Szabó Tibor Benjáminnal Szabó Imola Julianna készített interjút.
Szabó Tibor Benjámin - a háttérben az Északi vasúti összekötő híd
A „könyves junkie"
Szerinted miben más az író, a szerkesztő és az irodalomtörténész Szabó Tibor Benjámin?
Mindegyik ugyanaz a békési parasztgyerek. Értsd jól: mivel még nem ment el teljesen az eszem, nem gondolok úgy magamra, mint akiben több ember él. Mindenki egy csomó szerepben létezik egyszerre, ez teljesen természetes, és jó esetben ezekben a szerepekben azért meg tud maradni az önazonossága. Egy anya például úgy dadus az egyik percben, hogy a következőben már szakács, utána, ha kell, pszichológus, és ha napközben gebasz van a fürdőszobai lámpával, akkor villanyszerelő is. Így élünk mindannyian. Miközben az általad felsoroltak közül, azt hiszem, egyik se vagyok igazán. Könyvek szerzőjeként ugyan dolgozom, de írónak lenni más. Író, mondjuk, Tóth Krisztina vagy Esterházy Péter, és igazi rajongói büszkeséggel szoktam arra gondolni, hogy távoli barátaimnak tudhatom őket. Hagyományos értelemben vett szerkesztői feladatok is csak a legritkább esetben találnak meg. Bár pro forma az Athenaeum Kiadó főszerkesztőjeként dolgozom, valójában inkább projektmenedzseri tevékenységet végzek, szöveggondozásra nemigen jut idő, nincs rá lehetőség. Irodalomtörténész meg sose voltam. Kritikus néhány évig igen, de már elmúlt. Ha kell valami megnevezés, a "könyves junkie" a legtalálóbb. A könyves gazdasági ágazat szerkezeti kérdéseit elég jól ismerem, kitanultam. Ezt a tudást igyekszem fejleszteni és kamatoztatni az Athenaeum szakmai vezetőjeként is, segítve a kiadó igazgatóját, Nyáry Krisztiánt.
Mi volt az első szöveged ahol azt érezted, hogy ez más, hogy ez irodalom? Volt-e konkrét pillanat, amikor magával ragadott a szöveg?
Amennyire emlékszem, fordítva történt ez a dolog. Megjelent az első könyvem, A ciprusi király (publikációs háttér vagy irodalmi kapcsolatok nélkül), és utólag azt éreztem, ez így NEM irodalom. Aztán elkezdtem tudatosan készülni az alkotói pályára. Más kérdés, hogy végül a könyvcsinálás kiadói oldalán kötöttem ki.
Szabó Tibor Benjámin Dani fiával a Kinizsi Várban, Nagyvázsonyban
Az apa és a fiú figurák veled nőnek?
A Kamufelhő feszes, pontos könyv lett, annak ellenére, hogy egyértelműen egy terápiás munkáról volt szó. Amikor ennek a kötetnek a szövegeivel elkezdtem dolgozni, már rég nem írtam saját örömért, minden novella egy-egy felkérésre volt válasz, mégis, valahogy egy öngyógyítási kísérlet dokumentumaiként működtek, utólag ez teljesen egyértelműen látható. 2007-ben elváltam, ami azt is jelenti, hogy a feleségem mellett az akkor másfél éves fiamat is elhagytam. Nagyon nehéz jól elmondani azt a lassú, de könyörtelen pusztítást, amit a saját árulással való szembesülés véghezvitt bennem. Újra és újra letarolt mindent a kognitív disszonancia, a Kamufelhő egy redukciós próbálkozás, és persze ilyenként szükségszerűen sikertelen. Az apa és fiú figurák a nosztalgiamentes emlékezés lenyomatai, ők a legeredendőbb árulásmomentum elszenvedői. A modellként használt emberek változnak, a gyerek nő is, persze - de a szereplők már nem tudnak fejlődni, mert megírtam, amit erről a témáról megírhattam, szerzőként nem foglalkozom tovább a dologgal. Magánban cipelem (de ott azóta is) a meghasonlottságot.
Van kedvenc mondatod a Kamufelhőből?
Sok kedvenc mondatom van, de egyik sem saját szövegből. Ha a Kamufelhőből kell valami nekem fontosat kiemelni, az egy felismerés: hogy elmúlnak a dolgok; azok is, amik azt ígérik, hogy nem múlnak el soha.
