"Ha derűsebb kedélye és több lírája lett volna, azt mondanám, ő az erdélyi Ávilai Szent Teréza." - Károlyi Amy"Ami munkáját irodalmunkban egyedülállóvá avatja, először is: lelkének kopár ragyogása, Istennek szenteltsége, teljes hittel és reménnyel, de önáltatás és képzelődés nélkül, száraz józansággal [...]; s ennek az égi tisztaságnak földi gyásza, egyéni és családi életének steril ridegsége. Egyedülálló másodszor is, mert ornamentikus literaturánkban csak ő szólal meg Stendhal vagy Dosztojevszkij dísztelenségével, a törvényszéki okiratok tárgyilagosságával[...]." - Weöres Sándor
Bethleni Bethlen Kata grófnő írásai és levelezése (részlet)
"X.
Annak utánna neveltettem az Édes Anyai gondviselö kéz alatt, szintén az MDCCXVII. Esztendönek Szent Mihály' Haváig, azon Hónak tizen-egyedik Napján, mind Magamnak 's mind Testvér kedves Atyámiainak akaratjok ellen, Isvezült Édes Anyámtól adatattam soha eléggé meg nem siratható keserves Házasságra, Vallásomon kivül valóhoz. Melly Házasságban, Férjem mind szép URi Familiájára nézve, mind pedig maga Személyjére nézve, illendö és elegendö szerentse-is lett vólna, ha velem azon egy Hitben és Vallásban való lett vólna. De másként lévén a' dolog, az által a Házasság által, mind ez mái napig való szörnyü nagy bánatra és kísértetre tétettem-ki: mivel- hogy ez felemás Házasságnak keserü Gyümöltsét szüntelen kóstoltatta ISTEN Én velem. Noha pedig Édes Szülö Anyámtól magamnak telyjes akaratom ellen adattattam ez szerentsétlen Házasságra; Én mind az által ebben senkit nem okozok; hanem meg-ismértem az ISTENnek igaz Utait: mert jól tudom Én azt, hoy kissebb dolgo-is az ISTEN' bölts végezése nélkül véghez nem mégyen. Ez vólt irántam-is az ö Felsége szent tetszése, hogy Én az szörnyü kisértetekkel küszködjem. Légyen ez után-is az ö szent akaratja szerént minden dolgom.
XI.
Ez Én lelkem' keserüségét szerzö HÁZASSÁGOm pedig e' szerént ment véghez: Az Ezer hétszáz tizen-hetedik Esztendöben lévén az Törökkel való Hadakozás Nandor Fejér-Vár' táján, ez Hazában igen nagy félelem vólt a' Pogányok' bé ütésétöl, a' mint hogy bé-is ütöttenek Besztertzénél a' Tatárok, és egy nehány Vármegyékben igen nagy rablást, és sok károkat tettenek. Minden Uri Rendek azért Városokba költöztene lakni, az bátorságosabban való meg-maradásért, a' mellyet tselekedett Idvezült Édes Anyánk- is: ki Szebenben lakván velünk együtt, ott Gróf HALLER LÁSZLO kezdett Engemet magának kéretni az Házassági Életre, Idvezült Édes Anyámtól; kit-is Gyermekségétöl fogva, mivel-hogy mostoha Fia-is vólt, igen szeretett.
XII.
Nem lévén Nékem semmi kedvem és hajlandóságom ez idegen Vallású Személyjel való Házassági Életre, ez jelen való Világ szerént jó szerentsémnek el- mellözését Idvezült Édes Anyám igen sajnálotta, mellyre nézve alattomban egyet értett BIRÓ SÁMUELNÉ DÁNIEL KLÁRA Aszszonyjal, a' ki jelen-való alkalmatosságnak kedvellésére; nem-is múlatott-el semmit egy egész Hónapnak el-telése alatt, a' mivel meg nem próbált volna, de Engemet arra nem vehetett. Végre kedves Testvér Bátyám BETHLEN ÁDÁM URam megtudván ezen kisérgettetésemet, szemben fogta, és igen keményen meg- dorgálta BIRO SÁMUELNé Aszszonyomat, mondván: Mitsoda Lelki ismérettel múnkálodja idegen Vallású Férjhez való menetelemet? rendeletlen dolog a' mellyre akar venni. Vévén azért eszébe, hogy kedves Atyámfiainak ezen egyetlenegy Házasság nem tetszik, meg-szünt a' járástól, és soha többé azt nem folytatta.
