Az ember azt hihetné, hogy mi sem könnyebb, mint bemutatni egymásnak két olyan embert, akit ismerünk. Ezzel szemben azt tapasztalhatjuk, hogy ennél az egyszerű műveletnél az emberek nagy része hibák egész sorát követi el.

328.§ Alapelvként jegyezd meg magadnak a következőt: mindig a fiatalabbat mutatják be az idősebbnek, a férfit a nőnek, az alantasabb állásút a magasabb rangúnak, a később érkezőt a már korábban érkezetteknek.
Ha ezt az alapelvet megjegyezted magadnak és levonod belőle a levonható következtetéseket, nem követhetsz el hibát. Félreértésekre különösen az a mondat ad alkalmat, amellyel a bemutatást általában kísérni szokás.

Ez a mondat rendszerint így hangzik:
– Megengedi, kedves Mária, hogy bemutassam önnek Kőszegi barátomat?

Bizonyára nem kell külön megjegyzés sem, hogy ezt a kérdést senki sem veszi szó szerint, mert olyan művelt ember, aki erre a kérdésre nemmel felelne – nincs.
Az idézett mondatból először arról történik említés, akinek a másikat bemutatjuk, aki tehát a másiknál előbbre való.
Ezután a bevezető mondat után nem árt, ha az ember megmondja, hogy akit bemutat, az:
– Kőszeg István miniszteri tanácsos. Fiatal emberek gyakrabban akkor vétik a el dolgot, amikor családtagjaikat kell elöljáróikkal összeismertetniük.

Édesanyáddal sétálsz a színház foyerjában és egyszerre csak előtted áll az igazgatód. Köszöntöd és így szólsz:
– Megengedi Édesanyám, hogy bemutassam Szabó kormányfőtanácsos úr őméltóságát?
Ha édesanyád nem tudná, hozzáfűzheted azt, hogy:
– Szabó Géza úr, vállalatunk ügyvezető igazgatója.

Nálunk, az európai kontinensen általában az a szokás, hogy ha nőnek mutatunk be férfit, a nő nevét nem mondjuk. Belátjuk, hogy ez a szokás gyakorlati szempontból kifogásolható, sőt félreértések is származhatnak belőle s a társalgást is megnehezíti, ha a férfi nem tudja: ki az a nő, akinek bemutatták. A szokás azonban törvény és alkalmazkodnunk kell hozzá.

A bemutató – legtöbbször a házigazda – ilyenkor megteheti, hogy nem hagyja azonnal magára a két újdonsült ismerőst, hanem néhány ügyes fordulattal értésére adja a férfinak, hogy kinek mutatják be s olyan mederbe tereli a beszédet, amely a két idegent közelebb hozza egymáshoz.

331. § Ajánlatos közelebbről megjelölni, hogy ki: kicsoda. Ezzel megkönnyítjük annak a lehetőségét, hogy az egymással  összeismertetett két idegen ember beszédbe elegyedhessék egymással.
332. § A társadalmi érintkezésben gyakorlott ember ugyanis a bemutatkozás után nem fog megelégedni azzal, így szól:
– Örvendek,
hanem meg fogja kísérelni, hogy néhány súlytalan mondatot váltson új ismerősével.
Minthogy ebben a kérdésben:
– Megengedi-e, hogy bemutassam önnek…
már kifejezésre jut az, hogy a két ember közül az egyik magasabb állású, vagy magasabb rangú, mint a másik, olyan esetben, amikor két, körülbelül egyidős hölgyet vagy urat, akiknek társadalmi állása is körülbelül egyforma, mutatunk be egymásnak, a fentebb idézett szavak helyett ezeket mondjuk:
– Megengedik, hogy bemutassam önöket egymásnak?

334. § A bemutatás lényege az, hogy mindkét fél megtudja a másikról, hogy kicsoda. Épp ezért tisztán és értelmesen mondjad neveiket és jelöld meg foglalkozásukat.
335. § Ha bemutatnak valakinek, akkor hajolj meg, de ne nyújtsd kezet. A magasabb állású joga, hogy kezet nyújtson, vagy ne nyújtson. Nő és férfi ismerkedése esetén a nő nyújt kezet.
336. § Bemutatáskor a férfi feláll. Csak idősebb úr maradhat ülve abban az esetben, ha nála sokkalta fiatalabbat mutatnak be neki.
337. § Ha étkezés közben, vagy nagyobb társaságba érkezik valaki, a háziak csak általánosságban mutatják be:
– Hölgyeim és uraim, bemutatom önöknek Keleti Géza mérnök urat.
A bemutatott általánosságban meghajol, a kézfogás azonban ily esetben elmarad.
338. § Vasúton, hajón nem kell bemutatkozni.
339. § Rövid útba igazítás kérése vagy adása esetében sem.
340. § És akkor sem, ha kávéházban vagy vendéglőben ismeretlenek asztalánál telepedünk le. Erre – a helyet foglalásra – engedelmet kérni és köszönni azonban illik.
341. § Akadnak olyan fiatal leányok, akik valahogyan úgy képzelik a dolgot, hogy az előkellőség: gőg és hűvös magatartás vegyülete. Ők épp ezért, ha bemutatnak nekik valakit, vagy egyáltalán nem nyújtanak kezet, hanem csak megbiccentik fejüket, vagy kénytelen-kelletlen, ujjuk hegyét nyújtják oda mereven. Ha eddig ön is így járt el, nagyságos kisasszony, kérem, a jövőre nézve vegye tudomásul, hogy a nő legszebb kiváltságának egyike éppen az, hogy szabad szeretetreméltónak és kedvesnek lennie.

Folytatjuk.

• A könyv: AZ ÚJ IDŐK ILLEMKÓDEXE Budapest, 1911. • Szerző: Ilse Meister és az Új Idők • Kreatív szerkesztő: iCa és munkatársai • Dizájn&vízió: Evu •