Filó Mariannal Dr. Nagy Csilla irodalomtörténész, a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat szerkesztője készített interjút.

Középkezdés (Könyvhét, 2013) - Nagy Csilla, Filó Mariann, Juhász Tibor

Távlatok, lehetőségek

Ritkán fordul elő, hogy egy költő már gimnazistaként érett és egyéni hangon szólal meg. Filó Mariann azonban azok közé a fiatal tehetségek közé tartozik, akik első megszólalásaikkal is jelzik a majdani távlatokat, lehetőségeket. Első verseivel közel két éve jelentkezett a Palócföld szerkesztőségében, azóta is rendszeresen publikál a lapban, régóta olvashatóak a szövegei a Műútban és a Műút Dűlő című kiadványában is. Jelenleg első kötetén dolgozik.

Nagyon fiatal vagy, és ehhez képest régóta foglalkozol irodalommal. Úgy tudom, a Szövegggyár volt az első „komoly” projekt, amelyben költőként részt vettél. Mit jelentett ez számodra?

Ebbe a közegbe egy országos verspályázat, a 2011-es Deákpoézis kapcsán kerültem, amelynek egy miskolci tehetséggondozó kollégium mellett a Műút a kiírója. A folyóirat szerkesztői, kabai lóránt és Zemlényi Attila még abban az évben nyáron megszervezték az első Szöveggyár-tábort, amelyben azóta is mindig részt veszek. Elsősorban a hangulat és a hozzám hasonló gondolkodású fiatalok miatt, de az egy hétig tartó folyamatos műhelymunkát is rendkívül fontosnak tartom. Az ottani srácok és lányok mutatták meg nekem, hogyan kell a kritikát elfogadni és hasznosítani (erre addig nem voltam képes).

Tagja vagy a Gömbhalmaznak, amely valamelyest kötődik a Szöveggyárhoz. Mi működteti ezt az alkotói csoportosulást?

A Szöveggyár fogalom valójában egy zártabb kört takar, ők a tősgyökeres miskolciak. A Gömbhalmazt rajtuk kívül az elmúlt négy év valamelyik táborának bizonyos résztvevői alkotják (szám szerint jelenleg tizenhárman, velem együtt – az egyik tag februárban kilépett), például, én valakivel először a 2011-esben találkoztam, többekkel pedig tavaly. Mi – akik a lehető legtöbbször eltöltöttük azt a pár napot a vasgyárban – funkcionáltunk a kezdeti összekötő kapocsként az akkor még csak kialakulóban lévő csoportbeli barátságok között. 2013 augusztusa óta működünk, Facebookon létrehoztunk egy oldalt, ahol rendszeresen közzéteszünk olyan szövegeket, amiket előtte megvitatunk a szintén közösségi oldalon élő titkos csoportunkban. A workshopos jelleget tehát erőteljesen magunkkal hoztuk. Azt hiszem, az elsődleges célunk, hogy minél szélesebb réteggel megismertessük a kortárs irodalmat, azon belül is a legfiatalabb nemzedék művészetét, méghozzá egy olyan felület segítségével, amelyet ezekben az időkben szinte mindenki naponta látogat.


Hogyan viszonyulsz az irodalmi hagyományokhoz?

Gyakorlatilag szó szerint mindent elolvasok, ami szembejön, leginkább verseket. Persze vannak kedvenceim, a klasszikusok közül József Attilát emelem ki, a jelenkort tekintve pedig jócskán hatnak rám a Gömbhalmazosok. Azt leszámítva, hogy képes vagyok rajongásig megszeretni egy-egy szöveget, és emiatt (egészen biztosan) átvenni stílusokat, próbálom az abszolút egyéni hangomat előhozni.

Gömbhalmaz bemutatkozó felolvasóest - Filó Mariann, Tilli Zsuzsi, Braun Barna

Mi az, ami inspirál? Hogyan születnek a szövegek?

Általában már napokkal előtte érzem, ha írni fogok. Amikor megérik bennem az alapgondolat, amiről beszélni akarok, lejegyzetelem, nem sokat javítok rajta. Félrerakom, aztán egy kis idő elteltével újból előveszem, és akkor húzok belőle, teszek hozzá, változtatok. Az első, akinek megmutatom a friss alkotást, a barátnőm, Tilli Zsuzsi, illetve gyakran a magyarfaktos tanárom, Batkiné Tótok Katalin. Az ő véleményük elképesztően sokat számít. Nem mondanám, hogy mindenképpen szeretném publikálva látni a verseimet, ellenben nagyon lényegesnek tartom a megjelenést, hiszen így tud eljutni az emberekhez az üzenetem (ami nem is mindig igazi üzenet, hanem csak egy észrevétel, kommentár).


Hogyan egyeztethető össze az irodalom a hétköznapokkal?

Jelenleg minden szabadidőmben és erőmmel az érettségire koncentrálok, ezáltal az összes energiámat a tanulásba fektetem. Viszont meglepő módon sokszor tudok írni és az irodalommal foglalkozni, nem is értem néha, hogyan tudom ilyen effektíven kihasználni a nap huszonnégy óráját. Mindenestre szeretnék minél jobban teljesíteni a vizsgákon. A szóbeli után szinte rögtön elutazom egy rövidebb lengyelországi pihenőre, aztán persze készülődöm Miskolcra, és talán egy belföldi nyaralás is bele fog férni. Remélem, felvesznek a szakra, amelyet elsőnek választottam, azaz a pszichológiára az ELTÉ-n, bár a második vagy harmadik hely esetén sem szomorkodnék, hiszen a szabad bölcsészet és a magyar is vonz. Az biztos, hogy a költészet egyáltalán nem fog eltűnni az életemből.


Hogyan érint, hogy nemrég megjelent egy írás, amelyben Bari Károlyhoz, József Attilához hasonlítanak?

Túlzásnak érzem ezt a párhuzamvonást. Persze, örülök, hogy Handó Péter -- egy olyan ember, akitől rengeteg segítséget kaptam az évek során -- efféle hasonlóságokat vél felfedezni, de tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokat kell még tennem a szakmai elismertségért, és azért, hogy kiérdemeljem az ilyen dicséreteket.

Nagy Csilla