XIII.
Az után Gróf HALLER LÁSZLO, vette-el közbenjáróúl KÖLESÉRI SÁMUELt, akkori Feleségével BETHLEN JUDIT Aszszonyjal, a' kit-is, mint-hogy igen okos és nagy tanátsú Emberne tartottak abban az Idöben, jovallását igen bészokták vólt venni és követni. Ennek tanátsa, mellyet adott Édes Anyámnak, rontott-meg Engemet-is; mert járván ezen dologban minden haszon nélkül, egy Vasárnap Estve a' Jegy Gyürüt el-hozta, és Idvezült Édes Anyám' kezénél hagyta, mellyben Én semmit nem tudtam: ki-is, egy ideig magánál tartván, végre illy kemény és Engemet meg-rettentö szókkal Kezembe ád: Ha Gyermekemnek akarod hogy tartsalak, ezt a' Gyürüt vedd-el; ha pedig nem, én soha tégedet Gyermekemnek nem tartalak, és mindenemböl ki-is tagadlak. Oh kemény szók, Világ' jovaival élni akaró Ifjúi Elméhez, Édes Anyjához mindenben Engedelmességet mútatni kívánó, 's-e' éle Probákhoz szokatlan Leányhoz! Mit tudtam azért tenni, még viszsza szóllani-is nem mervén, a' Gyürüt el-vevém. Oh szerentsétlen óra! a' melly másoknak nagy örömet szokott szerzeni, nékem szerzett ki-mondhatatlan keserüséget és szomorúságot; mert el- szemlélvén a' két-féle Vallásúak' különbözö ISTENi tiszteleteket, könnyen fel háborodó Életeket, és e'féle Házasságnak egyébb mérges Gyümöltseit, olly nagy kisértetben és gyötrelemben vóltam azon az egész Éjtszakán, mellyet le-írnom nem lehet. Ugy-hogy, azt látván Idvezült Édes Anyám-is, magát a' keserves sirástól ezen dologért nem tartóztahatta. Még-is mind azon által hogy a' Gyürüt viszszá küldje, siralmas kérésemmel-is arra nem vehettem, söt végre olly keményen meg-eddett, hogy többé meg sem mértem említeni. Oh Én Ifjúságomnak ISTENEe! a' ki meg-engedted, hogy illy kísértetbe essem; de nem engedted, hogy abban el- veszszek, a' Te Irgalmasságodról emlékezem, légyen áldott a' Te Szent Neved örökké." (forrás: ELTE Gépeskönyv, Régi magyar irodalom szöveggyűjtemény)
------
Árva Bethlen Katáról:
"Árva Bethlen Kata írónő 1700. november 25-én született Bonyhán. Apja, Bethlen Sámuel az enyedi kollégium világi kurátora, Bethlen János kancellár fia volt, nagybátyja, Bethlen Miklós a neves államférfi, kancellár és történetíró. Anyja, Borsai Nagy Borbála 1717-ben a református hitben elmélyült leányát kedvenc mostohafiához, Haller Lászlóhoz kényszerítette feleségül. Katának nem lett volna ellenvetése a kellemes megjelenésű és modorú kérő ellen - csak az, hogy katolikus. Végül anyja fenyegetőzésére, hogy kitagadja, mégis beadta derekát, a házasság azonban nem tartott sokáig, férje 1719-ben meghalt.
