fmx.jpg

 

xmen.jpg

 

meeting.jpg

femx.jpg

epizod.jpg

kreativity.jpg

CIVILKURAZSIJPG.jpg

IMPRESSZUMJPG_1.jpg

VILAGTANITONOIJPG.jpg

NOKAKUTNALJPG.jpg

APUDFIAMJPG.jpg

SZERELEMKUSZOBJPG.jpg

GORDONKONYVJPG.jpg

BESTIARIUMJPG.jpg

DZSUMBUJISTAKJPG.jpg

ORBANNEVICAJPG.jpg

ILLEMKODEXJPG.jpg

 

versvasarnap.jpg



 

Címkefelhő

a (8) afrika (21) afrikai irodalom (17) ágens (16) ajánló (846) alapjövedelem (8) amerikai irodalom (49) angyalkommandó (9) anya kép (8) apple világnézet (5) apud fiam (59) az alapítványról (10) az asszony beleszól (26) a bihari (7) a dajka (5) baba (5) bach máté (12) bajtai andrás (5) baki júlia (6) bak zsuzsa (15) balogh rodrigó (6) bánki éva (11) bán zsófia (11) bárdos deák ágnes (7) becsey zsuzsa (11) bemutatkozó (6) bencsik orsolya (5) beszámoló (68) bitó lászló (14) blog (6) bódis kriszta (116) books (7) borgos anna (10) bozzi vera (6) büky anna (19) bumberák maja (5) centrifuga (802) cigányság (200) civil(szf)éra (157) csapó ida (6) csepregi jános (5) csobánka zsuzsa (5) czapáry veronika (33) czóbel minka (9) deák csillag (29) debreceni boglárka (56) délszláv irodalom (5) depresszió (7) deres kornélia (8) design (11) diszkrimináció (9) divat (30) divatica (32) dokumentumfilm (5) dráma (12) drog (18) dunajcsik mátyás (5) dzsumbujisták (11) egészség (5) együttműködés (24) éjszakai állatkert (16) ekaterina shishkina (6) ekiadó (6) elfriede jelinek (5) énkép (60) eperjesi ágnes (6) epizod (59) erdős virág (9) erőszak (5) esszé (9) evu (9) fábián évi (18) falcsik mari (13) feldmár andrás (7) felhívás (5) feminista irodalomkritika (12) feminizmus (10) femx (102) fenyvesi orsolya (9) festészet (10) fesztivál (77) fff-gender (20) fff gender (248) film (161) filmszemle (17) folyóirat (1868) forgács zsuzsa bruria (26) fotó (98) fotókiállítás (6) gazdaság (7) gender (153) geo kozmosz (5) geréb ágnes (13) gömbhalmaz (10) gordon (14) gordon agáta (240) gubicskó ágnes (8) gyárfás judit (18) gyerekirodalom (7) györe gabriella (75) győrfi kata (5) háború (28) haraszti ágnes (5) heller ágnes (8) hétes (27) hír (77) hit (5) holokauszt (12) icafoci (44) ica i. évad (6) ica ix. évad (14) ica vii. évad (17) ica viii. évad (17) ica x. évad (5) ica xi. félév (9) identitás (5) identitásfenyegetés (16) ifjúsági regény (5) ikeranya (13) illemkódex (65) incesztus (7) interjú (119) intermédia (5) irodalmi centrifuga történet (54) irodalom (626) izsó zita (6) játék (14) jogalkalmazás (22) József Etella (5) józsef etella (8) jumana albajari (6) kalapos éva veronika (6) kamufelhő (5) karafiáth orsolya (6) katerina avgeri (6) katona ágota (5) kecskés éva (11) kemény lili (7) kemény zsófi (6) képregény (24) képzőművészet (214) kiállítás (71) kiss judit ágnes (10) kiss mirella (8) kiss noémi (33) kiss tibor noé (6) kocsis noémi (7) költészet (68) kölüs lajos (31) koncepciós perek (7) koncz orsolya (5) konferencia (8) könyv (12) könyvajánló (138) könyvfesztivál (11) könyvtár (82) környezettudat (16) környezetvédelem (23) kortárs (14) kosáryné réz lola (6) köz élet (231) kritika (10) kultúrakutatás (6) ladik katalin (6) láger-élmény (6) láger élmény (6) lángh júlia (42) láng judit (40) lévai katalin (19) lidman (27) literature (14) ljudmila ulickaja (5) lovas ildikó (5) magdolna negyed (34) magvető (5) magyari andrea (51) mai manó ház (6) majthényi flóra (10) marsovszky magdolna (5) média (32) meeting (46) ménes attila (9) menyhért anna (10) mese (41) mesterházi mónika (6) miklya anna (8) milota (5) mitológia (6) moramee das (6) móricz (28) mozgalom (5) mozi (43) műfordítás (16) műhely (125) murányi zita (27) műterem (11) művészet (15) nagy csilla (15) nagy kata (7) napló (12) néma nővérek (7) nemes z márió (5) németh ványi klári (48) nők iskolája (5) nőtudat (196) novella (6) oktatás (6) önismeret (112) orbánné vica (20) összefogás (106) összefogás mozgalom (51) pályázat (51) palya bea (10) pál dániel levente (5) pénz (12) performansz (5) pintér kitti (5) poem (10) polcz alaine (7) politika (85) pornográfia (5) pride (5) programajánló (417) próza (15) psyché (11) pszichiátria (14) pszichológia (9) push (27) radics viktória (11) rakovszky zsuzsa (13) recenzió (57) reciklika (7) regény (231) reisch éva (8) rólunk (7) sahar ammar (6) sándor bea (5) sapphire (27) sara (27) sara lidman (32) sasa (44) simone de beauvoir (6) soma (7) somogyi aranka (5) sorozat (277) spanyolország (7) spanyol irodalom (12) spiegelmann laura (5) spiritualitás (35) sport (16) sportella (19) szabo evu (13) szabó imola julianna (10) szabó t. anna (9) szalon (31) szécsi magda (35) szegénység (68) szerelem (36) szerelemküszöb (19) szerkesztőség (12) szex (48) színház (94) szocioregény (42) szőcs petra (5) szolidaritás (249) szöllősi mátyás (5) szomjas oázis (12) takács mária (13) takács zsuzsa (7) tanatológia (6) tánc (28) tanulmány (29) tar sándor (9) tatárszentgyörgy (9) telkes margit (7) testkép (89) tilli zsuzsanna (7) tímár magdolna (10) történelem (59) tóth kinga (9) tóth krisztina (13) trauma (123) turi tímea (5) tuszki (15) uhorski k andrás (37) ünnep (31) urbányi eszter (10) utazás (35) várnagy márta (5) város (17) városkép (5) vers (232) versvasárnap (69) vidács anett (14) vidék (33) video (10) világirodalom (104) világ tanítónői (40) virginia woolf (6) weöres sándor (5) wikiwom (143) xman (31) zakia el yamani (6) závada pál (9) zene (96) zilahi anna (5) Összes Címke

