Kemény Zsófi 1994-ben született, 2010 óta koncertezik Kisszínes nevű zenekarával, 2011 óta publikál verseket, 2012 óta slammel életvitelszerűen és 2014-ben írta meg az első (ifjúsági, de 16+-os karikával ellátott) regényét Én még sosem címmel (Tilos az Á kiadó).

Na milyen volt?

-    részlet az Én még sosem című regényből  -

Épp Rékával beszélgettem a folyosón az ízléstelen szobanövény előtti padon ülve. Gőzöm sincs róla, hogyan lehet egy növényből ízléstelent varázsolni, de az iskolánkban bármi előfordulhatott, és így elő is fordult bármi. Például egyszer leszakadt a matekszertár teteje, amit nem sajnálok annyira, viszont a könyvtárban meg cserébe kalaposgombák nőttek a falból, amit annál inkább. Plusz rendszeresen ellopták a bioszszertárból a csontvázat. Nekem így maradt ki például a biológiaoktatásomból a lép, amit a csontvázba tömködhető műanyag belsőszervekkel kellett volna demonstrálniuk. Ötletem sincs róla, hogy mi lehet az a lép. Tényleg nem tudom. És akárhányszor hallom ezt a szót, mindig eszembe jut az a szerencsétlen csontváz, valami neve is volt, amit mindig újra meg kellett venni, mert mindig eltűnt. Tiszta horror.
    Szóval Rékával dumáltam nyilván a szexről, de ő híresen sose unta meg ezt a témát. Alám járt asszem eggyel, és elég szabadosan fogta fel az életet, ami király szerintem. Állati fiús volt, rövidhajú, kicsit kövérebb is, vagy legalábbis nem volt vékony, és nagy volt a melle. Mindenki tudta róla, hogy biszex. Ez egy házibulin derült ki egyébként, amire én nem mentem el végül, pedig el akartam, és kábé az egész suli meg volt hívva, egy éve volt talán, vagy mikor. Réka egyik nagyon gazdag osztálytársa tartotta a Rózsadombon, akit futólag ismertem csak. Viszont mindenki hallotta a sztorikat, amik azon a bulin történtek, mert az iskolánkban elég gyorsan terjednek a hírek, tehát olyan volt, mintha ott lettem volna. Réka például ott vesztette el a szüzességét a szaunában, és ezt nagyon, nagyon sokan látták. Aki pedig nem látta, az kettő percen belül értesült róla. Ekkor Réka a lehető legjobbat tette amit csak tehetett, hogy ne legyen annyira gáz: rátette erre a (gimnáziumi) életét. Ebből csinált magának brandet. Felvett egy szerepet, hogy ő a szexuálpszichológus az iskolában, és mindenki megbeszélheti vele az ilyen jellegű problémáit, aggodalmait, kérdéseit. Nagyon kigyúrta magát ebben a témában, szakkönyveket olvasott ésatöbbi. Ja, meg kipróbált mégegy nemet, és azzal sem volt elégedetlen, így aztán onnantól hirdette, hogy nincs heteroszexualitás, hanem ,,súlyozott biszexualitás” van. Ez lett a vallása. Ez a súlyozott biszexualitás dolog. Mindenkit ismert, és őt is mindenki ismerte; nem volt szende kisfiú, akihez ne ment volna oda, hogy kiszedje belőle, hogy attól olyan gátlásos, mert meleg, és nem volt olyan népszerű lány, akinek ne magyarázta volna meg állati kedvesen, hogy azért fekszik le annyi fiúval, mert komplexusai vannak. Mégis mindenki imádta;  én is. Ráadásul tök jó érzés volt látni, hogy a kutya se ítéli el őt.
    Az egyetlen baj ezzel a rendszerrel az volt, hogy akit Rékával láttak beszélgetni, arról az a hír kezdett terjengeni, hogy problémái vannak a szexszel, vagy leszbikus, vagy akármi. Az sose merülhetett volna fel, hogy az ember Rékával mondjuk az aktuálpolitikáról cserél eszmét.
