"Állj ki azért, amiben hiszel még ha egyedül vagy is." 

- Sophie Scholl

Hetven éve ezen a napon végezték ki Sophia Magdalena Schollt (1921. 05. 09. – 1943. 02. 22.). A német diák és forradalmár fivérével a Die Weisse Rose, azaz A fehér rózsa erőszakmentes ellenállási mozgalom alapítója volt. Miután bátyjával, Hans-szal együtt elkapták a müncheni egyetemen, amikor háborúellenes röplapokat terjesztett, hazaárulással vádolták, s végül mindkettejüket (egy további társukkal együtt) lefejezték. Az 1970-es évek óta mint a kevés német hősnő egyikét ünneplik, akik a második világháború alatt aktívan ellenálltak a Harmadik Birodalom hatalmának.

Hatgyermekes család negyedik gyermekeként született, lutheránus nevelésben részesült. Nagy hatással volt rá, mikor 1937-ben bátyjait és barátait üldözni kezdték az Ifjúsági Mozgalomban való részvételük miatt. Rajzolt és festett, kapcsolatba került a kor elítélt, elhallgatott művészeivel, az un. degeneráltakkal; komolyan érdeklődött a filozófia és a teológia iránt. Istenben való keresztény hite és minden ember alapvető méltóságába vetett bizalma vezette a náci ideológia elleni ellenálláshoz.

1940-ben érettségizett, majd óvónő lett Ulm-Söflingenben, mert úgy gondolta, ezt elfogadják a nemzeti munkaszolgálattal egyenértékű alternatív szolgálatként is, melyben fél évet kellett eltöltenie. Mivel végül nem fogadták el az itt töltött időt, így bölcsődei nevelő lett Blumbergben. A munkaszolgálat katonaságéra emlékeztető rendje a passzív ellenállás és a politikai szituáció mély átélése felé vezette.

Féléves szolgálatának letelte után 1942 májusában került a müncheni egyetem biológia és filozófia fakultásaira. A bátyja, Hans, gyógyszerésznek tanult ugyanitt. Ő mutatta be húgát a barátainak. Bár utóbb mint az ellenállási mozgalom tagjai váltak ismertté, kezdetben közös művészeti, zenei, irodalmi, filozófiai, teológiai érdeklődésük és közös hegyi túrák, síeléseik kacsolták őket össze.

Münchenben ismerkedett meg Carl Muth-tal és Theodor Haecker-rel is - legfőbb kérdésük, melyre ekkortájt választ kerestek, az volt, diktatúrában miképp viselkedjen egy individuum. 1942 nyarán egy ulmi fémüzemben kellett háborús szolgálatot teljesítenie. Ugyanebben az időben apját bebörtönözték egy Hitlerre vonatkozó kritikus megjegyzése miatt.

Mikor 1942 májusában barátját, Fritz Hartnagelt a keleti frontra vezényelték, John Henry Newman bíboros kétkötetnyi szentbeszédét ajándékozta neki - mindezt az életrajzírói azért érzik fontosnak, mert rámutat, mekkora jelentősége volt életében a hitnek. Bár lutheránusként nevelkedett, a Fehér Rózsát akkor alapították, mikor elolvasták a Münster oroszlánjának is nevezett Clemens August Graf von Galen, Münster katolikus püspökének egy náciellenes szentbeszédét. Sokkolták őket a Sophie barátjától a keleti frontról érkező hírek a németek viselkedéséről és a zsidók tömeges kivégzésiről. A Newman írásaiban szereplő lelkiismeret teológiája volt barátjával egyik közös témájuk (ekkori írásainak átiratai alapján készült 2005-ben Marc Rothemund rendezésében film az élete utolsó hat napjáról).

A Fehér Rózsa tagjai végül Hans, Sophie, Willi Graf és Christoph Probst lettek. 1942 kora nyarán hat náciellenes röplapot szerkesztettek. Sophie gyakran végezte a jövés-menéssel járó feladatokat, mert fiatal lányként nagyobb esélye volt rá, hogy nem állítják meg ellenőrizni. A csoport a nácizmussal szembeni ellenállásra szólította fel az embereket. 1943. február 18-án a hatodik röplap terjesztése közben fogták el a müncheni egyetemen. Scholl a népbíróságon Roland Freisler bíró előtt azt mondta: "Valakinek végül el kellett kezdenie. Amit mi leírtunk és kimondtunk, sokan mások is gondolják. Csak nekik nem volt bátorságuk kifejezni magukat úgy, mint nekünk."

1943. február 22-én hármukat, Hansot, őt és Christoph Probstot halálra ítélték, s pár órával később, délután ötkor ki is végezték. A fennmaradt tudósítások szerint utolsó szavai ezek voltak: "Hogyan várhatnánk el az igazság érvényesülését, mikor alig valakiben van akarat arra, hogy feláldozza magát az igazságért? Milyen kellemes, meleg nap, s nekem el kell mennem - de mit számít a halálom, ha rajtunk keresztül ezrek ébrednek fel, és kezdenek cselekedni?"

(Fritz Hartnagelt, Sophie kedvesét 1943 januárjában evakuálták Sztálingrádból, de nem tért vissza Németországba Sophie haláláig, s később Sophie testvérét, Elizabethet vette feleségül.)

Haláluk után a hat röplap másolatát Helmuth James Graf von Moltke jogász csempészte ki az országból Skandinávián át Angliába, ahol a szövetségesek milliószám sokszorosították, majd szórták szét Németország felett 1943 közepén, A Müncheni Diákok Manifesztuma címen.

Haláluk fél évszázados megemlékezései során, 2005-ben a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem politikatudományi és kommunikációs tanszéke, mely a korábbi Szabad Európa rádió épületében áll, a Scholl testvérpár nevét vette fel, - a diáktanács szerette volna az egész egyetem nevét Scholl testvérekre változtatni, ahogy számos helyi iskola, utca és tér is az ő nevüket viseli.

2003-ban a ZDF televíziós csatorna a németeket az Unsere Besten (Legjobbjaink) szavazásra hívta fel. Az országos versengésben a 40 év alatti nézők és a szavazók a Scholl testvéreket a negyedik helyre segítették - ha csak ők szavaztak volna, a testvérpár nyeri ezt a megmérettetést.

A 2005-ben készült Sophie Scholl /az utolsó napok című filmet a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölték 2006-ban. Németországban a 'német Oscart', a Lolát is megkapta, a legjobb színésznői alakításért, és egyet a közönségtől is; a Berlinaléról a rendező és a színésznő (Julia Jentsch) is elhozhatta az ezüst medvét. (A film adatlapja a port.hu-n itt. Sophie Scholl életét három korábbi film is feldolgozta már, egy 1970-ben, és kettő 1982-ben. A testvérekről egy 1980-ban alapított, évente kiosztott irodalmi díjat is elneveztek.)