Lolita? Biztosan Nabokov. Nem. Annyiban még is igen, hogy a Japánból származó különleges trend kislányos bájt és „ártatlanságot” diktál. Legalábbis, ami a megjelenést és az öltözéket illeti. A felkelő nap országában az 1980-as években vette kezdetét ez a mára már a világ különböző szegleteiben is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szubkultúra. A szűzies, ám mégis „bevállalós” távol-keleti csajok zászlajukra európai ükanyáink bugyogóját, viktoriánus és rokokó ruhakölteményeket tűzték, különböző hordható formációkban.
Ezek az öltözékek a japán kultúrától teljesen idegenek voltak: fodrok, csipkék, anyagok, mégis, vagy épp ezért, kuriózumként hatottak a 80-as évek felcseperedő generációjára. Egyre többen ellenállhatatlan vágyat éreztek arra, hogy a XVIII–XIX. századi európai nők bőrébe bújhassanak. Egészen a rokokó pazar pompájáig nem volt megállás. Az öreg kontinens jó néven vette a divattörténeti fricskát, erre kiváló bizonyíték a lolik térhódítása. Kezdetben főként a nyugati országokban, Angliában, Franciaországban vált egyre népszerűbbé, majd keletebbre gyűrűzött a „bűbájos életforma”.
Mitől loli a loli?
A lolitaság íratlan szabályai elsősorban a megjelenésre összpontosítanak.
A ruhadaraboknak finom harmóniát és szemérmességet kell sugározniuk. A szoknyák szigorúan takarják a térdeket, nyakig gombolt blúzok, alsószoknyák, bugyogók villanhatnak csupán ki a fodrok alól. Minőségi, finom, természetes textíliákból, csipkékből készül a Lolita toalettje.
Porcelánbaba szeretnék lenni!
A porcelánbaba lassan a loliták egyik állandójelzőjévé válik. Sokuknak valóban a legfőbb vágya, hogy elvarázsoljon, akár csak azok a régimódi játékszerek.
Magyarországon egyre több ifjúsági magazin, blog, online portál foglalkozik a jelenséggel. Momiji babák, mangák, animék, loliták, a japán szubkultúrák ínyencségei könnyedén megtalálják az utat célközönségükhöz. Nem régiben az RTL Klub műsorában kaptak mikrofonvégre két lolitát.
"Mi ellen lázadtok?"
- vágták a megriadt babák arcába a kérdést. „A lolita nem lázadás, nem kamaszkori bolondéria, a lolita életérzés, esztétikai kategória” - tudtuk meg Nanától, akivel civilben találkoztunk. Polgári nevét és foglalkozását nem árulta el. Felesleges is firtatnunk, hiszen minket a benne rejlő lolita érdekel. Tévedünk, ha Nanát egy hóbortos 13 évesnek, vagy egy vadóc 17 évesnek képzeljük. Régen túl van már a viharos kamaszkoron. Nana felnőtt, érett személyiség.
Nanánál jártunk, aki a magyar Loliták mozgatórugója. Készített egy kis összeállítást nekünk arról, milyen is a loli divat, hogyan alakult, és milyenné lesz. Nanával Németh Ványi Klári beszélgetett.
Mikor léptél a lolik sorába? Hogy találtad meg ezt az életérzést?
Három éve vagyok gyakorló loli, de azt hiszem, én mindig is magaménak éreztem azokat az eszméket és tulajdonságokat, amelyeket loliként magaménak vallok – csak akkor még nem voltak hozzá ruháim… A lelkem mélyén én mindig is egy múlt századi úri hölgy voltam.
Olyan, mint egy szerepjáték?
Igen is és nem is. Színjáték talán, mert valahol mégiscsak egy „jelmezt” veszünk fel – de nincs tényleges, egységes szerep, amivel a jelmez viselésekor azonosulunk. Tény, hogy kiszakít a valóságból, de nem úgy teszi, hogy egyben el is választ tőle… bár lehet, hogy ezt az emberek, akik mellett elsétálok loliban az utcán, máshogy gondolják. Én szeretem azt gondolni, hogy a loli énem valahonnan belülről jön, és ugyanúgy a részem, mint az utcai ruháim – ugyanaz a lány, egy másik szerepben.
