Punnyadtka valóban jutalomnak tekinthető mindenki számára, aki a keze közé kerül, mert pszichoszomatikus módon minden jelenséget, amit munka közben érez – izomletapadásokat, zsírgöböket, meszes csomókat, beszűkült ízületeket – elváltozásként értelmez, nekiesik, és a maga manuális eszköztárával oldani, enyhíteni igyekszik. Ez a manuális eszköztár – a szuverén nyelvhasználatot sajnos a nyelvművészettel gyakran összekeverő Füst Milán nemi naplójának szóhasználatával élve – a hímtag erigálásának (szoborállítás – fr.) infrastruktúrájára vonatkozik. Ami Punnyadtka pszichológiai eszköztárát illeti, szerénynek, de mindenképpen szerteágazónak mondható: leginkább a női lapok horoszkóprovatából és a csillagjóslás elemeiből táplálkozik. Egyik sok vendéget meggyőző pszichologizáló feltételezése szerint például minden krónikus betegségnek, így az ő kezével diagnosztizálhatóknak is a legfőbb oka valamiféle halogatásban, a bűntudat nélküli döntés hiányában rejlik. Egy másik irányadó összefüggés számára abban mutatkozik, hogy a talpon lévő bőrkeményedésekből a nyakcsigolyák túlterhelésére, abúzusára következtethet. E „megállapítások” forrásaként a „mestert” jelöli meg, egy nagy tudású masszőrt, sokat olvasó és világjárt embert, akinek kézműves lánygenerációk nőttek fel a keze alatt. 

 

A másik (nemű) ember érintése önmagában is emlékezetes dolog-. Vannak, akik eköré ugyanakkor tanítványokat nemző filozófiát vagy jövedelmező praxist építenek; energiáról, annak átadásáról beszélnek, és kézrátétellel gyógyítanak. Mások háziállat beszerzését ajánlják az egyedülálló embereknek, az állat kedvtelésből adódó simogatása ugyanis, úgymond, kölcsönhatást hoz lére. Szóval a masszázs, ha semmi nem színesíti vagy egy locsogó vénség nyújtja is, alapértelmezésként erőteljes fiziológiai hatást képes kifejteni. Ha valakinek ez nem evidencia, ha valaki kételkedik ebben, tegyen egy egyszerű kísérletet: próbálja meg jólesően cirógatni a saját bőrét, és észre fogja venni, mennyivel élvezetesebb a másik ember érintése. Kiváltképpen azok számára, akik nyitottak az érintésekre. Ez a nyitottság, egyfajta izomtónusbeli és persze életvezetésbeli ellazultság a csiklandósság ellentéteként tanulható, szoktatható. A csiklandósság tartományokban értelmezhető: mindenki receptorainak megvan az az érintési tartománya, ahol a megszokástól már nem csiklandozásként érzékelnek, de még nem váltak érzéketlenné sem. A test előkészítésekor, az irha kenegetésekor és legkésőbb az első gyúrfogáskor minden masszőz felméri az előtte elfekvő corpus ilyen tulajdonságait, és tud alkalmazkodni hozzájuk. Nos, e küszöbszinten túl jönnek a kitanult szakember képességei – már ha vannak neki ilyenek. Amúgy a hagyományos tárgykultúra szeretete és a természetes anyagok (kenőanyagok) iránti érdeklődés – ez kell a kézművességhez, s ez áll a szexmunkára is. 

 

Valgatha megfigyelte, hogy a vendégek azt is szeretik a masszázsban, hogy előre programozható rítus szerint folyik le. Nem könnyű ugyanis egy krapeknak megjelenni egy ismeretlen helyen, ledobni és hátrahagyni ruháit, Ádám-kosztümben zuhanyozásra indulni, majd elnyúlni egy ismeretlen huzatú ágyon, először hason, majd hanyatt. Ilyen körülmények között jó, ha nagy vonalakban tudni lehet előre, mire számíthat a kliens. Az emberi interakciók stabilitásának hiánya, főleg természetesen női kapcsolatainak borulékonysága annyira foglalkoztatta, sőt nyomasztotta őt, hogy sokat spekulált ezen is, mígnem értékelhető eredményre jutott. Azt a gyakorlatias következtetést vonta le a maga számára, hogy az ösztönéletünkkel kapcsolatos emberi interakciókban- szemben a masszázsprogramok kiszámítható lefolyásával - éppenséggel kerülni kell a kiszámíthatóságot és rutint, az apróra megtervezhető lefolyást. Ha sikerül ezt megtenni és a játékosságot mégis megőrizni, az a tartós kapcsolat záloga lesz. 

 

Ezért Valgatha, ez a homo ludens, folyton tréfálkozott, főleg a szójátékok lehetőségét kereste. Az irónia áthatotta egész lényét – mosolygás nélkül viccelt. Hosszan tudta idézni a világirodalomból az iróniáról szóló passzusokat. Az ironizálás persze távolról sem minden interakcióban jön be másoknak, de saját elfogadottságának menedzselése már más kérdés volt számára. Nem sokat törődött öltözködésével és mások véleményével, mert kedves lényére alapozva úgy gondolta, ha ő nem bánt meg valakit, nemigen kell hárítástól tartania. Az interakció játékossága viszont fontos kapcsolatépítő elemmé vált számára, akár még az üzleti jellegűekben vagy a szerepviszonyt betöltőkben is. 

 

Ugyanez az ellentét jutott érvényre a játékosság léte vagy rutinszerű hiánya között, amikor a szerelmi szex és a bérnő nyújtotta szexuális szolgáltatás különbségét igyekezett elméletileg is megragadni. Ez a különbségtétel annyira teherbírónak bizonyult, hogy a közgazdász megpróbálta tovább is feszíteni, és a minőségbiztosításra mint menedzsmentgyakorlatra alkalmazni. Bizony, például a mezőgazdaságban, amikor iparszerűen tenyésztik az állatokat, átlépnek egy finom határt, ami előbb-utóbb bajokhoz vezet. Ez a csendes határátlépés valósul meg akkor is, amikor a sportversenyek egyetlen tulajdonos hatáskörébe jutnak, például úgy, hogy egy egész ligát megvesz valaki, nemcsak egy csapatot, és ezzel a közgazdasági racionalitást tudja érvényesíteni a csapatok versengésében. Ekkor a sport is puszta látványossággá, cirkusszá degradálódik. A cirkuszi attrakció ennyiben az a professzionális szinten nézők számára nyújtott sporttevékenység, amelyből kiküszöbölték a játékos lefolyás és a kiszámíthatatlan lefolyás elemeit – akárcsak az azonos tulajdonos érdekeltségi körébe tartozó amerikai bajnokságokban. Ilyenkor például okafogyottá válik a sportfogadás. 

 

A kutya simogatása – meglehet – kedvezően hat vissza a simogatóra, a masszírozás azonban nehéz testi munka, amelynek kedvező energiahatása meglehetősen egyirányú. És van itt egy másik kiegyensúlyozatlanság is: a masszőr, mint homo faber, jó esetben sokat tud a testről, és e gyakorlati tudása a kezében-karjában végződik. Ezt az egyenlőtlen helyzetet nevezte Valgatha információs aszimmetriának. Információs, mert a szolgáltató nyújt valamit, amit ő és csak ő tud, a vendég pedig passzívan befogadja, esetleg eltanulja, vagy csak mint egy műsoros programot, átéli. A masszázs nagyon átélhető dolog, leginkább a zenehallgatáshoz hasonlítható: a zenehallgató ember és a masszázsasztalra fekvő ügyfél egyaránt a megszervezett időt vásárolja meg. Ezt az információs többletet formális iskolákban vagy az élet iskoláiban szerzik meg azok a masszőrök, akik – mint a fodrászok a fejet – testek standard módon előkészített irháján keresztül testek százait munkálják meg. Az információs plusz ezen lehetősége emeli ki a jobb masszőzöket a rutinmunkát nyújtó szexmunkások tömegéből. Ami pedig az aszimmetriát illeti, ennek nagyon sok vonatkozása van. Itt és most csak annyi emelhető ki, hogy képzeljük el, mennyire furcsállnánk, ha az – amúgy messzemenően elkényeztetett – autószerelők kizárólag előzetes motormosás után fogadnák a kocsit. Márpedig a kézműveslányok ilyen „hatalmi” helyzetben vannak. Hatalmi helyzetüket csak hangsúlyozza a telefonkényszer: nem fogadnak látogatót az utcáról, csak telefonálás után. Ez a telefonkényszer egyébként annak is a jele, hogy tudatában vannak: néhányukat alkalmanként megtámadják, ezért jó, ha minden látogatásnak nyoma marad.

