"A kereszt egyre jobban közeledett nagy csöndesen, előtte egy kis csapat guardia civil-lel; ezeket követte ugyanannyi katona s a Nazareno-k, Hermano-k vagy Pientes-ek egyesületei. Ezt a három nevet viseli az a testűlet, mely a Krisztus szenvedéseire vonatkozó, különböző elnevezésű egyletekből áll. Ezek mindenike más-más parochiához tartozik, csak a nagyhét alkalmával szerepelnek s egyéb processiókban nem vesznek részt. Öltözetük szabása mind egyforma, csak a színekben térnek el olykor. A devise-ük is más. Színeik fekete, fehér, barna, zöld, világoskék és fekete bársony aranynyal. Nagyon hasonlítanak a farsangi vászon-dominókhoz, csakhogy fejökön hegyes, magas süveg van, mint az ó-kori bűvészeknek, a erről foly le a lepel, mely arczokat és fél testöket elfödi, csak a szemeknek hagyván nyitva egy-egy kis rést."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. Ma Sevillába kalauzol. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
SEMANA SANTA (SEVILLA)

Csoportosan látjuk sétálni imitt-amott a vidékieket, a mi szintén azt mutatja, hogy elérkezett a várva várt nagyhét, a Semana santa.

A vidéki dandyket rövid kabátban – melyeknek zsebei fölfelé hasítvák, - derekukra csavart piros öv-kendővel (facha) s fejükön ama sajátságos lapos andaluziai kalap, mely a torrerók (bikaviadorok) ismertető jele szokott lenni.

Udvariasan kalauzolják a nőket, kiknek fején hanyagabban áll a mantilla (fejfátyol), kiknek egész ruházatán látszik, hogy csak ritkán veszik elő a szekrényből s kik fél-keztyűs kezökben szokatlanul forgatják a legyezőt s úgy megbámulnak mindent.

(forrás)

E csoportokon kívül azonban szőke ladyk s a szíjra fűzött látcsövet hátukon vivő magas gentleman-ek is tartanak a nevezetesebb helyek felé, szemben találkozván a élénken társalgó francziákkal, vagy egy-egy szemüveges, hosszuhajú mélázó némettel.

Ezek mind azért sereglettek ide, hogy a híresztelt rendkívüli ünnepélyeknek szemtanúi legyenek.

Az ünnepélyek már virágvasárnapján elkezdődtek, akkor reggel lévén a templomokban a szokásos pálma és olajág szentelése; délután pedig a paso-k (passziók) első körmenete a parochkiákból a nagy székesegyházba és onnan vissza.

A merre elhaladtak, az utczákon végig fizetéses székek voltak fölállítva. A Placa San Francisco-n különösen sok. Az ayuntamento-hoz (képviselők házához) támasztva láttuk a királynő, II. Isabela (s nem Izabella) páholyát piros bársonyból, ugyanolyan mennyezettel.

Ettől jobbra-balra húzódtak az emelvényeken rögtönzött, csinosan aranyozott rácsozatú nyitott páholyok az előkelőséges és az egész hétre 250 frankot vagyis pesetát fizető közönség számára.

Mindez megtelt a legtarkább közönséggel. A nők nagy része ez alkalommal levette a szokásos fekete ruhát és mantillát, ez utóbbi helyett világos kalappal díszité a fejét.

Nagy volt a feszült várakozás. Olykor, ha meglibbent az udvari páholy bejáratának függönye, a szemek arra fordúltak; máskor viszont lesték a Calle Sierpes végét, hogy feltűnik-e már ott valami?

A királynő ez alkalommal nem jelent meg, de az utcza végén látható lett az első kereszt, és a bibliai csoportozatot ábrázoló nagy emelvény, melynek körvonalai összefolytak a sok gyertya lángjával.

A sétálok helyt adtak a nyitva hagyott úton, a frissítőket, virágokat és sorsjegyeket árulók félrevonúltak, s a rendőrök még egyszer végigtekintettek a vonalon, hogy nincs-e ott valamely eltávolítani való gyerkőcz.

A kereszt egyre jobban közeledett nagy csöndesen, előtte egy kis csapat guardia civil-lel; ezeket követte ugyanannyi katona s a Nazareno-k, Hermano-k vagy Pientes-ek egyesületei.

(forrás)

Ezt a három nevet viseli az a testűlet, mely a Krisztus szenvedéseire vonatkozó, különböző elnevezésű egyletekből áll.