1722-ben a mindössze 22 éves özvegy férjhez ment gróf Teleki Józsefhez, akivel annak haláláig, 1732-ig éltek egyetértésben. Ezután nevezte magát Árva Bethlen Katának, mivel elvesztette két férjét, a két házasságból származó hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt, a katolikus hitben nevelkedő Pált és Borbálát pedig erőszakkal vették el tőle. Egészségi állapota egész életében gyenge volt, az őt ért csapások hatására betegségei súlyosbodtak. Ezért meg természetes kíváncsisága miatt is az erdélyi orvosoktól tanult, orvosi könyvekből is képezte magát, és régi házi receptek felhasználásával korának híres gyógyítója lett.
A család nélkül maradt asszony egyik legfontosabb támasza, természetesen az erős református hitvalláson kívül, az írás volt. 1744-ben kezdte el önéletírását, és élete végéig folytatta. A csonkán maradt kézirat csak halála után, 1762-ben jelent meg Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása címmel. A műben, amelyben hol bibliai pátosszal, hol a köznapi egyszerűség hangján szól élete eseményeiről, a memoár és a napló keveredik egymással, szerkezetét töredezetté teszik a közbeiktatott dokumentumok és levelek. Még életében megjelent imádságoskönyve, a Védelmező erős pais, amelynek egyes darabjaiban a pietista ájtatosság és a puritán kegyesség szemlélete és stílusa keveredik. Írásművészetének jelentős részét képezi rokonságával, a Telekiekkel és a Rádayakkal folytatott kiterjedt levelezése.
Az irodalom mellett a református hit védelme és a magyar kultúra támogatása kötötte le minden energiáját."
(forrás: Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)
"Bethlen Kata szüntelenül kezdeményezte új meg új könyvek kiadását. A maga költségén ki is nyomtattatott könyveket, többek között Nádudvari Péter nyolcvannégy prédikációját (Kolozsvár, 1741), a Szentirás értelmére vezérlő lexikont, a fejedelmi korszakban élt Keresztúri Pálnak Egyenes ösvényét.[...]
Bethlen Katának sikerült egybegyűjtenie kétszáz év magyar irodalmának legjavát, szinte kizárólag magyar nyelvű munkákat. A gyűjteménynek külön jelentőséget ad az is, hogy több olyan régi nyomtatvány is volt benne, amelyről ma már csak a Bod Péter által készített két katalógus nyomán tudunk.
Az 1747-ben Bod Péter által kialakított tárgyak szerinti csoportosítás (amely megegyezik a Magyar Athenas és Bod saját könyvtárának szakbeosztásával is) 22 egységet különített el." (Szabó Ágnes: Bethlen Kata és könyvtára)
Annak utánna neveltettem az Édes Anyai gondviselö kéz alatt, szintén az MDCCXVII. Esztendönek Szent Mihály' Haváig, azon Hónak tizen-egyedik Napján, mind Magamnak 's mind Testvér kedves Atyámiainak akaratjok ellen, Isvezült Édes Anyámtól adatattam soha eléggé meg nem siratható keserves Házasságra, Vallásomon kivül valóhoz. Melly Házasságban, Férjem mind szép URi Familiájára nézve, mind pedig maga Személyjére nézve, illendö és elegendö szerentse-is lett vólna, ha velem azon egy Hitben és Vallásban való lett vólna. De másként lévén a' dolog, az által a Házasság által, mind ez mái napig való szörnyü nagy bánatra és kísértetre tétettem-ki: mivel- hogy ez felemás Házasságnak keserü Gyümöltsét szüntelen kóstoltatta ISTEN Én velem. Noha pedig Édes Szülö Anyámtól magamnak telyjes akaratom ellen adattattam ez szerentsétlen Házasságra; Én mind az által ebben senkit nem okozok; hanem meg-ismértem az ISTENnek igaz Utait: mert jól tudom Én azt, hoy kissebb dolgo-is az ISTEN' bölts végezése nélkül véghez nem mégyen. Ez vólt irántam-is az ö Felsége szent tetszése, hogy Én az szörnyü kisértetekkel küszködjem. Légyen ez után-is az ö szent akaratja szerént minden dolgom.
XI.
Ez Én lelkem' keserüségét szerzö HÁZASSÁGOm pedig e' szerént ment véghez: Az Ezer hétszáz tizen-hetedik Esztendöben lévén az Törökkel való Hadakozás Nandor Fejér-Vár' táján, ez Hazában igen nagy félelem vólt a' Pogányok' bé ütésétöl, a' mint hogy bé-is ütöttenek Besztertzénél a' Tatárok, és egy nehány Vármegyékben igen nagy rablást, és sok károkat tettenek. Minden Uri Rendek azért Városokba költöztene lakni, az bátorságosabban való meg-maradásért, a' mellyet tselekedett Idvezült Édes Anyánk- is: ki Szebenben lakván velünk együtt, ott Gróf HALLER LÁSZLO kezdett Engemet magának kéretni az Házassági Életre, Idvezült Édes Anyámtól; kit-is Gyermekségétöl fogva, mivel-hogy mostoha Fia-is vólt, igen szeretett.
XII.
Nem lévén Nékem semmi kedvem és hajlandóságom ez idegen Vallású Személyjel való Házassági Életre, ez jelen való Világ szerént jó szerentsémnek el- mellözését Idvezült Édes Anyám igen sajnálotta, mellyre nézve alattomban egyet értett BIRÓ SÁMUELNÉ DÁNIEL KLÁRA Aszszonyjal, a' ki jelen-való alkalmatosságnak kedvellésére; nem-is múlatott-el semmit egy egész Hónapnak el-telése alatt, a' mivel meg nem próbált volna, de Engemet arra nem vehetett. Végre kedves Testvér Bátyám BETHLEN ÁDÁM URam megtudván ezen kisérgettetésemet, szemben fogta, és igen keményen meg- dorgálta BIRO SÁMUELNé Aszszonyomat, mondván: Mitsoda Lelki ismérettel múnkálodja idegen Vallású Férjhez való menetelemet? rendeletlen dolog a' mellyre akar venni. Vévén azért eszébe, hogy kedves Atyámfiainak ezen egyetlenegy Házasság nem tetszik, meg-szünt a' járástól, és soha többé azt nem folytatta.
XIII.
Az után Gróf HALLER LÁSZLO, vette-el közbenjáróúl KÖLESÉRI SÁMUELt, akkori Feleségével BETHLEN JUDIT Aszszonyjal, a' kit-is, mint-hogy igen okos és nagy tanátsú Emberne tartottak abban az Idöben, jovallását igen bészokták vólt venni és követni. Ennek tanátsa, mellyet adott Édes Anyámnak, rontott-meg Engemet-is; mert járván ezen dologban minden haszon nélkül, egy Vasárnap Estve a' Jegy Gyürüt el-hozta, és Idvezült Édes Anyám' kezénél hagyta, mellyben Én semmit nem tudtam: ki-is, egy ideig magánál tartván, végre illy kemény és Engemet meg-rettentö szókkal Kezembe ád: Ha Gyermekemnek akarod hogy tartsalak, ezt a' Gyürüt vedd-el; ha pedig nem, én soha tégedet Gyermekemnek nem tartalak, és mindenemböl ki-is tagadlak. Oh kemény szók, Világ' jovaival élni akaró Ifjúi Elméhez, Édes Anyjához mindenben Engedelmességet mútatni kívánó, 's-e' éle Probákhoz szokatlan Leányhoz! Mit tudtam azért tenni, még viszsza szóllani-is nem mervén, a' Gyürüt el-vevém. Oh szerentsétlen óra! a' melly másoknak nagy örömet szokott szerzeni, nékem szerzett ki-mondhatatlan keserüséget és szomorúságot; mert el- szemlélvén a' két-féle Vallásúak' különbözö ISTENi tiszteleteket, könnyen fel háborodó Életeket, és e'féle Házasságnak egyébb mérges Gyümöltseit, olly nagy kisértetben és gyötrelemben vóltam azon az egész Éjtszakán, mellyet le-írnom nem lehet. Ugy-hogy, azt látván Idvezült Édes Anyám-is, magát a' keserves sirástól ezen dologért nem tartóztahatta. Még-is mind azon által hogy a' Gyürüt viszszá küldje, siralmas kérésemmel-is arra nem vehettem, söt végre olly keményen meg-eddett, hogy többé meg sem mértem említeni. Oh Én Ifjúságomnak ISTENEe! a' ki meg-engedted, hogy illy kísértetbe essem; de nem engedted, hogy abban el- veszszek, a' Te Irgalmasságodról emlékezem, légyen áldott a' Te Szent Neved örökké." (forrás: ELTE Gépeskönyv, Régi magyar irodalom szöveggyűjtemény)
