Hernek István és Zentai Sára - Décsy Eszterről.
Décsy Eszter és Hernek István
A belsőudvaron cigarettázva megakadt a szemem egy lányon, aki egy macskát (ő úgy mondaná cicát) próbált valami pogácsafélével kiédesgetni egy bokor alól. Ekkor beszéltem először Eszterrel, egyetemi pályafutásunk első napja volt ez. Szegény József Attilát valahogy azelőtt vették le a cégérről. Egyikünk sem ide készült, mégis itt kötöttünk ki. Nem voltunk kívülállók, de valahogy nem is tartoztunk ide. A könyvek barátja az én barátom is – gondoltam, miután sokat beszélgettünk irodalomról, és egymásra licitálva ajánlgattuk egymásnak kedvenc íróinkat. Épp ópiátokat fogyasztottunk Csáth Gézával, amikor felismertem, hogy nem lehet valakit annyival jellemezni, hogy macskás típus. Úgy éreztem nem arra kíváncsi, honnan jöttem, hanem hogy ki, sőt, inkább milyen vagyok. Nem skatulyába készültek szorítani, hanem érdeklődve fürkésztek. Tele volt élettel és energiával. Eszembe jutottak az ajándékboltok kirakatában sorakozó, apró, ezüstbevonatú örökmozgó szerkezetek. Télen megnéztünk pár Almodóvar filmet, mialatt rosé fröccsel öblítettük le a mentolos csokoládét. A kocsmákban töltött éjszakákon ő volt a társaság origója. Újdonsült, energiagóc ismerősöm úgy vonzotta mások figyelmét, mint gyapjaslepkét a villanykörte fénye. Teli volt élményekkel és történeteit úgy mesélte, hogy arra Rémusz bácsi is elismerően bólintott volna. Barátságáért hálás voltam a sors furcsa fintorának, hogy az ország két távoli pontjáról egy közös harmadikon találkozhattam vele. Megpróbált rábírni, hogy mindennap egyek egy almát és értékeljem a jó borokat. Utóbbi sikerült is neki. Újságíróknak álcáztuk magunkat, és bemutatott Ginsbergnek meg Kerouacnak, ellátogattunk a Délsarki jósdához, ahol nem lobbantott minket hamuvá a szfinxek szeme. Lehetett szó akár a hetedik művészetről, akár a halászlé készítéséről, nem akadt nála jobb vitapartner. Talán a második keresztnevéből meríti az erőt. Száztíz százalékon pörög, napi 26 órában. Ha nem láttam volna egyszer a saját szememmel, azt hinném, sosem alszik. Bizony, mikor először idézte Thoreau-tól, hogy „Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét.” még nem tudtam, mennyire komolyan gondolja. Amikor aztán a vadont is bejárta később, már nem lepődtem meg.
Egy jóbarát
Zentai Sára: Décsy Eszterről
