Március 18-án, hétfőn közöltük Forgács Zsuzsa véleményét A Napló című kötet kapcsán szervezett beszélgetéshez - a beszélgetésnek nem a Naplóból készül válogatás-kötet szerkesztői voltak a vendégei.  Az  estről Vass Norbert számolt be a literán, írását ide kattintva olvashatod. Forgács Zsuzsa írását a szerkesztőknek is elküldtük, alább Barna Imre és Várady Szabolcs válaszát és Forgács Zsuzsa hozzászólását adjuk közre. A szerkesztőség továbbra is érdeklődéssel várja a Naplóhoz kapcsolódó személyes élményeket, a korszak lenyomataiként is értelmezhető történeteket. Ezeket akár kommentben, akár a szerkesztőség címére is elküldheted.

Barna Imre válasza

Az 1990-es, Minerva-kiadású Napló (1977 – 1982) -- válogatás. A kötet szerkesztése négyünk (Barna Imre, Kenedi János, Sulyok Miklós, Várady Szabolcs) közös munkája és felelőssége volt. Hat év sokszáz bejegyzéséből válogattunk. Célunk nemcsak a leletmentés, nemcsak értékes írások közzététele és a sokszínűség felmutatása volt, hanem az is, hogy az eredeti naplókoncepciót (a tulajdonképpeni naplószerűséget) minél jobban érzékeltessük. Végeredményképpen az eredeti Napló szövegének kb. negyede-harmada jelent meg. A kézirat egészét az Országos Széchényi Könyvtárban helyeztük el.

Sajnálom, hogy sokak, sokunk rengeteg más egykori írásával együtt Forgács Zsuzsa bejegyzései is kimaradtak ebből a ma már muzeális kötetből. Szerinte nem volt igazunk, amikor kihagytuk őt. Ha így van, akkor ez tényleg baj, de változtatni a dolgon nem lehet ma már. Szerencse a bajban, hogy az utókor rég beköszöntött, és ítélni is ítélt mindnyájunk felett. Egy valahai Napló-válogatás réges-rég nem oszt és nem szoroz ebben.

Ha Zsuzsa úgy érezte, hogy a múlt heti Napló-beszélgetés résztvevői „szűk szellemi utcácskán” jártak, lelke rajta. Az a vád azonban, hogy a válogatók tudatosan, előre megfontolt, macsó szándékkal cenzúráztak volna, nemcsak nevetséges, hanem értelmetlen is. Zsuzsa állításával szemben a Napló-válogatás „női” írásainak százalékaránya nem 5, hanem (szégyenszemre kiszámoltam) mintegy 14 %. Tény, hogy a teljes Napló-ba ennél valamivel nagyobb arányú, kb. 20 százaléknyi bejegyzést írtak női Napló-társak; ez azonban sajnos messze van attól az „egyenlő arány”-tól, amelynek láthatóvá tétele Zsuzsa szerint a mi felelősségünk. Hogy miért, azt én bizony nem igazán értem.

De hisz ő is épp ezt mondja: hogy nem értjük stb. És akkor inkább maradjunk is ennyiben.

2013. március 19.

.

Várady Szabolcs válasza

Először is, a magam mentségére: az utolsó pillanatban, aznap délelőtt kaptam a meghívást, és nem azt válaszoltam, hogy ott leszek, hanem csak ezt: „ha tudok, elmegyek”. De nem tudtam.
Vargarockzsolt kérdései [hozzászólása a litera eseményt beharangozó híre alatt olvasható, ide kattintva] közül nem tudok válaszolni arra, hogy volt-e Magyarországon hasonló kezdeményezés (azt hiszem, nem volt), és hogy volt-e máshol hasonló.
Mi a könyv műfaja? Ez nyilván összefügg azzal, hogy mi a Napló műfaja. Ezt a Naplót elindító Kornis Mihály részletesen megfogalmazta, legalábbis azt, hogy ő mit szeretne. Olvasható a könyvben, de azoknak, akik nem olvasták, ide másolom:

Kedves Barátom!

Örömmel értesítlek, hogy naplómat megnyitottam a Te számodra is. Tekintsd a magadénak e lehetőséget. Legyen a Te naplód, hogy nekünk is NAPLÓ-nk legyen.
Napló? Vedd hasonlat gyanánt, és tégy javaslatot a megfelelő szóra. Égetően fontosnak tartom egy rendszeres információcserére és öndokumentációra alkalmas forma kialakítását, amelyben n számú, nagyjából „egy cipőben járó” személy, meghatározott időn át írásban tájékoztatja egymást mindennapi életéről és (vagy) mindennapi gondolatairól.
Ezt az újságot azok írják, akik olvassák. (?) Közölhet élettényeket; magán- és közéleti események bő- vagy szűkszavú leírását, kommentálását, elemzését. Közölhet számlákat, leveleket, levéltöredékeket, bármilyen írásos dokumentumot vagy alkotást. Közölheti a kevésnél is kevesebbet (ami már éppen elég) ugyanúgy, mint a legtöbbet (ami nem olyan sok). Mit adtam enni e héten a családomnak, hogyan jöttünk ki a fizetésünkből? Avagy: miben látom az aktuális valóság értelmes módon történő megváltoztatásának lehetőségét?
Meggyőződésem, hogy ez az akció – sikeres lebonyolítása esetén – a „lyukas hetvenes évek” történelmi dokumentumává válik, s általa választ kapunk számos olyan kérdésre, amely ma mindannyiunkat foglalkoztat: hogyan élünk; miért élünk úgy, ahogyan élünk; hogyan kellene élnünk? Természetes formát teremt egy kis csoport felelősségteljes társadalmi beszélgetéséhez – esetleg baráti vitáihoz.
[…]