Hány loli van Magyarországon?
A mi loli közösségünknek körülbelül harminc aktív tagja van, és vannak vidéken is loli ismerőseink, akik alkalomszerűen jönnek el a találkozóinkra. Nagyon sok olyan lány van, aki lolinak állítja be magát, mert van egy-két ruhája, és nagyon sok olyan „fiókololi” van, aki lélekben igazi lolita, de épp azért nem mer eljönni egy találkozóra, mert nincs mit felvennie. Más anime/manga témájú találkozón, Animeconon is viszonylag sűrűn látni loli (vagy lolihoz hasonló) ruhás lányokat, ezeket a köznyelv „cosplay lolitáknak” nevezi, akik csak alkalomszerűen vesznek fel ilyen ruhát, és nem igazán törődnek azzal, hogy az adott megjelenés megfelel-e a lolitaság elvárásainak. Ők rengetegen vannak, de nagyon kevés köztük olyan, aki ténylegesen érdeklődik is e divat iránt.
A családod, barátaid tudják, hogy loli vagy?
A szűkebb családom érintőlegesen tud róla – édesanyám egyszer segített elkészülni egy találkozó előtt: feltűzte a hajamat, és profi módon fűzte be a derekam. Azt hiszem, őt is megérintette akkor egy kicsit ennek az egész játéknak a romantikája, de természetesen neki sem tetszik minden ruhám. Nagyon kritikus, de ő is inkább egyes színekkel, fazonokkal, mintákkal szemben elutasító, mint magával a divattal szemben.
Mit jelent lolinak lenni?
A lolitaság egy divat, és erre a divatra épülő életérzés. Lolinak lenni egyrészt azt jelenti, hogy olyan ruhákat hordunk, és úgy állítjuk össze a megjelenésünket a cipőnktől a kalapunkig, amely megfelel a lolita divat szabályainak – ez feltételez nem kevés jó ízlést, igényességet, és tájékozottságot. Másrészről a viselettel együtt jár egyfajta lelkület is, ahogy egy egyenruhával, vagy más alkalmi ruhával is így van. Loliban hölgyként illik viselkedni.
Van, aki kinövi? Te kinövöd?
Persze, minden szabadidős tevékenységet ki lehet nőni. Nagyon kevés az olyan ember, aki hosszú évekig, évtizedig csinálja ugyanazt, hacsak ez nem az élete része. Elképzelhető, hogy pár év múlva nem fogok már lolita-találkozókat szervezni, és átadom a stafétabotot egy fiatalabb, lelkes lolinak, de ezeknek a ruháknak a szeretete állandó. Akit egyszer magukhoz ragadtak, azt már nem eresztik! A szépség iránti vágyat nem lehet kinőni.
Fiú loli is van?
Nálunk Magyarországon nemigen, de Japánban és Amerikában, Európa más országaiban akadnak néhányan. Viszonylag több olyan „fiú loli” akad, aki mondjuk egy loli lánynak barátja vagy élettársa, és aki hajlandó a fiú loliták (úgynevezett „kodona” vagy „ouji” – angolul „boystyle” vagy „prince”) ruháiba öltözni a találkozók alkalmával. Vannak olyan fiúk is, akik kifejezetten a lány lolita ruhák iránt érdeklődnek, és azokat hordják, de az ilyesmi elég ritka.
Kicsit komikus, hogy japán csajok tőlük teljesen távolálló kultúra ruháiba bújnak.
Egy japán ismerősöm nyáron meglátogatott, elkísért egy loli-találkozóra, és mesélt arról, milyenek a japán loliták. Elmondta azt is, hogy a japán férfiak többsége úgy gondolja, hogy ezek a ruhák a nyugati lányokon mutatnak igazán jól, mert valahol mégis a nyugati kultúra volt a lolitaság bölcsője. Nem véletlen az sem, hogy a legtöbb japán lolitamárka előszeretettel alkalmaz nyugati modelleket a ruháihoz. A japánok számára ez egy másfajta esztétika, ami teljesen testidegen tőlük. Egy olyan világban, ahol a férfiaknak a női kimonó letolt gallérja alól kivillanó tarkó volt a vágyuk tárgya, furcsán is mutatnak az apró termetű, kicsit kacska lábú lányok a fűzős derekú ruhákban - ahogy a nyugati nők többségén is bután áll egy kimonó.
