Karsza Andrea 1986-ban, Kecskeméten született. Az ELTE bölcsészkarán, amerika- nisztika-magyar szakpáron végzett, jelen- leg a Moly.hu könyves közösségi oldal szerkesztője. Áprilisban jelent meg a Teto- vált mementó című, magánkiadású anto- lógia a Moly.hu tagjainak írásaiból, melyet Molnár Nikolettel közösen szerkesztett.
Több novellája és verse megjelent az Apo- krif folyóiratban.

Vágás

A nő ujjai azzal a természetes gyönyörűséggel túrtak bele a göndör fürtökbe, ahogy csak egy hozzánk tartozó testet ismerhetünk. Azután kezébe vette az ollót, és vágni kezdett. Ahogy a tincsek a mosdókagylóba hullottak, eszébe jutott egy másik fürdőszoba, a rosszul megvilágított önmaga a tükörben és az a rengeteg szőr mindenütt.
Leborotváltam, sms-ezte a férfinek, mert nem tudta, milyen hangon szokás az ilyesmit közölni. Rögtön utána eszébe jutott az a sor egy francia filmből: „a bozontos muff elriasztja a kuncsaftot”. Volt valami groteszk az egész helyzetben, mint mindenben, ami a testtel kapcsolatos.
Először kisollóval látott hozzá, amit alkohollal előre lefertőtlenített, mintha műteni készülne. Pontosan úgy is érezte magát, mintha megfosztanák egy vele született résztől, a személyisége egy darabjától. Lassan, módszeresen dolgozott. Először meghagyta egy centisre, de nem tetszett neki a látvány. Mint egy erdőirtás, a madárdal égnek meredő hiányjeleivel. Az interneten is rákeresett, hogy mi most a trend, mivel azt sem tartotta számon, melyek az aktuális évszak divatszínei.
Beletelt egy bő órába, mire minden apró szálat eltávolított, egy olvasó- szerkesztő precizitásával és egy halottkém távolságtartásával. Eszébe ju- tott egy jelenet A vagina monológokból, amit tizenhat évesen látott egy olyan férfival, akibe nem tudott beleszeretni: „ha szereted a pinát, szeresd a szőrt is”. Meg az azt megelőző kép, a nő áll a kádban, a férfi borotválja, cseppenként hull alá a vér.
A vértől tartott egy kicsit, hiszen a hónalját is mindig megvágja, aztán ott maradnak a kellemetlen, szúnyogcsípésszerű pöttyök, melyeken soha többé nem siklik el a penge. Mint egy megcsalás. Különös módon éppen a dombon csúszott meg a borotva. Négy-öt helyen kiserkent a vér. Gyorsan áttörölte alkoholos vattával, de nem érzett fájdalmat.
Azt gondolta, olyan lesz, mint egy nagyra nőtt kislány, egy hús-vér Barbie baba, egy beszélő manöken. Egy idegen test, csupasz és védtelen. De a- hogy a zuhany alatt állt, és érezte a langyos vízsugarat a bőrén, nem érzett mást, csak gyönyört és megkönnyebbülést.
Napokig nem tudott mit kezdeni magával. Úgy érezte, a teste elárulta. Min- den apró érintéstől izgalomba jött, résnyire nyílt vulvája visszaparan- csolhatatlan mementóként jelezte, hogy él és érez.
– Hánynom kell tőled – mondta a férfinek a szeretkezés után, pedig igazából azt szerette volna mondani, hogy magamtól. Még nedves volt, mikor eleredtek a könnyei, de ezt a férfi már nem láthatta. Összehúzta ma- gán a kardigánt, és kisétált a lakásból. Hazafelé a metrón egy pillanatra lehunyta a szemét. Még mindig remegett a tudattól, hogy soha senkivel nem volt ennyire jó, soha senkivel nem volt ennyire önmaga.

Egy másik fürdőszoba, egy másik tükör, egy másik én, gondolta a nő. – Mehetsz – mondta, és végigsimított a kisfiú tar fején. – Most már senki nem fog csúfolni a tetvek miatt.
Szeretett volna csak még egy pillanatig ott maradni, és a tükörben nézni a fiát, a pontosan ugyanolyan színű szemét, de a gyerek már visszaszaladt a szobába.
A kislány az oldalára fordulva szuszogott álmában a szétszórt építőkockák mellett, a szőnyegen. A férfi elnyúlva horkolt a kislány mellett.