Dubravka Ugrešić A fájdalom minisztériuma című regénye Kertész Imre Sorstalanságával és Szabó Magda Az ajtó című könyvével együtt szerepelt az Independent külföldi regények számára kiírt versenyének listáján. Jó év volt az a magyarok számára – Dubravka Ugrešić művei viszont többször is eljutottak a komoly pénzjutalmakkal és világirodalmi presztízzsel járó díjak esélyeseinek listáira is. Vajon miért? – erre is keressük a választ október 9-én az Irodalmi Centrifugában, a Centrál Galériáján.
2008. október 9-én délután hattól a Centrál galériáján az Irodalmi Centrifugában Dubravka Ugrešić A fájdalom minisztériuma című regénye lesz a téma. Bódis Kriszta és Gordon Agáta a regény fordítóját, Radics Viktóriát kérdezik a szerzőről, a regényről, a jugoszláv nőirodalom hetvenes évekbeli felvirágzásáról és a nagy túlélőkről, valamint az önéletírás és regényesítés lehetőségeiről.
Ugrešić 1949. májusában született az akkori Jugoszlávia, ma Horvátország területén, a zágrábi egyetemen és a moszkvai állami egyetemen tanult. Horvátországból politikai okokból 1993-ban emigrált. Sok európai és amerikai egyetem tanított, s számos nemzetközi elismerést nyert el, többek között 1998-ban az Osztrák Állam európai irodalomért alapított díját, 2000-ben a Heinrich Mann díjat, de a svájci Charles Veillon díj, a holland ellenállás díj, és a német SüdWestRundFunk díj is trófeái között szerepel.
Magyarul olvasható A feltétel nélküli kapituláció múzeuma című esszéregénye, mely az Európa Kiadónál, s a Stefica Cvek az élet sűrűjében, mely a Jak Világirodalmi sorozatában jelent meg, valamint most már, a Bóra sorozat elindulásával, mely a jugoszláv női irodalom hazai publikálását és népszerűsítését tűzte zászlajára (követve ezzel az irodalmi világpiac trendjeit is, kérdés, bejön-e ez neki nálunk), A fájdalom misztériuma is.
Három cikkét online formában is elolvashatják a Lettre és az Ex-Symposion digitalizálásának köszönhetően, másokat csak nyomtatott formában lehet elérni. A Balkán, édes Balkánom a Lettre 2003. évben megjelent 50. számában jelent meg, a Stefica Cvek az élet sűrűjében ugyanebben a számban található; az Ex-Symposion a Nő-vér című számában (1998/21)adott helyet az írónőnek, Legények a gáton) című írását közölve. A Magyar Narancs 2000. április 27-én közölt vele interjút A hazaárulás ára címmel Szerbhorvát György tollából.
A fájdalom minisztériuma Amszterdamban játszódik, főszereplője Tanja Lucić zágrábi emigráns tanárnő, aki állást kap az amszterdami egyetemen: jugoszláv nyelvet és irodalmat kell tanítania a volt Jugoszlávia területéről ide emigrált fiataloknak, miközben az a hely, ahonnan jöttek, és az a nyelv, amit más államok kegyéből egyetemi oktatás keretében tanítanak és tanulnak, Jugoszlávia és a jugoszláv nyelv már nem létezik.
Tanja saját elveszített párkapcsolatának emlékeit és egykori hazájához való viszonyát boncolgatja, s hogy helyzetének abszurditásán könnyítsen, hallgatóinak a kurzus során egy játékot ajánl:
idézzék meg tárgyakon keresztül az egykori Jugoszláviát! A játék ugyan látszólag összehozza a diákokat, a körben mégis áruló lehet: a tanár is éppolyan félelmekkel küzd, mint diákjai, akiket játékával szeretne saját félelmeiktől eltántorítani. A háború traumáinak képsorait nem törli ki a nosztalgia, de az élet tovább halad, s élni kell, ott, ahol vannak: hogyan helyezkedik át az ember egy megszokott értékrendből egy szokatlanul új értékrendbe? Tanja sorsán és nézőpontján keresztül Ugrešić sikeresen mutatja fel az olvasóknak a jugoszláv háború utáni élet abszurditását, az állandó helykeresést és a hely megtalálásának e körökbe szorulva teljes esélytelenségét is.
A fájdalom minisztériuma a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg. Nem terjeszti sem a Libri, sem az Alexandra. A L’Harmattan kiadó egyetlen kicsi üzlettel rendelkezik egy Rákóczi úti kapualjban.
Vajon mennyire provinciális a magyar irodalomértés, ha elmegy egy szó nélkül, vagy viszonylag kevés szóval, Ugrešić regénye mellett? Ha nincs híre sokfelé, nincs terjesztése és az irodalmi kritika is nehezen juttatja el hírét az olvasóhoz? Szükség van-e rá, hogy az egykori Jugoszlávia nőirodalmával most ismertessük meg a magyar közönséget? Mit hozhatnak nekünk? Ezekről a kérdésekről is szó esik majd Radics Viktóriával a könyv fordítójával az Irodalmi Centrifuga következő eseményén a Centrál Galériáján.
Dubravka Ugrešić néhány további írása magyarul:
Dubravka Ugrešić: A próza fekvése (Ford. Rajsli Emese.) = Pompeji, 1993, 3-4, 36-43.p.
Dubravka Ugrešić: Az ábécéskönyv (Ford. Radics Viktória.) = Átváltozások, 5, 1995, 106.p.
Dubravka Ugrešić: Mi vagyunk a vagányok (Ford. Túri Gábor.) = Orbis, 1997, 1.
Dubravka Ugrešić: Jobb házaknál ilyesmiről nem beszélnek (Ford. Radics Viktória.) = Magyar Lettre Internationale, 27, 1997-98. tél, 1.p.
