Bajnai Nóra Katalin: Ön-zene című kötetét mutatja be Solymosi Bálint az Írók Boltjában 2009. november 24-én délután négy órától. A könyv a Scolar Versek-sorozat ötödik köteteként jelenik meg, Mohai V. Lajos irodalmár válogatásában, szerkesztésében. "A megmunkálandó életanyag költői öltözetére, mindenekelőtt a hosszú – saját logikáját születése közben érlelő és versfogásait kiérlelő – szabadversben talál rá. Hosszú verset, kiváltképp szabad asszociációkat görgető formában tapasztalt mesterektől szokás olvasni. Most egy induló, lírikusi pályát választó fiatal nő esetében kivétel történik..."
"A fiatal költőnő kötetében nincs semmi kimódoltság, mentes a kiszámíthatóságtól, a saját életét, gondolat- és érzelemvilágát egy szabadon kezelt formavilág segítségével gyúrja (édesgeti, csábítja) verssé. A karakterisztikus versbeszéd magától értetődően teremti meg és képezi a költészet lehetőségét, mert látásmódja és észjárása költői: kulcsot főtémája az én, az egy-személy mérlegre tétele, értékelése ad hozzá. A legifjabb költőnemzedék ígéretes tehetségének első kötete minden bizonnyal felkelti a költészet kedvelőinek érdeklődését."
Részlet Mohai V. Lajos utószavából: EGY FIATAL HANG, SZABADON
Máris bő merítésű, költőileg megmunkálandó életanyaggal és nem csupán erős, olykor sodró élményi háttérrel lép elénk Bajnai Nóra Katalin, pedig az ifjú költőnő mindössze húszas éveinek elején jár. Debütáló kötetének van egy poétikailag szembeötlő, már indulása pillanatában egyénítő – és némileg rendhagyó vonása: ez pedig az, hogy a megmunkálandó életanyag költői öltözetére, mindenekelőtt a hosszú – saját logikáját születése közben érlelő és versfogásait kiérlelő – szabadversben talál rá. Hosszú verset, kiváltképp szabad asszociációkat görgető formában tapasztalt mesterektől szokás olvasni. Most egy induló, lírikusi pályát választó fiatal nő esetében kivétel történik, ez pedig önmagában fölkeltheti az érdeklődést a szerző tehetsége iránt. Egy másik megközelítést úgy gondolok elképzelhetőnek Bajnai Katalin Nóra verseihez, hogy bennük a költő szabadon, tehát kötöttségek és idegen abroncsok, szerep beidegzettségek, jól-rosszul követett és eltanult sémák nélkül mondja el versélményeit.