 

A szexmunkás számára az ügyfél valójában nem „vendég”. Az ügyfél minden külön indoklás nélkül előjátékkal összekötött szexet vásárol, és mozgáskombinációra lecsupaszított éppen elégséges szolgáltatást kap. A masszőz jó esetben ehhez hozzáad valami pluszt, ami a klienst akár vendéggé is emelheti. A képzett és esetenként virtuóz masszőz stúdiójában egy bizalmába fogadott kliens esetén a megrendelt fizikai állapothoz ugyanis távolról sem unilineáris út vezet (mint mondjuk egy gyógytornásznál). A megrendelői igény értésre adása után a terapeuta a maga tapasztalatával a háta mögött alkalmazza fogásait és technikáját, veti be személyre szabott rafinériáit – kedve és diszpozíciója szerint. Amint a már idézett Gorz írja másutt: 

 

„A kezelés szolgáltatója… uralja a helyzetet: ő szabja meg a végrehajtandó műveletek természetét, s a maga személyét csak egy olyan, előzetesen kodifikált eljárássorozat keretein belül állítja ezek szolgálatába, amely felett mindvégig teljességgel képes ellenőrzést gyakorolni. Az eljárás technikai jellege áttörhetetlen sorompó: megakadályozza a terapeuta személyileg elkötelezett, s esetenként cinkosságig, illetve teljes intimitásig fajuló bevonódását.”

 

Aszimmetriáról pedig azért is beszélhetünk, mert a vendég kényelmes passzivitásának van még egy hatványa, amely abban áll, hogy a szolgáltató fejében egy előre eltervezett műsor lebeg, amelyet megvalósít, s amelyről a vendégnek csak nagy vonalakban lehet tudomása, a részleteket előre kiszámíthatatlan módon a mindenkori következő perc hozza csak meg számára. A vendég ennyiben tehát egy műsor részese, olyan ritmusos kikapcsolódásban lehet része, mondjuk egy röpke órácska erejéig, amit a legtöbb ember, aki nem járt még ilyen helyeken, korábban csak a zenehallgatásban találhatott meg, de ott is csak akkor, ha új zeneszerzőtől vagy új interpretátortól hallgat valamit. E hatványozott passzivitás egyfajta kiszolgáltatottsághoz vezet némileg hasonlatossá téve ezt a különös szolgáltatást ahhoz, amit az orvosok művelnek velünk, végül is nem látható elvi különbség aközött, hogy valaki férfiasságunk alkatrészeit morzsolgatja vagy más intim helyen kotorászik, vagy, teszem azt, röntgenszemével (a képalkotó eljárások valamelyikével) hatol legbensőnkbe, hogy szöveteink egészségét tegye mérlegre. Mindkét esetben alázatossá válik az ember! Ráadásul az információs aszimmetria az orvosi praxis számon tartott helyzete, amire – mint a betegvezetés szükségességére – felkészítik az orvosokat.

 

 

Mint Szindbád Majmunkához, Valgatha a halk szavú, fátyolozott hangú Punnyadtkához járt, ha kikapcsolódni akart, vagy ha intim gyónni-, vallanivalója volt múltjáról-jelenéről. Punnyadtka nem volt éppen pszichoterapeuta, de sokat tudott a világról, legalábbis annak egy kisebb, de fontos részéről, a férfinemről. (Érdekes módon ettől nem vált hallgataggá, márpedig az ismert bölcsesség szerint nincs olyan férfi, aki mindent tudhatna a nőkről, de ha mégis volna, hát az hallgat - vagy éppen ír, mint a női lélek nagy búvára, a már említett Németh László). Tudta például azt, hogy bár szakmailag viszonyul a férfiak testéhez, mégis mindig meg kell őriznie az üzemszerűséget leplezni képes valamilyen szemérmet ahhoz, hogy a testi izgalmat fenntartsa vendégeiben. A lányos zavartól kezdve egészen a vonakodó nimfa lenge fogócskázásáig tudott játszani a női tartózkodás széles skáláján. Tudta, akármennyire varázstalanítania kell is munkája során a szexualitást, egy fügefalevélnyi takarással vagy a kényszerű belenyugvás látszatának akárcsak egy sóhajtásnyi fenntartásával hosszabb távon is fenntarthatja a férfiak iránta táplált vonzalmát.

