fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Apud, fiam - 49.

2012.07.22. 07:22 | icentrifuga | 18 komment

Címkék: regény centrifuga wikiwom sara lidman apud fiam

   46. rész47. rész, 48.rész

Nem dolgozom, mégis mindenütt eláraszt Afrika haragja. Minden lépésem azzal a kockázattal jár, hogy az örvény magába szív. Ma tanúja lehetek az árhullámnak, mely a görög fűszerüzletéből indul ki, átcsap a postahivatalon, majd a teázó asztalánál elapad.

Egy kis szemüveges afrikai nő - jobban van öltözve, mint általában a nannyk - angolul vásárol be. A fehérek, akik már elég régen vannak az országban ahhoz, hogy tűrhetően értsék a bantu nyelvet, gyakran megsértődnek, ha egy afrikai angolul beszél. A görög is mélyen megsértődött, nevetve próbál kapcsolatot teremteni azzal a tizegynéhány rongyos afrikaival, aki az üzletben álldogál. - Nézzétek csak, egy fajtátokbeli, fel akar törni az úri osztályba, már nem kelletek neki, a nyelvetek sem, és szemüveggel vág fel...

A nő két font lisztet kér. A görög azt mondja: - Add a dobozt, majd belemérem. - Az afrikai nőnek nincs lisztes doboza, és megkérdezi, nem tartozik-e a kiszolgáláshoz az áruk becsomagolása is? Talán a görögnek nincs papírzacskója? A görög: - Elviheted a bugyidban is. Az afrikai nő: - Jobban tenné, ha bocsánatot kérne. 

A görög fog egy papírzacskót, belemér két font lisztet, és azt mondja, hogy csak ne hisztizzen a nanny. A nő erre kijelenti, hogy a jövőben nem fog nála vásárolni, és minden afrikai ismerősét rá fogja beszélni, hogy bojkottálják ezt az üzletet. A görög jót nevet; tudja, hogy a negyed többi boltosa sem udvarol jobban ennek a vevőkörnek. Az afrikai nő - alkalmasint ápolónő vagy tanítónő - a többi feketéhez fordul, pergő zulu nyelven mond valamit és kivonul. A többiek a nyomában. A görög ott áll a lisztjével, utánuk üvölt, hogy cheeky kafferek, miért is nem telefonál a rendőrségre, a hatóságok megleckéztetnék őket. Egyszer s mindenkorra móresre kell tanítani ezeket. Ilyen büdös felforgató némber!

Megveszem a dohányomat, és azt mondom, egyetértek vele. De nem igaz. Senkivel nem értek egyet, semleges vagyok, nem akarok törődni ennek az országnak a problémáival.

Bemegyek a postára, hátha jött levelem a skóttól - lassan már a körmömre ég a dolog. Ha ma sem küldött semmit, keményebb módszert kell választanom.

Most építik át a postahivatalt az apartheid módszer szerint. Külön bejáratok lesznek, egy európaiaknak és egy a nem európaiaknak. Egyelőre csak külön ablakok vannak ugyanabban a teremben, külön állnak sort a fehérek, külön a feketék, és mintha egyik sem venne tudomást a másikról. De egy afrikai asszony - már a terhesség utolsó hónapjaiban jár - a fehér sorba állt be, jóllehet néhány fekete igyekszik figyelmeztetni; ott marad. Nem dacos, csupán szórakozott. A fehér ügyfelek rosszalló pillantásokat vetnek rá, de észre sem veszi.

Amikor odaér az ablakhoz, a tisztviselő szól neki, hogy menjen át a bennszülöttek sorába. Az asszony nem érti. A tisztviselő rákiabál, a nő akkor sem érti. Erre a férfi kilép, pofonvágja, és megkérdezi, börtönbe akar-e kerülni? A nő most ott áll a két sor között, mintha megzavarodott volna. De az egész fekete gyülekezet odaront, és egy zulu üvöltés harsan fel, amelyet mindenki megért, nem kell lefordítani: Bulala - pusztulj! Öröklött harci kiáltás ez, és amikor felzúg, az ellenség eszét veszti, mert nem csupán a halál közeledtét jelzi, hanem felidézi „a halál poklát", ahol az embernek csak egy a kívánsága, bárcsak soha ne jött volna erre a világra.

A kis postatisztviselő eltűnik a pult mögött, senki nem tudja hogyan, átugrik a posta zsákokon, s az ajtó becsapódik mögötte. A feketék a pulthoz nyomulnak. A fehérek kisurrannak az utcára, a másik tisztviselő is eltűnik az első után. Félreállok, és beveszek egy nyugtatót.

Kijön a postamester, az egyik legfehérebb európai. Mond valamit zulu nyelven, aztán angolul. Elnézést kér az elkövetett udvariatlanságért. A vétkes hivatalnokot elbocsátották, az ügyfelek szíveskedjenek sorba állni. Fél perc rémes csend, aztán sorba rendeződnek, és a főnök maga szolgálja ki őket. Annyira reszket a keze, hogy képtelen egyenesen leszakítani a szelvényeket. És a bélyeg az ujjaira tapad.

