188. § Ma színescipő a divat. A nők akármilyen színű cipőt viselhetnek, feltéve, hogy cipőjük színe összhangban áll. 189. § A férfi, sötét ruhához fekete cipőt húz. Barnát, esetleg sárgát csak nyári, világos ruhához. Piros vagy kék cipőben csak ízléstelen ficsúr és gigerli parádézik.
190. § Úriember este fekete cipőt húz, aminthogy frakkhoz, szmokinghoz, zsaketthez, fekete zakkóhoz más színű, mint fekete, nem is illik. Estélyi ruhához lakk félcipő való. Da ha férfi vagy, lakkcipődön se viselj nagy selyemcsokrot. Lakkcipőt ne hordj utcai ruhához.

191. § A cipőt, különösen a kényes színű női cipellőket, gonddal kell tisztítani, karbantartani.
192. § Vigyázz, hogy cipőd sarka soha félretaposott ne legyen. 193. § A magas sarok, hála Istennek, kiment a divatból és ma már – legalább délelőtt – leglelkesebb hívei is alacsony sarkakon járnak, amitől járásuk – ezt bizonyára te is észrevetted – szembetűnően megszépült. Hogy meddig lesz divatos az alacsony sarok, azt csak a budai jósnő tudná megmondani. Te azonban fogadd meg magadban, hogy soha többé nem fogsz nyolc centiméteres sarkokon járni.

194. § A színes női cipőhöz a ruha színéhez alkalmazkodó selyemharisnya illik. Estére világosabb (de az se testszínű többé!), nappalra kimondottan sötétszínű. Ez a divat most, 1930-ban.

195. § A világos selyemharisnya kifogástalan állapotban csinos és elegáns. Esős időben azonban, ha ráfröccsen a sár, kiábrándítóan csúf. Sok nő nagyon tud vigyázni a harisnyájára és a sáros utcán való járkálásban olyan ügyességre tesz szert, hogy harisnyája makulátlan marad. Ha nem tartoznál ezek közé, viselj hócipőt vagy hócsizmát, vagy pedig mindig legyen retikülödben egy pár tartalékharisnya, ha mégy valahová. A sáros, foltos harisnya a legkápráztatóbb estélyi ruha hatását rontja.
Az ilyen, látszólag mellékes apróságok döntő tényezői a sikernek.
196. § Ilyen az a virág is, amelyet estélyi ruhádra akarsz kitűzni. Ha ez a virág gyűrött, vagy nem egészen tiszta, elcsúfítja az egész ruhát. Épp ezért ne habozz: gondolkodás nélkül dobd el a gyűrött, vagy piszkos virágot akkor is, ha még csak egyetlen-egyszer volt rajtad. A virág vagy legyen gyönyörű, vagy semmilyen se legyen. Kisebb baj, ha nincs, mintha van, de hervadt. Az idén (1929-1930) télen különben ruhákra nem tűztek virágot.

197. § Beszéljünk most a kézitáskákról. Minthogy a női ruhákon nincs zseb, a kézitáska a női toalett fontos része lett. Francia szóval retikülnek hívják, de nem ridikülnek. Ez a műveletlenek körében kedvelt francia szó: ridikül, magyarul nevetségest jelent.

198. § Az a kézitáska, amelyet napközben viselünk: nagy. Újabban kézitáska helyett sokan kis bőröndöt viselnek, amely gyakorlati célnak megfelel ugyan, de nem elegáns. Az a táska, amelyet akkor viszünk magunkkal, ha látogatóba indulunk, kisebb és lapos. Az estélyi ruhához illő kézitáska ünnepies hatású a nélkül, hogy túlságosan sok pénzbe kerülne: már néhány pengőért igen csinos brokáttáskát lehet kapni. Estélyi ruhához bőrtáskát elegáns nő nem visel.

199. § Megesik, hogy valaki pontosan követi a divat összes előírását, akárhol jelenik meg, kifogásolni valót soha senki nem talál rajta, mégsem mondják rá, hogy elegáns. Valami hiányzik belőle. Ha ez után a valami után nyomozol, sok esetben arra az eredményre jutsz, hogy az illető otthoni ruhái egyáltalán nem méltóak ahhoz, amelyeket házon kívül visel. És ez a dolog lényege. Csak olyan emberről mondhatjuk el, hogy életformái finomak és választékosak, akik otthon, legszűkebb környezetében is úgy viselkedik és olyan ruhában jár, hogy megjelenésén esztétikai szempontból sem találhat kivetnivalót senki sem.
Ne szakíts félbe! Tudom, mit akarsz mondani: jó ruháinkat kímélnünk kell, nem hordhatjuk el odahaza. Ez igaz. De ha igaz is, azért mégsem szabad, otthon sem szabad rendetlenül, gondozatlanul, ápolatlanul ténferegni.

Papucsot csak hálószobában viselj! Pongyolát legfeljebb azokon a napokon, amikor beteg vagy!
202. § Egészséges ember otthon is úgy jár-kel, hogy senki látogatása nem éri készületlenül.
203. § Régi ruháidat elviselheted otthon, de mindig egész ruhát ölts magadra: a nadrág, mellény, kabát ugyanannak az öltönynek része legyen, nem pedig három különböző öltönyé. Legfeljebb a ruha kabátját cserélheted fel könnyű házikabáttal.

204. § Háziruhád is ragyogjon a tisztaságtól!
205. § Otthon se tűrj meg testeden olyan fehérneműt, amely nem kifogástalan. 206. § Fiatal leányok számára háziruhát már néhány pengőért lehet kapni. Rossz helyen takarékoskodik az, aki a helyett, hogy ilyen háziruhát venne, otthon levitézlett estélyi ruháiban jár.
Azt mondod kár lenne eldobni a régi estélyiruhát? Ne dobd el! Fejtsd szét és ép részeit használd fel. Varrj belőle díványpárnát, színházi retikült, lámpaernyőt, sálat, babaruhát a kislányodnak. Háziruhának azonban ne használd.

207. § A konyhába köténnyel lépj be. Nevetséges, sőt szinte nőietlen, ha fiatal leányok vagy asszonyok kötény nélkül végzik házimunkájukat.
Térjünk vissza arra a pontra, amelyről elindultunk. Ha végiggondolod mindazt, amit fentebb elmondottam, bizonyára egyetértesz velem abban, hogy az igazságot, a maga teljességében a fejezet élén olvasható két régi közmondás egyike sem fejezi ki. Ruha teszi az embert? Nem ruha teszi az embert? Határozott feleletet adni egyik kérdésre sem lehet.
Sok minden kell ahhoz, hogy öltözködésünk kifogástalan legyen. A kifogástalan öltözködés azonban egymagában még nem szerez számodra rangot a társaságban. 208. § Azonban igyekezz, hogy értékes, tartalmas emberré légy s az öltözködés kérdését tekintsed annak, ami: az egyéni ízlés, az egyéni stílus megnyilatkozási módjának, nem pedig értékjelzőnek.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •