„Hallottatok a durbani fehér kopóról meg a fekete boyról, aki az Indiai-óceánban találkozott? Mindketten a számukra törvényesen kijelölt partsávról úsztak be. És a tenger zöld volt és langyos, és a sávjelző színes szalag eltűnt a hullámokban, nem lehetett szemmel tartani. A legények messze kint találkoztak, és akkor vette észre a fehér zsaru, hogy a fekete boy az Indiai-óceánban behatolt az európaiak fürdésére fenntartott vízbe. A zsaru azt mondja: Hol a passzus, disznó kaffer? És a boy így felelt: Nincs nálam. A zsaru: Cheeky kaffer! Gyerünk csak! Szépen bejössz a ketrecbe, amíg megtanulod, hogy mindig nálad legyen az a disznópasszus. És ezzel kivette a bilincset a fürdőnadrágja zsebéből, felrakta a kafferra, és a szárazföldre vontatta a fiút."  

 „Ez aztán munkaláz."

„Hát igen, Verwoerd számíthat a hekusaira, szárazon és vízen is."

„És miránk is számíthat, ez az ördögi. Semmiség lett volna a boynak, hogy a hekust Jónás után küldje a cethal gyomrába. Átdolgozás céljából..."

„A bennszülött zárja be a fehér rendőrt az Indiai-óceánba! Remek táplálék a bálnának!"

„Észnél legyünk, fiúk. A köznapi gyilkosságokon semmit nem nyerünk."

„Mi vagyunk kitéve a köznapi gyilkosságoknak ..."

„... csak a mennyiség teszi jelentőssé.''

„... a megszálló hatalom erőforrásai. .."

,_:... gerilla . .."

„A mi bennszülött-negyedeinkben? Még egy bokor sincs, amely mögött megbújhatsz. Mind olyan kopár, hogy a levegőből egyetlen óra alatt kinyírhatják a fekete népességet, amely ezekben a táborokban zsúfolódik."

„ .. megszabadulni a kormánytól!..."

„Hogy szabadulhat meg az ember attól, amije nincs?"

„Nincs kormányunk?"  „Tudnod kellene. A fehérek kormánya nem a mi kormányunk."

„Tudatlanságunk kormányoz bennünket."

„Bantu nevelés: a meglopottak tudatlanságának megerősítése, önmegvetésük kifejlesztése ..."

,,...játékból építettek és romboltak és játszották a császárt és a szentet, játékból törvényeket hoztak és elrabolták a nyersanyagot és a munka­erőt, és a lopott vagyont hazaküldték a tenger túlsó partjára. A törvénytisztelő, öreg, fehér papa, ezt írja kivándorolt fiának: Légy kedves a szegény feketékhez abban  az  afrikai  játszóparkban! Hol helyezzem el azokat az ajándékokat, amelyekkel oly bőkezűen elhalmoztak téged az afrikai játszóparkban? Remélem, bárhová kerülsz, mindig úgy viselkedsz, mint egy gentleman, hogy a vadak hozzád igazodhassanak. Ha veled egykorú fekete gyerekekkel hoz össze a sors, mindenekelőtt arra tanítsd meg őket, hogy a becsület útján jutni a legtovább."

„Boss, elkészültem az úszómedencével. Megmártózhatom ?"

„Volna  pofád hozzá, te  kaffer! Hiszen  koszos vagy!"

„Ó, mint Kolosszus lép ő szűk világon, s kis emberek, mi, roppant lábszárai alatt bolyongva, szét tekingetünk, gyalázatos sírunkat keresők."[1]

„Hogyan is láthatta előre Sharpeville-t[2] ilyen hajszálpontosan?"

„Rendes fickó ez a Shakespeare."

„Miért nincs a tiltott könyvek jegyzékén?"

„A boss nem tud igazán olvasni. Különben m régen tilos volna a Biblia és William."

„A boss soha nem jut tovább Hám gyermekeinél."[3]

„Ne kárhoztasd a bosst tudatlansága miatt. Inkább ültesd iskolapadba."

„Sorsának ember néha mestere. Nem csillagainkban. Brutus a hiba, hanem magunkban, kik megbókolunk."[4]

„A pondolandi golyók célba találó csillagok." „Vakra" meresztgetjük a szemünket a fajvédők hibáin, és ezért nem látjuk meg lehetőségeinket." „Hazánk, hazánk, édes hazánk .. ." „A mi munkaerőnk!" „Olcsó, mert fekete." „Miért nem áruljuk drágán?" „Nem mi szabjuk meg a magunk és az ételünk árát."