Dubravka Ugrešić: Csoportkép (Ford. Radics Viktória.) = Magyar Lettre Internationale, 33, 1999. nyár, 35.p.
A BORA sorozat II. kötete Mojca Kumerdej Fragma című könyve volt, melyet szintén ajánlunk olvasóink figyelmébe − ha elsétálnak a L’Harmattan Kiadó Kossuth Lajos utca 14. alatti boltjáig.
Ugrešić 1949. májusában született az akkori Jugoszlávia, ma Horvátország területén, a zágrábi egyetemen és a moszkvai állami egyetemen tanult. Horvátországból politikai okokból 1993-ban emigrált. Sok európai és amerikai egyetem tanított, s számos nemzetközi elismerést nyert el, többek között 1998-ban az Osztrák Állam európai irodalomért alapított díját, 2000-ben a Heinrich Mann díjat, de a svájci Charles Veillon díj, a holland ellenállás díj, és a német SüdWestRundFunk díj is trófeái között szerepel.
Magyarul olvasható A feltétel nélküli kapituláció múzeuma című esszéregénye, mely az Európa Kiadónál, s a Stefica Cvek az élet sűrűjében, mely a Jak Világirodalmi sorozatában jelent meg, valamint most már, a Bóra sorozat elindulásával, mely a jugoszláv női irodalom hazai publikálását és népszerűsítését tűzte zászlajára (követve ezzel az irodalmi világpiac trendjeit is, kérdés, bejön-e ez neki nálunk), A fájdalom misztériuma is.
Három cikkét online formában is elolvashatják a Lettre és az Ex-Symposion digitalizálásának köszönhetően, másokat csak nyomtatott formában lehet elérni. A Balkán, édes Balkánom a Lettre 2003. évben megjelent 50. számában jelent meg, a Stefica Cvek az élet sűrűjében ugyanebben a számban található; az Ex-Symposion a Nő-vér című számában (1998/21)adott helyet az írónőnek, Legények a gáton) című írását közölve. A Magyar Narancs 2000. április 27-én közölt vele interjút A hazaárulás ára címmel Szerbhorvát György tollából.
A fájdalom minisztériuma Amszterdamban játszódik, főszereplője Tanja Lucić zágrábi emigráns tanárnő, aki állást kap az amszterdami egyetemen: jugoszláv nyelvet és irodalmat kell tanítania a volt Jugoszlávia területéről ide emigrált fiataloknak, miközben az a hely, ahonnan jöttek, és az a nyelv, amit más államok kegyéből egyetemi oktatás keretében tanítanak és tanulnak, Jugoszlávia és a jugoszláv nyelv már nem létezik.Tanja saját elveszített párkapcsolatának emlékeit és egykori hazájához való viszonyát boncolgatja, s hogy helyzetének abszurditásán könnyítsen, hallgatóinak a kurzus során egy játékot ajánl:
idézzék meg tárgyakon keresztül az egykori Jugoszláviát! A játék ugyan látszólag összehozza a diákokat, a körben mégis áruló lehet: a tanár is éppolyan félelmekkel küzd, mint diákjai, akiket játékával szeretne saját félelmeiktől eltántorítani. A háború traumáinak képsorait nem törli ki a nosztalgia, de az élet tovább halad, s élni kell, ott, ahol vannak: hogyan helyezkedik át az ember egy megszokott értékrendből egy szokatlanul új értékrendbe? Tanja sorsán és nézőpontján keresztül Ugrešić sikeresen mutatja fel az olvasóknak a jugoszláv háború utáni élet abszurditását, az állandó helykeresést és a hely megtalálásának e körökbe szorulva teljes esélytelenségét is.A fájdalom minisztériuma a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg. Nem terjeszti sem a Libri, sem az Alexandra. A L’Harmattan kiadó egyetlen kicsi üzlettel rendelkezik egy Rákóczi úti kapualjban.
Vajon mennyire provinciális a magyar irodalomértés, ha elmegy egy szó nélkül, vagy viszonylag kevés szóval, Ugrešić regénye mellett? Ha nincs híre sokfelé, nincs terjesztése és az irodalmi kritika is nehezen juttatja el hírét az olvasóhoz? Szükség van-e rá, hogy az egykori Jugoszlávia nőirodalmával most ismertessük meg a magyar közönséget? Mit hozhatnak nekünk? Ezekről a kérdésekről is szó esik majd Radics Viktóriával a könyv fordítójával az Irodalmi Centrifuga következő eseményén a Centrál Galériáján.
Dubravka Ugrešić néhány további írása magyarul:Dubravka Ugrešić: A próza fekvése (Ford. Rajsli Emese.) = Pompeji, 1993, 3-4, 36-43.p.
Dubravka Ugrešić: Az ábécéskönyv (Ford. Radics Viktória.) = Átváltozások, 5, 1995, 106.p.
Dubravka Ugrešić: Mi vagyunk a vagányok (Ford. Túri Gábor.) = Orbis, 1997, 1.
Dubravka Ugrešić: Jobb házaknál ilyesmiről nem beszélnek (Ford. Radics Viktória.) = Magyar Lettre Internationale, 27, 1997-98. tél, 1.p.
Dubravka Ugrešić: Csoportkép (Ford. Radics Viktória.) = Magyar Lettre Internationale, 33, 1999. nyár, 35.p.
A BORA sorozat II. kötete Mojca Kumerdej Fragma című könyve volt, melyet szintén ajánlunk olvasóink figyelmébe − ha elsétálnak a L’Harmattan Kiadó Kossuth Lajos utca 14. alatti boltjáig.
Györe Gabriella