Ezek mindenike más-más parochiához tartozik, csak a nagyhét alkalmával szerepelnek s egyéb processiókban nem vesznek részt.

Öltözetük szabása mind egyforma, csak a színekben térnek el olykor. A devise-ük is más. Színeik fekete, fehér, barna, zöld, világoskék és fekete bársony aranynyal.

Nagyon hasonlítanak a farsangi vászon-dominókhoz, csakhogy fejökön hegyes, magas süveg van, mint az ó-kori bűvészeknek, a erről foly le a lepel, mely arczokat és fél testöket elfödi, csak a szemeknek hagyván nyitva egy-egy kis rést.

(forrás)

Ez első körmenetben a fekete és fehér szín változata volt a szereplő, a derékra csatolt széles és durván szőtt sárga övvel.

Csöndesen haladtak a Penitentesek, oldalukhoz támasztván a nagy fehér viasz gyertyákat, mások viszont a rendezői kis ezüst pálczát, a jelvényükben végződő hosszú ezüt botot, a lecsorgó viasz fölszedésére szolgáló, de nem igen használt kosárkákat, vagy a gazdagon hímzett jelvényes leplű trombitákat víve kezeikben.

Középen vitték amaz állványszerű szekrényt is, mely a fölösleges gyertyát elhelyezésére szolgál, de szintén ritkán használják; csak hagyományos dísz gyanánt hordják körül.

Ott leng fölöttük a jelvényes, kibontott egyesületi zászló is, meg az a kis római lobogó, melyet gazdag aranyhímzés díszit.

A cofradia-egyesűlet előzi meg és környezi a paso-t (passziót), mely gazdag díszű emelvényből áll, tetején Krisztus Urunknak szenvedéseiből egy-egy jelenettel, melyet életnagyságú drága öltözetű, de rossz faragványú alakok ábrázolnak.

Csillog a sok ezüst, arany és gyertyaláng, melyet szaporítanak amaz ezüst nyelű magas lámpák is, melyeket a Nazareno-k visznek soraikban.

(forrás)

A lelógó gazdag leplek alatt huszonnégy ember van elrejtve, s a királyi páholylyal szemben leteszik a nagy terhet, részint a hagyományos tisztelgés végett, részint pedig, hogy kipihenhessenek.

Alkalmunk nyílik most jobban szemügyre venni az egészet, annál inkább, mert igazi vallásos benyomást nem látunk sehol, s inkább csak színházi látványosságnak tetszik az egész.

A rendező Nazareno-k e szünet alatt vidáman szaladgálnak ide-oda, nevetgélnek, beszélgetnek; mások is kilépnek a sorból, hogy közel ülő ismerősökkel társalogjanak.

Az emelvény tetején pedig ezalatt „Krisztust az olajfák hegyén” világítja meg a sok gyertyaláng, az őt elfogók csoportjával és Judással, ki a pénzes erszénynek örül, az élő nagy pálmafa árnyában.

E csoportozatot követi az illető parochiabeli papság, azután ismét Nazareno-k jönnek a második paso-val, mely a fájdalmas Szent Szűzet ábrázolja.

Arany hímzésű fekete bársony palástjának fényével vetekedik az ezüst oszlopokon libegő gazdag baldachinum, mely súlyánál fogva félrezökken, midőn a királyi páholy előtt a földre helyezik.

(forrás)

Ez ábrázolat után ismét Nazareno-k következnek, s végül a vidám zenekar.

Ugyanily rendben halad a második egyesület (cofradia), hozván Krisztust a keresztfán és utána ismét a boldogságos Szent Szűzet.

A harmadik egyesület az Üdvözítő Herodes előtt ábrázolását hozza. Utána pedig ismét a Szűz Máriát. Mindenik egyesület második csoportozata az isten anyját ábrázolja magában, a szent nőkkel, vagy szent Jánossal, kinek egyik alakját tartják a legjobb faragványnak.

A mint látjuk, a bibliai sorrend nincs az ábrázolatokban megtartva, mert az egyesületek régibb keletkezésük szerint indúlnak a körmenetre.

Ismétlések és hézagok is vannak a szent történetben, mert minden parochiának joga van a paso-k készíttetésénél azt a jelenetet választani, mely iránt a legáhitatosb előszeretettel viseltetik.

De a körmenet az áhitat benyomását nem hagyja maga után s az idegenek nagyobbára csalódottan hagyják el a színhelyt.

Kétnapi szünet után, szerdán, ismétlődött e gazdag látványosság, melyben ezúttal a királynő, II. Isabela is részt vett kiséretével.

