A digitális 7N Sasa szembesült azzal, hogy a NASA, a Microsoft az Apple és így tovább, több millió mérfölddel továbbhaladt, mint az ő gondolatai, beelőzve sok-sok nüansznyi fontos és fontatlan dolgot, ami hétköznapjai alatt ott motoszkált végig nem elhanyagolható sebességgel: fotonok, gyorsan száradó körömlakkok, felszaladó harisnyaszemek, macskakarmolás, metró, M7-es, torrent letöltés. Az idő. Mérföldekkel előtte elkezdődött egy új civilizáció, ami bolyong valahol műholdként a Föld körül...
"Minthogy a világ folyása eszelőssé folyik, kénytelenek vagyunk eszelős szemmel nézni a világot."… "Ha jellemeznem kell a mai helyzetet, azt mondanám, hogy az az orgia utáni állapot. Az orgia a modernitás kirobbanásának a minden téren való felszabadulásnak a pillanata. Politikai felszabadulás, szexuális felszabadulás, termelő erők felszabadulása, a pusztító erők felszabadulása, a nő felszabadulása, a gyermeké, a tudattalan ösztönöké, a művészeté, az összes ábrázolási modell és az összes anti-ábrázolási modell elfogadása.”
(Jean Baudrillard)
Publikációs vágyaink, akaratunk, a jelenlét akarata, de hol vagyunk ott? Hol a hely, tárhely, web, minden, amit írunk, elvehetik, megszüntetik, az oldalak működtetője egyszer elveszi a gondolatainkat, hova mentünk, hol vannak a virtuális könyvespolcaink? Kik vagyunk? Mind olyan kérdések, amik foglalkoztatnak bennünket. Lehetséges semleges tere-e a női írásnak, szövegek kánonjából való kilépésnek egy virtuális platform, ahol mindenki hozzászólhat a tartalmakhoz - egyféle össznépi konferenciaként - ahol mindenkinek lehet hangja. Mindegy, hogy az oroszlánordításként vagy macskajajgatásként, mivel csak a frekvenciában vannak különbségek, mind hangok vagyunk. Megszólalhatunk, hallgathatunk, hallathatjuk hangunk másokért, felhívhatjuk egymást, egymás figyelmét mindannyiónkra. Mit jelent nekem ICA? Sosincs zárva, ICA nem egy fogalom, hanem egy élő folyóirat, hallgat, figyel, kérdez, érdeklődik, nyitott szemmel olvassa a leveleket, ajánlásokat, programokat, reflektál lokális és globális szituációkra, hallgat gyerekekre, állatokra, növényekre, emberekre. Tanul a víztől, a levegőtől, a tűztől és a földtől is. Mellette áll, nem ellen. Lelkileg, eszmeileg rokoni, mágneses kapcsolatokat szervez, megoszt mindenféle értelemben mindenféle értelmet. MAGnetICA, szétszórja, összegyűjti a tartalmakat online felületén, hogy ott teremjen mindenhol (SIC!) A digitális kiszolgáltatottság állapotát, ahova be van zárva kihasználja, olyan helyet teremt, ahol az egybegyűltek szóba állhatnak egymással. Mag - tár - hely, ahonnan mindig mag-osztható' ami van, ahonnan ha bárkinek kell ad, ahogy a Mag-dolna utcai tár is. MAGIC, varázslás, kommunikáció, kommüné, szereti a sokféleséget, a másságot, túl a világméreten, túl az előítéleteken, túl az érdeken, transzcendensen hisz a tudattalan tartalmak tudatossá tételében.
A héten a digitális analógiákat szerettem volna összegyűjteni, közössé, közösséggé tenni a helyet, ahol ezeket a tapasztalatokat érzők, kifejezők gyülekeznek. Az egyesült áramlatok szerkesztői játék folytonosságot, áramlást, Aronofsky szerint körkörösséget (Pi c. film) is jelent. Myspace, all music.com, lyricline.hu, picassaweb, youtube, blogok, címkefelhők. Mindenhol keressük a tartalmakat, a tartalmakat segítő alkotásokat.