 

Érzelmi intelligenciája keretében például arra is tanítgatja hímeit, hogy sose vegyék készpénznek, amikor hölgyük arcán, pláne ajkán a gyönyör érkezésére utaló jelek nyilvánulnak meg. A kanok fáradt legyintésére ő azzal folytatta, hogy nem, ő most nem arra gondol, hogy egyes hölgyek talán megjátszhatják a dolgot. Épp ellenkezőleg, ő annak észrevételezésére oktat, hogy sok asszony valósággal eltussolja a dolog bekövetkeztét, nehogy párjuk aztán érdemtelenül elapassza, majd célirányosan befejezze a döngölést.

Sokat tudott tehát a nemek harcáról, és vajákolása kapcsán azt tanácsolta meglettebb korú, szingli férfi vendégeinek, sohase bocsátkozzanak méltatlan kapcsolatokba, váltsanak inkább kedvezményes bérletet nála, és ő karbantartja, (al)testileg felkészíti őket a következő sodró erejű érzés fogadására. Tapasztalatait annak az érdekesen bizalmas helyzetnek köszönheti, amely a masszőz és vendége között jön létre. Végül is sok vendég megnyílik e bizalmas körülmények, bizalmas érintések és bizalmas kívánságinterpretációk között, és beszélni kezd. A babusgatás és a törődés (ami az anyáskodó cirógatástól az altáji nyelvészetig terjedhet) ugyanis a masszázs egyik legfontosabb tényezője, az egyik legfontosabb motivációja annak, miért járnak emberek masszázsra. Tulajdonképpen ez is része annak a tűzvarázsnak, amit az elkötelezett masszőz nyújtani tud vendégének. A társtalan férfiak ezt soha nem kapják meg a gépesített szolgáltatással túlélésre berendezkedő prostiktól, csak a valódi „műsor¬szolgáltató-nak” is tekinthető erotikus masszőzöktől. A közgazdász homályosan azt is érezte, hogy a női gondoskodás és becéző cirógatás időrabló tevékenységhalmaza nem más, mint a férfiak számára megnyitható közvagyon egyik megnyilvánulási formája. A masszőzök e feneketlen kútból csörgedező, üdvözítő erőforrásból ügyesen adagolnak-forintosítanak egy’s mást . Punnyadtka szerint kizárólag az „elidegenedett” munkaként nyújtott masszázs lehet hiteles. A szeretetmasszázs ugyanis, amelyet előjáték gyanánt nyújtanak egymásnak a párok, néhány perc elteltével rendre átfordul ölelkezésbe.

 

 

Beszéd vagy társalgás közben a legtöbb vendég nem tud rendesen ellazulni, s így nem tudja teljesen átadni magát az élvezetes impresszióknak sem, ezért a masszőz tapasztalásának korlátai vannak. Mégis, a legkülönbözőbb férfiak nyilatkoznak meg előtte őszinte átéléssel, úgy fogalmazva meg gondolataikat, ahogyan azt a perc hozza, minden cenzúra nélkül. Ismeretes szakmai univerzálé az, hogy a vendég is szabadon választott művésznéven, inkább csak az azonosításra szolgáló keresztnéven fut, akárcsak a lányok maguk. A férfi inkább az elterjedt utónevek között válogat, a szolgáltató pedig a sejtelmes hangzású, ritka női neveket keresi. A fekvő férfi, aki a szakma másik univerzális szabálya szerint passzivitásra van ítélve, közlékenyebbé válik, mint bárhol másutt, kiváltképp pedig mint otthon. Ezért Punnyadtkának a vendégskálája olyan rálátást engedett a mai magyar életre, ami semmivel sem pótolható továbbképzést jelentett számára élettapasztalatban.