(forrás)

A menetek sorrendje ugyanaz volt; csak a Nazareno-k öltönyeinek színei mutatták ezúttal a zöldnek és barnának változatait is. Meg egy újabb cofradia is csatlakozott hozzájuk, gyönyörű díszbe öltözött római katonákat ábrázolván, kiséretül.

Emelte a látványosság benyomását az is, hogy minden egyes cofradia két Nazareno-t küldött ki elvonúlás előtt a királynő páholya elé, kik ügyesebb vagy ügyetlenebb meghajlás után kértek engedelmet arra, hogy paso-ikkal elhaladhassanak, mire Isabela nyájas fejbólintással s pár szóval adta meg az engedélyt. Midőn pedig a menet odaért a királyi páholy elé, egészen közel vitték, oda fordították s a földre helyezték le a szent csoportozatot vivő állványt.

Isabela fölkelve aranyozott bársonyszékéről rövid imát mondott, s azután jelt adott a továbbadásra.

E szerdai körmenet még fényesebb, még gazdagabb volt az előbbinél, s imitt-amott csillogni kezdettek már a drágakövek is.

Nagycsütörtökön e pompa azonban még jobban fokozódott s tetőpontját nagypénteken érte el, mely napon kétszer volt körmenet, hajnalban és délután.

(forrás)

A királynő mindig jelen volt a páholyban, melynek hátterét a sok érdemjel és csillogó egyenruha tarkázta. A királynő jobbján, balján szintén rendjeles nők ültek.

Csak nagypéntek hajnalán volt üres a páholy, midőn pedig egyik legszebb körmenet haladt végig az utczákon. Ekkor, valamint a következő délután is, Pazar fénynyel csillogtak már a gyémántok az arany, selyem, bársony, virág és gyertyaláng közt.

Odafent pedig ragyogtak a csillagok s a hangulatot emelte ama félhomály, mely ég és föld között borongott.

Egyesek átérezték az igazi benyomást, s fokozott vallásosság mély hangulatába mélyedtek. Egy-egy Nazareno vezeklésből vagy fogadásból meztelen lábbal haladt a paso oldalán. Egy halálos betegségből kigyógyult leányka halottas-ruhában s koszorúval fején kisérte a „del remedio” feszületet; míg egy öregasszony és egy csecsemő gyermekhang buzgón énekelt egy régi „Saete”-t, mely panaszos, szent ének.

De mi ez, midőn az andaluziai spanyol közönség elrontja az egész hatást!

Kaczagva tapsoltak az éneknek, mint valami szinházban, s habár föl is állottak ülőhelyeikről a paso-k elvonulásakor, mert ez így szokás, de közben föltett kalappal szivaroztak, liqueurt ittak, tréfáltak s minden módon bizonyították, hogy az egészet nem tekintik egyébnek hagyományos látványosságnál.

Ismerek egy nyolczvan éves öreg asszonyt, ki hátralevő napjait kegyes vallásos gyakorlatoknak szenteli; de ki hozzá intézett kérdésemre, hogy jelen lesz-e a körmeneteken, azt felelte:

- Minek mennék én oda? Hosszú életemen át láttam elégszer!

A fokozott pompával körülhordozott bibliai csoportozatok száma vagy negyven lehet. De van még több is Sevillában, csakhogy az illető egyházak és egyletek költség hiányában ma még nem hordozhatják körül.

A körmenetek befejezte után sietett mindenki a sagrario-kat megtekinteni az esteli kivilágítás teljes fényében.

(forrás)

A nálunk szokásos szent sír helyett mentül díszesebb oltárszerű állványok ezek, a nagypénteki kereszttel, vagy egy koporsóval, melyen az isten báránya nyugszik.

Szombaton reggel volt a föltámadás. A glória alkalmával megkondúltak a harangok, megzendűlt az orgona, csilingelt valamennyi csengő, és egy falrengető dördűlés kíséretében szétvált az oltár leple, mely a díszítéseket födözte.

Húsvét vasárnapján volt a föltámadási körmenet. De a boltok akkor is nyitva álltak, az emberek dolgoztak úgy a házakban, mint az utczán. Andaluziában nincs ünnep, csak a naptárban.

******

Tartalom: 1. Spanyol utczai élet 2. Bika-viadal 3. Műkedvelő torerok 4. Sevilla 5. Semana santa 6. A farsang Sevillában 7. A sevillai vásár 8. Az andaluz nép 9. Granáda