Bp., 1021 Gül Baba u. 21.
Kornis Mihály

„A Napló egy baráti-ismeretségi kör közös blogja volt” – írja Vargarockzsolt, és valóban, egy fiatal vagy akár középkorú olvasónak, aki már az interneten nőtt fel, ez elég jól meghatározza a vállalkozás műfaját. Csak persze vissza kell képzelni magunkat több mint harminc évvel korábbra, amikor a blogbejegyzés írógépen és indigóval készült négy példányban (ha egyet magának is el akart tenni az ember). Nem lényegtelen különbség az sem, hogy mindenki a saját nevével írt. Annyiban nem blog, hogy nem egy kitűzött közös témához szólnak hozzá a résztvevők, illetve ez a kitűzött – és igen szabadon értelmezhető – téma csak annyi, hogy ki mivel tölti a többség által nyomasztónak érzett hetvenes éveket (pontosabban: az idejét 1977–82 között). Az a lehetőség, hogy minden cenzúrától mentesen és „egymás közt” nyilvánul meg, a Napló-írók egy részében írói energiákat szabadított fel. Csak néhány példa: Kőszeg Sárikája egy jó pár évtizeddel később kibontakozó írói pálya első lépése. Pap Mari leírása az érettségi találkozóról amilyen jó, olyan fájdalmas: aki így tud írni, miért nem folytatta? Fodor Géza beszámolója kórházi élményeiről magányos és megható zárvány egy egészen másféleképpen súlyos életműben. Ma is élvezettel olvasom, ahogy megelevenedik Iványi Gábor lelki szemei előtt az isaszegi csata lefolyása. Következő írása már a korszak kietlenebb sűrűjébe vezet, szintén írói igénnyel, akárcsak Havas Gábor Késelése. És sajnos ma is – sőt pláne – aktuálisan. 

A Napló egy szűkebb baráti körből indult. A résztvevők köre folyamatosan változott. A kezdeti meghívottak egy része elhárította a meghívást, mások csak egyszer vagy kétszer írtak, mint maguk a meghívók – Kornis, Petri, Sulyok – is. Az idő is változott. Működni kezdett a szamizdat sajtó. Kőszeg utolsó irodalmi alkotása a Naplóban a T. Rendőr-főkapitánysághoz intézett beadvány, melyben ismeretlen elkövetők zaklatása ellen tesz panaszt, nem kisebb írói igénnyel, mint a Sárika esetében.
A Naplóból készült válogatás 1990-ben jelent meg, a rendszerváltás friss lendületével. A több mint 1500 oldalnyi gépelt anyagból természetesen azt igyekeztünk kiválogatni, amiről úgy gondoltuk, hogy a Napló körein kívül álló olvasó számára a legtanulságosabb, legérdekesebb és a legjobban van megírva. Lehet, hogy már a külső címlapon is jelezni kellett volna, hogy a könyv válogatás, a belső címlapon mindenesetre ez áll: A Napló – 1979–1982 – (Válogatás). Igyekeztünk persze összképet adni az egészről, de az nem volt szempont, hogy mindenki benne legyen, aki írt a Naplóba, és az sem, hogy az írások szerzője milyen nemű.
Akkor még friss volt az anyag. Az tette vonzóvá, hogy végre megjelenhet nyilvánosan is. Ma a távolság teheti érdekessé ezt a könyvet – mint dokumentumot. De – egy részében legalábbis – több ennél: irodalom.

2013. március 20.

Forgács Zsuzsa válasza Barna Imrének.

Kedves Imre!

Ami a statisztikát illeti, mivel nincs példányom a Naplóból, a számolást ott helyben, az esten, kutyafuttában, fejben végeztem - valóban hozzávetőlegesen. Megszámoltam a publikált írásokat, s hogy ebből hányat írt nő. Szívesen újra átszámolom pontosabban, ha kapok példányt a Naplóból. Az eltérés onnan is adódhat, hogy elképzelhető, Te nem írásonként számoltad, hiszen volt olyan férfi szerző, akitől több szöveget is betettetek (lásd magadtól 5-öt). Lehet, hogy Te ezt egynek vetted, míg én az írások számát vetettem össze a kötetben helyet kapott női szerzők számával. Ha kapok egy könyvet, pontosítok és kiderül a turpisság.

A rendszerváltás után a lakásszínházakról is születtek kötetek. Az enyémet kihagyták belőle, pedig sokan látogatták és sokaknak volt fontos. Sőt, a hatóságoknak is fontos volt, hiszen többeket letartóztattak ott. A későbbi szerkesztőknek mégsem tudott lecsúszni a torkán, nem vettek róla tudomást, nem tették be a könyvekbe. El Kazovszkijt meginterjúvolták az egyik kötetben a lakásszínházakról. Azt mondta, igen, igen, voltak színházak, látta őket, de nem igazán keltették fel az érdeklődését, kivéve egyet. A Forgács Zsuzsáé fontos volt neki.

Javaslom, legyen El Kazovszkijnak e megjegyzése információ számotokra arról, hogy ami nektek nem fontos, ami titeket nem érdekel, amit ti érdektelennek tartotok, az még nem biztos, hogy nem fontos az egész, vagy minimum az emberiség fele szempontjából.

Zsuzsa