"az asszony szelíden
vetkőzött a próbafülke behúzott függönye mögött
én készültem átadni a gyógyászati segédeszközt
majd ne tessék megijedni tőlem mondta levetettem a
parókám"

ICA versvasárnap rovatában Kupcsulik Ágnes Fénycsapda című kötetéből adunk közre öt verset.

kilépni az utcára

nehéz dolog
elıször is meg kell tanulni járni
kapaszkodva
kézbe tárgyba vagy csak egy hangba
aztán egyedül
vállalni a ruhát amit választottál
sebtiben vagy átgondolva
látszani
lesznek akik észre sem vesznek
lesznek akik a hátad mögött kinevetnek
és olyanok is akiknek tetszik
mindez hatással lesz elkövetkezendő választásaidra
így formálódik stílusod
és mennyi munka van vele
nem mindegy mosása vasalása se
tanulni
miféle formák és színek
aratnak elismerést
testeden (még az is
az idővel folyton változik)
az öltözeted árulkodik

lélekprotézis

megyek haza
pestieknek a munkából de ez itt a vidék
irogatsz még kérdezi ismerős
irogatok felelem hogy előbb szabaduljak
mosolygok
majd neki mondom el
nemhogy nem irogatok
nem is írok
csak elevenen boncolgatom magam
tollal
még mindig
ugyanis a klaviatúrának nincs hegye
szóval munkából hazafelé
már nem gondolok a vevőre akinek
segítettem kiválasztani a jobb oldali szilikonos
mellprotézisét
lehetett volna szimmetrikus kétoldali is de a hónalj-árok
kiegyenlítésére
megfelelőbbnek találtam a jobb oldali aszimmetrikust
súlya épp mint a még meglévő balé
ha viseli hátfájás és gerincferdülés nélkül
élhet grátisz
hogy felveszi a mell természetes formáját fekvő
helyzetben is
és mindezért nem is fizet túl sokat
csak a kihirdetett tébé ár és tébé támogatás különbözetét
plusz áfa
hogy formára meg nem is hasonlít ki reklamálna
a teremtőnek sem sikerült tökéletesen ez a művelet
az asszony szelíden
vetkőzött a próbafülke behúzott függönye mögött
én készültem átadni a gyógyászati segédeszközt
majd ne tessék megijedni tőlem mondta levetettem a
parókám
(hát nem önbecsülésünk miatt palástoljuk
fogyatékosságunk
csak nem akarunk riogatni másokat)
akkor ijedtem meg
de kiválóan tudok halálos nyugalmat színlelni
olyan egyszerően húztam el a függönyt
beleborzongok
jól van ez így hogy szenvtelennek gondol
a vényt a gépben rögzítettem
lefagyott a dög eszkép
szóval jövök munkából
szemem véreres a monitortól
nem is tudtam hogy ökölbe szorult a kezem
csak később vettem észre a körmök vágta lila cakkos
mintát tenyeremben
három dében
átmetszve élet- sors- és fejvonal a szív nem
rám fért egy ital
jóleső meleg öntötte el a gyomrom
ez a melegség szétáradt átjárt és valahogy magától
kinyílt a kezem
jézus
most simogatni vagy ölelni is tudnék

Kanalak és kések

Megborotválkozol.
Nem mondom, hogy fáj a fejem.
Teszek-veszek míg el nem alszol.
–
Megbotránkozol.
–
A telefon süket.
Kikapcsolta a szolgáltató.
Talán innom kéne.
–
Órák veszekedése!
Kattog a ház!
Itt nem lehet aludni!
–
Te későn jössz, én nem ébredek fel.
–
Holnap fizetésnap töltött káposztával.
Néhány sejtelmes fényő csókot gyújtok a szobában.
Pezsgıt bontunk csak úgy.
Párnád alatt óvszer.
Majd spontán szeretkezünk.
–
Háztetőnk fedezékéből az utolsó sugár
felperzselte a szemközti erdőt.
Minden fa derékig vérben áll.
–
Ledőlök.
A kutya hozzám bújik.
Oda, ahol a legjobban fáj.
–
Az égető mellékterméke füst.
Millió asszony gyönyörű fél mellét belélegezzük.
Világ halottai hörgőcskéim aljáról röhögnek.
Rágyújtok.
A szembejövők nem köszönnek.
–
Egymással váltott pillantásaink rövidülnek.
Ez mindent megmagyaráz.
–
Azonnal látnom kell egy újszülöttet,
még nincs benne félelem.
Ő végtelen hosszan néz,
én végtelen hosszan nézhetem.
–
Nem saját mocskunkat rejtegetjük,
a másét meglátni rettegünk.
–
Tányér a Hold,
villa a fa ága.
Terítek vacsorára.

elvéti szándékosan

nézd őket
azt a férfit és azt a nőt nézd
nem beszélik egymás nyelvét
a férfi odalép
testbeszéddel kéri fel táncra a nőt
két bolygó
két idegen
figyeld
azonnal ráhangolódnak
egymás ritmusára
a nő megijed
vicces lépéseket improvizál
zavarát leplezni
de visszatér
csábítja az élmény
haszontalan kacat
a nyelv
a tánc beszél
feldübörögnek
évmilliárdok
nem hazudhat
a látás
a szaglás
az érintés
az első vers az ütem
tökéletesen illenek
rég tudják már
atomtól atomig
most fordulj el
ne lásd
ahogy egyikük majd

nem tudom

nem tudom hogy én itt mit keresek
ha megtanultam injekciózni
legszebben nevelni gyermekeket
hároméves korukig megóvni
elültetni bennük egy dallamot
tudok nevelni baktériumot
elvégezni ügyintézı szakot
míg híznak a sztafilokokkuszok
megérteni elgyötört eladót
ha nekem adja a száraz kiflit
és türelmes lenni ha eladok
megsütni a legfinomabb bejglit
nem jártam versíró tanfolyamot
hát nem tudom mit keresek én itt 

*******

Önéletrajz:
Kupcsulik Ágnes vagyok, 1965-ben születtem, Salgótarjánban élek.
Verseim több ízben közölte a Palócföld folyóirat, publikáltam a Várad folyóiratban és a Spanyolnáthában.
A Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg 2007-ben Egy asszony monológja című első kötetem, 2009-ben második kötetem Fénycsapda címmel.
2009-ben a Mikszáth-pályázat díjazottja lettem.

Kupcsulik Ágnes Fénycsapda című kötete a Palócföld könyvek sorozatban jelent meg 2009-ben, a sorozatszerkesztő Mizser Attila.  A borító Kalocsai Enikő Ablakok 2. című festményének felhasználásával és átdolgozásával készült.