„Vagy melyik macsó nem kapott már sikító frászt mikor belehallgatott egy női, trécselős telefonbeszélgetésbe, ahol már hetedszerre is kitárgyalták a műsorvezető nő frizuráját, és fogyókúrás harca legújabb látható eredménytelenségét…” – szegezi nekünk az elgondolkodtató kérdést Marjai Judit pletykáról szóló írásában. A szerző az Irodalmi Centrifuga vendége lesz június 4-én, a Nők és bulvár - Bombanők Lapja - című esten a Centrál kávéházban Gregor Bernadettel és Létay Dórával.
A férfiak általában azt hiszik, hogy életük párja bizony sokat, és főleg feleléslegesen locsog.
Legidegesítőbbek persze azok a női egyedek, akik a futball VB döntő pillanatában meg merik kérdezni, hogy miért nem eszik már meg a negyedszerre melegített csirkepörköltet nokedlival. 
Ilyenkor a fensőbbséges hímek méltán érzik magukat a teremtés koronájának és fölösleges beszédforrásnak, férfiszomorító női leleménynek a pörlekedő, durcás asszonynép beszédét…
Vagy melyik macsó nem kapott már sikító frászt mikor belehallgatott egy női, trécselős telefonbeszélgetésbe, ahol már hetedszerre is kitárgyalták a műsorvezető nő frizuráját, és fogyókúrás harca legújabb látható eredménytelenségét.
Pedig a fecsegés és a pletykálkodás olyan evolúciós vívmány, ami stabilizálja a társadalmakat.
Hova tovább a Nők evolúciós követelménye, hogy beszéddel, lefetyeléssel, pletykákkal töltse fel az információs sztrádát, a kommunikáció még mindig leggyakrabban használt formáját, az emberi beszédet.
Az University of Virginia kutatói szerint ugyan a férfiak kapcsolathálózata kevésbé kiterjedt, mint a nőké, viszont ezeknek a kapcsolatoknak ugyanannyi százalékát töltik ki pletykával, mint a nők. A kutatásokból az is kiderült, hogy a férfiak más okból pletykálnak, mint a nők: hogy erősebbnek, népszerűbbnek érezzék magukat.
Van, aki a jólértesültségét fitogtatja, az a saját (ön) értékelését igyekszik megtámogatni. Viszont sokan azért pletykálkodnak, hogy manipulálják a másik viselkedését, véleményét – akik így pletykálkodnak, azokra inkább a hatalomvágy, mint az identitászavar jellemző.
Nem biztos, hogy követnünk kell a latin mondást,mely szerint:
,,Clummari audacter, semper aliquit haeret. (Plutarchos)
„Bátran rágalmazz, mindig pletyka lesz belőle.” - viszont a trükk biztosan eredményes ellenségeink lejáratásában.
Persze a gonosz pletyka, az aljas rágalom, a manipulatív lejáratás, a már-már becsületsértő kijelentésekben is élen járunk kis hazánkban, elég, ha csak néhány politikai ügyre gondolunk.
A rabbinikus hagyomány egy midrása szerint a pletyka rosszabb, mint a vérontás. A gyilkos ugyanis csak egyetlen embernek – az áldozatnak – árt. A pletykás azonban háromnak: saját magának, annak, akinek mondja és annak, akiről mondja...
(Tanchumá, Mecórá, 2)
Drága nő társaim gonosz ártó pletykától óvakodjunk tehát, viszont a kapcsolatépítés eme kellemes tevékenységéről mint az ártatlan locsogás ne mondjunk le még a teremtés koronái kedvért se.
Ha Marjai Judit további írásaira kíváncsi:
Az evolúció csúcsa-e Kedves Ferenc?
4 és fél percig szívtam magamba Kelemen Annácskát
Pánik a celebtársadalomban