A volt Corvin Áruházra nyíló erzsébetvárosi mellékutcában kivétel nélkül leromlott állagú, többnyire lebontásra ítélt gangos házak sorjáznak. Punnyadtka az egyik földszintjén rendezte be kacéran könnyű tüllfüggönyökkel leplezett udvari stúdióját. Ő is intézeti lánynak mondja magát, mint annyian mások ebben a kemény szakmában. Neki az amerikai álom megvalósulása az, hogy rendőrzaklatás nélkül, békében dolgozhat, családfenntartóként nevelheti gyermekét, és az idő előrehaladtával egyre színvonalasabb élettársat találhat. Hisz Istenben és a masszázstechnikák sokféleségében, amelyeket – filozófiailag megalapozott nézetrendszere szerint – neki anatómiástul együtt mind el kell sajátítania. Ez a leányanya ennyiben, minden állami rásegítés nélkül, saját motivációja alapján megvalósítja az élethossziglan való tanulást. Praxisának zömét sportedzőkre alapozza, akik klubköltségen járatják hozzá a tinikorból épp kinőtt reménységeiket, az elért sporteredmények jutalmaként. A klubköltség fogalma Magyarországon mindmáig az adófizetők és az állam egyaránt puha pénzét jelenti, amely ezzel éppen a szürkegazdaságba torkollik. Amikor ez a történet Valgatha tudomására jutott, egyből saját édesapja jutott eszébe. A leérettségizett gimnáziumi osztály – annak idején, amikor az érettségi még annyi társadalmi presztízst hordozott, mint ma egy diploma – a bankett után testületileg bordélyházba vonult, ahol – egy társuk kivételével, aki már korábban saját hatáskörben és saját kezdeményezésére átesett ezen a buktatón – kontrollált körülmények között sikerült megszabadulniuk szüzességüktől. 

 

Punnyadtka valóban jutalomnak tekinthető mindenki számára, aki a keze közé kerül, mert pszichoszomatikus módon minden jelenséget, amit munka közben érez – izomletapadásokat, zsírgöböket, meszes csomókat, beszűkült ízületeket – elváltozásként értelmez, nekiesik, és a maga manuális eszköztárával oldani, enyhíteni igyekszik. Ez a manuális eszköztár – a szuverén nyelvhasználatot sajnos a nyelvművészettel gyakran összekeverő Füst Milán nemi naplójának szóhasználatával élve – a hímtag erigálásának (szoborállítás – fr.) infrastruktúrájára vonatkozik. Ami Punnyadtka pszichológiai eszköztárát illeti, szerénynek, de mindenképpen szerteágazónak mondható: leginkább a női lapok horoszkóprovatából és a csillagjóslás elemeiből táplálkozik. Egyik sok vendéget meggyőző pszichologizáló feltételezése szerint például minden krónikus betegségnek, így az ő kezével diagnosztizálhatóknak is a legfőbb oka valamiféle halogatásban, a bűntudat nélküli döntés hiányában rejlik. Egy másik irányadó összefüggés számára abban mutatkozik, hogy a talpon lévő bőrkeményedésekből a nyakcsigolyák túlterhelésére, abúzusára következtethet. E „megállapítások” forrásaként a „mestert” jelöli meg, egy nagy tudású masszőrt, sokat olvasó és világjárt embert, akinek kézműves lánygenerációk nőttek fel a keze alatt. 

 

