"Szép filmet készített Takács Mária a magyar leszbikus társadalom közelmúlt- és jelenkori történetéről. [...] A rendező talált tizenegy bátor, kedves, szimpatikus, nyitott leszbikus nőt, akik nemcsak, hogy vállalják nemi identitásukat, de arról akarnak és tudnak is őszintén, elfogulatlanul, a téma adta lehetőségek között olykor humorosan megnyilatkozni." - december 3-án Szegeden a Grand Caféban, december 11-én a Művész moziban látható az Eltitkolt évek című film.
"Lehet az országban értetlenség, intolerancia, rettenetes pillanatokban tomboló esztelen őrület, mégis azt mondom a civil szféra legposszibilisebb és leghatékonyabb részét éppen a melegek alkotják. Bizonyítékként sok egyéb mellett álljon itt néhány snitt a filmből. Az első Pink Pikniken, ill. 1995-ben a Vörösmarty téren a zászlóbontáskor, még alig lézengtek a résztvevők, ma megtöltik az Andrássy utat. A piknikre való megemlékezésen hangzik el a film számomra egyik legfontosabb mondata: „Nekem, az hogy '93-ban elindultam és eljöttem a 2. Pink Piknikre, kifejezetten politikai indíttatásom volt. Úgy éreztem, hogy én Szabó Judit még semmit nem tettem a rendszerváltásért úgy igazában és kerestem, hogy hol is tehetnék valamit érte. És itt találtam meg, hogy a meleg mozgalomban tehetek én valamit”.
A film rettenetes hosszúsága dacára egy-két ritmustalanságtól eltekintve végig leköti a nézőt, legalábbis engem. Köszönhető ez a szereplőknek, a sok színes karakternek, és persze a rendezőnek, aki nem lineáris, hanem tartalmi összefüggések alapján szerkesztette meg filmjét. Kitűnőek az olykor illusztráló, máskor asszociatív archívok bevágásai, egyszóval pörög a mozi. A stílus visszafogott, feszes, nem lamentáló, inkább picit távolságtartó, ezért hiteles. A kedvencemet idejegyzem. Látjuk a tavalyi felvonulás képeit: a felvonulókat, az eltorzult arcú gyűlölködőket majd egy kockakövet a Hősök terén végül egy felsvenk-kel megáll a kamera a Szépművészeti Múzeum „Test és lélek” kiállításának molinóján. Az egész nem több mint egy perc, tömör és finom.
A siker egyik titka legyen erős a kezdés, és a végén tegyél rá még egy lapáttal. A jó kezdés és a jó vége poén sokszor keretbe foglalja a művet. Itt is ez történik. Az első jelenet felháborított és rávilágított, hol is élünk, az utolsó minden fent jelzett optimizmusom dacára elkeserít.
A zárómondat így hangzik: „Nincs nekem semmi bajom velük, csak ne mutogassák magukat! Hát érted ezt?” Sajnos értem." - a részletet -kresag kritikájából vettük, mely a filmhattér-oldalon jelent meg, ott olvasható teljes terjedelmében.
Az Eltitkolt évek című film sorsáról annak honlapján lehet tájékozódni, legközelebb december 3-án látható Szegeden a Grand Cafe mozi és kávézóban, illetve december 11-én angol felirattal a budapesti Művész moziban.