------
Árva Bethlen Katáról:
"Árva Bethlen Kata írónő 1700. november 25-én született Bonyhán. Apja, Bethlen Sámuel az enyedi kollégium világi kurátora, Bethlen János kancellár fia volt, nagybátyja, Bethlen Miklós a neves államférfi, kancellár és történetíró. Anyja, Borsai Nagy Borbála 1717-ben a református hitben elmélyült leányát kedvenc mostohafiához, Haller Lászlóhoz kényszerítette feleségül. Katának nem lett volna ellenvetése a kellemes megjelenésű és modorú kérő ellen - csak az, hogy katolikus. Végül anyja fenyegetőzésére, hogy kitagadja, mégis beadta derekát, a házasság azonban nem tartott sokáig, férje 1719-ben meghalt.
1722-ben a mindössze 22 éves özvegy férjhez ment gróf Teleki Józsefhez, akivel annak haláláig, 1732-ig éltek egyetértésben. Ezután nevezte magát Árva Bethlen Katának, mivel elvesztette két férjét, a két házasságból származó hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt, a katolikus hitben nevelkedő Pált és Borbálát pedig erőszakkal vették el tőle. Egészségi állapota egész életében gyenge volt, az őt ért csapások hatására betegségei súlyosbodtak. Ezért meg természetes kíváncsisága miatt is az erdélyi orvosoktól tanult, orvosi könyvekből is képezte magát, és régi házi receptek felhasználásával korának híres gyógyítója lett.
A család nélkül maradt asszony egyik legfontosabb támasza, természetesen az erős református hitvalláson kívül, az írás volt. 1744-ben kezdte el önéletírását, és élete végéig folytatta. A csonkán maradt kézirat csak halála után, 1762-ben jelent meg Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása címmel. A műben, amelyben hol bibliai pátosszal, hol a köznapi egyszerűség hangján szól élete eseményeiről, a memoár és a napló keveredik egymással, szerkezetét töredezetté teszik a közbeiktatott dokumentumok és levelek. Még életében megjelent imádságoskönyve, a Védelmező erős pais, amelynek egyes darabjaiban a pietista ájtatosság és a puritán kegyesség szemlélete és stílusa keveredik. Írásművészetének jelentős részét képezi rokonságával, a Telekiekkel és a Rádayakkal folytatott kiterjedt levelezése.
Az irodalom mellett a református hit védelme és a magyar kultúra támogatása kötötte le minden energiáját."
(forrás: Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)
"Bethlen Kata szüntelenül kezdeményezte új meg új könyvek kiadását. A maga költségén ki is nyomtattatott könyveket, többek között Nádudvari Péter nyolcvannégy prédikációját (Kolozsvár, 1741), a Szentirás értelmére vezérlő lexikont, a fejedelmi korszakban élt Keresztúri Pálnak Egyenes ösvényét.[...]
Bethlen Katának sikerült egybegyűjtenie kétszáz év magyar irodalmának legjavát, szinte kizárólag magyar nyelvű munkákat. A gyűjteménynek külön jelentőséget ad az is, hogy több olyan régi nyomtatvány is volt benne, amelyről ma már csak a Bod Péter által készített két katalógus nyomán tudunk.
Az 1747-ben Bod Péter által kialakított tárgyak szerinti csoportosítás (amely megegyezik a Magyar Athenas és Bod saját könyvtárának szakbeosztásával is) 22 egységet különített el." (Szabó Ágnes: Bethlen Kata és könyvtára)
