk nem feltétlenül tükrözi az Irodalmi Centrifuga és szerkesztői világlátását és nézeteit, csupán teret szeretnénk engedni a különböző nézőpontok bemutatásának.

Sahar a következőképpen mutatja be tevékenységét, viszonyát a jelenkori történelmi eseményekhez:
Az általam írt, videófelvételeken látható három verset három kulturális eseményen adtam elő.
A rendezvénysorozat “A palesztin szelek illata” címet viselte, így költeményeim (a galambok selyemfonala, az utolsó három rész álma és az elég abból, hogy a haza álom csupán) a palesztin kérdéshez kapcsolódnak. A palesztinok álmairól írok és arról, hogyan élik mindennapjaikat, hogyan tűrik a viszontagságokat.
A verseim és a történeteim nagy része valójában az “emberiségről” szól, támogatom az emberek szabadságtörekvéseit – beleértve a tunéziai forradalmat is –, vagy a környezetvédelemről, a környezetszennyezésről, ami gyönyörű bolygónkat fenyegeti. Emellett a gyerekkorról is írok: családi problémákról és társadalmi viszonylatban, arról, hogy milyen pusztítást végeznek a háborúk gyermekekben, valamint azokról a gyermekekről, akik nem élvezhetik az életet és az olyan alapvető jogokat, mint az egészségügyi ellátáshoz vagy oktatáshoz való jog.

A tunéziaiak erősen kötődnek a kultúrához és az irodalomhoz. Az ország rengeteg írót, költőt hívott életre. Valós érdeklődés tapasztalható a kultúra minden megnyilvánulási formája, például az irodalom vagy a történelem iránt.
Úgy gondoljuk, hogy kultúránk az egyik fő vonzerőnk, arra ösztönzi az embereket, hogy Tunéziába látogassanak. Manapság nagy erőfeszítéseket tesznek az országban azért, hogy mindenki számára fontossá tegyék a kultúrát és az irodalmat, többek között azért is, mert Szfaxot, Tunézia második legnagyobb városát 2016-ban az arab kultúra fővárosának kívánják megtenni. Így tehát mind a civil szervezetek, mind a kormányzat rengeteg kulturális és irodalmi programot szervez, arra ösztönzik a fiatalokat, hogy olvassanak sokat és mutassák meg tehetségüket. Keményen dolgoznak azért, hogy megszilárdítsák az irodalom státuszát, növeljék a presztízsét.

Az „elkötelezett” irodalomra vonatkozóan, a tunéziai lélek számára mind a politikai, mind a társadalmi tényezők speciális értékekkel rendelkeznek. Mindez megmutatkozott az ellenállás és a konszolidáció időszaka, majd a diktatúra ellenes 2011-es forradalom időszaka alatt is.

A palesztin tematika különös hatással van a tunéziai lélekre. Intim közelségben vagyunk a palesztinokhoz, mondhatni. Sok tényezőt számításba véve elmondhatjuk, hogy a két nemzet testvéri kapcsolatban, baráti viszonyban van egymással, támogatja egymást. Ennek köszönhetően néhány tematika erősen jelen van az irodalmi munkákban, például a forradalmi versek, melyek kifejezik az érzelmek mélységét, az elkötelezettséget, ellenállásra buzdítanak és önmeghatározásra késztetnek.
Általánosságban elmondható, hogy a különböző irodalmi témájú előadásokat és az írókat úgy különböztethetjük meg, hogyan fordítják le az érzéseket, hogyan tolmácsolják az eszméket és milyen üzenetet közvetítenek, milyen mélységekben kívánják feltárni a költők lelküket, vízióikat, megmutatni a személyiségüket.

Az írók és a nyomtatásban megjelent könyvek száma minden évben növekszik a forradalom utáni időktől fogva, mert azóta nem cenzúrázzák az írásokat, a könyveket, egyszóval a publikációkat. Jelenleg Tunéziában érvényesül a véleménynyilvánítás szabadsága és az alkotói szabadság, valamint tiszteletben tartják az írók jogait, így tehát bármilyen irodalmi vagy politikai téma választható.
Teljesen egyetértek Mahmud Darwis gondolatával, miszerint: „Egy nemzet költészet nélkül legyőzött nemzet.”
A forradalom előtt, a régi politikai rendszerben nehéz volt „beszélni”, írni a palesztinokról és kulturális rendezvényeket szervezni ehhez a tematikához kapcsolódva. A forradalom után azonban megtaláltuk, hogyan fejezhetnénk ki ebben a témában a költészet nyelvén és az irodalmi munkákban nemzeti öntudatunkat.
Úgy hiszem, nagyon fontos minden nemzet számára, hogy olvasson a palesztinokról, aminek két oka van. Az egyik az, hogy ennek a dolognak komoly történelmi előzményei vannak, ezek az emberek ősidők óta harcolnak és küzdenek az életben maradásért. Azt gondolom, ha megoldást találnánk erre a problémára, megszilárdíthatnánk ebben a térségben a békét és az igazságszolgáltatás rendszerét. Nagy előrelépés lenne ahhoz, hogy békés, toleráns, igazságos világot teremthessünk, és fontos lenne, hogy a világ részeként hozzájárulhassunk mindehhez.
Másodszor pedig, mindig három idézetet szoktam említeni, melyek szerintem tökéletesen megmutatják álláspontomat:
„Minden emberi szív a honfitársam, hát tegyük le az útleveleket.” (Mahmud Darwish)
„Minden szenvedő emberi lény, bárhol is van a világon, a barátom. Porszem vagyok az emberiség tengerpartján.” (Ghada Samman)
„Maradj ember!” (Vittorio Arrigoni)

Elkötelezetten hiszek az emberi(es)ségben. Mindig mindenkinek emlékeznie kell arra, hogy ember, hogy az emberiség és a világegyetem része. Hinnie kell abban, hogy nincs nemzeti, politikai, ideológiai vagy vallási hovatartozás, ami elszeparálja másoktól az emberi lényt, ami távol tartja fivéreitől és nővéreitől, az emberi(es)ségtől.
Így tehát mindez nem csak a palesztinokról szól, hanem másról is, arról, hogy embernek kell maradnunk és részt kell vállalnunk az emberi jogok védelmében, megszilárdításában, abban, hogy jobbá tegyük a világunkat.
Ez a témája a „Szivárványra várva” c. regénynek is. Az író valós történeteken keresztül repít el bennünket különböző helyekre és korszakokba, Bejruttól Kongóig. Firenze, Franciaország, Japán, Damasz kusz, London és Oroszország… Az emberi létezés alapelvei mégis mindenhol ugyanazok, nemzetiségtől függetlenül, ugyanazok az ambíciók élnek az emberekben és ugyanazok az érzések mozgatják őket: a szabadságot és a szerelmet keresik.

Fordította: Debreceni Boglárka