Kemény Zsófiról Kupa Julcsi írt. Kupa Júlia (1988) magyar-francia szakot végzett. 2009 óta ír és publikál rövidprózákat (Kalligram, Műút, Vörös Postakocsi…), 2012 óta slammel, többször volt dobogós, kétszeres Slam Poetry OB döntős. A Hajtűkanyar irodalmi csoport tagja. Tizennyolc éve zongorázik.
Zsófi, Kiss Kék festménye, akril, farost, 42 x 42 cm, 2014
#kemenyzsofi / #Zsófi
Több alkalomra emlékszem, amikor mintha először találkoztam volna Kemény Zsófival.
(1) Tizenöt éves korában a Kisszínes duó egyik tagjaként, Kemény Lili körhintás felolvasásán zenélt. Fogszabályzója volt, nagyon picire összehúzta magát a gitárja mögött, és röviden válaszolgatott a kérdésekre. A verseiről semmit nem árult el, a dalszövegekről is csak annyit, hogy ritkán ír. De talán ezt is Lili mondta.
(2) Két évvel később a Volt Fesztivál Irodalmi Sátrába hívtuk meg a Kisszínest, ott Zsófi már kivirult fiatal lány, elénekelt pár dalt, és ment bulizni a barátaival. Szerény volt és vagány. (3) Ugyanezen a nyáron, a Szigeten egy slamen találkoztunk, ahol adtam neki egy üveg roséfröccsöt, mert kiderült, hogy elfelejtettek pénzt hozni, majd megbeszéltük, hogy mindketten slam poetry szemináriumra jelentkeztünk a JAK-táborba, mert olyan izgin hangzik, de nem tudjuk, mi a franc lehet az.
Az foglalkoztatott álmomban, hogy mi van, ha he-he-hererákom van. Ez Zsófi másfeledik slamszövegének első sora. Valami ilyesmi a slam. Meg az, hogy a Kárpát-medencében él egyszarvú.
Zsófi persze nemcsak slammer – bár harmadik nekifutásra ennek kapcsán találkoztam vele igazán először –, hanem szerelmes tinilány, aki okos tanácsokat vár, többek között tőlem. Most jelent meg az ifjúsági regénye, amit szerinte senki nem fog elolvasni. Azért megvenni és a polcukra tenni sokan fogják, úgy fest. Festeni pont nem szokott, bár rajzolni is tud. (Nyilván olyan szarul, ahogy ír. Szóval jól.)
Folyton ír. És tanul. És fellép. És tanul. És ír. Meg költ, fennkölt, néha lenn, de általában pont ott, ahol kell.
Költőgyerek, költőcsaj, költőnő. Most fog megjelenni az első verseskötete, szóval költő, na. Állítása szerint még nincsenek versei, pedig vannak, olvashatók mindenfelé. És lesznek is, mert folyton ír. Ha nem megy el egy fellépésre, az azért van, mert tanul vagy ír. Persze túlzok. Nagy ritkán bulizni is szoktunk.
Egyébként Zsófi teljesen őrült, a szó legjobb értelmében. És mégis meglepően normális egy olyan helyzetben, ahol simán elszállhatna magától. Néha kicsit el is száll, mert ez is része az imidzsnek, aztán egy szövegében reflektál arra, mennyire elszállt, és röhög magán. Mítoszt épít abból, hogy már miért is lenne ő mítosz, amikor ő csak egy mítosz, semmi több.
Ha egy háromszavas listát kéne írnom, ami eszembe jut róla, akkor: légies, elemi, alázatos. És plusz egynek meg hessteg, nyilván. Aztán végignézném az összes videóját, ami fellelhető a neten, küldenék neki egy szívecskét, amire három percen belül visszaírna, hogy lavvjú, majd beidézném tőle, hogy a Kárpát-medencében él egyszarvú, csak félbevágott szarvasnak hívják, és nem él. Mert ez majdnem mindent elmondana róla.
Csak majdnem. Mert egyelőre több áll előtte, mint mögötte, még csak húszéves, és ahogy ismerem, erre még biztos lapot húz.
Kupa Julcsi