Irodalmi Centrifuga Borgos Annával

2008.04.25. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat ica vii. évad borgos anna

 

Ismét pörög a Centrifuga - Zavarjuk a vizet. Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége ez alkalommal Borgos Anna pszichológus, irodalmár, szerkesztő, feminista lesz.

Borgos Anna pszichológus, irodalmár, szerkesztő, feminista, és társunk a mozgalomban.

PORTRÉK A MÁSIKRÓL CÍMŰ KÖNYVE BESZÉL AZ ANALÍZIS HŐSKORÁNAK ÉS ATYAMESTEREINEK HÍRHEDETT ESETEIRŐL, ÉS A "NYUGAT-FELESÉGEKRŐL": BABITSNÉ TÖRÖK SOPHIE-RÓL, KOSZTOLÁNYINÉ HARMOS ILONÁRÓL ÉS KARINTHYNÉ BŐHM ARANKÁRÓL.

Az analízis hősei, Breuer, Freud, Ferenczi a legtudományosabb objektivitásuk közepette is érthetetlenül távoli, különös, beteg és veszélyes lénynek érezték vizsgálódásuk tárgyát, a nőt, és sehogyan sem tudták kigyógyítani abból, hogy a másik nemhez tartozik, mert ebből a szemléleti kelepcéből maguk sem voltak képesek kigyógyulni.

FEHÉR TINTÁVAL - NŐI IRODALOM ÉS MINŐSÉG A LABRISZ ANTOLÓGIÁKBAN:
LESZBIKUS TÉR/ERŐ, SZEMBESZÉL, ELŐHÍVOTT ÖNARCKÉPEK

Az Irodalmi Centrifuga rendezvényei nyilvánosak és ingyenesek.

 


Portrék inverze

2008.04.25. 00:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat gender könyvtár gordon agáta ica vii. évad fff gender borgos anna

 

Borgos Anna: Portrék a Másikról - Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn - című könyvéről Gordon Agáta írását olvashatják.

Kissé zavartan érzem, hogy mennyire hiányzik Borgos Anna kötete a kezemből. Jó volna felnyitnom és pontosan idéznem belőle címeket, alcímeket, izgalmas fejezetcímeket, szlogen-szerű felvetéseket. De a nyomdai ördög megátalkodottsága a kétszázadik oldal táján alaposan megkavarta a lapokat, bár kihagyni nem mert egyet sem. A példányokat visszahívták, és helybenolvasós módszerem így kis híján dugába dőlt, a jegyzetelés meg teljesen. Jó jel, gondoltam ekkor, és az jutott eszembe, miféle írásaim szoktak eltűnni, elkavarodni, meghiúsulni technikai malőrök folytán. Persze hogy a fontosak, amikben úgy emlékszem, példátlanul újszerűen fogalmaztam meg valamit, a magam számára mindenképp, és elég nehéz pontosan rekonstruálnom ami elveszett.
Éppen ezt érzem, amikor megkísérlem felidézni Borgos Anna könyvét, a Portrék a Másikról című esszégyűjteményt.
A szerző pszichológus, irodalmár, szerkesztő, feminista, és társunk a mozgalomban. Munkáit, tanulmányait, általa szerkesztett szöveggyűjteményeket, múlt századi nőírókat bemutató írásait évek óta figyelhetjük. A következetes, szépen kibomló és gazdagodó pálya összegző állomása most az új kötet. Összerendezi a szerző különféle élet- és tudományterületeken szerzett tapasztalatait, pontosan kitűzi a maga helyzetét és nézőpontját, megfogalmazza azokat a tanulságokat, amelyek éppen onnét láthatók, azonban mindannyiunk számára jelentősek.

Legalább két kötetre való tanulmány van a kemény borítóban, egy főként pszichológia- és analízistörténeti fontosságú első sorozat, az analízis hőskorának és atyamestereinek hírhedett női eseteiről és a magyar analitikusnőkről. Majd következik egy irodalomtörténeti érdekességű második sorozat, a "Nyugat-feleségekről", Babitsné Török Sophie-ról, Kosztolányiné Harmos Ilonáról és Karinthyné Bőhm Arankáról. Nagy apparátus, jegyzetek, idézetek, képek, és minden részletben ott a szerző elfogulatlanul nő- és genderszempontú gondolkodása.
Az analízis hősei, Breuer, Freud, Ferenczi a legtudományosabb objektivitásuk közepette is érthetetlenül távoli, különös, beteg és veszélyes lénynek érezték vizsgálódásuk tárgyát, a nőt, és sehogyan sem tudták kigyógyítani abból, hogy a másik nemhez tartozik, mert ebből a szemléleti kelepcéből maguk sem voltak képesek kigyógyulni. Talán csak a mi Ferenczink volt képes belátni, mielőtt négy nő szimultán analízisében elvérzett, hogy az analízis kölcsönös és egyenrangú kapcsolat két ember között, amelyben az analizálónak ugyanannyit kell tanulnia a másikról és önmagáról, mint az analizáltnak, az orvosnak mint a betegnek, a férfinak mint a nőnek.
A legtöbben ezt a nehezen megszerezhető tudást nem analízisben sajátítják el, hanem a saját kapcsolataikban, házasságukban élik meg, vagy szenvedik el. A sorsok, egyéni megoldások, személyes és szociális dinamikák, motivációk, érzékletes rajzát kapjuk az írófeleségek portréiból. A kötet végére határozottan méltányoljuk az író feleségek erőfeszítéseit, és hálát adunk, amiért a szerzőnek nem írófeleségként kellett bepróbálkoznia az "irodalomba".

Portrék a Másikról: a finoman megírt, okos könyv inverzében mindig látható az Egyik portréja is; többek között a szerzőé.

 


Gordon Agáta


Borgos Anna könyvei 2008. április 24-én pörögnek az Irodalmi Centrifugában.

 


Borgos Anna

2008.04.24. 22:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat gender szalon borgos anna

 

Borgos Anna - pszichológus, irodalmár, szerkesztő, feminista, és társunk a mozgalomban. Könyvei, cikkei on-line és nyomtatva - kis magyar Borgosológia.


Könyvek:
Borgos Anna: Portrék a Másikról - Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn, Noran Kiadó, Bp, 2007
Borgos Anna: A te színed előtt - Kaffka Margit szerelmei, Holnap Kiadó, Bp, 2006
Borgos Anna - Erős Ferenc: Mérei Élet-mű - Tanulmányok (szerk: Litván György) Új Mandátum Könyvkiadó, 2006

Labrisz-könyvek kötetei:
Borgos Anna (szerk.), Előhívott önarcképek – Leszbikus nők önéletrajzi írásai. Előszó: Borgos Anna. Budapest: Labrisz Leszbikus Egyesület, Bp., 2003.

