Navanethem 'Navi' Pillay 1941 szeptember 23-án született A Natal megyében lévő Durban városában, Dél-Afrikában. Édesapja buszsofőr volt, a család tamil eredetre tekint vissza. A helyi indiai közösség támogatta, mikor a Natali Egyetemre ment jogot hallgatni, ahol sikerrel végzett. Jóval később a Harvard Jogi Karára jelentkezett - ő volt az első dél-afrikai, aki doktori címet szerzett itt 1988-ban. Ekkorra már sok tapasztalat volt mögötte: 1967-ben ő volt az első nem fehér nő, aki saját jogi irodát nyitott Natal megyében. Nem volt más lehetősége: a jogi irodák, amelyeknél állásért kilincselt, azt mondták, a fehér alkalmazottaik nem fogadnának el utasításokat egy nem fehér nőtől, hiába tanultabb. 2009-ben a Forbes magazin a hatvannegyedik legbefolyásosabb nőnek választotta - egy életút emberi jogi bírságokon át egy kisvárosból a nemzetközi jogászi karrierig. Ma Navi Pillay-ról olvashatsz. 

Szülővárosában ugyan saját irodát alapíthatott, de bőrszíne miatt a jogi kamarák zárva voltak előtte. 28 éves dél-afrikai jogászi ténykedése során védett apartheid-ellenes aktivistákat, segített a politikai okokból bebörtönzöttek körülményeinek javításában és a velük szemben alkalmazott kínvallatások visszaszorításában. Mikor a férjét őrizetbe vették az apartheid törvények alapján, sikeresen akadályozta meg egy perrel, hogy vele szemben jogellenes kihallgatási módszereket alkalmazzanak. 1973-ban ő szerezte meg a Robben szigeten fogva tartottaknak, így mások mellett Nelson Mandelának is (aki fogvatartásának 27 évéből tizennyolcat töltött e Fokváros-közeli szigeten) a jogot, hogy ügyvédhez fordulhassanak.

Társalapítója volt az erőszakot elszenvedettek számára alapított tanácsadó szolgálatnak és fenntartott egy kisebb központot a családon belüli erőszak áldozatainak. Mint a Nők Nemzeti Koalíciójának tagja, hozzájárult ahhoz, hogy Dél-Afrika alkotmányába bekerüljön a faji, vallási és szexuális alapú megkülönböztetés tiltása. 1992-ben az amerikai Jessica Neuwirth, és az iráni Feryal Gharahi mellett részt vett a nemzetközi Equality Now (Egyenlőséget most) nőjogi csoport alapításában.

Az Apartheid-rendszer bukása és egy évvel az Afrikai Nemzeti Kongresszus megalakulása után Nelson Mandela a Dél-Afrikai Legfelsőbb Bíróság első nem fehérbőrű női bírájának jelölte - a pozíciót azonban csak egy évig látta el, mert ekkor az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa a Ruandai Nemzetközi Büntető Törvényszék bírájává választotta - ezt a pozíciót nyolc éven át látta el, ebből négy éven át ő vezette elnökeként az ITCR-t. Az 1994 novemberében alapított nemzetközi büntető bírói fórum feladata az 1994. január 1. és 1994. december 31. között Ruanda területén elkövetett népirtásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértéséért felelős személyek, valamint a szomszédos államok területén elkövetett népirtásért és egyéb hasonló jogsértésekért felelős ruandai állampolgárok megbüntetése. Az Arushában, Kigaliban Hágában és New Yorkban lévő székhelyeken hetvenhét nemzet munkatársai dolgoztak - a 2010-2011-es évre az Egyesült Nemzetek Tanácsa 245,295,800 dollárt szavazott meg a bíróság céljaira, s 693 helyet véglegesítettek 2010-re, 628-at 2011-re. A bíróság még ma is áll, bár korábbra tervezték az ügyek végleges lezárását.

Az 1994 április 6-tól július 16-ig tartó időszakban közel egymillió tuszit mészároltak le Ruandában - a temetők egyike előtt a népirtások kivizsgálására alpított nemzetközi büntetőbíróság logója

Nyolcéves tevékenységének egyik legjelentősebb lépése volt egy döntés: Navi Pillay nevéhez fűződik az a meghatározó, predecens-értékű ítélet, mely Jean-Paul Akayesu perében kimondta, a nemi erőszak is lehet alapja egy népirtás elkövetését is megvalósító bűncselekménynek. Az általa elnökölt Elsőfokú Tanács megállapította, hogy „a szexuális támadás a tuszi népcsoport megsemmisítésének integráns részét képezte, a nemi erőszak módszeres volt és kizárólag a tuszi nők ellen irányult, ezzel megtestesítve a tettek népirtásnak minősüléséhez szükséges specifikus akaratot.” Mint később nyilatkozta, „a nemi erőszakot időtlen idők óta a háborús zsákmány részének tekintették. Mostantól háborús bűnnek fog számítani. Erős üzenetet akarunk küldeni, hogy a nemi erőszak többé nem háborús trófea.” (erről itt)

2003-ban elnyerte a Nők jogaiért folytatott elismerésre méltó tevékenységéért a Gruber Prize díjat, melyet elsőként vehetett át. Ugyanebben az évben, februárban választották a Nemzetközi Büntetőbíróság bírájának - megbízatása hat évre szólt, de 2008 augusztusában lemondott, hogy elfoglalja helyét az Egyesült Nemzetek emberi jogi főtanácsosaként, saját megfogalmazása szerint "az áldozatok hangjaként, mindenhol".

Első, négy évre szóló kinevezését 2012-ben egy újabb kétéves megbízatással hosszabbították meg. Főtanácsosként írta alá a "Szabadnak és egyenlőnek született" című dokumentumot, mely a nemzetközi emberi jogi rendszer részeként a szexuális orientáció és a nemi identitás szabadságáról szól. Számos jogi iskola és egyetem tiszteletbeli doktora, s 2009-ben a Forbes magazin listáján a világ hatvannegyedik legbefolyásosabb asszonyává választották.