A horoszkóp és a vele járó ezoterikus és asztrológiai eszmefuttatások gyakorisága bizony nem más, mint a vulgárfreudizmus egy speciális esete. Arra mutat jó példát, hogyan csepeg le a magas tudomány a kevésbé művelt néposztályokig. Valgatha kezdetben fanyalgott,* de aztán megértette, a pop-pszichológiával áll szemben, azt látja, ahogy a nép a maga képére formálja a pszichoanalízisből leszivárgó fogalmakat. Mi több, természetesen létezik pop-orvoslás is. Nemcsak az évszázados népi gyógymódok és a reflexológia, az akupunktúra meg a természetgyógyászat alkalmazott formáiban, hanem az egyes masszőzöknél is felbukkanó gyógyszertári öntesztek, digitális vérnyomásmérők és vércukorszint-ellenőrző készülékek formájában is. Van masszőz, aki a máj kitapogatásával és a talp reflexológiai áttekintése után diétára és böjtre utaló ajánlásokat tesz, mások a párnánk dizájnját bírálják meg, megint mások álomfejtésre vállalkoznak. Mi több, van, ahol epekövek eltávolításának megkísérléséről is szó lehet. A pszichoanalízis által felkeltett és értelmiségi körökben elterjedt várakozások mutatkoznak-kettőződnek itt meg, a pszichoanalízis egy differenciálatlan népi változataként, ahogyan a pszichológiailag képzetlen, de érdeklődő és bizonyos élettapasztalattal megáldott emberek látják. A természetgyógyászok között és vendégkörükben erős társadalmi igény mutatkozik a pszichologizálásra, a sorselemzéstől a személyiségjegyek feltérképezésén át egészen a homöopátiáig és a párkapcsolatok dinamikájának megmagyarázásáig. Ezt a kétségtelenül meglévő népi igényt, az élet mágikus-spirituális dimenziója iránti igényt is kielégítik a masszőzök a horoszkópon nevelkedett műveltségükkel. Ráadásul nem tízpercesre standardizált orvos-beteg találkozások keretében, amelynek során a szolgáltató alig veszi le szemét a képernyőről… „Népi kezelőorvosa” a Hal jegyében, délben született Valgatháról a következő szakvéleményt állította ki.

 

 

Tehát a Halak az asztrológia szerint a legszebb és legnehezebb jegy, s te ezzel rendesen elláttad saját magad (mármint a születésed előtt). Ha már így történt, ennek nyilván messzemenő értelme van, s ezért célszerű ezt a jegyet minél magasabb szinten megélni. A lehetséges legmagasabb szint a tökéletes egység tudata minden létezővel, így a washingtoni feketékkel és a brüsszeli muzulmánokkal, sőt még régmúlt feleségeinkkel is. (A nő előtt Valgatha egy alkalommal  azon füstölgött, micsoda világban élünk, ahol a vezető hatalmak fővárosaiban, ahova üzleti útjai során egyre gyakrabban eljutott, a nemzeti kisebbségek lassan többségre tesznek szert). Az egységből viszont önfeláldozás következik, mert ha másnak valami jó, az neked is jó, amit mással teszel, azt magaddal teszed stb. Mindezzel ráadásul azonosulnod is kellene, hiszen az azonosulás bolygója, a Jupitered is e jegyben áll. Kihívások pedig érnek: a Mérleg Szaturnusszal sok esetben nem felelsz meg a külvilág igényeinek. De nem is kell, önmagad felvállalása a legfőbb feladat ezzel a Szaturnusszal – legjobb, ha a bevált elvhez tartod magad: „vagyok, aki vagyok”. (A kis Punnyadtka, lám, a Bibliát is olvassa.) A Halakban lévő bolygóid, főleg a Jupiter miatt azonban passzívnak, befogadónak, önfeláldozónak kellene lenned, s épp ennek a tudatos vállalása lenne a teendőd. Tehát akkor lehetsz önmagad, ha szabadon teszed, amit a másik akar, kiegészítheted őt, hiszen egységben vagy vele. Ő is te magad vagy, még a legidegesítőbb külsőnek tűnő korlátaid sem külsők, hanem belsők, vagyis céltalan harcolni ellenük. Mindezt még felfogni is eléggé húzós, hát még eszerint cselekedni, tudom magam is, mert nekem is Halak Jupiterem van, plusz Halak AC-m.

 

A Halakkal tehát célszerű rövid pórázon tartani az egót, s e szempontból kész szerencséd, ha jó erős van neked, mert akkor az igazi a tudatos önfeláldozás. A Halak megélésének van persze egy másik alternatívája is: a szintén passzív áldozati szerep, amibe az elszabadult ego előre nem látható módon és időben, de szükségképpen beleviszi az embert. Ha sikerülne mégis erdőt szerezned, rád dőlne a fa. (Valgatha azzal is pertraktálta bizalmasát, hogy úgy akar nagy vagyont örökül hagyni, hogy olcsón nagy földet vesz, állami szubvencióval erdőt telepít rá, állami szubvencióval haláláig ápolja, és így nevet szerez családjának hosszú leszármazási sorában.) Persze nem halnál meg, mint tolókocsis embert valaki önfeláldozóan ápolna, vagyis a leckét passzív szemlélőként is megtanulnád – végül is ezért élünk. Szóval valami ilyesmi a választék, aminek ráadásul még erősen örülnöd is kéne, hiszen azért van mindenkinek olyan testi, szellemi, lelki alkata, sorsa, és ami mindezt mutatja, horoszkópja, mert az a legjobb neki, csak éppen ezt kevesen képesek belátni.

