Nagy Katával Deres Kornélia készített interjút.
Deres Kornélia (1987) költő, szerkesztő, a KRE BTK oktatója. Az ELTE BTK-n doktorált, első verseskötete (Szőrapa, 2011) elnyerte a Makói Medáliák-díjat. 2003 óta publikál. Verseit eddig cseh, német, szerb, szlovén és bolgár nyelvre fordították le.

Deres Kornélia és Nagy Kata (2007)

Későn érő

A 2005-ös Sárvári Diákírók és Diákköltők Találkozójáról emlékszem egy fekete hajú, cingár, bátor, szabad lányra, aki a mézeskalács város felett repkedő lányokról írt verset, és akit nagyon megkedveltem. Annyira, hogy röviddel első találkozásunk után már az ő versét mondtam egy versenyen (és 2. lettem). És akivel jó pár „szívbajfelderítő” levelet váltottunk azon a hosszú nyáron. Te mit mondanál most annak a nagyszívű, kócos Katának?

Azt, hogy mindig és minden esetben hallgasson az intuícióira, és szeressen jobban.


Mikor, hogyan, miért kezdtél el írni?

A családunkban mindenki írt titokban. Anyukám naplót írt és szerelmesleveleket apukámnak, amíg katona volt, apukámnak volt egy titkos versesfüzete, amit én megtaláltam, és elolvastam tízévesen. A nagybátyám temetési beszédeket ír, és van egy kiadatlan regénye, aminek Amerikalevala a címe, egy bonyhádi kocsmában írta. A kilencvenes évek végén aztán a Bravo magazinban megjelent a Szex, szerelem, gyengédség rovat mellett egy olyan, ahová a kamaszlányok beküldhették a verseiket. Én ugyan nem küldtem be egyet sem, de remekül szórakoztam a kortársaim írásain, amik hemzsegtek a kliséktől. 14 évesen kaptam egy Petri-kötetet, és nagyon csodálkoztam, hogy tulajdonképpen így is lehet verset írni, ilyen szabadon. És akkor én is elkezdtem írni. Felszabadultan, de szerintem eleinte szörnyű rossz képeket és hasonlatokat gyártva.


Kik biztattak a pályádon? Kikre nézel fel? Kik a kedvenc kortárs költő(i)d vagy kedvenc klasszikusaid?

Apukám volt az, aki meséket talált ki nekem kiskoromban a sárga-narancssárga, harántcsíkolt gömbölyű szotyoláról. Később a kezembe adta Petőfit, József Attilát, Faludyt, Villont, Bulgakovot. A gimnáziumban a leghátsó padban ültem, kapucnis nirvanás pulcsiban, amikor a magyartanárom – Lukácsi Pál – észrevette, hogy órán valami kis verset írok. Elolvasta, majd óra után kikérdezett a dolog felől. Ez 2004-ben volt. Azt mondta, van ez a sárvári diákíró tábor, szedjem csak össze a verseimet, küldjük be. Időközben Simon Marcival is összebarátkoztam, mert az ő családja éppen akkor költözött Dunaföldvárra, sokat beszélgettünk az irodalomról, a verseimről, ő elég sokat segített nekem az elején. Nagy kedvencem Faludy György, tetszik az a fajta szereplíra, amit ő képvisel, és nagyon szeretem a verseiben a természetességet, a természetközeliséget, ami jellemzi az ő képalkotását. Most olvasom az önéletrajzi könyvét, a Pokolbeli víg napjaimat, amiben többek közt arról is ír, hogyan volt képes túlélni Recsket, pusztán azzal, hogy az Északi-középhegységbéli tájat esztétizálta, a Hold alakváltozásaiban gyönyörködött, miközben hónapokon keresztül az éhhalál szélén volt. Ez a fajta életigenlés és életöröm az, ami miatt ő az egyik példaképem. A kortársak közül Tóth Krisztát, Takács Zsuzsát, Gál Ferencet, Pollágh Pétert, Krusovszky Dénest, Miklya Annát, Szőcs Petrát, Nemes Z. Máriót szeretem nagyon. Akihez folyton visszatérek, az pedig Csajka Gábor Cyprián – amikor először olvastam a hard-kier c. kötetét, nagyon ki voltam akadva, mert annyira rossznak tartottam. Harmadszorra kezdtem valamit megérteni belőle, és azóta is. Legkedvesebb prózaíróm Julio Cortázar.



Szüleid hogyan fogadták, hogy írsz? S hogyan látják ma?