Borgos Anna (társszerk.), Szembeszél - Leszbikusok a szépirodalomban. Labrisz Leszbikus Egyesület, Bp., 2001.

Borgos Anna (szerk.), Leszbikus tér/erő – esszékötet, amely a leszbikus történelemről és -politikáról, a feminizmusról, identitásról, a reprezentációról és az előbújásról szól

Társszerző:
Tízévkönyv (Háttér Társaság a Melegekért tíz éve a civil világban)
Történeti és politikai pszichológia
Magyar Tudomány 2000. június (A Magyar Tudományos Akadémia Folyóirata XLV. kötet 6. szám)

Néhány cikk:

Borgos Anna, „Kapcsolódás, identitás, alkotás – Török Sophie szerepeinek lehetőségei és konfliktusai”. Thalassa (1999.1): 117-135.

Borgos Anna, „Kifelé a burokból – Megjegyzések Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona kiadatlan önéletrajzához”. Holmi (2003. január): 18-26.

Borgos Anna, „Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd – 19. századi angol írónők. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999”. BUKSZ (2000 Nyár): 180-182.

Borgos Anna: Naiv testelméletek. A testtel kapcsolatos népszerű diskurzusok alakulása és jellemzői, in: Csabai Márta–Erős Ferenc (szerk.): Testbeszédek. Köznapi és tudományos diskurzusok a testről, Új Mandátum, Budapest, 2002.

Borgos Anna: "Testkép-képek". Áttekintés a fogalom filozófiai és pszichológiai értelmezéséről, in: uo.

On-line olvasható:
Borgos Anna netnaplói a literán

Debóra házában - tűsarok.org, 2003. 06. 26.

Miért ne? - ÉS, 2004. 07. 19.

Zendülő nők - Ladyfest Bécsben - tűsarok.org, 2004. 08. 18.

Feminizmus múzeum - tűsarok.org, 2004. 12. 06.

A Nagy Könyv - Borgos Anna (pszichológus) - tűsarok.org, 2005.05.05

Meleg burokból tüzes cipőbe..., Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona két kötetéről, Üzenet, 2004/2.

Kapcsolódás, identitás, alkotás – Török Sophie szerepeinek lehetőségei és konfliktusai. Thalassa, 1999/1.

Ungár Klára a Labrisz-esten - femidok.hu

 


Látod, amitől félsz?

2008.04.11. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló folyóirat gender ica vii. évad

2008. április 10-én este héttől Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége a Centrál Kávéházban Séllei Nóra, a nőtudatú és gender irodalom-szemlélet mestere lesz.

Mért félünk a farkastól? - Nőtudat és feminizmus itt és most!

Séllei Nóra néhány kötete:
Katherine Mansfield and Virginia Woolf - A Personal and Professional Bond (Peter Lang, 1996)

Tükröm, tükröm... : írónők önéletrajzai a 20. század elejéről (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2001)

Lánnyá válik, s írni kezd - 19. századi angol írónők - "Séllei Nóra könyve a 19. századi angol irodalom történetének azt a folyamatát elemzi, amelynek során megjelentek a regényírónők és artikulálódni kezdett egy jellegzetesen női hang. A kötet hat, nálunk is jól ismert múlt századi regény értelmezéseit tartalmazza (Jane Austen: A klastrom titka; Mary Shelly: Frankenstein; Charlotte Bronte: Üvöltő szelek, George Eliot: A vízimalom, Elizabeth Gaskell: A kisváros)" (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002)

A feminizmus találkozásai a (poszt)modernnel (szerk., ford., bev.) (Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006)

A nő mint szubjektum, a női szubjektum (szerkesztő) - "valós és fiktív nők és nőalakok (élet)történetének és önéletrajzi írásainak elemzése alapján azt a kérdést járja körbe, miképp jön létre a nő mint beszélő és cselekvő nő. (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007)

Mért félünk a farkastól? - Feminista irodalomszemlélet itt és most - Saját szoba, Állítsátok meg Terétanyut!, Éjszakai állatkert - művek, melyeken keresztül a gendertudomány és a feminista irodalomszemlélet honi esélyei mutatkoznak meg. (Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2007)

Nőiség másképpen a Saatchi Gallery videóján

Az Irodalmi Centrifuga rendezvényei nyilvánosak és ingyenesek.

Séllei Nóra

2008.04.10. 17:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat amerikai irodalom szalon

Irodalomtudós, a gender studies magyarországi képviselője, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol-amerikai tanszékének docense. 2008. április 10-én lesz az Irodalmi Centrifuga vendége.

