„Gyűlölöm az erőszak minden formáját, ha azt a művész nem tudja áttenni az irónia, az abszurd, vagy a humor dimenziójába.” Kármán Irén újságírót és dokumentumfilm rendezőt 2007. június 22-én életveszélyesen összeverték budapesti lakása közelében. A tett helyszínétől messze, gúzsba kötve, félholtan találtak rá dunaparti horgászok.  Filmje, az Olajozott viszonyok és könyve, a Szemben a maffiával az esetet megelőzően pár hónappal korábban jelent meg. A támadást ezzel hozták összefüggésbe. Lelki és fizikai szenvedéseit megírta, a Kármán-ügy - titkok és gyanúk című könyvében. Terápia volt ez számára: kiírta magából a szorongásait. Jelenleg családjával elvonultan, vidéken él, ahol Láng Judit beszélgetett vele.

„Tudod, nálam minden szabálytalan”, fogad Kármán Irén, mikor belépek az ajtón, „teljesen mindegy, hová ülsz”, csicsergi vidáman, „ha már bent vagy, itthon vagy”. Világos, polgári lakás, berendezése ekletikus. Modern, tágas konyha, a külső szobában ülőgarnitúra, a belsőben galéria, szobanövények szerteszét, az ablakokkal szemközti falon plafonig könyvek, rengeteg könyv, nem csak ott, mindenhol, és külön hely a filmes díjainak. „Kevés embert engedek közel magamhoz”, folytatja, „egy kezemen meg tudnám számolni, kik részesei az életemnek, akik olyannak fogadnak el, amilyen vagyok”. Ismerkedünk, miközben kávét főz. Nem látszik rajta, hogy két éve júniusban majdnem halálra verték. A konyhában maradunk, rágyújt, isszuk a kávét.

ICA: Hogy kezdődött?

Kármán Irén: 1996-ban úgy döntöttem, hogy önállóan fogok filmezni, mert megtapasztaltam, amit mindenki megtapasztalhatott a rendszerváltás után: semmi sem szent, mindent ellopnak. Az ötleteidet, a terveidet, a filmjeidet. Akkoriban rendező alatt dolgoztam szerkesztőriporterként a királyi televízióban. A témát én hoztam, de ő volt a „művész”. Persze ezzel nincs semmi baj, amíg úgy gondolod, te egy senki vagy a szakmában, de én tudtam, hogy tudok filmet készíteni. Persze hogy tudtam, hogyne tudtam volna, amikor 16 éves korom óta arra készültem, hogy fotózhassak, filmezhessek. A kisváros, ahol fölnőttem, fülledt volt, passzív és unalmas. Egyetlen jó dolog a mozi volt. Mindent megnéztünk, Tarkovszkijtól Buñuelig. Tök mindegy, mi ment, bevettük magunkat este hétkor és kilencig filmet néztünk. És persze csókolóztunk. Szerelmes voltam egy fiúba, akivel két évig jártunk. A mozi volt az egyetlen hely, ahol kettesben maradhattunk. Kétségtelen, imádtam odajárni, nem csak a titkos csókok miatt. Előfordult, hogy egyedül is elmentem filmet nézni, mert boldog voltam, ha láthattam, vannak emberek a világban, akik tudnak másképp is gondolkodni.

ICA: Másképp gondolkodni?

Kármán Irén: Nálunk, ha valaki másképp gondolkodik, a talpáról a feje tetejére fordítja Hegelt, hogy Cseh Tamást idézzem. Nem kell mindent a visszájára csavarni! Másképp gondolkodni azt jelenti, hogy a zsigeri érzelmeket, az elementáris vágyakat kifejezésre kell juttatni. Nem kell elfojtani, titkolni, megjátszani. Ezt lehet bármilyen műfaji keretek között variálni. Ugyanúgy szeretem a hollywoodi limonádét, mint a hét síkon mozgó művészfilmet, egy a lényeg: ne taszítson, ne frusztráljon. Gyűlölöm az erőszak minden formáját, ha azt a művész nem tudja áttenni az irónia, az abszurd, vagy a humor dimenziójába.

ICA: Miért pont az olajügyek kerültek érdeklődésének fókuszába?

Kármán Irén: Tíz éves dokumentumfilmezés után úgy gondoltam, vagyok annyira profi, hogy belevágjak egy olyan témába, amit kívülről jól látok, de nem vagyok benne. Olajbűnözés és privatizáció. Egy jó barátom adta az ötletet, mikor arról beszélgettünk, hogy nem tudom, melyik irányba induljak el a gazdasági bűncselekmények megértetésében. Így született a gondolat: a rendszerváltás krimijeit kell feldolgozni. Úgy gondoltam, az olajmaffia ügye megér egy olyan filmet, amit mindenki ért. Korábban születtek tényfeltáró cikkek, nagyon komoly, értékes írások, de úgy éreztem, az emberek többsége még mindig nem érti, miről van szó.

ICA: Hogyan fogott hozzá a munkához, hogyan közelítette meg a témát?

