Jumana Albajari, eredeti nevén Jamra, 1988. november 3-án született, Bagdadban. Irak második legnagyobb városából, Moszulból származik.
Tanult, művelt családból származom. Édesanyám a Moszuli Művészeti Egyetem hallgatója volt, történelem szakon. Édesapám gépészmérnöki karon PhD-zett, költő és író, az irodalom megszállottja volt, ezt a szenvedélyét rám örökítette, ő volt az első mesterem.
Nagyon makacs és ragaszkodó vagyok, hiszek a nők jogaiban és az erős nőkben, akik bizonyítani akarnak maguknak. A 2006-os polgárháború után kénytelen voltam megszakítani bagdadi tanulmányaimat, hazatértem Moszulba, de 4 év múltán vissza mehettem a Bagdadi Egyetemre, hogy nehéz körülmények között angol irodalmat tanuljak. Most fogom letenni a bachelor fokozathoz szükséges záróvizsgáimat.
14 éves koromban kezdtem el írni. Először leveleket írtam az apukámnak, a 2003-as iraki háború ideje alatt. Semmit sem tudtunk róla, így a fájdalom és az ő hiánya késztetett arra, hogy ezt tegyem. Csak írtam és írtam, de nem voltak igazán mélyek a szövegeim.
2010-ben a főiskolai mesterem fedezte fel a tehetségemet, biztatott, hogy publikáljak, így elkezdtem cikkeket írni az Al-Zamannak, és több másik iraki újságnak is. 2011-ben 5. helyezést értem el az Al-Zaman által minden évben meghirdetett Aziz Alsaeed Jassem novellapályázaton. A kritikusok kiemelték, hogy figyelemre méltó a történet, amit a háború utáni iraki körülményekről írtam, és amely egy személyes élményből táplálkozik.
2012-ben ismét visszatértem az íráshoz, társadalmi jellegű és romantikus cikkeket, novellákat, verseket közöltem egy iraki online irodalmi magazinnál.
2013-ban civil társadalmi szervezetekkel működtem együtt, az Iraki Alapítvánnyal az emberi jogokért küzdöttem, majd polgári aktivista és önkéntes lettem. Még abban az évben a kelet-iraki Szulamaniban jártam újságíróként a Metroghraphy-val, amely egy női zsurnalisztákat és sajtófotósokat tömörítő iraki sajtóügynökség. Filmet forgattunk, a multimédiás történet az Irakban élő szíriai menekültekről szól.
2014-ben meghívtak, hogy képviseljem országomat a Költőnők 2. Nemzetközi Fórumán, Bakuban.
Moszulban élek, Moszul városában, amely a Tigris folyó mellett található. A város biztonságot nyújtott azon emberek számára, akik kénytelenek voltak elhagyni bagdadi, vagy más iraki településeken lévő otthonaikat a 2006-os polgárháború idején.
Szeretem a természetet és a nyugalmat. Időnként felmegyek a tó mögött található szikla tetejére, hogy elmélkedjek és kiélvezzem a panorámát. Úgy hiszem, Moszul természete és karakteressége tükröződik bennem, és megjelenik a költészetemben is.
Mivel Bagdadban tanulok, az őszi és a téli időszakot ott töltöm. Az angol irodalom, főként Sir Thomas Wyatt Boleyn Annához írt költeményeinek a hatása alá kerültem. Megérintett Charlotte és Emily Brontë a Jane Eyre és az Üvöltő szelek c. művekben alkalmazott regényírási technikája is. Tanulmányaim során tökéletesíthetem a stílusomat és az írástechnikai készségemet.
Nemrég elkezdtem oudon játszani, ami egy keleti hangszer. Az írás és az oudon való zenélés jobbá, spirituálisabbá teszi az életem.
Mentegetőzés
Bocsánatot kérek a kiábrándultaktól, a katasztrófától
A járdától, ahol találkoztam a bánattal
Attól, akivel keresztezték egymást útjaink
És elrejtett zsebében, mint egy drágakövet
A városomtól, melynek megmásztam gyönyörű hegyeit
Bocsánatot kérek a tetteim miatt
Az otthonom mellett növő virág iránt érzett sóvárgásom miatt
A nagy erő miatt, a horizontális nézettől
Egy másik utcában lévő póznától
Bocsánatot kérek attól, akinek elege lett a szenvedésből
Attól, aki elment és hátrahagyta a szívét
Attól, aki összetörte négyosztatú üvegem
Nem kérek bocsánatot tőled
Mert te nagyszerűbb vagy minden bocsánatkérésnél, hazám.
Összefonódás
Összekapcsolódom veled! Vagy benned ragadok!
Mi a különbség?
Mindkettő azt jelenti, követlek
Csillámként az ingeidre hullok
Feltűnök szemhéjad mögött
Rabul ejtett könnycsepp vagyok szemedben
Szívritmuszavar önkívületedben
Átitatlak, mint a vízcseppek
Megtisztulásodig
A szerveidig
Aztán eggyé válok veled
És amikor önmagadért futsz
Körülveszlek, mint a falaid
Összekapcsolódom veled! Vagy benned ragadok!
Női szén-dioxid
Szeretlek, amikor sírsz
Amikor elfutsz arrogáns férfiléted elől
Egy női szén-dioxiddal teli börtönbe
Amikor megzabolázod kegyetlen éned
Beismerve, hogy elfáradtál
És mélyen megbánod bűneidet
Szeretlek, amikor a szívemhez futsz
Mint egy rémült kisgyerek, aki kenyeret lopott
Amikor szerelmünk bűnnel tölt meg
És nem bánod
Soha be nem gyógyuló sebekkel
Szeretlek, amikor kisimulnak arcvonásaid
! És panaszkodsz rám, nekem
Fordította: Debreceni Boglárka