„Miért nem szabunk feltételeket?"

„Mert akkor kirúgnak bennünket."

„Ha összefogunk, akkor nem."

„Tilos a sztrájk."

„Miért tartjuk magunkat a tilalmakhoz?"

„Mert élni akarunk."

„Erősebbek vagyunk, mint hisszük."

„Általános a hiányos tápláltság."

„A tudatlanság még nagyobb."

„Amikor akarjuk, leállítjuk a bánya üzemelését."

„Amikor akarják, elzárhatják a bennszülött-negyedek vízvezetékét."

„Nélkülözhetetlenek vagyunk az iparban."

„Nem vagyunk. Bármelyik fekete dél-afrikait elküldhetik a városból a rezervátumokba mint tartalékmunkaerőt, hogy aztán a fehér farmerek füttyét várják."

„Akkor ki fog aranyat bányászni, a gépek mellett állni és a városi fehéreknek szolgálni?"

„Milliónyi afrikait szerezhetnek Szomáliából és Mozambique-ből Lesothóból és Malaviból, Rhodesiából és Gabonból. Egész Afrilíából éhes férfiak akarnak idejönni és Joburg kenyerét enni. Mindent tudnak az éhezés, de semmit a sztrájkolás technikájáról."

„Az a bajunk, hogy élni akarunk."

„Valamennyien ..."

„A boss csupa jó tanács és türelem."

„És kellő időben zabál."

„Ha a boss elveszít egy éhes boyt, ezer éhes boy áll a helyébe."

„Meg kell tanulnunk az összefogást." ,,Milyen nyelven?"

„A boss egész Afrikában megérteti magát: egyik kezében síp, a másikban géppisztoly."

„Kellene találnunk néhány jelet, amelynek mindnyájan engedelmeskedünk."

„A dobok szava már elkésett."

„Volt egy férfi, Lumumba ..."

„Tudod,  mit mondott a minap egy lesoványodott, súlyos tüdőbajos? Ha szabadok leszünk, minden este pálinkát iszom. Ezt mondta. És a feleséged mit csinál majd? ö nem szereti a pálinkát, neki minden marad a régiben. Hát nem kell megbolondulni, amikor az ember egy ilyen elkorcsosult szabadságharcost hall? Hány forradalmat ittak el itt Dél-Afrikában..."

„A bossok bőkezűen mérik az italt. . ."

„Ez nem mentség, számunkra. Ha mi leszünk a kormányrúdnál, az első az lesz, hogy minden szeszfőzőnőt lakat alá teszünk. Rajtad kívül, Kitty!"

„Az alkoholisták azt várják a szabadságtól, hogy halálra ihassak magukat. Nem kevés az olyan boss-boy, aki a szabadságot úgy képzeli, hogy birtok lesz a talpa alatt, és a fehér bossok példájára nyúzhatja fekete testvéreit. Mit nyer a nép nagy többsége ezzel a szabadsággal? A fehér bossokkal nem az a baj, hogy fehérek, hanem az, hogy a vérünket szívják! Ne képzeljük be magunknak, hogy mi an­gyalok vagyunk, csak azért, mert elnyomnak bennünket. Majd ha enyhül a nyomás, meg fogjuk látni, hogy istentelenül emberek vagyunk, és olyan törvényekre van szükségünk, amelyek megóvnak bennünket attól, hogy egymást kizsákmányoljuk. Várjunk csak azzal a szabadsággal. Nem pálinkára meg törvényenkívüliségre van itt szükség, hanem arra, hogy munkánknak értelme legyen."

„És mit gondolsz, Onassis megveszi azt a nagy gyémántot, amelyet a nő búcsúajándékul kért?"

„Mi gürcölünk itt, és nagy búcsúgyémántokat bányászunk ki a tenger túlsó partján élő lotyóknak, de nincs bennünk elég fantázia ahhoz, hogy apró búcsúgyöngyökkel háláljuk meg a kormánynak, hogy annyit tett értünk."

„Még egy luxusjachtot sem, hogy áthajókázhassanak a nagy pocsolyán!

„Szívtelen egoisták vagyunk mindahányan, mert nem fizetünk meg a kormánynak érdeme szerint."

„Alig van itt fehér ember, akit nem fekete nannyk tettek tisztába."

„Miért nem biliztetjük őket még akkor is, amikor már felnőttek? A boss jogosan panaszkodik a szolgákra."

