Deák Csillag és Kölüs Lajos kritikái Birkás Ákos Szabadságharc c. kiállításáról.

Előkészületek Birkás Ákos Szabadságharc c. kiállítására

Kötéltáncos

A Knoll Galériának vannak talán a legvilágosabb termei, nem beszökik a fény, hanem bezuhan. Az alkotások minden részlete látható, nem kell hozzá mesterséges világítás. Az elvegyülés és kiválás poétikus képeit látom, sőt, a kiválasztottságét is, mely szerint más belülről megélni a másságot és más látni, hogy valaki különbözik tőlem. Kiszorították vagy kiszorult?
Birkás Ákos szabadságharcát látom és nem csak azért, mert ez a kiállítás címe. A kiközösítő, Déry Tibor egyik legkitűnőbb, legszellemesebb és egyszersmind legmélyebb munkája jut eszembe. …hogyan tudja Ambrus, a szentéletű püspök, összeegyeztetni hitének alaptanítását az áriánus eretnekek ellen folytatott harccal, a barbárok elleni küzdelemmel és hogyan képes alkalmazni a diplomácia fondorlatait a kor hatalmi erőviszonyai között.1  Birkás Ákos is erőviszonyokról beszél, figurái hatalommal bírnak, mert önmaguk identitásában nem kételkednek, önhatalmuk azonban véges, egy másik lényig terjednek. Szabad emberként megélni a másságot, egyedül és kettesben. Déry Tibor a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című művében (1971) a kirekesztettség, az erőszak, etnikai és szexuális másság megjelenítésével szintén a szabadság kérdését veti fel.
Birkás Ákos magányossága más, finom és lázadó, és nem érzem, hogy figuráiban ott lenne valami idegenség. A színek árnyalnak, kötnek és csábítanak. Szentek találkoznak, akár a bolygók, vonzzák egymást, a másik aurájába hatolnak, nagyon közel, egy kézmozdulat magában rejti az érintést, a megérintést is, a kapcsolatot, amely két ember között (Szent Camillus és Szent Goár, 2013), legyenek azok szentek akár, kialakul, létrejön, megélhetővé teszi önmagunkat és a világot. Ha művészetről és művészről van szó a heteroszexualitás mindig a háttérben marad, a homoszexualitás azonban előtérbe kerül. Az, hogy kivel fekszel le, sokkal fontosabb, mint az, hogyan írsz.2
A másik elfogadása egyben azt is jelenti, hogy megismerve mások hitét, magatartását, egyben jobban megismerjük saját hitünket is. Birkás nem ad tanácsot, hogyan éljünk, csak kérdést tesz fel, másnak látsz? És ha igen, akkor miért? Elfogadsz? És ha igen, miért, ha nem fogadsz el, miért? A tolerancia legfőbb szerepe a másokhoz, másságokhoz fűződő viszony humánus, érzékeny megközelítése. Birkás toleranciára nevel, sőt ösztönöz bennünket. Türelmet kér tőlünk és tűrőképességet gyakoroltat velünk. Elfogadás és békés együttélés iránti vágy és igény jelenik meg a képeken. Ha valaki tolerál valamit, akkor képes vele együtt élni, reagálni rá. Reagálok, nézem a figurákat, nevetek a trendi hajfrizurán, a térdeplő szenteken. Aprószentek, hol kicsik, hol nagyok, emberi arcuk van. Isten teremtményei a mások is? Birkás számára ez nem kérdés. Intoleranciát is látjuk, valaki nem képes elfogadni, megemészteni, hogy valaki olyan nézetet, magatartást vall és visz, amivel ő maga nem ért egyet. Birkás festői bravúrja, hogy ezt az intoleranciát figuráinak beállításával éri el, ők tükrözik vissza a mások általi elutasítást, mintegy visszakérdezve, miért utasítasz el. Nézz rám, olyan vagyok, mint te. Különbözünk, nézd el nekem ezt a különbséget.
Birkás képeivel számos gondolatot vet fel. Ha valamit nem tolerálunk, igyekszünk tőlük megszabadulni. Elzárkózunk a más gondolatokat vallóktól, távol tartjuk magunkat tőlük. Az is előfordul, hogy megpróbáljuk elhallgattatni a nekünk nem tetsző nézeteket vallókat. És ott vagyunk az erőszaknál, legyen az mentális vagy verbális, vagy fizikai erőszak.
Kisebbséghez tartozni nem mindig örömteli dolog. Rutén, ruszin, sokác, székely, cigány, sorolhatnánk tovább, az identitás vállalásáról és kereséséről szól. Van-e tér (hely) és idő (szabadság) megélni a másságot? Semmi sem szeméremsértő. Nincs megalázás, nincs szexuális fajtalankodás, mint Kulik képein a Ludwig Múzeumban. Kivagyiság sincs, talán büszkeség, hogy ilyen vagyok, fogadj el ilyennek. Legyél akár az apám, az anyám (Vater und Mutter, 2013) vagy a testvérem, fivérem, nővérem. Ilyenné lettem. A teremtés által, a kezdetektől. Ezért használ Birkás bibliai neveket. Neveivel rámutat, amit ő ábrázol, nem mai jelenség, a világ teremtése óta létezik, csak elnyomták saját önazonosságukat, férfiak (Szent Remigius és Szent Amandus, 2013) és nők (Két oldal, 2013) egyaránt. Birkás érzékenysége, ahogy alakjait megformálja, ahogy belső világuknak külső jegyeket ad, a figurák is érzékenységgel telítődnek. Sőt, a szemlélőt is azzá teszik.