A loliták nagyon szemérmesek. Dacolnak a szexista nézetekkel?
A tájékozott loliták mindenképp. A lolita az egyetlen olyan divatirányzat, amelynek nem célja a másik nem figyelmének felkeltése. A saját örömünkre öltözünk így, mert nekünk ez tetszik. Bugyogót hordunk, hogyha lépcsőn járunk, ne lássanak be az alsószoknyáink alá; a ruhák alá blúzt veszünk, hogy befedjük a karunkat és a dekoltázsunkat – de ez nem csak szemérmesség, hanem illem kérdése is. Ha végigsétálunk az utcán, még ha fel is keltjük az emberek figyelmét, ez a figyelem sosem tartalmazhat szexualitást. Nem véletlen az sem, hogy nem szívesen engedünk férfiakat a találkozóinkra – ez a közeg nem az ismerkedésre szolgál, hanem a kikapcsolódásra.
Hány évesek a Lolik általában?
Egyszer végeztem erről közvélemény-kutatást, és körülbelül 18-19 év az átlagos kor, de a szélsőségek ennél jóval nagyobbak: a legfiatalabb loli, aki valaha megfordult köztünk, tizenegy éves volt, de akadtnak jó páran huszonöt év fölött is.
Nabokovhoz van egy kis közötök?
A japánok, amikor lolitának nevezték el ezt a divatot, elsősorban nem a címadó könyv témája miatt tették. A japán kultúra ebből a szempontból is más, ők nem érzik visszásnak az ilyen névadást, mert 1954-ig Japánban legális volt a prostitúció minden formája, és a hagyományos japán erkölcsiségbe részben a fiatalkorúakkal szembeni szexualitás is belefért – gondoljunk csak a szamurájok belső viszonyaira. A japán ember számára a pedofília bűnös volta értelmezhetetlen, számukra ennek nincs szimbolikus értéke. A lolita szóval valószínűleg a kislányos bájra próbáltak utalni, a „bishoujo”, a „szép lány” klasszikus japán esztétikai kategóriájára.
Nem féltek a különböző perverz, pedofil, kellemetlenkedőktől?
Én nagyon féltem ettől a kisebb lányokat, akik sokszor gyanútlanok, sokszor meg akkor sem mernek kiállni magukért, ha érzik, hogy valaki nem tisztességes szándékkal közeledik feléjük. Ez a mi találkozóinkon szerencsére nem eshet meg, de amikor a lányok egyedül vagy párosával járnak az utcán, esetleg animeconra mennek loliban, ott könnyedén előfordulhat az ilyen. Én igyekszem mindig felkészíteni a kicsiket az ilyen helyzetekre, és örülök, hogy eddig nem fordult elő hasonló. A szülők is nagyobb bizalommal engedik el a lányaikat egy zárt, megbízható közösségbe, ahová nem jöhet be idegen.
A lolita értékőrző mozgalom?
Van, aki számára az, vagy akár az is lehet. Én szeretnék hinni abban, hogy aki eljön egy ilyen találkozóra, az legalább arra a néhány órára egy más, jobb emberré válik. Ha valaki úgy öltözik, mint egy királykisasszony, és úgy is érzi magát, mint egy királykisasszony, az nem feltétlenül fog egyenes háttal ülve, eltartott ujjal teát szürcsölni kínai porceláncsészéből, de a megjelenésünk valahol kihat a viselkedésünkre is. A legtöbb loli kevesebbet, vagy egyáltalán nem káromkodik, dohányzik, vagy botránkoztat meg másokat a viselkedésével egy találkozó alatt – az ilyesmi valahol nem összeegyeztethető azzal, amit a megjelenésünkkel kifelé sugárzunk.
Miért jó lolinak lenni?
