A nemzet koncepciója egyre fontosabb kérdés Európában. Mi az, amit a ma társadalmáról, erről a korról mindez elárul? Elegük lett az embereknek az egységes Európa elképzeléséből, az összekapcsolódás és nemzetköziség ideáiból? Mindenképpen szükségük van a nemzetre, mint identifikációs modellre ahhoz, hogy tapasztalják, tulajdonképpen kik is ők maguk? A nemzet elképzelése tartós vagy természetes állami szervezeti formákban mutatkozik meg, amely saját uralkodói formáit, történeteit, mítoszait, hagyományait és szimbólumait legitimálja. Lehetséges-e az irónia a gyakran törvénnyel védett pozíciókkal szemben, s lehetséges-e a sokszor kisajátított, szimbolikus értékek megújulása? (Knoll Galéria)

Kiállító művészek:

Florian Aschka (D), Eperjesi Ágnes (HU), Kundy Crew (SK), Kisspál Szabolcs (HU), Horváth Tibor (HU), Marek Kvetan (SK), Jarmila Mitríková & Dávid Demjanovič (SK), Nemes Csaba (HU), Tara (von Neudorf) (RO), Tomáš Rafa (SK), Gert Resinger (AT), Alexander Raevski (MD), Lawrence Weiner (USA).

 



Köztes határok

A Knoll Galéria legújabb nemzetközi kiállítása a nemzet témáját jeleníti meg. Az osztrák-szlovák kurátorpáros 14 művész alkotását válogatta a tárlatanyagba, amelyek a nemzeti mítoszt, traumát, a nemzeti szimbólumok kisajátítását tematizálják a kortárs képzőművészetben.  Az átlagos hongkongi ember mindig visz magával esernyőt – vagy, mert esik az eső, vagy, mert süt a nap. Nincs ernyőm, nem esik az eső, a nap sem süt. Nézem Tomáš Rafa videóit. Helyben vagyok. A képeken újfasiszták, romák által lakott lakótömbök, a helyi magyarok elleni atrocitások, illetve eltérő történelemfelfogások jelennek meg, hol ironikusan, hol humorral ábrázolva a társadalmi cselekvéseket. Szeretnék átlagos hongkongi ember lenni.

Eperjesi Ágnes Nemzeti kipa, 2013 fotósorozata egyszerre szól a kirekesztésről, a megbélyegzésről és a befogadás felszínességéről, az áldozatokról való megemlékezés (Eleven emlékmű) lehetetlenségéről. Meg kell tagadnod hitedet, fel kell adnod identitásod, ha a nemzet tagjává akarsz válni. Trianon gyógyíthatatlan seb, különösen akkor, ha sebeinket szándékosan elvakarjuk. Sorin Tara (másként Tara von Neudorf) két műve is erről szól. A művész vörös és fekete tintával készített rajzán egy „Trianon” feliratú vonat döcög a Nagy-Magyarország térkép alatt (Trianon, 2006). A Románia, 2006 című képen a királyt látjuk, királyi a helyzet, mert belépünk az EU-ba. A foghiányos király jobb kezében vodkás üveg, balkeze kampóban végződik. Corruption, olvasom a korona feliratát. A szándékosan didaktikusra vett mű tele van iróniával és kétségekkel, látszatokkal és előre kódolt reménytelenséggel.