Deák Csillag

Szentek az ég alatt

Szentek nélkül lehet élni, de érdemes-e, teszem fel magamnak a kérdést, látva Birkás Ákos új festményeit a Knoll Galériban. Szentek kultusza vesz körül, ki sem kell nyitni a Bibliát, a csend és az imádság, a csendes szemlélődés és elmélkedés világában érzem magam, közeliek a kegytárgyak, élnek, emberi vonásaik vannak, mindennapi életünk részei, legyen az egy házi könyvtár, szoba, ágy, utca.
Provokációt látok, szándékos szívatást, mit visel el a néző? Egy szájcsók nélküli ölelést? (Boldog Eigil és egy szent, 2013) Brezsnyev és Kádár pártos csókja is hagyományban gyökeredzik, bár utálhatjuk, megborzonghat a hátunk, mi ilyet nem tennénk. Kik alkotják a mit? Sokan, ők a többség, de Birkás Ákost a kisebbség érdekli, a másság, amelyet ugyanúgy jellemez az identitás, egy kapcsolat mélységének megélése és vállalása, mint a többséget alkotó egyedeknek. Vállalni valamit, ami a többség ízlése ellen való, miközben az emberi szabadság kérdése kikerülhetetlen (Harminchat önarckép, 2013). Egyszerre erkölcsi, valláserkölcsi tanok, szabályok és törvények kerülnek felszínre. Miért ne tennénk? A görög művészetben a fiú (férfi) testek arányait tették a szépség, a harmónia alapjául. Homofób a többség. Nagyot változott az akkori világ a kereszténység révén. A másságot ma nem üldözik, de nem is nyertek teret törekvéseik, még egy Love parade-et is alig lehet megszervezni, végigvinni úgy, hogy ne érjék a résztvevőket, a szimpatizánsokat inzultusok, ne legyenek bekiabálások, ne szervezzenek tüntetéseket. Nyíltan vállalta másságát önéletrajzi novellájában Binyavanga Wainaina befolyásos kenyai író, tiltakozva az afrikai országokban elfogadott homofób törvények ellen.3
Birkás témaválasztása nem önkényes, képeinek zárt világa nem levegőtlen, egyszerre dinamikus és szelíd (Szent Jeromos és egy ismeretlen, 2013), visszafogott, kerülve a harsányságot, a feltűnést, színekkel és érzelmekkel teli, és kételyekkel, vasalt nadrággal, nadrágélekkel, szegletekkel, vonalakkal, minden élesen áll, még a haj is, talán hátunkon a szőr is. Borzoljuk magunkat, mint egy kutya, ha ugatni vagy harapni készül. Birkás alakjai békések, nem agresszorok, ha ott is a határozott és emberi ölelés, gyöngéd mozdulat (Egy angyal és egy szent, 2013). Az alakok belső feszültségét, ugrásra való készségét látjuk, ugyanakkor a türelmet, hogy elfogadják önmagukat, nem tehetnek mást, identitásuk a trenddel, a hagyománnyal szembe megy. Bármikor áldozatokká válhatnak, önkéntes módon, önbizalmuk belső kisugárzása álca is egyben, mert érezni a testtartások szögletessége mögött a bizonytalanságot is, hogy vigyázni kell, mert a megbélyegzést nem lehet elkerülni. Az önfelismerés, az önmagunk megvallása, vállalása a figurák legbensőbb titka, egyben valaminek a kimondása is. Ilyen vagyok. Más, mint te vagy. Te is más vagy hozzám képest. Mások vagyunk. Szuverének és szabadok, minden tekintetben. Az emberi tekintet vállalásában is.