Coelho Házasságtörés c. könyvének bemutatóján, a Hemingway Étteremben
Mondanál akkor egy kedvencet?
So it goes; Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot; A kis szabályokat be kell tartani, és akkor a nyakat meg lehet szegni; Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, Tável vunét oszáre cigne saverenge bugyogá… és fűzöld legyen a plüsskanapén… és kérünk még rá egy fasza kis hableányos szökőkutat is… na, minden világos, csávókáim?
Az EPIC ifjúsági regényed tavaly jelent meg. Miért vonzott a téma? Miben más egy félig-meddig meghatározott célcsoportnak írni?
Az EPIC valójában egy kiadói projekt. A Manó Könyvek szeretett volna egy fiús sorozatot, amihez engem találtak meg szerzőnek. Más kérdés, hogy semmit nem élveztem még úgy, mint ezt a történetet írni. Van hat gyerek, akik egyik kalandból a másikba csúsznak, sodorja őket a kíváncsiságuk, a sorsuk, a körülményeik. Mint hat kicsi Indiana Jones. Kitalálni is szórakoztató.
Amúgy az az író vagy, aki tud megrendelésre/felkérésre dolgozni?
Mindig agyal az ember valamin, de megírni szövegeket régóta csak felkérésre szoktam. Így alakult. Tulajdonképpen a Behordás is ilyen. Egy nagyszerű ember életéről szól, akit a sorsa és a XX. század mindig oda sodort, ahol a fontos dolgok történtek, miközben őt (az én értelmezésemben) leginkább a méhészet érdekelte. Az unokája kért fel, hogy írjam meg a történetet, nagyon nagy munka, lassan haladok vele, de mindig előrelép kicsit ez a vállalkozás is.
Szabó Tibor Tari Annamária pszichoterapeutával és Horváth Gergely rádiós műsorvezetővel mutatta be közös, Rád találni című könyvüket, 2014 februárjában
Az Olvasás Éjszakája, az Új Könyvpiac és az IR(T)ÁS alkotótábor is a nevedhez fűződik. Miért fontos számodra az irodalom népszerűsítése?
Közösségi ember vagyok, hiszek a social powerben. Miközben, ez is igaz, tavaly nyár óta a kőkemény termelésben dolgozom. Eladható könyveket kell csinálnunk az Athenaeum kiváló csapatával, aztán ezeket a termékeket tényleg el is kell adni. A kiadó munkatársai mind nők – nehéz pontosan megfogalmazni, hogy ez mit jelent, mivel jár. Ha úgy foglalom össze, hogy egyik kollégáról se mondanék le, semmilyen okból, mert ez a csapat így gömbölyű, akkor érzékeltettem, mennyire otthon érzem magam velük. A vállalati kérdések soha nem személyes kérdések, és ez így van jól – de ez a közösség kicsit több mint egy kiadói brigád. Nem sokkal, nem tolakodóan több. De több. És akkor így kapcsolódik vissza mégis a termelés a social powerhez.
Nagyon tiszta és megrázó szövegnek gondolom Sun-Mi Hwang: Rügy című könyvét (Athenaeum Kiadó), ami az anyaságról szól. A kiadó főszerkesztőjeként van olyan könyv, aminek a megjelenése kiemelten fontos (volt) számodra?
A Rügy volt az őszi presztízs kiadványunk, Földi Andi Pazar grafikáival jelentettük meg, igyekszem figyelni arra, hogy legyen egy-egy ilyen is minden szezonban. Most a legfontosabb könyvünk Bíró Szabolcs történelmi témájú regényfolyama, az Anjouk első része lesz. És mellette sok-sok fontos, jó könyv jön, amelyek között ott a legnagyobb szerelem is, Hartay Csaba Nem boci! című vicces tehenészprózája.
Szabó Imola Julianna
Szabó Tibor Benjámin a könyvkiadást, a könyvpiacot érintő fontos kérdésekre, problémákra rámutató könyvszakmai cikkei:
http://hvg.hu/velemeny/20140417_Azonnali_valaszok_oraja
http://kotvefuzve.postr.hu/zuzdat-a-konyveknek
