„Ha hívnak, ma ne felelj
A hírekre ne figyelj...”
/ Fekete Jenő: Jó kis nap/
A kismama csak áll a színpadon, sugárzik belőle a tisztaság, nevet, néha felszabadultan, néha zavarában, mint a gyerekek, mikor nem tudják, mihez is kezdjenek a hirtelen rájuk szakadt sikerrel. Dorka sorra veszi az akadályokat.
Shodeinde Dóri egy túl jó hang a kereskedelmi, nagyüzemi tehetségkutatók forgatagából. „Bájos kismama”, „Terhesen énekelt a hölgy”,” Terhesen is világsztár lehet”, „Hangjával kell eltartania a családját”, „Mélyen vallásos szülei nem mentek el az esküvőjére” – olvasgattam a felreppenő, mindig frissülő bulvár híreket Dorottyáról.
Fekete Dorkát kislánykora óta ismerem. Kislánykora óta hallgatom. Könnyedén, tisztán, kedvtelésből énekel. Zenében nőtt fel, mozgott, játszott, lélegzett. Édesanyja fiatalon ment férjhez. 19 évesen szülte első gyermekét, Dorottyát. Míg várta, énekelt neki. Ezt csak később tudom meg, amikor véletlenszerűen összefutok Dorka apjával és egy kicsit beszélgetünk.
Beszélgetünk például a lány nagybátyjáról, Fekete Jenőről, én értetlenkedem, hogy mit keres Magyarország egyik legjobb blues énekese, egy másik valóvilla-szerűségben, ami helyett kényesen-giccses színpadot is mondthatnánk. Fekete Jenő lassan legenda lesz. Neve ott szerepel, Hobo, Deák Bill Gyula, Takáts Tamás, Török Ádám, Tátrai Tibor mellett. Ismertséget szeretne? Miért? Akik kedvelik a bluest, ismerik.
Értetlenkedem, hogy unokahúga, Dorka, konzi helyett miért az X-Faktor színpadán és a bulvársajtóban fecséreli az idejét és ereszti ki a hangját. Utoljára két éve, a szalagavatóján hallottam énekelni. Semmit sem változott. A hangja ugyanolyan gyönyörű, ő ugyanolyan naiv, az arca ugyanúgy ragyog, és ugyanúgy hiszi, hogy körülötte minden jó, minden szép, minden biztonságos.
Ideje sem volt felnőni, mert megtalálta a szerelem. Elhiszem neki, hogy Bécsben megpillantotta Gafar, a nigériai focista és „szerelem volt első látásra”. Ez is egy alternatíva a menekülésre. Egy lehetséges kitörési pont, még akkor is, ha a bizonytalanba vezet. Más kultúra, más neveltetés, más vallás, más bőrszín. Merő különbség. Egy tizenkilenc éves nő viszont merő dac. Csak azért is szereti a fekete fiút. Összeházasodnak. Felveszi a férje nevét. Gafar pedig titokban benevezi a közelgő tehetségkutató versenyre. „Feladja érte labdarúgó karrierjét és Magyarországra jön.” Talán ez is lehetséges. Bulvár fonallal szövik a 21. századi lányregényt.
Shodeinde Dorottya kismamaként, ott találja magát a „Nemzet hangjai” előtt, és elbűvöli Keresztest meg „Csótányt”, akit olyan mélyen érint a produkció, hogy utána bejelenti, ő is szülni szeretne. A kismama csak áll a színpadon, sugárzik belőle a tisztaság, nevet, néha felszabadultan, néha zavarában, mint a gyerekek, mikor nem tudják, mihez is kezdjenek a hirtelen rájuk szakadt sikerrel.
Dorka sorra veszi az akadályokat. Sebestyén Balázs élesben és egyenesben szeretné látni a szülést az RTL Klubon. Pörgetik, tekerik, vitatják az eseményeket ilyen – olyan reggeli, meg esti, meg egyéb műsorokban. Megvan a konc. Kismama az X-Faktorban. Nyomják a kommenteket, anyáznak, bölcselkednek, niggereznek, perverzkednek, ami a magyar virtusba belefér. Ítélnek. Arctalanul és névtelenül.
„Megszületetett az X-Faktor baba”, „Beköltöztek az X-Faktor házba”, „Dóri ezzel még a kislányának is megalapozza a jövőjét”, és így tovább a szalagcímekkel. Apropó szalag.
A szalagavató után gratuláltam Fekete Dorkának, akkor is ragyogott. Azt hiszem, az egész évfolyamból, ő ragyogott a legjobban. „Konziba veled!” – tréfálkoztam, mire ő azzal mentegetőzött, hogy nem tud kottát olvasni.
„Még megtanulhatsz” – mondtam.
Jó, hogy nem hallgatott rám. Miért is hallgatna rám, mikor végre beköltözhetett egy pazar házba, és ha nyer, akkor még több luxus és még több csillogás vár rá. Micsoda nagy szahar ezekhez képest a konzervatórium! Miért akarom füstös jazzklubokba száműzni, hogy szűk kis közönségre pazarolja a hangját! Miért akarom rétegzenésszé determinálni Shodeinde Dórit az RTL Klub Kismamáját, Liza anyukáját, Gafar feleségét?
Mert féltem. A rózsaszín mocsártól, a rosszkor jövő csábításoktól, és az önző varázslatoktól.
„Az egész ország téged néz. Téged hallgat. Rád figyel! Gyere, próbáld ki! Mutasd meg nekik!” – kecsegtet, megpörget, körbe rajong, aztán cserben hagy, kiszolgáltat, elfelejt, kifacsar, és szünet nélkül, rólad pletykál. A címlapokra tűzi a fejedet. Torz információk, meggondolatlan mondatok virítanak az újságárusbódék kirakatában. Ez a fajta „zsurnalisztika” sok százakat ledarált már. Nem ismer korlátokat, nem ismer kegyelmet. „Jaj neked, ha egyszer szárnyára vesz a hírnév.”
Shodeinde Dorottya még nagyon fiatal. Előtte áll az egész élet. Különböző lehetőségek közül választhat. Dönthet jól, vagy éppen rosszul, mint bármelyikünk.
Dorka, most nem gratulálok. Most nem gratulálok, csak azt kívánom, hogy „Áldjon és őrizzen!”
Németh Ványi Klári
