Mindig öröm egy első regényt, egy szűz hangot olvasni. Ilyen hang most Kocsis Noémié, ilyen A Dajka. A regény születés után, a könyv megjelenés előtt.Ebben a drámai pillanatban olvasható csak neked csak a centrifugán néhány részlet A Dajkából. A hazai nőirodalom újabb jelentős teljesítménye. Új hang, új író, a nőiség régi-új próbái. A Dajka egy bába unokája, a bába egy erdei kunyhóban éldegél kisunokájával, növényeket gyűjt és gyógyít. Hirtelen eszünkbe jut néhány ilyen bába az irodalomból, otthon vagyunk. A Dajka mellett bábának lenni - ez Centrifugának és bábaszerkesztőnek is őszinte öröm. Hála, Noémi..;
Az ünnepek hetében részleteket közlünk Kocsis Noémi regényéből. "XVIII. században játszódó francia történetet, hiteles történelmi háttérrel, olyan magyarsággal, amellyel kevesen írnak. Ebben a regényben tájak vannak, mély érzelmek, jelzők, ez az a könyv, amitől megszűnik a világ, és felháborodunk, ha megfilmesítik, mert másként képzeltük el…"
A DAJKA
5. részlet
A kis Laure-nak én vagyok a kedvence. Míg meg nem tanult járni, s csak kúszni-mászni tudott a Szent Cecília folyosóin, akkor is mindenhová követett. Ha lépcsősor állta az útját, leült a tetejére, s sírt egy sort, de olyan keservesen, hogy a ház túlfeléből is mindig meghallottam. Odamentem hozzá, hogy a karomba emeljem. Laure arcocskája felderült, s átölelte a nyakamat.
- Édesmama. – Ezt mondja nekem Laure, ilyenkor lopva Marie-ra nézek, aki már kész nagylány, s a jókorát nőtt Christophe-fal udvaroltat magának.
Azt gondolják, nem tudok a dologról, főképp a levelekről, amelyek összehajtogatva járják vándorútjukat a házban, míg csak el nem érnek címzettjükig. Ha Marie-nak a konyhában van dolga, Christophe úgy intézi, hogy a kosár, amit teleszedett martilapuval és csalánnal, biztosan Marie elé kerüljön. S a füvek alatt, láss csodát, ott lapul a gyengéd üzenet. Tartalmát látatlanban is megjósolhatom, elég rápillantani a címzett kisasszony rózsapiros képére, ahogy sietősen lányos mellei közé dugja a papírost és valami nevetséges kibúvót igyekszik találni, hogy dolgával felhagyva mihamarabb a szobájába mehessen. Leginkább rosszullét, hirtelen támadt fejfájás, gyomorgörcs lesz a hirtelen távozás indoka, amire én mindig megértő mosollyal és igazi résztvevő, anyai aggodalommal adok engedélyt. Tudom, a kicsike már szalad is a sakktábla kockás szekreterhez, amit Cecile-től kapott a tizenötödik születésnapjára, hogy sietősen egy negyed ív papírt szedjen elő, tollvéget nyálazzon és odakanyarítsa a napot, a holdat, s a csillagokat is mind, amiket szívesen lehozna a fiú kedvéért. Vasárnap feltűnően szívesen segédkezik Helene mellett a sütemény elkészítésében, s mire kettőt fordulunk, az előbb még megszegetlen lepényből jókora darab hiányzik. Nem kétséges, kinek szánja Mademoiselle Kishamis.
Tulajdonképpen élvezettel figyelem érzelmei bimbózását. Talán ilyen voltam valamikor én is. Hagyni kell, hogy Marie a kötelességei és feladatai között önmaga lehessen. Charlotte nagyanyám nagyon is jól tudta ennek mikéntjét, s ha néhanapján meg is intett naivságomért, mindig mellettem állt lelki dolgokban. Most valami szép helyen kergetőzhetnek Escargot-val, aki elégedett dorombolásba kezd, amint kifáradva elhevernek az égi mezőkön.
Néha nagyon hiányoznak.
Ilyenkor a karomba veszem a kis Laure-t, aki éhes az ölelésre, szomjas a mesékre.
Marcelette Crébillon büszke lenne rá, ha élne. Mert Marcelette-t három héttel ezelőtt átvágott torokkal találták meg viskójában. Napok óta hallotta a szomszédság, milyen kétségbeesetten sivalkodik a két apróság, akiket Marcelette istápolt. Mire benyitottak a dajkaszerző asszonyhoz, már csak az egyik kisded élt, a másik nem bírta ki a több napos éhezést és ellátatlanságot. Ki ölte meg dajkájukat? Talán sosem derül ki. Ugyan, kit érdekelne egy prostituált, akihez sápadt és ideges urak jártak kétes kielégülésért? Ki gondol néhány nap múlva a fiatal nőre, erre az egynapos anyára: Marcelette világra hozta gyermekét, aztán elhozta hozzánk, hogy fizetségért hazamenjen két idegen gyermeket táplálni. 
A kibomló tavaszban tartja esküvőjét Helene és Francois. Marie Alphonsine segítségével csudálatos kaput font vesszőkből és beletűzdelt gyógynövénycsokrokból, s Christophe-fal felállították a kút közelében. A fűzfa ágaira kötözött kinyílt rózsafejek úgy táncolnak a május eleji meleg szélben, mintha saját virágainak örülne a fűz, s ölelgetné őket. A vesszőkapun át sétál majd át a menyasszony a kútig, melynél a közeli kápolnából hívatott pap összeadja vőlegényével. Nem állom meg, hogy Francoisra pillantva el ne mosolyodjak: ha lehet, még a szokásosnál is gondosabban borotválkozott meg reggel, ki is vörösödött a képe. Ráadásul leplezetlen idegességgel próbálja meglazítani a csokorra kötött nyakkendőt, amelyet Alphonsine kérlelhetetlenül szorosra húzott, hogy szépen álljon a galléron. A menyasszony odabent készülődik, a nagy alkalomra Cecile szerzett fehér ruhát, s az aranykezű Josette vett be belőle derékban, hogy tökéletesen passzoljon Helene alakjára. Koszorúba font hajfürtjeire én magam kötöttem apró bokrétákat, s a fonatok közé tűztem – a fehér rózsabimbók úgy világlanak ki Helene sötét hajából, mintha drága gyöngyök lennének. Marie már olyan magas, mint én, úgyhogy hosszú szoknyát kapott az alkalomra, s Christophe is tiszta inget vett, meg térdharisnyát, amire roppant büszke. Igaz, a pantallója igencsak viseltes, de fülig érő szájjal mosolyog, mintha egyenesen ő lenne a boldog vőlegény. A markában egy papírdarabkát szorongat, amelyet éppen az előbb csúsztatott oda neki Marie, gondolván, én semmit sem veszek majd észre az egészből.
Rájuk hagyom.
***
Kocsis Noémi (Székesfehérvár, 1970-) Nő, anya, társ, író, a sorrend tetszés és alkalom szerint cserélődik. Félénk újrakezdő az íróságban, noha gyerekkorától papírpusztító. Hétköznapilapos újságíró, mellette alkalmi novellista. Csak abban biztos, hogy az örök bizonytalankodó végre nagyon szeretne kitörni belőle.
http://centrifuga.blog.hu/2012/02/04/muterem_kocsis_noemi
http://www.elomagazin.com/2012/12/irodalom-szuletik-kocsis-noemi-a-dajka-cimu-konyve/
https://www.facebook.com/kezdoregenyirosikertkeres?fref=ts
Képek: Csapody Vera, http://mek.oszk.hu/05100/05178/html/index.htm