"1992-ben, amikor már két éve az egyetemen voltam, és éppen azon gondolkodtam, hogy miből írjam a kisdoktorimat, adódott egy olyan lehetőség, egy csereprogram keretén belül kimenni az angliai Hullba, ahol a Nők és az irodalom című feminista irodalomkritikai kutatási lehetőséget is meghirdették. Amikor először olvastam a programot, megakadtam, hogy egyáltalán ilyen is van. Tehát a történet itt kezdődött, és Hullból hazaérve úgy döntöttem, hogy itthon is belevágok, és ilyen típusú szemináriumot hirdetek meg a debreceni diákoknak. Ez volt az „őssejt”, amiből a későbbiekben kinőtt és elágazott a többi kutatás és egyetemi óra.
[...]
Egyrészt az, hogy egy szöveget nő írt, még nem garantál semmi olyat, amiről bárki is feltételezhetné, hogy női szöveg. Mindezidáig senki nem definiálta azt, hogy mi az, hogy női szöveg, bár vannak olyan típusú megközelítések, hogy valamilyen szinten talán stilisztikai szempontból ez utolérhető, egyébiránt pedig nem vagyok benne biztos, hogy ez központi jellegű kérdés, már csak azért sem, mert ott van az olvasó maga, aki nagyon sokféleképpen olvas, tehát rajta is sok minden múlik. Ettől függetlenül van a szövegeknek egy olyan csoportja, amelyikben az a kérdés, hogy mit jelent nőnek lenni, sokkal nagyobb hangsúlyt kap, és ezen az alapon valóban létrejött, mondjuk, az amerikai és az angol irodalomban egy olyan kánon, amelyik nagyrészt mégiscsak írónők könyvei köré rendeződik.
[...]
Ebben nagy szerepe volt mindannak a munkának, amit a feminista irodalomkritikusok elvégeztek odakint a 70-es 80-as években, amely munkának alapvető része volt, hogy olvassuk újra ezeket a szövegeket, nézzük meg, milyen más jelentéseket termelhetnek ki magukból, miket lehet még a felszínre hozni. Nagyon érdekes, szövegközeli, a szövegek metaforarendszerére alapuló elemzéseket hoztak létre. Ezt azért is mondom, mert az egyik vád a feminizmus ellen az, hogy az csak politika, és nem olvas szövegeket, pedig ez egyszerűen nem így van. Hihetetlen gazdag és mély meglátásokat tartalmazó olvasatokat hoztak létre, másrészt újraolvastak már addig is kanonizált szövegeket, illetve elvégeztek egy hatalmas munkát: ez pedig az elfelejtett szövegek felfedezése és újraolvasása Egész sor könyvkiadó szerveződött e köré a munka köré, mint például a Virago, a Women’s Press, amelyek köteteikkel nemcsak alternatív kánont hoztak létre, de hihetetlen átrendezéseket hoztak létre magában a hagyományos kánonban: ezt az egyetemisták olvasmánylistáinak változásában is nyomon követhetjük." (részletek Soós Viktória 2005 júniusi interjújából a vagy.hu-ról)

"A feminizmus alapvetően politikum, politikai beállítódás és mozgalom, amely legalább másfél évszázadra tekint vissza az európai történelemben. A women’s studies (nőtudományok) a feminizmus 1960-as évek végén induló második hullámának a „mellékterméke”: interdiszciplináris tudomány, mely igen változatos (kultúrakritikai, pszichoanalitikus, szociológiai hátterű, új marxista, szemiotikai, diszkurzuselméleti, posztkoloniális, dekonstrukciós, stb.) módszerekkel kutatja azt a kérdést, hogy mit jelent kultúránkban nőnek lenni, illetve miképpen működik az az igen összetett diszkurzusrendszer, amely létrehozza a nőiesség fogalmát. Viszont mivel a femininitás sohasem önmagában áll, hanem bináris oppozíciót alkot a maszkulinitással, a women’s studiest igen hamar felváltotta a gender studies, vagyis a társadalmi nemek kritikai vizsgálata, amely a megközelítés szempontjából megtartotta a women’s studies sokszínűségét, de a kutatás fókusza már a nemek – egymástól elválaszthatatlan – viszonyait kutatja.
[...]
Nagyon sok olyan hallgató került már ki a harmad-, negyedéves csoportjaimból, akiket megérintett ez a szemléletmód. Mivel sokféle ilyen órát tartok, aki akarja – és be is jut a kurzusokra –, a két év alatt akár nyolc genderes szemináriumot is elvégezhet nálam, ami nyilván nagyon intenzív munkát jelent, hiszen egy idő után a kurzusok valahol összeérnek, erősítik egymást, ebből következően sokan írják a szakdolgozatot is nálam, és egyre több a TDK-zó, PhD-zó is. Lassan valóban kutatócsoportról is beszélhetünk, hosszú távon remélhetőleg formálisan is – egy MA-programot előbb-utóbb mindenképp létre szeretnék hozni." (Részletek Lapis József Séllei Nórával készített interjújából a Szkholionból)

meghívó az estre

ICA - Születésnapi montázs

2008.03.29. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: média film mozi folyóirat bódis kriszta gordon agáta irodalmi centrifuga történet ica vii. évad

