Kemény Zsófival Borda Réka készített interjút.

Fotó: Pereszlényi Erika

Nyílt láng használata

Tizenhét éves voltál, amikor megismertelek. Emlékszem arra az önbizalomhiányos, szerény, szárnypróbálgató Zsófira, és látom a mostani felnőtt, magabiztos slammer-költő-író Zsófit. Te hogy látod, miben változtál azóta?

Semmiben. A barátaim szerint minden fellépés előtt rinyálok, hogy fogják be a fülüket, mert életem legrosszabb szövegét hoztam. De tényleg mindig így érzem. Szóval nem lettem biztosabb a dolgomban. Viszont már régen is tudtam, hogy az ember kicsit nyafoghat ugyan, de alapvetően megy és teszi a dolgát: megírja a szövegét és felolvassa, ha az a feladat.


Első könyved, az Én még sosem kamaszregény. Miért döntöttél egy populárisabb műfaj mellett, miközben családi háttered és költői munkásságod miatt szinte mindenki szépirodalmi alkotásra számított tőled?

Ezzel a kérdéssel rátapintasz egy nagy saját magamnak feltett kérdésemre. Mindig akartam írni egy regényt, többször el is kezdtem már; szerintem majdnem mindenki kezdett már bele regénybe kiskorában, vagy nem is annyira kiskorában. Ifjúsági kiadónak írtam a regényt, így kamaszregénynek kellett lennie, de nem is lehetett volna más, mert csak arról akartam írni, amit láttam már. A kamaszságot pedig láttam már, sőt, a sajátomat meg is éltem.  Az kérdés számomra, hogy mit csináltam volna másképp, ha „szépirodalmi alkotást” akartam volna írni. Mert én ebbe a regénybe elég őszintén leírtam a jelenlegi tudásomat a világról, és komolyan gondolkozom azon, hogy mi tesz szépirodalmivá egy könyvet, ha nem ez.


Kémeim suttogták (na jó, te voltál), hogy készül a versesköteted is, viszont elmondásod szerint az utóbbi időben elhanyagoltad a versírást. Miért döntöttél mégis egy kötet mellett? Lehet már tudni a címét?

Nagyon régóta írok verseket, és előbb-utóbb mindenképp akartam volna kötetet, de most kérdezte meg Sárközy Bence, hogy van-e egy kötetnyi belőle. Válasz előtt összeszámoltam, és megállapítottam, hogy van. Az utóbbi két évben gyakorlatilag életforma-szinten slammelek, ami azt jelenti, hogy hetente (akár többször is) előállítok egy-egy háromperces szöveget, gyakran megadott témára, és közönség előtt felolvasom. Közben persze rengeteg olyan sor, verstöredék és vers is lett a füzetemben, ami nem slamnek született. Viszont mivel állandóan fellépek, és rengeteg visszajelzést kapok, nem volt hiányérzetem, és nem jutott eszembe, hogy komolyan nekiüljek, és ezeket a verseket, töredékeket, vázlatokat készre kalapáljam és publikáljam. Most meg eszembe jutott, és teremtettem magamnak rá időt is. A kötet címe a jelenlegi állás szerint Nyílt láng használata lesz.

Sokan ismerik a neved, én is találkoztam már olyanokkal, akik csak miattad mentek el slam eseményre. Hogy éled meg a hírnevet, és mi volt ezzel kapcsolatban a legmeglepőbb szituáció?

Nem élem meg hírnévként. Az országos hírnevet valahogy úgy képzelem el, mint ami mondjuk a tévénél kezdődik, és a Papp László Sportarénában van a csúcsa, attól meg elég messze vagyok. Jó, persze előfordul, hogy felismernek az utcán, az például jól szokott esni. A legmeglepőbb szituáció talán az volt, mikor nemrég egy tüntetésen egyszercsak azt hallottam, hogy a szónok engem idéz.


Sok ideje mondogatod, hogy szőke akarsz lenni. Engem őszintén érdekel ennek az oka. Mesélj!

Méhes Marietta mondta, hogy a szőkesége volt a kulcs. Mármint a méhesmariettasághoz. És ki ne szeretne Méhes Marietta lenni? Mármint olyan igazi, démoni femme fatale, akiért a vesztükbe rohannak a férfiak? De kipróbáltam, Iluskát játszottam a Radnóti Színház Pacalos pizza című előadásában gyönyörű, szőke parókában, és sajnos nem áll igazán jól.
http://www.quart.hu/quart/archiv/cikk.html?id=5848


Hogy látod magad és az irodalmi karriered tíz év múlva?

Szerintem olyan, hogy „irodalmi karrier” nem létezik. Könyvek vannak, amiknek van egy szakmai és egy közönség általi fogadtatása. Aminek igazából nem mindig van sok köze a könyvekhez. Mivel apámmal élek, aki író, hosszú évek óta látom, hogy ez az egész hullámzik össze-vissza. Lehet, hogy akkor éli meg a legnagyobb külső „sikert”, mikor épp halálosan szomorú, mert fél éve egy sort le nem tudott írni.  De abban biztos vagyok, hogy fogok írni, mert nem tehetek mást.


Míg slamjeidben gyakran élesen bírálod az aktuálpolitikát, addig verseid inkább személyes hangot ütnek meg. A költészet számodra tehát a belső, míg a slam inkább a külső történések leírására alkalmas, vagy csak puszta véletlen, hogy lírádban nem került még elő a közélet?

Igazából elég ritkán bírálom élesen az aktuálpolitikát, csak azokat a slamjeimet szokták felkapni, amikben igen.  Én a slam-terepet is inkább személyes érzelemkifejezésnek használom, és a verseket is. Slamet az ember általában egyszeri felolvasásra ír (na jó, azért jópárat el-elsütünk többször is), a verset meg mégiscsak az örökkévalóságnak. Kár lenne olyan romlékony anyaggal megterhelni, mint az aktuálpolitika. Valószínűleg a koromnál fogva is jobban érdekel az alanyiság. De nem zárom azért ki, hogy egyszercsak lángoló hevületű közéleti verseket fogok írni.


Te figyu, mi még nem is mentünk el egyszer sem sörözni kettesben. Eljössz velem valamikor?

Gyerünk, bármikor. Csak nem sört fogok inni, mert nem szeretem, inkább ilyen koktélos-tequilás lány vagyok. Max egy kisfröccs, száraz fehérből. De szelfizhetünk a sörrel.

Borda Réka