Kármán Irén: Először is pár dolgot érteni kell: az intellektuális bűnözés megpróbál elhatárolódni a kétkezi, garázda típusú vagy életellenes bűnözéstől. A honi milliárdos álláspontja az, hogy ugyan meggazdagodott az elmúlt 15-20 évben, de nem ölt embert, kezéhez nem tapad vér. Az én filmemből kiderül, dehogynem, csak nem közvetlenül. A magyar bíróság jogerősen soha nem bizonyít rájuk semmit, de ettől ők még zsigeri felbujtók. Bűnözők, akik a haszonért, a profitért bármire képesek. Úgy állítanak maguk mellé embereket, hogy megvesznek bárkit kilóra, ahogy mondani szokták. A privatizáció legalizált bűnözés volt: ha nincs csődtörvény, nincs csődbűntett. Persze, ez nem változtat azon a tényen, hogy az állami vagyontárgyakat elkótyavetyélték. Szép nyelv a magyar, de szó nincs játékos kótyavetyéről! Kótyavetyélésnek szerintem egy meghatározhatatlan irányú herdálást hívunk, de a privatizáció kapcsán sajnos tudatos és módszeres tönkretételről kell beszélnünk. Ma már tudjuk: a privatizációnak volt iránya, tudatos volt a főkönyvek meghamisítása és a termelés módszeres leállítása. A privatizációval ugyan nagy vagyonok jutottak egyes emberek érdekeltségi körébe, sokan lettek pillanatok alatt „milliárdosok”, mégsem tudtam az ügyön egyszerű fogást találni, mert a jogszabályok értelmében nem történtek kézzelfogható bűncselekmények. A büntető törvénykönyv módosításai ugyanis kullogtak az események után.

ICA: Ha valamit nem tilt jogszabály, akkor az megtehető...

Kármán Irén: Ezzel kapcsolatban ma már sokkal sarkosabban fogalmazok. Azt szoktam mondani: a gazda a tyúkudvarban nem azért nem búbolja meg a tyúkjait, mert a jogszabály tiltja a szodómiát, hanem azért, mert gusztustalannak tartja. Ennyi. Nem kellenének mindenre jogszabályok és tiltó korlátok egy normális társadalomban ahhoz, hogy vezetőink tudják, hol az erkölcsi határ. Két évig forgattam az „olajos” históriákról a magyar valóságban. Volt, hogy az utolsó pillanatban az operatőr visszalépett, mert megtudta, hová megyünk. Itt a kamera, vidd, mondta, én nem megyek, két gyerekem van! Fogtam a kamerát, tudtam, hogy mit akarok felvenni, de a technika gyakran megregulázott. Szerencsére voltak mellettem olyan emberek, akik soha nem féltek attól, hogy ismeretlen helyre és szituációba megyünk. Egy ilyen alkotó munkához bizalom kell. A bizalom mindig kölcsönös. Pár évvel ezelőtt operatőr barátommal motoroztam este a töksötétben. Száguldottunk, nem tudtam hová tartunk és élve megérkezünk-e, de rábíztam magam. Társak lettünk tehát a filmkészítésben, ha úgy tetszik, tettestársak, a jó ügy érdekében. Volt mellettem pár ember, akik tudták, bármire képes vagyok, ha már döntöttem. Először a könyv jelent meg, Szemben a maffiával címmel. Ezzel párhuzamosan forgattam a filmet, mindent rögzítettem képben, mégis úgy gondoltam, lehetetlen képekben megmutatni egy olyan történetet, ahol a szereplők nem vállalják az arcukat. Aztán mégis elkészült a film, Olajozott viszonyok címmel.

ICA: Ezért verték meg?

Kármán Irén: Valószínű. Nem derült ki. Nagyon megvertek, a belső vérzésekbe majdnem belehaltam. Ma már úgy gondolom, azért is történhetett, mert az ügy felderítése közben megismertem az éjszaka egyik királyát és leálltam vele bratyizni. Persze, hogy leálltam! Soha, egyetlen újságíró sem élvezhette azt a bizalmat, amit én, mert rajta keresztül beláthattam az alvilágba. Ez senkinek nem adatik meg, csak ha közéjük tartozik, vagy annak, akit egy nagyhatalmú ember közéjük visz. Na, ezért aztán kaptam a fejemre mindenféle etikai dorgálást. Ma sem tenném másként. Ha hívnának, mennék. 

ICA: Hogy sikerült bizalmas viszonyba kerülnie vele?

Kármán Irén: Naiv hülyének gondolt elsőre. Azt gondolta: egy-két beszélgetés és a sarokba leszek szorítva, viszont a beszélgetéseknek nem lett vége. A pesti keresztapával újra és újra találkoztunk, megkedveltük egymást. Ő úgy vélte, méltó, értelmes beszélgetőpartnerre lelt, én meg azt gondoltam, megismerhetek valamit általa, amit addig újságíró még nem láthatott. A férfi látványát is szerettem, jól nézett ki. Örültem, ha megjelent, mert felvidítottuk egymást, de semmilyen testi kapcsolat nem volt közöttünk, hiába tupírozták ezt az akkori bulvárcikkek. Egyszerűen nem érdekelt, amitől óva intettek.