2008. március 27-én ünnepelte harmadik születésnapját az Irodalmi Centrifuga. Az eseményre elkészült egy kisfilm az Irodalmi Centrifuga élőfolyóirat korábban rögzített beszélgetéseiből, mely felvillant néhány pilanatot az elmúlt időszakból. A filmet Zsemberi Zsófia készítette.



Az Irodalmi Centrifuga élőfolyóirat eddigi vendégei, előadói:
2005. március 27. - Lángh Júlia és Palya Bea
2005. április 15. - Horváth Györgyi és Ruttkai Bori
2005. április 29. - Tóth kriszta
2005. május 11. - Jelinek
2005. május 23. - Slavenka Drakulic

2005. szeptember 22. - Esze Dóra
2005. október 6. - Karádi Éva
2005. október 20. - Kiss Noémi, Cserepes Károly
2005. november 3. - Falcsik Mari
2005. november 17. - Tisza Kata és Soma Mamagésa
2005. december 1. - Závada Pál és Palya Bea
2005. december 15. - Dísznőtor: Éjszakai állatkert - Abody Rita, András Hanna, Bán Zsófia, Berniczky Éva, Bódis Kriszta, Bozai Ágota, Bánki Éva, Bárdos Deák Ágnes, Drozdik Orsolya, Erdős Virág, Fiáth Titanilla, Forgács Zsuzsa, Frigyesi Judit, Gordon Agáta, Harangi Andrea, Hidas Judit, Kapecz Zsuzsa, Karafiáth Orsolya, Kiss Noémi, Kupcsik Lidi, Lángh Júlia, Pál Kata, Polcz Alaine, Radics Viktória, Rajsli Emese, Rapai Ágnes, Selyem Zsuzsa, Nagy Kriszta Tereskova, Tóth Krisztina, Zsámboki Mari. Géher István irodalomtörténész, Németh Gábor író, Pálfi Balázs rádiós újságíró, Ágens, Jávorka Ádám (brácsa)

2006. január 19. - Szécsi Magda
2006. február 2. - Nádori Lídia (Anonyma)
2006. február 16. - Sisso és Rutkai Bori
2006. március 2. - Katherine Mansfield (Mesterházi Mónika, Esze Dóra)
2006. március 16. - Bollobás Enikő: Az amerikai irodalom története
2006. március 30. - József Attila - Valachi Anna + 1. születésnap
2006. április 13. - Nagy Gabriella
2006. április 27. - Trauma-centrifuga: Erdős Virág, Szécsi Magda, Bánki Éva, Kocsis Zita Saide, Balogh Rodrigó, Ágens
2006. május 11. - Lovas Ildikó: A spanyol menyasszony
2006. június 7. - Bódis Kriszta: Artista
2006. június 22. - Szivárvány centrifuga (Centrál) Pálfy Balázs, Wildner Tamás (Nagy Attila), Lovas Nagy Anna, Tímár Magdi, Berek Gabi + előadók: Kovács Ágnes Anna, Soós Atilla Gergely, Balogh Rodrigó, Tölgyesi Zoltán
2006. június 25. - Szivárvány centrifuga (Művész) Pálfy Balázs, Wildner Tamás, Lovas Nagy Anna, Tímár Magdi, Berek Gabi + előadók: Kovács Ágnes Anna, Soós Atilla Gergely, Balogh Rodrigó, Tölgyesi Zoltán

2006. szeptember 21. - Lángh Júlia (A bozótvágó kések évszaka)
2006. szeptember 28. - Öngyilkos szépségkirálynő -Albert Györgyi és Ujj Zsuzsi
2006. október 12. - Gordon Agáta: Ezüstboxer
2006. október 26. - Palya Bea: Psyché
2006. noveber 30. - Állítsátok meg Terézanyut! - Rácz Zsuzsa és Ruttkai Bori
2006. december 28. - Párnakönyv - Lévai Katalin

2007. január 18. - Joóry Judit, BDÁ - Vetkőztetik a menyasszonyt!
2007. február 8. - Rakovszky Zsuzsa - A kígyó árnyéka
2007. március 8. - Fábián Évi (Látható nők)
2007. április 5. - Pintér Béla and Évi -
2007. április 26. - Drozdik Orsolya
2007. május 10. - Agata Zawiszewska (ed.)
2007. június 21. - Schmidt Mária