Nemes Csaba: Aktivista kokárda, 2013
Fotó: Flohr Zsuzsi

Nemes Csaba Aktivista kokárda fotói szintén a nemzeti hovatartozásról szólnak. Piros-fehér-zöld. Csak magyar lehetsz. A Műcsarnok lépcsőjéről egy új, anti-Petőfi néz ránk. Kívül tágasabb. KissPál Szabolcs Amorous Architecture (magyar címe szerint: Szerelmes Földrajz) című alkotásán a Nagy Sziklára rovásírással felkarcolt mobilszám kerül. A történelem többértelműségét, a történelem kényszerű átírását jelezve. A kiállítás címét (Unicorn is More Than Nation) a szlovák Kundy Crew néven futó csoport egyik művéből kölcsönözték. Hagyomány és folklór formájában jelenítik meg a nacionalizmust. A keresztszemes hímzéssel készült képek átiratok, utalások, a nemzeti lét fogalomkörében. Az Egyszarvú Skócia jelképe, itt viszont már a nem létező nemzetre utal. Önirónia és öngúny hatja át a műveket. Nekem azokkal a tótokkal valójában semmi bajom. Smash State and masturbate! Unicorn is More Than Nation – olvasom a feliratokat. Mosolygok, de tudom, a valóság nem ilyen idilli.

Jarmila Mitríková és Dávid Demjanovič fényképeken alapuló, fába égetett (gravírozott) műve, a Forest Cerenom (Erdei cerenómia), 2012, a hatvanas évek Amerikáját juttatja eszembe. A Ku-Klux-Klan csuklyáit látom a népképviseletbe öltözött nők fején. Erdei titkos eskütétel, összetartás jelenete lenne, nem tudom. Elképzelt valóság vagy a valóság új dimenziója tárul fel előttem, talán mindkettő. A szentség mítosza él tovább. Csak itt a szent barlang nem Lourdsot jelenti. Florian Aschka alkotása Cím nélkül-i. Királyi mozdulattal mutat a földgömbre. Uralkodói póz az önfotón. A felfedező magabiztosságával és lelkesedésével néz a szemünkbe. A hódítás, felfedezés sikeres vagy sikeres lesz.

Dávid Damjanovič & Jarmila Mitríková: Forest Cerenom, 2012

Horváth Tibor installációja, a fakerítéssel körülzárt kapa utalása egyértelmű. Ez a mi kapánk, ez a mi földünk, muszáj elkeríteni, magasan, nehogy bárki is belépjen. Márton László új könyvében írja: Be kell keríteni, mint a konyhakertet, máskülönben átjön a szomszédból a tökéletlenség, és kotkodál, kapirgál. …muszáj elzárkózni a többi államtól, mert azok nem tökéletesek.1 Lawrence Weiner: Mein Haus ist dein Haus dein Haus ist mein Haus, 1986 alkotása a kiállítás legkorábbi műve. Az én házam a te házad, a ház az én házam. Érezd jól magad nálam. Érezd otthon magad. Weiner… a nyelv révén szabadult meg a festészet és a szobrászat fizikai korlátaitól…2  A szövegek kizárólag önmagukra vonatkoznak, és elvont gondolatokat fogalmaznak meg. Szövegek a falon, a plakáton. Olvassuk, értelmezzük. A nyelv által. A nyelv épít, építkezik, közelebb visz a tárgyainkhoz, viszonyainkhoz. Fontos a betűméret, a betűk felületi elhelyezése. Ma ritkán hangzik el, hogy az én házam a te házad. Az én országom nem a te országod. Sampler egy objektum, különböző színű állami zászlókat ábrázol. Számítógépes program segítségével hozta létre a művész, az üzletekben megtalálható hagyományos festékkel (Marek Kvetan: Sampler 8, 2010, installáció).

A kiállításon jól látható, hogy a nemzet fogalma ma nem feltétlenül jelenti az emancipációt. A nemzeti függetlenség és a nemzetek feletti Európa kérdéseire ma nem lehet megnyugtató választ adni. Közép-Európában meg különösen, ahol a nemzeti lét kizárólagosan van jelen a mindennapokban. Nyitottság, a mások létének elfogadása, megértése olyan igény, amelyet lehet ugyan nem figyelembe venni, de látható, konszenzus nélkül maradnak a feszültségek, a kirekesztések, az értelmetlen küzdelmek. A kortárs művészek ehhez a jelenséghez szólnak hozzá, ki-ki a maga stílusában. Reagálásuk hol könnyed, hol fajsúlyosabb formában történik. Ezek a művek nem diktátumok. Nem muszáj elfogadni őket, de tagadhatatlan, gondolatokat vetnek fel, érzéseket keltenek bennünk, látogatókban is. Ahogy a látott művek közötti párbeszéd vitathatatlan, egy-egy mű új jelentéssel gazdagodik, a látogató sem tehet mást, hol önmagával, hol másokkal folytat párbeszédet a nemzetről, Európáról és a világról. A kiállítás egy lépés az egymás megértése irányába. Sok ilyen lépés szükséges ahhoz, hogy életünk szabad legyen, és életünk szabadsága mások életének szabadságát is jelentse.

