Turi Tímea 1984-ben született Makón. 2008-ban végzett a szegedi bölcsészkar kommunikáció és magyar szakán, később ugyanitt az Modern Magyar Irodalmi Tanszék doktori hallgatója. Budapesten él. Dolgozott újságíróként, volt a Bartók Rádió kulturális műsorainak külső munkatársa. Tanulmányai, kritikái és versei olvashatók a Holmi, a Kalligram, a Műút, a Jelenkor, a Tiszatáj, a Forrás, a 2000 és az Élet és Irodalom lapokban. 2012-től a Magvető Kiadó szerkesztője. Verseskönyvei: Jönnek az összes férfiak (Kalligram, 2012) és A dolgok, amikről nem beszélünk  (Magvető, 2014).

Fehér elefánt



Nem a test tesz nővé. Nem a lélek
érzékenysége. Hanem az, hogy
minden nőnek van egy története, amit
nem mesél el. A történeteiknek nullfoka.
Amiben nem vettek részt, ami velük történt,
amit szégyellnek.
Amikor történt, félrenéztek, és azóta
mindig visszajárnak gondolatban
épp a tetthely mellé.


Megjelent a Tiszatáj 2014. februári számában




Célimène szobája



Minden ember csúnya, és a társaság
elfér egy kávéházban a különteremben.
Ember vagyok, és embergyűlölő.
Reménytelen szerelmes, dús alázat.
Nincs ellentmondás: mindig elhiszem,
amit lefestek, a mondat színarany
celofán. Így mondom:
maradj csak magányos. És ne hagyd,
hogy mások hozzád szóljanak.
Csak így lehetsz a társaságnak része.


Megjelent a Prae, 2013/1. számában




Kahlo csipesze



A próbafülke fényében
erősebben látszanak a szőrszálak
a szám fölött, mint otthon
a fürdőszobatükörben,

és a karmolásnyomok a mellemen –

ilyenkor bármennyit el tudnék
költeni.

Solvejg dala



Lehetett volna másképp, de a kérdések
mostantól nem feltehetők.
Pontos voltál, mint egy éles érme
árfolyam-ingadozása.
Többet kellett volna lenni a kertben.
De nincs már másik élet. Építs másnak
kertet, légy öreg. Készülj hamar arra,
hogy egyszer elmész, és maradj soká.
Az életed ez a készülés legyen.




Férfiak ülnek a kertben



Férfiak ülnek a kertben,
és papírokra jegyeznek.
Minden nap pont délben esznek,
nők főznek rájuk, a kertre
ki lehet látni a házból.
Bent ülnek ők, és olvasnak
esténként sokféle könyvet,
olyat, amilyet férfiak
szoktak írni kint a kertben.
Azt gondolja kint a férfi,
hogy ő nem szabad, csak a munka
ad értelmet mindegyik napnak,
és a nő őt eltéríti,
így lesz a munka leginkább
az, hogy a nőkről beszélnek,
arról, hogy miattuk tér le
az útjuk arról az útról,
amit élni szeretnének.
Hogy a nő ne volna boldog?
Átüt a fény a redőnyön,
és ők tudják minden reggel,
hogy boldogok, mert van férfi,
mindegy, hogy mellettük, távol,
van férfi, és ez olyan jó,
jó lesz majd rájuk gondolni.
Száz életük is lehetne,
de az ő életük épp ez,
és csodaszép, hogy a száz más
átüt ezen az egyen.
A férfi akkor sincs otthon,
amikor otthon van, csak test,
de a nő akkor is otthon
van, mikor úgy tűnik, nincsen.
És elmegy a nő, de visszatér este,
és elmegy este, visszajön reggel.
És elmegy a nő, százfele, messze,
de a férfi marad a kertben.
És a nő nézi, hogy messzire ment el,
és sóhajtva visszanéz egyszer:
ott látja magát a házban, az ágyban,
a szobában ott lát egy képet:
férfiak ülnek a kertben –
azt hiszik, gyűlölöm őket,
pedig csak azt mondom,
hogy édes szíveim,
drága kis szíveim,
ti nem tudjátok, hol éltek.


Első megjelenés: Élet és Irodalom, 2014. október 17.

Turi Tímea: A dolgok, amikről nem beszélünk
Magvető, 2014
2290 Ft

A szerző fényképe A dolgok, amikről nem beszélünk bemutatóján készült, a Nyitott Műhelyben.