"Ami volt: könnyű, ezüstös / ruha rajtam - csupa hullám! / Ami van: jég - alabástrom. / Magam árnyképe kövül rám."
ICA, búcsút intvén a Caminonak, újabb sorozatba kezd: vasárnaponként versekkel múlatja az időt, mulattatja magát, s reményei szerint másokat is. Sorozatunkban elsőként Rapai Ágnes négy versét olvashatják.
ICA, búcsút intvén a Caminonak, újabb sorozatba kezd: vasárnaponként versekkel múlatja az időt, mulattatja magát, s reményei szerint másokat is. Sorozatunkban elsőként Rapai Ágnes négy versét olvashatják.
Rapai Ágnes versei
Fiatalságom elillant
Fiatalságom elillant,
ragyogó, kék szemem égő.
Csak a fájás, csak a gyógyszer,
csak a csend és a halál vár.
Ami volt: könnyű, ezüstös
ruha rajtam - csupa hullám!
Ami van: jég - alabástrom.
Magam árnyképe kövül rám.
Jöhet éjjel, les a hajnal,
fagyos arcú, iszonyút lát:
fiatalságom időtől
tönkreégett negatívját.
*******
Kérdés
Wittgenstein gondolataira
Megértésem csak
saját értetlenségemmel
szembeni vakság?
Hogy látásom torzít,
csak azért vagyok
ámult-közel?
És miatta hőkölök?
Mintha az ablak mögé
Dali festette tájban
dideregne nézésem,
de a vásznat
sose érhetném el?
Másnap Monet ecsetje
nyomán haladnék?
Tudnám:
itt a fény!
Ott a homály!
Pedig:
itt a homály?
És ott:
a fény?
*******
Mi ez?
Miért provokállak?
Miért kell ez a keserű, keserű, keserű?
Miért kívánlak, mint egy betegséget?
Miért így bírom csak kifejezni?
Honnan akarok hiányozni?
Az erőd?
A gyengeséged?
A közönyöd?
A türelmetlenséged?
Miért ömlik lassan végig?
Miért áraszt el?
Miért éppen ez itt az ünnep színhelye?
Miért szégyellem magam?
Miért írlak meg olyan jól, hogy semmi nem marad belőled?
A hangod?
A kezed?
A szemed?
Ez az én napom?
Mi ez?
*******
A pogány lány imája
Hozzád imádkozom,
ki Zeusz és Szemelé,
Kadmosz thébai király gyermeke vagy,
mindenütt lévő,
kit vad ölelése miatt
féltek az istenek is,
koroknál vénebb Dionüszosz,
örök-ifjú mégis,
bakkhánsnők, szatírok, mainászok
élén jöjj,
thürszosszal a kezedben,
szent őrületben verd a dobot,
ragadj magaddal,
hadd folyjon a vérem,
a fákat csavard ki tövestül,
testemet kígyókkal övezd fel,
könnyes haragoddal
csatakos fénybe takarj,
virradj,
hisz a forró fürdő mit se segített,
az asztalról a földre hiába
ugrottam százszor,
szerelem nemzője, könyörülj rajtam,
gyönyörű természet,
Dionüszosz!
*******
Rapai Ágnes
1989 óta szabadúszó író. Költészetére nagy hatással volt Apollinaire, Stéphane Mallarmé, Tandori Dezső, T. S. Eliot, Oravecz Imre, Allen Ginsberg és Sylvia Plath, akinek néhány versét magyarra fordította. Bodor Béla meghatározása nyomán az új szenzibilitás magyar képviselőjének tartják, bár erre reagálva Rapai egy interjúban elmondta: „Nem [értek egyet a besorolással]. Mivelhogy nem tudom, mit jelent az Új-szenzibilitás. Szerintem semmit”.
Férfinéven (Láng Olivér) írt versei megjelentek a Holmiban, az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban. Rapai Ágnes groteszk humora leginkább a kortárs magyar költőkről írt paródiáiban érhető tetten. Férfiverseit és paródiáit is a költőnőkről kialakult negatív kép – a költőnő idegbeteg, léha, humortalan, kocsmázó, pszichiáterhez járó stb. – megváltoztatásának szándéka vezette.
Részt vett a Prostitúció nélküli Magyarországért mozgalomban. Amikor 2007-ben a Parlament leszavazta Sándor Klára és Magyar Bálint törvényjavaslatát a női kvótáról, a karzatról Forgács Zsuzsával piros lapot mutatott fel a képviselőknek. 2007-től az Artisjus választmányának tagja. A Szépírók Társasága, a MAOE és a Pen Klub tagja.
Könyvek
Máshol, (versek, Magvető Könykiadó,Budapest, 1985)
A darázs szeme, (versek, Orpheusz Kiadó, 1990)
Zadarnál a tenger, (versek, Orpheusz Kiadó, 1997)
Arc poétika, (versek, Novella Kiadó, 2006)
Mindenhol jó, (versek, Novella Kiadó, 2007)
Svájcban megjelent könyvek
Spaziergang mit Hölderlin, orte-Verlag 1995
Budapest, orte Verlag 1999
(Mindkettőt Sándor András fordította németre)