Két asszony a postahivatalban lezajlott  közjátékról siránkozik. Az egyik úgy gondolja, kénytelen távozni ebből az országból, mert a feketék kannibálok, neki pedig idegei vannak és gyerekei. A másik nő bátrabb. - Nem fognak örökké arra kényszeríteni bennünket, hogy egy helyiségbe járjunk a feketékkel. Elhagyni az országot? Soha! Ez az ország háromszáz éve az enyém. Csak valósítsák meg teljesen az apartheidet, és paradicsom lesz itt. Most éppen átmeneti időben élünk. Helyt kell állnunk. Gondolj arra, ősapáinknak mennyit kellett szenvedniük. Gondolj a gyermekeinkre!

A terhes afrikai nő kijön, a két fehér asszony elnémul a megvetéstől. Ez az a némber, aki odabent a kavarodást okozta, most meg mit sem sejtve tovahömpölyög, nem hallja a háta mögött a fehérek örökös közhelyét: - Úgy szaporodnak mint a nyulak.

Gladness jut az eszembe. Betámolygok a teázóba.

 

Folytatjuk.

 Forrás:

Sara Lidman: Én és a fiam, 1970, Bp, Kossuth. Fordította: Lontay László.

A könyv közlését a magyar kiadás egy példányának szkennelése tette lehetővé, amit Molnár Ágnes készített, a blogra szerkesztette Vári Sasa, díszítősorral ellátta Evu, olvasta és értelmezte Gordon Agáta, Orbánné Vica és József Etella.  

http://elofolyoirat.blog.hu/2012/03/03/vilag_tanitonoi_sara_lidman

Sara Lidman 1923-2004.

http://en.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman

http://sv.wikipedia.org/wiki/Sara_Lidman

 


· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://centrifuga.blog.hu/api/trackback/id/tr984611953

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Dél-Afrikáról 2012.07.22. 21:28:53

Kissé rendhagyó témát választottunk mára, okkal. „Historia est magistra vitæ” (Cicero). Dél-Afrika valódi történetét mindannyiunknak ismernie kell, hogy nota bene, láthassuk mit művelhet egy gyönyörű országgal egy sátáni eszme, amely mint egy...

ColT · http://kilatas.great-site.net 2012.07.22. 17:56:05

"Elhagyni az országot? Soha! Ez az ország háromszáz éve az enyém."
Aztán mitől az övé? A feketék előbb voltak ott.
És akkor itthon vannak nácik. Agyam eldobom.

ColT · http://kilatas.great-site.net 2012.07.22. 17:57:00

@ColT: Ja, hogy ez fordítás. Mondjuk fura lett volna, ha ma íródik ilyen, de már semmin nem csodálkoznék.

icentrifuga · http://centrifuga.blog.hu 2012.07.22. 18:03:07

A svéd írónő 1963-ban jelentette meg a könyvét dél-afrikai tanulmányaiból, és úgy éreztük, ma is van számunkra üzenete...

Anomalocaris (törölt) 2012.07.22. 19:00:29

@ColT: És miért címlap? Mert provokatív szöveget lehetett írni a blogketrecbe? :D

manókomment · http://kakofon.blog.hu/ 2012.07.22. 20:43:00

elsőre nem is akartam ennek a közelébe menni, pont az említett provokatívszöveg miatt - azért örülök, hogy leküzdtem a csömörlött undort, és megnéztem, mi ez. értem a párhuzamot, jó.

mojoking77 2012.07.22. 21:07:59

@ColT: Ooo... Bar ertem amit mondani akartal, es egyet is ertek vele, sajnos azonban nincs igazad. del Afrika tortenelme ilyen teren sajnos egyedi afrikaban. A mai hatarokon belul gyakorlatilag lakatlan volt, mikor is a tizehetedik szazad kozepen megerkeztek. Par torzs lakott a mai Port Elizabeth-tol eszakra, illetve a Kalahari del keleti felebol neha neha atjartak a bantuk legeltetni (a mai Kimberly). Ugyhogy a feger asszonysag formailag nem mondott hazugsagot... A szomoru valosag azonban az, hog ha az a generacio, akik megjartak anno Rhoden Island-et, es ma az orszag politikai hatalmat jelentik (ANP part) kihal, felo, hogy megismetlodik a Rodeziai tragedia... Remeljuk erre soha sem fog sor kerulni...

Anti Anyag (törölt) 2012.07.22. 21:17:16

Most én palesztin nem lennék Izraelben.

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2012.07.22. 21:37:04

"nem hallja a háta mögött a fehérek örökös közhelyét: - Úgy szaporodnak mint a nyulak."

Mert gondolom ez csak egy "örökös közhely" - így kell bagatellizálni a valóságot.