    Kicsit meg is ijedtem, amikor elkapott a folyosón, és lelökött a padra az ízléstelen növény elé, ami folyton bele akart nyúlni a képembe.
- Na, Eszter, álljunk csak meg egy szóra, megsértesz, hogy nem is keresel, pedig már mióta kéne! - kezdte vehemensen in medias res. Hát persze, hiszen mióta együtt voltam Tomával - legalább két hete - , még nem kerestem meg őt.
- Toma? - néztem rá fel a padról szégyenlős mosollyal. Aztán ő is leült.
- Hát persze!
    Rátapintott egy eléggé hatalmas tomás problémámra, ami nagyon foglalkoztatott mostanában. Mondjuk az retekkirály érzés volt, hogy az emberek párként tudnak rólunk.
- Lefeküdtetek már?
- Hát...ööö.. - nehéz volt erről beszélni. - Nem. Még nem.
- De te nem vagy szűz, ugye?
- Hát...öööö - erről is nehéz volt beszélni. - De.
- Ajjajjajj, akkor ez nehéz eset - csóválta a fejét profin és kurva fontoskodón. Aranyos volt. Csak én meg állati kínosan éreztem magam, és azt se tudtam, hova nézzek, hogy ne kelljen a szemébe. És az emberek önként szoktak hozzá tanácsért fordulni?! Para.
    Bár én is megtehettem volna, hogy hazudok valamit, mondjuk, hogy nyugodjon meg, profi vagyok, vagy mittudomén, aztán lelépek, de mégis kötelességtudóan válaszolgattam a kérdéseire.
- Félsz tőle?
    Persze. Kurvára.
- Tulajdonképpen nem. Meg tizenhét vagyok, igazából tudom is milyen, ezerszer olvastam róla, láttam filmen, satöbbi. Csak azt nem tudom, hogy én elég leszek-e. Tomának.
- Jaj, szívem. Ez az egész egy semmiség ahhoz képest, amik egy ember lelkében lejátszódnak. Viharok, szenvedélyek, fájdalmak, örömök. Mindenkinek olyan a szex, amilyennek megéli. A test csak kivetülése a gondolatainknak! Ha szeret, akkor nem csinálhatod rosszul!
    Na épp ez az. Hogy ki mondja meg, hogy szeret-e?
- Na jó, de…
- Nincs olyan vágy, aminek ne lennél elég, csak őt kell szeretned, és ha érzi, hogy szereted, és magadból odaadsz neki mindent, ami neked drága, amit szeretsz magadban, akkor értékelni fogja. Csak szeretned kell magad!
    Aztakurva. Ezt mondjuk akár a leggyatrább női magazinban is olvashattam volna. Kicsit csalódottnak éreztem magam, hogy Réka kizárólag közhelyeket ont magából, pedig őszintén - és még mindig- elhittem, hogy tud valami pluszt. Csak gondolom ez kellett eddig a többieknek. Ez a rizsa.
    Ekkor hála a magasságosnak Poppit láttam Réka háta mögött közeledni felém.
- Hú, azta. Tök durva, hogy ilyeneket csakígy mondasz. És akkor majd megpróbálom szeretni magam, meg aztán így tálcán odarakni elé, megminden, amit mondtál, köszi, tényleg! Jaj, muszáj mennem Poppival, de majd legközelebb is beszéljünk erről, tök király volt...
    És közben már álltam is fel, és hátráltam Poppi felé. Réka csak mosolygott, bólogatott, és a lehető legkínosabb fordulattal búcsúzott el, ami csak a repertoárban volt:
- Aztán jót ne halljak rólad!
    Erre már szinte vicsorogva mosolyogtam. Hát én meg kurvára remélem, hogy ha bármit hallana rólam, ami már rossz, esetleg a szexuális életemről, ami  nincs, de ha lenne, akkor az igenis jó lesz, nem úgy, ahogy kívánta.

Kemény Zsófi: Én még sosem
Pozsonyi Pagony - Tilos az Á! 2014
2990 Ft