Deák Csillag

Marek Kvetan: Sampler 8, 2010, installáció

    

Háromlámpás fényjelző

Egy férfi a lépcsőn áll, mellén kokárda (az úttest forgalmának irányítására szolgáló fényjelző készülék stilizált változata). A férfi szaval, de nem biztos. Inkább figyel, oldalt néz, fogadás balról. Szolgálatban van, őriz és véd. Isten őrizz, hogy elnevesse magát, az ablak fehér keresztje rács alatt, nincs szabadság. A kokárda hármas színe, trikolór. Piros-fehér-zöld. Egyszerre világít mind a három szín. A zebra foglalt, átkelni nem lehet. Marad a szoborrá változott világ, hiába leng a zászló, egy oszlop súlyos csendje jelzi, valami történik, valami elmúlt, valami végleg megváltozott. Irány haza, irány-haza van. Nemes Csaba játszik, egyszerű jelekkel ér el tartalmas hatást. Külön vitrinbe kerül a kokárda. Szívtáj fölött hordjuk, rendjelként. Az összetartozás hazányi csendje. Házi csend. Magyar. Magyarországi. (Nemes Csaba: Aktivista kokárda, 2013)

Románia egy pikkelyes (kihalt?) madár testében, a gyengén látók szemének kedveskedik a szerző, Trianon, olvasható a fészekalj melegben. Mintha egy seb lenne a régi ország, terület, piros szirmok jelzik a határokat. Szentségtörés, nem látszik a madár feje, csak két kicsiny mellső lába, karma. (Tara von Neudorf: Trianon, 2006). Románia, kiált fel Bergengócia királya, piros az orra, talán megfázott, nem találja hálóhelyét, háló papucsát, trombitájába fúj éjnek idején. Kiderül, hogy amit a kezében tart az nem trombita, az csak egy vodkás üveg, Europe wellcome. Ilyet csak részegségében mond egy nagy király. Visszaszívná azonnal, hiányos fogsora között sziszeg a levegő, nyúl-csapás. Mi európaiak vagyunk! Röppen a levegőbe a mondat. A batyu üres, és visszhangzik a (Roma) Nia kiáltás. Utóhang. 2007 to enter in europe. Jön a zsozsó, a tömeg ujjong. Bergengócia mégis egy királyság. Egy nemzet és egy nép (Tara von Neudorf: Romania, 2006).

Tara von Neudorf: Romania, 2006

Vitrinben a színes kerek szív, piros-fehér-zöld. Ez egy kipa. Fejre tehető. Egy országot hordunk a fejünkön és a fejünkben. Azonosít bennünket. Az Eleven Emlékmű körben ülünk, és emlékezünk magyarságunkra, felemel bennünket az emlékezet, milyen világ is járta hetven évvel ezelőtt. Üljük körbe az asztalt – Kassák Lajos utolsó verskötetének címe (1968). De itt nincs asztal, kerti széken ülünk, beszélgetünk, fejünkön a nemzeti színű kipa. Zsidókká váltunk, mi vagyunk az új zsidók, az örökösök. Az emlékezők. A nemzeti emlékezők. Piros-fehér-zöld. Állandóan hozzányúlunk, le ne essen, fogjuk, dédelgetjük, nagy szélben tilos az utcára menni. Ülnünk kell, és beszélgetni. Elevenségünk maradjon emlékezetes. Idegenek között, barátok között. Egyenlőként, kirekesztettként. Ülünk az eleven seggünkön. Fejtetőre állt a világ. Lobog a fejünk, lobog a nemzeti színű magyar zászló. Kipa lett belőle. Mit tehetnék mást/ beadom a kulcsot és elmondok mindent. Halotti beszéd.3 (Eperjesi Ágnes: Nemzeti Kipa, 2013)