Amikor Andy Warhol sikeressé tette a sokszorosítást, mindenkié lett Marylin Monroe, a művészet, mindenkié, aki hozzáférhet, szeretnénk hozzáférhetővé, elérhetővé tenni tapasztalatainkat. Intertextuális, interkultúrális, internetes, interlektuális, interpretációs közösségetet alkotni. Ez a vágyunk látszik, amikor csatlakozunk közösségi portálokhoz, hálózatokhoz. A web sokak szerint megváltoztatja emberi interakcióinkat, de rajtunk múlik, hogy milyenné!
Igényünk nagyon hasonlít arra az erős olvasási szempontra, amely elméleti keret a feminista irodalomkritika és a posztmodernizmus nem kategorizálható, de létező diskurzusa. "Kirajzolódni látszik, hogy a feminista irodalomkritika és a feminista tudományos diskurzus elérkezett oda, ahol a női identitásról kanonizált megállapítások megdőlnek és létezésének bizonyossága, úgymint esszencia megkérdőjeleződni látszik." (Toril Moi) Szerzőség AUTHOR/ity autoritást, hierarchiát is jelöl. A történelem, a művészettörténet, az irodalomban fontos lett, hogy ki beszél és kinek. A szószéket a férfiak foglalták el, s hosszú folyamat során privatizálták maguknak az összes olyan fórumot, ahol társadalmi kérdések merülhetnek fel. Az ember verbálisan teremt, a férfiak által teremtett és uralt verbális térben ilyenformán szerzőként teremtették magukat meg, leosztották a lapokat azoknak akik, nem tartoztak a szóalkotáshoz. Tehát csak, mint megfigyeltek, áldozatok lettek nyilvántartva. A domináns pozícióban lévő privilégiuma, hogy olyannak látatja a Másikat amilyennek, szeretné. A Másiknak nincs lehetősége azonosulni a férfi szempontból ábrázolt világhoz. Nehezítette a nők számára a megértést, hogy az ábrázolási mód volt számukra idegen, nem, pedig a tartalom. Toril Moi Kristevát idézve sok mást is megállapít, de azt is mondja, hogy:
„A nők metafizikainak ítélik, és elvetik a maszkulin és feminin szembeállítást. (Ez Julia Kristeva saját álláspontja.)”
Kristeva saját álláspontjában „biztosítja” azt a pozíciót, ahol a nőiség nem oppozícóként létezik, hanem megszökik minden kategorizálás elé. A cél pedig „analysis of gender” (a társadalmi nem elemzése, Elin Diamond). Végül, pedig kecsegtet az identitás vizsgálatának lehetőségével. Egy férfinek ugyanolyan nehéz a patriarchátus rendszerében feministaként gondolkodnia, beszélnie, mint egy nőnek. Kristeva, mivel tudatában van a szexuális különbségből származó zsarnokságnak, előnyben részesíti azt a munkát, amely „felszámolja az identitást, még a nemi identitást is.
A posztmodern éra nyelvszemléleti sajátosságát látjuk artikulálódni, nevezetesen azt, hogy „a posztmodern számára a nyelvi univerzum nem elsősorban logikai, természettudományos, hanem poétikai retorikai természetű”. (Bókay Antal)
Az internet szemünk előtt zajló nyelvezetének, textuális szövetének fonódását, hálójának létrehozása a szemünk előtt zajlik, most kell keresnünk olyan plurális beszédpozíciót, semleges teret (cyber) inkognitót, ahol a beszélő pozíciója nem (mindig) derül ki, még személyes névmásokból, ragokból sem. A mindennapi életet uralva van metaforák által. Az ismert nyelveinkben nincsen zéró jelentése a szavaknak, nem léteznek semleges jelentések. Már egyre többször látható egyféle hihetetlen energia és szándék erre a semlegességre.
