„Egy szép május éjjelen, éppen teliholdkor született Lenka. Vajon ezért-e vagy másért, ki tudja, de épp olyan szép kerek lett, mint maga a telihold.
A szülei nagyon szerették, még a csillagokat is lehozták volna neki az égről. Ő mégis magányosnak érezte magát, mert barátai nem voltak.”
– ezekkel a sorokkal indítja útjára Szegedi Katalin, a dundi, vörös hajú Lenkát legújabb mesekönyvében.
Németh Ványi Klári interjúját olvashatják Szegedi Kata illusztrátorral.
ICA: Légies, kecses királylányai, tündérei, cirkuszi nyuszikái után most itt áll előttünk az édes, pufi Lenka, akit nagyon szeret. A blogján írt arról, miként fogadták az emberek a magányos, kövér kislányt. Kivétel nélkül ujjongtak: „na és végre lefogy?!” Mire Ön kijelentette, hogy egy tapodtat sem, egy grammocskát sem, viszont több lesz egy igazi baráttal, akinek pont úgy jó, ahogy van. Tényleg eszébe se jutott lefogyasztani?
Szegedi Katalin: Szeretem Lenkát, úgy szeretem, ahogy van, miért akarnám lefogyasztani? Persze sokszor láttam olyan helyzeteket, amikor a gyerekek kirekesztik a dagibb társaikat maguk közül…
ICA: Azokat az előítéleteket akarta lerombolni történetével, amelyek sokszor tényleg bennünk bujkálnak? Mit gondol, e könyvvel tud valamit változtatni rajtuk?
Szegedi Katalin: A könyvvel nem az volt a célom, hogy konkrétan csak a kövér gyerekekről szóljak, hanem bárkiről, aki kicsit is kirekesztve érzi magát. Pár napja nagyon szép élményem volt ezzel kapcsolatban. Egy karácsonyi vásáron árusítottam a képeimet és a könyveimet. Figyelmes lettem egy hölgyre, aki hosszasan időzött a portékáim előtt. Ott helyben elolvasta a Lenka könyvet, és megvette egy törpenövésű kislánynak, aki szintén kirekesztve érzi magát. Nagyon szeretném, ha a könyv segítene. Az volna a legjobb, ha inkább azok a gyerekek olvasnák el, akik miatt rosszul érzi magát például ez a kislány.
ICA: Szeretem, hogy a főszereplőinek mindig rajzol egy kis babát. Az Álomcirkusz Nyúl Pankájának egy nyuszikát. Lenkának malaca lett. Ezzel reflektált a csúfolódásra, miszerint a dagibbakat malackának csúfolják?Szegedi Katalin: Persze. Mert ahogy állítólag a kutyák hasonlítanak a gazdáikra (erről most a kutyánk balesete okán az állatorvosi rendelőben eltöltött idő alatt személyesen is meggyőződhettem), úgy a gyerekek is sok esetben magukhoz hasonló kedvencet választanak. Lenkához nem illene egy Barbie baba.
ICA: Illusztrátor, de már két saját mesekönyve is van. Az Álomcirkusz és most a Lenka. Szeret mesét írni?
Szegedi Katalin: Ez azért túlzás. Két olyan könyvem van, amelyiknek a szövegét és képeit is én készítettem. Inkább azt mondom, mindkét esetben nagyon élveztem az írást. A Lenka történetben voltak olyan napok, amikor az írás élvezetesebb tevékenységet jelentett, máskor meg a rajzolás kerekedett felül. Így ment ez ide-oda. Egyébként tényleg szeretek meséket írni, talán azért, mert az más, mint a megszokott tevékenységem. Jó ideje írogatok magamnak aprócska meséket, saját szórakoztatásomra, pihenésképpen – de ezek titkosak. Viccesek, népmesei szófordulatokkal. Teljesen mások, mint a Lenka volt. Mindegyikben egy ételnek jut központi szerep.
ICA: Mindegyik mesét könnyű illusztrálni? Hamar megihletik?
Szegedi Katalin: Egyáltalán nem. Vannak olyan mesék, amelyeket nagyon nehéz képileg megoldani. Az egyik ilyen könyvet a Csodaceruza adta ki, leemelem a kalapom Rófusz Kinga illusztrátor előtt. Schein Gábor gyönyörű, lírai, ám nagyon nehezen megfogható Irijám és Jonibe meséjét, úgy fogalmazta át képekké, hogy borsódzik a hátam a gyönyörűségtől. Ez nagyon nehéz feladat lehetett.
Hadd említsem meg saját példaként, a Királyfi születik című Boldizsár Ildikó mesét. Ez szintén egy olyan szöveg, aminek nehéz megragadni a lényegét. Filozofikus mélységű, ellentétben párjával, a Királylány születik változattal. Semmi rutinom nem volt az ilyen szövegekhez, ezért nagy kihívást jelentettek.
ICA: Mikor találtak egymásra Boldizsár Ildikóval?Szegedi Katalin: Régóta szimpatizáltunk. A Móra Kiadó és a „Boszorkányos mesék” hoztak össze minket. Jelenleg a harmadik közös könyvünkön dolgozunk, ez a Naphegy Kiadónál készül. A címe Királyfi születik. De a kötet elkészülte utánra is vannak még közös terveink.
ICA: Mindig rajzolt?
Szegedi Katalin: Persze, mint minden gyerek, én is szerettem rajzolni. Csak annyi történt, hogy én megmaradtam a rajzolásnál – nem nőttem ki később sem.
Németh Ványi Klári