A fehér dél-afrikaiak aránya pár évtizede a lakosság negyede volt, most kevesebb mint tíz százalék. A "gonosz, elnyomó" apartheid rendszer alatt pedig a feketék száma megtöbbszörőzödött, hozzáadva azokat a nemrasszista másikafrikai országból érkező - természetesen fekete - BEvándorlókat is, akik furcsa okból mentek ebbe az "elnyomó" országba saját fekete vezetésű szülőföldjük helyett.

Lásd még:
magyarkodo.blog.hu/2009/01/30/del_afrikarol

Anti Anyag (törölt) 2012.07.22. 21:48:12

Nálunk inkább az a jellemző, hogy áll egy sor.

A cigányok (fontos, mert csak akkor igaz, ha többen vannak), odalép a sor elejére.

Az illető persze méltatlankodik és ha nő, a cigányasszony pofon vágja.

A posta főnöke kijön és bocsánatot kér a cigányasszonytól, mert fél, hogy kirúgják, az ilyenek miatt is mint az ilyesmi blogok írói.

baliquez 2012.07.22. 22:26:29

Szabadságot Dél-Afrikának! Le az apartheiddel!

No lássuk, mi szépet s jót is építettek azóta, elnyomástól nem szenvedve. Meg lehet nézni, sorba lehet venni. Staying alive in JOBurg... nem egyszerű.

tucano 2012.07.22. 22:29:23

@Suum Cuique: Gondolom azokra a környező országokra gondolsz, ahol a dél-afrikaiak, portugálok, oroszok, kubaiak és kelet- németek/csehek vívták a majd 30 éven át tartó háborújukat az olcsó nyersanyagért/munkaerőért, miközben felfegyvereztek minden 10 évesnél idősebb embert, akik nem igazán voltak felkészülve rá a portugálok gusztustalan gyarmatosítása után, hogy mindenkinek jár alanyi jogon egy AK-47-es.

Peter T. Sinclare 2012.07.22. 22:45:46

Dél-Afrika a fene nagy "felszabadításával" elérte, hogy náluk történik majdnem a legtöbb gyilkosság és nemi erőszak. Az írónő, ha ma menne Dél-Afrikába, könnyűszerrel egy sikátorban ébredne (ha felébredne egyáltalán), kirabolva, megerőszakolva. Aztán sírhatna...

A fehér ember a bűnös egyébként. Azt hitte, Afrika az övé lehet. Pedig hagyni kéne, lezárni, éljék az életüket a helyi népek ahogy akarják, vérfertőzéssel, népirtással, albínó gyilkolással, női körülmetéléssel, "hat gyerekem van de a tehén fontosabb, minden kölyök felfordul az éhezéstől, de a tehenek kapnak enni" mentalitással.

Ne segélyezzék őket, ne fegyverezzék fel őket, hagyják, hogy úgy éljék az életüket, ahogy akarják.

Csak aztán fordítsák is vissza a menekültekkel teli csónakokat. A fehér ember büdös rasszista mocsok? Akkor menjetek csak szépen vissza a fekete egalitás paradicsomába.

Peter T. Sinclare 2012.07.22. 22:52:22

@baliquez:
Nézzük meg másik tökéletes példaként Haitit. Három évvel a földrengések után sem takarították el rengeteg helyről a romokat. Ülnek, siránkoznak a szegénységen, de dolgozni mindnek büdös. Honnan ismerős ez? Pedig ott sem nyomja el őket a gonosz fehér ember

icentrifuga · http://centrifuga.blog.hu 2012.07.22. 23:10:23

Peter, anti, suum, a túl egyszerű párhuzamoktól óvnálak titeket, mielőtt töröllek..:)
A regény a személyes hazugságokról és a mentális klímáról szól, ami mindenkinek egyformán fokozhatatlanul hazug és élhetetlen, nemzedékekre kicsinál bármilyen népességet,
és aminek a felismeréséért nem kéne ilyen messzire mennünk..

petimegmondja 2012.07.23. 00:01:39

@mojoking77:
"A mai hatarokon belul gyakorlatilag lakatlan volt"
Ez tételesen nem igaz. A khoi/nama törzsek komoly állattenyésztő kultúrával rendelkező populációval népesítették be a kalaháritól délre és nyugatra fekvő területeket az V. századtól. A XV. században érkező fehérek behurcolta himlő tizedelte meg őket először, de a később megjelenő holland, majd angol, illetve nyugaton a német telepesek mind az ő legelőterületeiket rabolta el és alapított rajta farmokat. És akkor még nem is beszéltünk a bhantukról és persze a zulukról, akik mind azon a területen éltek sok-sok évszázada. Még a Kalahári sem volt üres. Tele volt busmannal.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.07.23. 10:32:55

1970-ben írták ezt a könyvet. Ma már könyveket sem nagyon írnak ott.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.07.23. 10:37:16

@petimegmondja:
Na, és mi van a zulukkal, akik kiirtották az előttük ott lakó bennszülötteket? Most meg ők az urak?

kifordított nagyanyó 2012.07.23. 11:07:54

Na most az lesz,hogy örüljenek,hogy a fehérek akkoriban megszállták őket?
süti beállítások módosítása