A digitális 7N Sasa szembesült azzal, hogy a NASA, a Microsoft az Apple és így tovább, több millió mérfölddel továbbhaladt, mint az ő gondolatai, beelőzve sok-sok nüansznyi fontos és fontatlan dolgot, ami hétköznapjai alatt ott motoszkált végig nem elhanyagolható sebességgel: fotonok, gyorsan száradó körömlakkok, felszaladó harisnyaszemek, macskakarmolás, metró, M7-es, torrent letöltés. Az idő. Mérföldekkel előtte elkezdődött egy új civilizáció, ami bolyong valahol műholdként a Föld körül, és egy rakás helyszínelő kevés lenne, hogy felfedje ki, mit miért hova pakol, ment, küld, tárol.....már most valóság, hogy a fél életem a telefonomban hordom, a fizetőeszközöm egy byte alapú plasztik, a tárhelyem valahol a nagyvilágban egy szoftverszoba, a szerződéseket az ügyfélkapun keresztül elektronikusan írjuk alá, az újlenyomatommal indítom el a számítógépem és nemsoká a retinám lesz a belépés a munkahelyemre. Tényleg, olyan, mint az űrben játszodó fimekben.
Láttam ahogy Gordon Agáta kereste a közelséget az iPhone-ban: "Viszonyom az ájfonom: a súlyos függőség minden tünetét hordozza az agresszió és féltékenység kivételével. Tehát anya-gyerek, vagy ami a legritkább, tiszta szeretetkapcsolat. Ez a mobileszköz a legmagasabb digitális szellemiséget képviseli. Selymes, mint egy bébipopsi, kizárólag simogatásra reagál, készségesen és jutalmazón. Kifinomult, szemet gyönyörködtető megnyilatkozásaival elhalmoz, egyformán látunk, együtt fotózunk, várunk levelet, járunk ismeretlen útvonalon, hordozzuk egymás tartalmait, játszunk és folyamatosan egymáshoz férünk. Őfonja mindig kéznél van, rendszeres mozdulat simogató ellenőrzése. Kevés dolog generál szeretetet és szépséget ilyen gyakorisággal, túl jó és túl közel. A chip-kor rohanvást közelgő forradalmára fizettem elő, amikor fedezet nélkül bevállaltam az ájfon előfizetését. Az "ájfon" hosszú távú elköteleződést igényelt, 2 év hűséget, havi részletekben számolva egy csekélyebb szociális járadéknak megfelelő a bérleti díja. "Ájfonnal" a jövőbe látok az ezotechnika szeretet-kapcsolatoktól dús és finom jövőjébe, nélküle durván visszaránt a paranoid vaskor..."
Szerintem ilyen a hypertérben kapaszkodni a világ szélén. A Galaxis útikalauz úgy kezdődik, hogy felrobban a Föld, az űrben utazóknak nagyon hiányzik Anyabolygójuk. Elgondolkodtat, mit vinnénk magunkkal hasonló helyzetben. A laptopot, pendrive-ot netán törölközőt? Avatárt, Hasonmás filmszerű robot maszk-testeket, mert mi lenne praktikusabb még ennél is? Ha mondjuk, a szememben belülről kifelé látnám az információkat, és még szemüveg se kellene hozzá, mint Terminátornak?
Az van, amit az ember el tud gondolni, nincs több. Minden, amit elgondolunk megkreálódik, fejlesztés kérdése. Most a dolgok látható rendje a változás, a kisebb gyorsabb és multifunkcionálisabb létezés. Aztán majd kifejlesztik, hogy a tárhely megmaradjon, így tán szerv nélkül de szerkezetként tovább létezzünk. De lehet, hogy az ember ennél sokkal bonyolultabb és robotként is belehal érzéseibe, vágyainak üldözésébe.
A digitális létélmény megélhető jelenség, használható fórumokat hoz létre, alkalmazkodóképességünkre számítva. Találkozunk szerdánként az Egyesült Áramlatok, (United Flow) rovatban az oldalsó sávban! Olvassátok, ejtsétek így: U.Flow (fonetikli ufló)!
A következő héten rengeteg izgalmas történettel mentális-spirituális irányba centrifugálódunk tovább, Vidács Anettnek adom át a billentyűzetet, aki holnaptól szerkeszti ICA oldalait, nagyon jó munkát, a veletek való hypercsodálatos kommunikációt kívánva neki, köszönöm meg a kÖRÖK emlékeit, amit megosztottatok, megosztottunk.
„Viszlát, és kösz a halakat!” (Douglas Adams)
Sasvári Anita Sasa
Jean Baudrillard, A rossz transzparenciája
Galaxis útikalauz stopposoknak, Douglas Adams