A legtöbb lánynak életében csak egyszer-egyszer adatik meg az életében, hogy egy igazán szép ruhát vegyen fel, amelyben különlegesnek érezheti magát, és mindenki úgy kezelje őt, mint egy hercegnőt: a szalagavató bálon, az egyetemi gólyabálon, esetleg egy esküvőn. Azok a lányok, akik hónapról hónapra eljönnek a találkozóinkra, átélhetik ezt az érzést, és ez igazi erőleves a léleknek. Még azok a lányok is, akik egy átlagos hétköznap a tükörbe sem szeretnek nézni, akik szégyellik a testüket, táplálkozási vagy önértékelési zavarokkal küzdenek, egy-egy ilyen találkozón úgy érzik, végre ők is lehetnek csinosak. Itt olyan bókokat kapnak, amiket sehol máshol – elvégre mi lenne önzetlenebb egy másik lány dicséreténél, ha egyetlen férfi sincs jelen?
Mit szólnak az utcán, amikor Lolitaként sétáltok?
Az emberek hozzáállása általában pozitív, még akkor is, amikor felvilágosítjuk őket a félreértéseikről. Legtöbbször néptánc-csoportnak néznek minket, és sűrűn megkérdezik tőlünk, hogy milyen népviselet ez, és hol lesz a fellépésünk. Eleinte még minden ilyen alkalommal megálltunk, és elmeséltük az egész történetet onnan, hogy ez egy japán divatirányzat, amely a viktoriánus és a rokokó hagyományain alapszik, stb. De sok ember számára még a viktoriánus kor behatárolása is nehézséget okoz, nemhogy az összefüggés megértése egy japán divattal, amit magyar lányok hordanak, és mégiscsak népviseletnek néz ki. Így azóta maradunk a rövid változatnál: „mi így szoktunk szombaton teadélutánra menni”.
Németh Ványi Klári
Egy kis áttekintés a lolita-divatról
Szerző: Nana
A lolita divat Japánban „street fashion”, vagyis utcai divat, ami a nyugati világ lolita fogalmától nagyon távol áll. Nyugaton a loliták vagy életmódszerűen így élnek, és minden nap loliba öltöznek, vagy alkalomszerűen, amikor a barátaikkal találkoznak. Természetesen a japán lolik között is van életmódszerű lolita, és ők is rendeznek teadélutánokat, de régen nem ez volt a jellemző. A lolita (a többi japán street fashion-höz hasonlóan) abban merült ki, hogy iskola után, hétvégénként a lányok felöltöztek szépen, és elmentek Tokió Harajuku negyedébe, ott sétálgattak, üldögéltek, és nézték a többi embert.
A lolita divat Tokió belvárosából indult. 1988-ban nyitották meg az első boltot, amely kizárólag lolita holmikat árult. Az akkoriban népszerű „Everything but the girl” együttes albumáról „Baby, the stars shine bright” kapta a nevét.
A lolita kezdetben komoly hasonlóságot mutatott (az egyébként Japánban nagyon népszerű) klasszikus európai szobalány-jelmezekkel: a ruhák többnyire tiszta feketék voltak, vagy feketék fehér csipkeszegéllyel és díszítéssel; hozzá csipkés tetejű zoknikat, fodros főkötőket, és sokszor kötényeket viseltek a japán lányok. Később a fekete/fehér szín uralma megtört, és megjelent harmadik színként a rózsaszín is, szigorúan fehérrel kombinálva.
Ahogy a ruhák változatosabbak lettek, úgy jelent meg egyre több más lolita márka a piacon; a kilencvenes évek közepén kezdtek elterjedni a klasszikus, virágmintás darabok, majd néhány évvel később megszülettek a lolita divatot leginkább fémjelző minták, a „printek”.
A printes ruhákkal kezdődött el a különböző lolita-szalonok és divatházak igazi szétválása, ugyanis egészen addig a ruhák nagyon hasonlítottak egymásra. A printek, különösen a „border printek” (amelyek a szoknyák alján futnak körbe) nagyon eltérő öltözködési stílusokat alakítottak ki, és változatosabbá tették az egész lolita megjelenést.
A leggyakoribbak mai napig az édességes printek: torták, sütemények, fagylaltkelyhek, eper és tejszínhab, vagy éppen lekváros üvegek díszítik ezeket a ruhákat és szoknyákat. Emellett jelen van egy komolyabb, kissé sötétebb vonulat is: a keresztek, vallási jelképek; vagy éppen a klasszikus és modern mesevilág, Csipkerózsikától Lewis Carroll Alice-történetéig, Hófehérkétől Az operaház fantomjáig.