 

Egyébként az első házadban lévő Uránuszod is erősen afelé terel, hogy magad tudatosan vállalj korlátokat, s ne várd meg, amíg a sors korlátoz, mert az nem biztos, hogy nagyon kellemes módon teszi.

 

Visszatérve mindarra, ami – ejtett melle és horgas orra ellenére is - valódi erőssége Punnyadtkának: egyik manuálterápiás észrevétele például abban áll, hogy a combtövi verőerek elszorításával jól megítélhető a férfiassághoz szükséges vérellátás kapacitása. Egy másik boszorkánytanácsa pedig, hogy korosabb férfi vendégei, húgyúti renyheség megelőzése céljából, naponta vagy nyolcvanszor szorítsák meg a gátizmaikat és medencealapi záróizmaikat ott lent, leglent. A PC-izomnak is becézett, a medencecsont alján található nagy kiterjedésű, erős izomköteg fő funkciója az, hogy rajta ülünk. Rajta keresztül vezetődik ki a testből a végbélszakasz, a hólyagvezeték és a herevezeték. E vezetékek és nyílások összehúzását és elengedését működteti ez az izomköteg. Punnyadtka képletes magyarázata szerint ezek az izmok mintegy alaplapként működnek, megereszkedésük megelőzése éppúgy hozzátartozik a férfi mindennapos higiénéjéhez, mint a fogmosás. Ösztönzésképpen pedig hozzáteszi: a gátizmok edzésével javítható az ipsze erekcióképessége is, pontosabban az erekció megtartásának képessége. És még egy lényeges tényezőt ajánl: a mellkasi légzés helyett a hasi légzés beidegzését, megszokását. Erre is van neki képletes magyarázata: az alhas kitágulásával és az ottani szervek könnyű préselődésével voltaképpen minden egyes levegővétellel enyhe prosztatamasszázshoz jutunk. 

 

 

 

Punnyadtkának az efféle intimtornára vonatkozó javaslatára Valgathának Sartre panasza jutott eszébe, aki folyamatos, sőt szertágazónak mondható nemi életet élt idősebb korában is, írásai tanúsága szerint szeretteinek mégis szégyentelenül azon lamentált recsegő hangján, hogy orgazmus helyett inkább valami szivárgásfélét tud csak érezni. (Elképzelhetjük a kényszeredett mellénézést a korabeli írótársak és barikádharcos elvtársak részéről e különös szervérzésekről szóló beszámolók hallatán…) Punnyadtka ezt azzal magyarázta, hogy nagyjából minden harmadik férfinak, korábbi gyulladásai kapcsán, meszes már a prosztatája, s ez kisebb-nagyobb mértékben oda vezet, hogy alkalmanként fáj nekik. Megelőzésként pedig a protkómasszázst javasolta, ám annak nem éppen az urológustól ismerhető orvosi brutálválfaját. Ő a férfiak altestében felgyülemlett, úgymond károsan pangó váladéknak – minden irónia nélkül tudott beszélni a minél teljesb kiürülés fontosságáról – szapora ujjcsapásokkal utat enged, és mosolygósan jó egészséget kíván utána, mint egy személyi edző.