Számomra nyilvánvaló, hogy a szent nevek Birkás képein funkciót, az emlékezés terét és idejét hordozzák, a hagyományt, az időbe való visszacsatolást. Az eredetre utalnak, miközben végig a máról van szó, a mában kell megélni a másságot, a mából nincs menekvés. Egyszerre az utca tör be a szobába (Szent Remigius és Szent Amandus, 2013), megjelenik a tudat, hogy a világ tudtára adják, ki kivel van, ki kihez tartozik, párkapcsolatban akár. A képből kinéző, kipillantó párok (Vater und Mutter, 2013) a rajtakapottság érzésével és bizalommal, sőt ártatlanul néznek vissza ránk, akár egy tévéfelvételt látnánk. Beléptünk az életükbe, rájuk esett némi fény, felfogják, észlelik, akár a mélytengeri állatok, ha fényszóró sugarába kerülnek.
El Greco meleg színvilágával rokon színvilág Birkás Ákosé. Nála él van, a színek is élen állnak, mert a tárgyak, mozdulatok is szögletesek. El Greco leplei és szentjei mozgalmasak, Birkás figurái ébredeznek, sziesztáznak, elmélkednek. Tudják, hogy figyelik őket, tudják, hogy védtelenek, sérülékenyek is. A háttér elmosódottsága, esetlegessége centripetális erőtérként is funkcionál, mert a figurát hagyja magára, nem szolgál odúként számára a hely. A lét pillanatnyi, nem elfedett, inkább ellenkezőleg, megvilágított, felfedett. Hamar felejtenénk, de nem fogjuk elfelejteni. Egy-egy sajtófotó hosszan él emlékezetünkben. A sajtóanyag, kép és szöveg mindig pillanatnyi, esetleges, változó és eltűnő, kihűlő idő és tér. Az igazi író tudja, hogy a forma elsőbbséget élvez az érzelemmel szemben. A legerőteljesebb érzések a formán keresztül, nem pedig a forma ellenére vagy attól függetlenül kerítik hatalmukba az emberek nagy részét.4 Birkás Ákos szabadságharca a másság megformálása. Nincs szükség színlelésre. Birkás érzelmi lehetőségeinket tágítja ki képeivel. Nem tiltakozik valami ellen, csak fel- és bemutat, tabu nincs, csak úgy gondoljuk, hogy van, a magunkkal hozott minták alapján. Birkás a félelem nélküli kapcsolatot keresi, mert tudja, a félelem igézetében élünk, miközben szabadok akarunk lenni, szellemileg és testileg.

Kölüs Lajos

1 Merza József: Utópia vagy valóság? (Tallózás az erőszakról való lemondás újabb irodalmában)
http://www.c3.hu/~bocs/beke/merza-ut.htm

2 Jeanette Winterson: A szexualitás szemiotikája, 2000 Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008/12
http://ketezer.hu/2008/12/a-szexualitas-szemiotikaja/

3 „Mama, homoszexuális vagyok” – kenyai író vállalja másságát, HVG, 2014. január 22.
http://hvg.hu/vilag/20140122_Mama_homoszexualis_vagyok__kenyai_iro_va

4 Jeanette Winterson: A szexualitás szemiotikája, 2000 Irodalmi és társadalmi havi lap, 2008/12
http://ketezer.hu/2008/12/a-szexualitas-szemiotikaja/

Birkás Ákos: (SZABADSÁGHARC)
2014. január 24. -2014. március 22.
Knoll Galéria
Budapest VI. Liszt Ferenc tér 10.



Birkás Ákos képei, megjelenési sorrendben:

1. Két oldal, 2013

2. Szent Jeromos és egy ismeretlen, 2013

3. Boldog Eigil és egy szent

4. Harminchat önarckép, 2013

5. Szent Remigius és Szent Amandus, 2013