2007. szeptember 27. - Bitó László
2007. október 11. - Bíborcsigák, Telep csoport
2007. október 25. - Bánki Éva: Magyar dekameron
2007. november 8. - Bán Zsófia: Esti iskola
2007. november 29. - Ágens, Kúrós versek
2007. december 2. - Vígszínház, Szomjas oázis
2007. december 27. - 400 memoár

2008. január 4. - Lévai Katalin (A vörös szőnyeg), Palya Bea, Szalay Kriszta
2008. január 10. - Heller Ágnes
2008. február 9. - Flash Mob a nácizmus ellen
2008. február 14. - Doris Lessig - Joó Mária filozófus, feminista
2008. február 28. - Kármán Irén, Vajda Éva, Varró Szilvia
2008. március 13. - Erdős Virág, Börcsök Enikő
2008. március 27. - ICA SZÜLETÉSNAP

Továbbra is várunk mindenkit a Centrál Kávéházba minden második csütörtökön!

ICA ZSÚR

2008.03.28. 03:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló folyóirat bódis kriszta gordon agáta irodalmi centrifuga történet ica vii. évad

Három éves lett az Irodalmi Centrifuga! A születésnapot az eddigi meghívottakkal és a közönséggel közös múltizédő és a jövő terveit bemutató esten ünnepli Bódis Kriszta és Gordon Agáta a Centrálban.


Hetedik féléve zavarja a vizet Bódis Kriszta és Gordon Agáta Irodalmi Centrifugája a Centrál Kávéházban. A három éves rendezvénysorozat ma ünnepli harmadik születésnapját, melyre szeretettel várja az érdeklődő felnőtteket és gyerekeket díjátadásra, honlap-bemutatásra, koccintásra, beszélgetésre.

Meglepetésparti!
Ha Te is meglepetést akarsz okozni nekünk, arra kérünk, hogy néhány mondatban idézd fel a saját centrifuga élményed!
Soraiddal emeled az est fényét, kíváncsiak vagyunk a benyomásaidra, és honlapunkra is feltesszük a szöveged!
Ha nem jutna eszedbe semmi közös élményünkről, a következő javaslatokkal inspirálunk: A centrifuga gyümölcse, Egy estém Icával, Kifacsarva, Icavízió, Veszedelmes centrifuga, Ica felkavart...

A Centrifuga története, jövőképünk és lehetőségeink, a honlap bemutatása... néhány lehetséges irány, amelyen közösen elindulhatunk.


Az Irodalmi Centrifuga harmadik évébe lépve úgy döntött, nagykorúsítja magát, s ezt egy díjjal kívánja ünnepelni, melyet a három év alatt hozzá látogató szerzők közül háromnak ítélt oda harmadik születésnapján. A díjazottakkal és a centrifuga motorjaival találkozva mindenki kifejtheti ICA-élményét.

Az Irodalmi Centrifuga nyilvános és ingyenes.


ICA Köszöntők

2008.03.27. 22:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat kármán irén bitó lászló csapó ida falcsik mari irodalmi centrifuga történet

A 3. születésnapon Bódis Kriszta és Gordon Agáta arra kérte ICA kedvelőit, hozzanak ICÁ-nak valami jelképes ajándékot: néhány sort arról, eddig hogy érezték magukat vele. Aki együtt akar bontogatni, most kezdheti.


Bitó László: Centrifuga*

Centrifuga

Az inkvizícóban még nem használt, egy tengely (irodalmi alkalmazásban két tengely) körül forgó szerkezet, amivel a gravitációs erő többszörösét lehet előállítani. Ez az erő a tengely forgási sebességétől és a tengelyhez kötő kar hosszúságától függ. Ezt gravitációs erőnek vagy g-forsznak nevezzük. (Ez csak áttétesen viszonyul a g-ponthoz, amely adott esetekben nagyságrendekkel nagyobb hatást képes kifejteni.) A centrifuga általában kisebb és nagyobb fajsúlyú anyagok (irodalmi alkalmazásban: írók) szétválasztására használatos. Vannak centrifugák, amelyekben asztronautákat szoktatnak hozzá a föld elhagyásához szükséges gyorsuláskor keletkező g-forszhoz. Ennek az irodalmi megfelelőjét nem ismerem, hacsak nem az, hogy az ilyen centrifugában a valósnál sokkal fajsúlyosabbnak érzi az ember a fejét. De tanúskodhatom: nem pozitív élmény a centrifugálás. Különösen nem a szemgolyó ki (eyeballs out) pozícióban, amikor úgy érezzük, hogy majd kiesik a szemünk és az agyunk is követi. (Az irodalomban olykor ellentétes probléma áll fenn, amikor az agy nem képes követni a szemet.) Talán manapság a legismertebb alkalmazása a centrifugának azt szolgálja, hogy mosás után az utolsó cseppet is kiszorítsa a dagadt ruhákból. Nem azt akarom mondani, hogy ilyesmi megesik a Centrál Kávéházban, még ha olykor a két tengely közé szorítva (lásd: régimódi mángorló) másfél óra után teljesen kifacsarva érezzük is magunkat. Egyes XXI. századi irodalomtörténészek szerint Centrál Kávéházban hetente tartott Irodalmi Centrifuga elnevezése a Centrál és a Fúga összevonásából keletkezett, ahol a fúga szót a zenei értelmében alkalmazták, amelyben a téma egymás után belépő szólamokon – más-más fekvésben – vonul végig.