 

A boszorkány a panaszkodó Sartre-nak pedig a nagy felhúzást javasolta volna, amely az idősebb férfiak számára egyenértékű azzal, mint amikor egy bakfis a klitorális orgazmusról áttanul a hüvelyi orgazmusra. A legszebb korba jutott uraknak ezt nem a korai magömlés miatt, hanem közömbösülő érzeményeik fokozására volna érdemes széles körben gyakorolniuk. (Itt is igaz persze, hogy „régebben minden jobban ízlett”: az ezen rágódó férfi soha sem lehet biztos benne, vajon az élelmezéstudomány változik-e gyorsabban vagy az eléje kerülő hüvelyfalak). Az ajánlott pótlás lényege itt abban áll, hogy a nemi érintkezés során a korosabb úr, amikor érzi a magömlés közeledtét, összeszorítja az „alaplapját”, ezzel késlelteti a folyamatot, majd az újabb ingerkor, amikor az újabb összehúzás immár elégtelen lenne, egy alhasi préselő levegővétellel mérsékli a felgyűlő szexuális energiát, s ezzel képes még tovább kitolni a kifejletet. Ekkor nem az alhasukban érzik majd az orgazmust, ha már nem halogatják tovább, hanem az érzés átkerül a gerinc keresztcsonti tájára, azaz mélyebben érint. Kedvező mellékhatásként pedig ez a masszőz betanította intimtorna segít még a néhány további évtized elteltével várható időskori inkontinencia elkerülésében is. 

 

A közgazdásszal személyre szabott szolgáltatást alakítottak ki, s erre a vendégnek Punnyadtka árengedményes bérletet bocsátott ki, tehát már nem órabért kért – ezért ápolta (de nem verte csapra) a közgazdászt. Mialatt Valgatha Punnyadtkához járt, olyan laza maradt az izomzata, hogy letapadások csak akkor és ott léptek föl nála, ha tartósan nem tisztán kidolgozott mozdulatokkal harcolt ellenfeleivel a sportpályán. A masszőz elégedett volt ezzel, kis benchmarkingjában a vádlit említette, mint ahol a városlakók zömének csomói, fájdalmas izomletapadásai kitapinthatók. A kidolgozott és üzemben tartott vádli puha, a napi járást meghaladóan használaton kívül helyezett pedig mindig túl feszes, mondja. Ne feledjük: neki a csomók száma jelenti a piac méretét, mint a körzeti fogorvosnak, ha van még ilyen, a hozzá bejelentkezettek harminckétszerese. A benchmarking itt nem puszta hasonlat: a gondolkodóbb lányok egyébként olyanok, mint egy jól menő konzultáns cég – privilegizált áttekintésük van a férfinemről. Ők aztán tudják, mi az átlag (méretben) és mi a norma (reakcióképességben). Áttekintésük egyik gyümölcse az a szent meggyőződésük, hogy a masszázst semmiképpen sem időre, sokkal inkább súlyra, az átmozgatott hús volumenére kellene fizetni. Velük társalkodva Valgatha saját szexusára tudott reflektálni, erre egy szeretővel nemigen nyílik alkalom, végül is ott nem beszélgetünk másokról, és végképp nem összehasonlításokban. 

 

Fontos mozzanat, hogy a masszőz ne adjon hangot a maga esetleges élvezetének munka közben. Ez megrontaná azt a háttérmeggyőződést, hogy itt terápiás tevékenység folyik. Ráadásul férfirészről sem igénylik ezt, legfeljebb egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban. Itt inkább a vadász-paradigma működhet: senki puskás ember nem szereti, ha a becserkészendő vad hangot ad a maga szórakozásának menekülés közben. Ez a férfi vadászmentalitása. Ennek tükörképe női oldalról az, amikor egy leány érzi, hogy érdeklődve megpillantják. Ha a nő megérzi, hogy célkeresztben van, akkor, amennyiben ő maga is „adásba kerül”, jellegzetesen nőies reagálás a válasz. Elébe vág a férfinak, ráfixál a vizuális kapcsolatra, de ennek igyekszik abszolút semmi külső jelét nem adni, például hátrafordulni. Elébe vágni, és haladni a férfi előtt minden kihívó mórikálás nélkül. A nő ekkor a tarkóján érzi a férfi égető tekintetét. Olybá veszik a dolgot, mintha egy különösen konfigurált táncot lejtenének együtt, de ennek az égvilágon semmi jelét nem adhatják. Csak várni, várni arra, hogy történjék valami. A nő a ekkor már vonzani kíván, kész a folytatásra is, de biztatásra még egy visszapillantás erejéig sem vállalkozhat: passzívan várja a kezdeményezést, amely ha bekövetkezik, mosollyal jutalmazzák, és onnantól kezdve a fejlemények már sínen vannak.