„Egyáltalán nem úgy szolgáljuk ki, ahogy megérdemelné."

„Hát ez lehetetlen."

„A fajvédőket talán nem a munkájuk után kellene megbecsülni?"

„Nincs rá módunk. Drága a bosszú."

„De a harag az harag .. ."

,....a Nagy Nap után át kell őket nevelni."

„Ez olyan egyszerűen hangzik, mint útlevelet adni a bossnak."

„Itteni szereplését mindig azzal védi, hogy máshol be van előtte zárva a világ. Nincs hová mennünk, mondja."

„Remélhetőleg nincs olyan hely, ahol úgy élhet, mint itt."

„A világnak segítenie kell bennünket, amikor majd átképezzük ezeket a tudatlan fajvédőket."

„Törődik is velünk a világ."

„Ez más kérdés."

„A tengeren túl jól el lehet viselni, ha itt megrugdossák az embert."

„És ha már nem viseljük el, ekkor ki áll mellénk?"

„Sharpeville kiváltotta a világ felháborodását."

„És a kereskedelmi blokádot, amelyet olyan komolyan értelmeznek, mint az óceán fölött odavetett búcsúcsókot."

„A nyomorunk megbotránkozást kelt. És ezzel együtt príma árucikk."

„Forrón tálalják, jégbehűtött fehér borral."

„Egyetlen biztos szövetségesünk a harag."

„Gyenge vigasz."

„Mikor értik meg a mieink, miről is van szó?"

„Le a hetilapokkal!"

„A göndör hajat kisimító kulimásszal!"

„És minden fehérítő kenőccsel!"

„És a bokszoló csillagokkal!"

„Milyen nagyszerű is az ember!"

„És milyen színű?"

"Fehér, mint Othello. Fekete, mint Desdemona."

„Milyen fajú?"

„Homo sapiens!"[5]

„Milyen jól ismeritek Shakespeare-t, és hogy tudjátok idézni! Skóciában mi is olvassuk az iskolában, és használjuk is néhány szólását, de nem merjük őt örökké emlegetni és olyan párhuzamokat vonni, mint ti. Ez annyira imponál nekem . .."

„Miért nem meritek?"

„Az ember nem akar sznobnak hatni vagy azt a látszatot kelteni, mintha szakmája volna az iroda­lomtörténet."

„Valami nincs rendben, ha az iskoláztatás így elbátortalanítja az embert."

…..irodalomtörténészek ... Ha Shakespeare annyira fukar volt öreg Annájához, hogy amikor eltávozott az árnyékvilágból, mindössze egy ócska ágyat testált rá, ehhez semmi közünk! Ezt Annával intézze el odafönt a mennyben. Drámáit viszont éppen úgy miránk is hagyta, mint a stellenboschi prófétákra,[6] erre a fejemet tenném. Miért gondolod, hogy valamilyen apartheid-főiskolásnak nálunk több lehetősége van helyesen tolmácsolni a Július Caesart vagy Rómeó szavait a patikáriushoz... "Arcodról lerí a koplalás; szemedben gondok, kínok láza ég; szégyen s nyomor görnyeszti hátadat: Mit néked a világ s törvényei! Nincs oly törvény, mi gazdaggá tehet. Fütyülj a jogra, jámbor: vedd el ezt!"[7]

„Stop! A Rómeóhoz hasonló halál-megszállottra jellemző, hogy ilyen ocsmányságot kínál egy szegény alaknak, hogy ki tudja használni. A fajvédők fülében az ilyen bűnös beszéd csodálatosan csenghet, akár a »Hám-gyermekei«. Elszegényítéssel bűnözésbe taszítani az embereket - ezt a trükköt jól ismertük a világ másik részén, amikor egy népcsoportot akartak üldözni. Aszociális törvény­hozással tyúktolvajjá tenni valamennyiünket - ez a fajvédők vágyálma. Ebben az országban még a »törvény« szó is olyasmi lett, ami egyszerre ijesztő és mélységesen megvetendő. Hogyan is fogjuk visszaállítani a törvény fogalmának méltóságát, ha majd egyszer igaz törvényünk lesz? Ez nem fog menni egyik napról a másikra."

„Hagyd már abba! Ne nyaggass bennünket egész este Afrika jövőjének problémájával! Arról halljunk valamit, mit gondolnak azok, akik már a jö­vőben élhetnek? Milyen az élet Skóciában?"