Cirkuszi világ, a király meztelen, helyesebben most nem meztelen, beöltözött szegény, királyi palástja a nemzetet hivatott megjeleníteni. Igaz, a király egyik lábát csíkos harisnya védi, mint egy bohócét. Pünkösdi királyságot látunk, a pünkösdi király tetszeleg nekünk? A címer súlyos formája nehezedik a figura vállára. Országnyi gondok gyötrik. Egyedül ő van, a nemzet, az egy. Az egyetlen egy, az utód, kihalás előtt, az öröklét birtokában és magabiztosságával (Gert Resinger: Gery Designer, 2014).

Eperjesi Ágnes: Nemzeti kipa, 2013

Körkörös védelem, Muhi óta hatásos, de ez elzárt világ. Kert-Magyarország, Erdei Ferenc szerint. Csak kapa kell és egy kis föld. Robinson Crusoe műveli a földjét, védi magát a bennszülöttektől, van egy kapája, hozzáfér, nem veszi senki ki a kezéből. Magas fal veszi körbe, talán nem olyan erős, mint a Kínai Nagy Fal, szellősebb, átláthatóbb, de van olyan magas. És körbezár, körbeér, egyhelyben tart, kijelölve az életteret. Fölfele két kör magasság, ez a mennyek országa. De lehet kútmély, mély kút. Vagy eleink most térnek át a földművelésre (Horváth Tibor: Cím nélkül, 2013, objekt, facsavarok, kapa).

És megjelenik a Ku-Klux-Klan kép is. Erdőben, mintha Oroszlánszívű Richard térne meg Angliába, a hatalmat kívánja visszaszerezni. Az erdő olyan hely, ahol el lehet bújni, fel lehet készülni egy nagyobb küzdelemre, vissza lehet vonulni egy vesztes csatából, vagy egy ütközetből. Ami érdekes, hogy itt női figurákat látunk, nem skót szoknyás férfiakat, mint Skóciában, hanem erőteljes alakú nőket, szemüket, arcukat lefedve. Az anomitás eszköz és cél. Két csapat, két zászló. Egy vezér, egy ország (David Damjanovic & Jarmila Mitrikova Forest Cerenom, 2012). Kisspál Szabolcs: Amorous Architecture, 2012, a dákok világába visz, egy ismeretlen világba, amely az eredet, a forrás, az önazonosság helye és ideje. Kőbe vésve.

Kundy Crew - hímzések, 2014

Szükségünk van-e falakra, határokra hogy szabadok legyünk? A kulturális falak is léteznek. Hogyan lehet megosztani a tudást, ha falakat emelünk? Tanulni egymástól, egymással. A szabadság, az igazság és az egység illúziójával. A befogadói magatartással. Nem kell felülemelkedni nemzeti érzéseinken, hogy másokat elfogadjunk. A határvonal, mint egy láthatatlan akadály megjelenik a társadalmi és szociális kapcsolatokban, a nem kompatibilis politikai rendszerek kapcsolatában, szimbólumokban és jelekben. Kérdés, bennünk, nézőkben is kiépül a határvonal? Az én házam, az én váram?

 Kölüs Lajos

Unicorn is More Than Nation - The Age of Nation
2014014.09.25 – 2.11.22.
Knoll Galéria
1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.


1 Márton László: A mi kis köztársaságunk, Pesti Kalligram, 2014
2 Clive Phillpot: Könyvek kortárs művészetről (http://www.artpool.hu/bookwork/Phillpot/Weiner.html)
3 Kassák Lajos: Halotti beszéd (http://mek.oszk.hu/01400/01446/01446.htm#61)