ICA: Megpróbálták a verés előtt leállítani más módon is?

Kármán Irén: Dokumentumfilmes vagyok, akit elsődlegesen nem a pénz érdekel, mert más értékrendem van. Ezért érintett hülyén, amikor megkérdezték tőlem, mennyit nyerek anyagilag a könyvvel és a filmmel. Fogalmam sem volt, talán egy-két milliót, de alapvetően nem ezért kezdtem a munkához. Ajánlottak hárommilliót, ha nem írom meg. Nem mondhatom meg, hogy ki tette az ajánlatot, mert nem szeretném, ha ismét megvernének vagy netán megölnének, viszont a helyzeten röhögnöm kellett. A magyar rendőrség megyei prominenseit meg lehetett venni egy-két millióból, engem meg nem.

ICA: Mások átgondolják, látják, hogy mindenhol ott a korrupció. A visszautasítást önsorsrontásnak fogják fel, a kiállást értelmetlennek. Önt miért nem tudták megvenni?

Kármán Irén: Elmeséltem az alvilági vezetőmnek, hogy visszautasítottam a hárommilliós ajánlatot. Hülyeség, mondta. Ez egy köztisztviselő másfél évi keresete. Ők úgy gondolják, ha egy évi fizetésedet egy összegben megkapod, akkor mit ugrálsz. Vehetsz ebből egy jó kis dzsipet, javasolta. Ja, nem kell dzsip? Akkor menj el belőle párszor vacsizni a családoddal, zárta le a témát. Bírtam ezt a pesti vagányt, a keresztapát, az éjszaka királyát. Ő szerette bennem, hogy állhatatos vagyok, akit nem lehet ittyre-fittyre ugráltatni, kizökkenteni. Mindkettőnk életében újdonság volt látni, hogyan viszonyul a másik az élethez, milyen az értékrendje.

ICA: Nehéz elhinni, hogy nem volt önök között semmi.

Kármán Irén: Nem volt. Első alakalommal megsimogatta a karom és megkérdezte, hogy felmennék-e vele a lakására. Persze, hogy felmennék, mondtam, ha régebben ismerném és tudnám, hogy hűséges. Bírta a szövegeimet. Tudta, hogy hatással van rám, de nekem a hatás önmagában kevés. Híre ment a pesti éjszakában, hogy az ezüstmetál kocsijával minden nap hazacipel. Sokat beszélgettünk benne ülve. Mesélt magáról, én is magamról. A gyerekeimet ösztönösen nem említettem, féltem, hogy a gyenge pontomra hajtanak, és biztos voltam benne, hogy a beszélgetéseinket rögzíti. Kérdezte, hogy mitől érzem jól magam, mi az, amit szeretek. Szeretem a kényelmet, a jó kajákat, a frissen csapolt sört, soroltam. Szeretem, ha rendben mennek a dolgaim. Akkor is boldog vagyok, ha patakban fürdök és hálózsákban alszom a természetben. Kipróbálta velem egyszer ezt az életérzést. Lementünk vonattal valahova vidékre, zsíros kenyeret ettünk és boldogok voltunk. Érzelmileg a dobogó legfelső fokán álltam. Egyik ismerősöm mondta, hogy ez perverzitás. Kijelentette: egy milliárdost te soha nem frusztrálhatsz azzal, hogy akkor is jól érezhetné magát a világban, ha semmije sincs. Aztán elengedtük egymást. Őt állítólag halálosan megfenyegették, el kellett tűnnie.

ICA: Hogyan dolgozta fel a verést lelkileg?

Kármán Irén: Azon az estén, mikor megvertek, már belefáradva, de túl voltam az olajügyeken. A könyvem egy éve a polcokon volt, a filmem egy hónapja. Az eset után megvádoltak, hogy „píár” veretés volt a háttérben. Fogalmam sincs, mi az a „píár”, az ügyeimet sohasem tudtam tudatos marketinggel képviselni. Úgy gondoltam, őszinte alkotó vagyok, és hisznek majd nekem. Nagyon megbüntettek, mert szerettem volna bemutatni a hazai privatizáció visszásságait és az olajmaffiát. Utólag a verésről: a rendőrség úgy nyomozta ki az ügyem, hogy majdnem én lettem a gyanúsított az ellenem elkövetett bűncselekményben. Ki vert össze úgy, hogy majdnem belehaltam, nem tudom. Az elkövetőket nem ismerem, de mindenki tudja, hogy ezeket nem a felbujtó követi el, hanem megbíz vele valakit. Totál összevertek és a szerelmem miatt hiteltelenné tettek. Miért? A pesti vagányhoz fűződő érzelmeim nem akadályozták, hogy megírjam a könyvem, vagy elkészítsem a filmem. Sőt! Ő segített, hogy megismerhessem azt a világot. Tény, hogy megszerettem őt közben. Vállalom. Filmesként ennyi volt a bűnöm. Kérdezem: dokumentumfilmesként lehetek egy-egy pillanatra csupán csak nő? Beszélhetek valakivel csak úgy, mint asszony? Az életben tudni kell a boldogságunk érdekében legalább pár másodpercre elengedni mindent.