Kemény Lili első verseskötete, a Madaram 2011-ben jelent meg a Magvető Kiadónál a Petri György-díj folyományaként.
http://www.es.hu/toth_krisztina;kemeny_lili_petri-dijahoz;2011-01-26.html
Ugyanebben az évben a szerző megkezdte a tanulmányait a Szín- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán, ahol 2014-ben diplomázott. Felvételifilmje megtalálható a YouTube-on: http://youtu.be/9nFTFoQiHk0 Szakdolgozatát a lírai filmek szerkesztési, dramaturgiai technikáiból írta. Húgával közös zenekara a Kisszínes, a dalokat felváltva írják.

Berlin, Alexanderplatz
Fotó: Kemény Zsófi

Otthoni dal



A Ház körül az esővíz
sivár mocsarat képez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Az eresz alatt sértődötten
gubbasztanak a varjak.


Megtépázott fenyők dörgölik
águkat az ablak üvegéhez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
A hegyoldalban felejtett
kegytárgy előtt elaludt a mécses.


Néha elindulok,
de valami lefékez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Nem léphetek ki a Házból,
látod, zuhog az eső.


Vasárnap óta Maja csak sír,
de már semmit sem érez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Óránként kiejti egy széttépett papír
egy-egy darabját az ablakán.


Elviszik Andrist és két év múlva
Gábort, és Maját is férjhez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Eltűnnek a Házból a testvéreim,
csak a szarvasfej marad.


Valaki minden fiút ölni
meghalni kegyetlen kiképez,
mert idegen emberidegen
átokverte vidék ez.
Kénytelen leszek megtagadni téged,
mondom előre, hogy majd ne haragudj.



 
Kavicsok



És csak ülnek.
Ezekkel nincs mit kezdeni.


Ülnek, mint vitorlások a tavon,
lepkék a lószaron,
kidobott hűtő a nádasban,
Ülnek, mint sírkövek a dombtetőn,
autók egy szakadék szélén,
mint a nyomott hangulat egy bulin,
mint zsoltároskönyvek egy üres templomban,
Ülnek, mint drágakövek fogszabályzón,
strasszok egy ruhán, ami nem áll jól senkinek,
Ülnek, mint a kövér, gazdag nők a képeken,
Ülnek, mint rossz döntés egy egész életen,
mint elkésettek a dugóban,
Ülnek, mint mikulások az ablakban,
mint életmű a polcon, sárkány az aranyon,
Ülnek, mint lufik a plafonon,
felhőkön fönnakadt imák,
Ülnek, mint a völgyben táborozó hadsereg,
mint a világ minden tájáról hozott kavicsok,
kavicsok emléktáblák alatt,
Ülnek, mint a novemberi hószag,


és csak ülnek.
Ezekkel nincs mit kezdeni.

Siratódal



Két feketerigó repül,
megőszült a szárnya,
két rigó rak együtt fészket
a szemközti fára.
Jaj, egyszer én is megöregszem,
Jaj, egyszer nekem is lesz fészkem.


Nem számít, hogy mást akarok,
nem számít, remélem.
Most az ilyen dolgokról még
nincs elképzelésem.
De egyszer megtörténik minden,
jaj, egyszer elköltözöm innen!


De mindig lesz egy pár rigó
arra, ahol lakom,
kilátok majd a fészkükre
minden ablakomon.
Jaj, egyszer meg is unom őket,
de akkor nem lesz választásom.




Kettőnk közül



Te vagy a város, a te égboltod nagyobb.
Pislog egyet légtered, ha repülő fúródik bele.
Folyódra papírhajókat bocsát egy ikerpár,
beleírták a kívánságaikat. Nem tudnak róla,
hogy már megint ugyanazt kívánták. Azt,
hogy ne kívánják ugyanazt többé, csak azt ne.
A várnegyededben bolyong két olasz lány
és egy kandúr. Véletlenül hozta be egy vonat
Érdligetről, és nem talál haza. A lányok
is valahogy így kerültek ide.
Körutad óriáskígyó, duzzogva átkúszik
a Margitszigetre és összetekeredik.
Levedlett bőrében alszanak a villamosok.
A tereid gyorsan fiatalodó arcok.
Gyáraid teli tüdők, stadionjaid fülkagylók.
A plébánosaid dzsúdózni járnak, a nőjük
boszorkánytanfolyamra.
Tévéid néniknek udvarolnak.
Varjaid skizofrének, patkányaid radioaktívak,
galambjaid lába nyomorék.
Kettőnk közül te vagy a város,
a te éjszakád világosabb,
a te csönded zajosabb,
a te holdad halottabb,
a te nyájad éberebb,
a te óráid gyorsabbak,
a te vizeid lassabbak,
a te szemeid szürkébbek,
a te szíveid betegebbek,
te vagy a város, Apa, és remélem,
hogy ezer év múlva
én is város leszek.

Kemény Lili: Madaram
Magvető Budapest, 2011
1990 Ft