Nagyon örültek neki. Apukámnak mutattam meg először mindig az új verseimet, segített a hibák kijavításában. Akkor még olyan verseket írtam, amiket apukám megértett. Aztán ez megváltozott. Mostanában a családból már csak a nagybátyám érti. Apukám szerint azért, mert neki diplomája van. Anyukám nagyon büszke, és megveszi az ÉS-t, de ő az, aki az elejétől fogva nem érti, mit is szeretnék kifejezni. Bár mondjuk ez így nem pontos, mert ha elolvassa egy versemet, azt mondja rá, hogy szép.


Csak verseket írsz, vagy más műfajokban is kipróbáltad már magad?

A versben biztonságban érzem magam. Úgy érzem, tudom uralni a szöveget. Rövid verseket írok, vagy ha hosszabbakat, akkor fragmentálom a szöveget. Pedig nagyon szeretnék egyszer egy hosszú, elbeszélő verset írni. Legmerészebb álmom egy családregény. Ezzel azonban várni fogok még legalább tíz évet, mert úgy érzem, addigra gyűjtök össze annyi tapasztalatot, megfigyelést, és kitartást, ami egy ilyen műfajhoz kell. Készülni azonban készülök rá, párbeszédeket gyűjtök utcáról, magánlevelezésekből, családfát rajzolok, gyerekszájat írok le, és álmokat jegyzek föl.


Mikor s hol várható első versesköteted?

2016 júniusára jelenik meg a JAK-nál, Kényelmes válaszok a félelemről címmel. Külön öröm, hogy abban a hónapban leszek 30 éves. Későn érő típus vagyok.


Más alkotási területre is bemerészkednél? S ha igen: melyik lenne az?

A fotózás nagyon érdekel, ehhez szerintem van is érzékem, mert kedvenc időtöltésem mások megfigyelése. Ha lenne egy igazán jó kis énekhangom, akkor biztosan sanzonénekesnő lennék.


Mi a horoszkópod? Ha újraszülethetnél, mi lennél?

A horoszkópom Ikrek, ami állítólag intellektuális jegy, és Levegő jegy révén karcsúság, légiesség jellemzi az ebben születetteket, viszont a kétarcúság miatt eléggé szenvedek. Az egyik felem családi biztonságot szeretne, a másik szüntelen csavargást és úton levést. Ha újraszülethetnék, hippi lennék Venice Beachen 1969-ben.


Mi az első emléked? Lassítanád vagy gyorsítanád az időt?

Az első emlékem az, hogy anyám karján ülök álmosan, és egy romos házban sétál velem mosolyogva. Erről kép is készült: az első családi házunk egy régi parasztház volt, amit apámmal vettek '89 nyarán, és a ház vételekor körbesétáltak velem a szobákban, megmutatni nekem. Csak 3 éves voltam. Mivel nagyon szeretek élni, talán lassítanám az időt, főleg tavasszal és nyáron.


Mikor s hogyan ért az első szerelem?

16 éves voltam és egy barátnőmmel elmentünk a Szigetre, akit az esti tömegben elvesztettem, de ettől nem voltam különösebben megijedve. Éjjel fél háromkor véletlenül a fiúvécébe nyitottam be, ahol egy nagyon helyes fiút találtam. Elmentünk együtt sörözni.

Kata kislányával, Borival

2012-ben megszületett kislányod, Bori. Az azóta eltelt két és fél év hogyan keretezte újra az életed?

Anyának lenni az egyik legkeményebb feladat. A terhességem jól telt, nem voltam rosszul, rengeteget olvastam, és akkor megszületett Bori. Azt hittem, meghalok a fáradtságtól. Aztán megtanultam állva aludni. Remekül szórakozok, mert Borinak remek a humora. Azt hiszem, sokkal céltudatosabb lettem az elmúlt évek alatt, és sokkal magabiztosabb. Intuitívabb. Jobban tudok összpontosítani másokra.


Hol látod magad 10 év múlva?

Mivel a húszas éveimet átmulattam, úgy tervezem, hogy a harmincas éveimre fogok kiteljesedni szakmailag és anyaként is. Szeretnék egy jó gimnáziumban jó magyartanár lenni. Ha becsukom a szemem, boldog családanyaként látom magam, aki épp nyaral a gyerekeivel a tengerparton.


Inkább a jövőn vagy a múlton agyalsz?
 
Nagyon jó lenne leírni azt, hogy inkább a jövőn, de sajnos nem így van. Túl sok rossz és érthetetlen dolog történt körülöttem – szűkebb és tágabb környezetemben is, amit meg kell értenem, és fel kell dolgoznom a továbblépés érdekében. De most úgy érzem, kezdem megtalálni a helyemet, és a szerelemmel is minden okés.

Deres Kornélia