Csapó Ida: ICA és Ida***
(ICA 3. szülinapjára soxerivel :-))

ICA cigizik. Hm... érdekes, nem zavar. Annyira.

Megbocsátom neki. Bár nem bánnám, ha abbahagyná – majd kinövi. Ha kinövi.

ICA élvez. Mármint támogatást. Támogatást – pasiktól. Mert a Centrál egy pasi hely – irodalmi pasi hely. Vagy már nem is annyira? ICA tesz róla.

Mert hogy ICA centrifugál -> centrifugálja a női irodalmat.

Mitöbb ICA zavarja a vizet. A magyar kortárs irodalom állóvízét.

ICA sokszínű – sokarcú, sokhangú, sokszájú, sokkarú, sokdalú, sokszavú.

ICA izeg-mozog – mozgalommá NŐ? ICA Szombathelyre, Szekszárdra, Egerbe és Nyíregyházára kihelyezett centrifuga „üléseket” tart. Tehát ICA hálósodik – behálózza netán hamarosan a vidéket is?

Ida, amikor csak tud, jön barátnőjéhez, ICÁ-hoz.

Ida szereti ICÁ-t, s szeretné hinni, hogy ICA is szereti Idát.

Mindenesetre Ida szeretné betenni a lábát ICÁ-ba – néhány menettel.

És akkor teljesülne Ida álma: ICA és Ida tényleg, és kölcsönösen szeretik egymást.

Budapest, 2008. március 27. - Copyright Csapó Ida ***


Cserepes Károly: De ma pont

Centrifuga, forog, forog, nők, nők, édesek, kavar, kavar, felkavar, imádom őket, a Centrifuga-nőket!
De ma pont nem tudok elmenni.


Falcsik Mari: Közös mosás
Az Irodalmi Centrifuga harmadik születésnapjára, szeretettel


a gazdagon mintás szép szerelmi dráma
Krisztának lett fontos: elragadta tőlem
s tuszkolta be máris a gépbe hogy lássa:
a nő és a férfi s a vízparti város
miképp reagálnak majd a facsarásra

Kriszta már csak ilyen: kedves kíméletlen
Agáta komolyan figyelte a gépet:
összegyűrődik-e minden menthetetlen
a nő és a férfi s a vízparti város...?
meghűltek az összes metaforák bennem

vártam hogy kivegyük – mit lehetett tenni?
nem is emlékszem már semmire csak arra
ahogy kezdtük együtt széjjelteregetni:
a nő és a férfi s a vízparti város
mondhatom még szebben látszott valamennyi

Mellékdal:
szóval hogy így együtt mostunk-teregettünk
valahogy már ettől jó barátok lettünk
száradt már a mintás szép szerelmi dráma
mi meg átballagtunk a szomszéd kocsmába


Fónyi Antónia: Veletek vagyok gondolatban

Veletek vagyok gondolatban ma este!
Magam élményéből a lényeget: a Centrifuga mindent nagylelkűen és oldottan befogadó légkörében, több mint negyven év után először beszéltem nyilvánosság előtt magyarul és egy egész estén át.
Üdv mindenkinek, de elsősorban a Centrifuga két létfenntartójának.


Esze Dóra: Műveljétek még sokáig

Drága Kriszta és Agáta,
jó volt és van veletek, ez a legfontosabb közlés, ha nem is eléggé bonyolult. A kérdéseitek mindig felkészültek, sokszor felkavaróak, olykor zavarbaejtőek, nem ritkán szembesítenek valamivel, ami épp a centrifugás estén aligha publikusan érdekes, ám ahogyan később továbbgyűrűzik, azért külön köszönet, és néha a falra lehet mászni tőlük, az is szívmelengető. Mindig önálló öröm Kriszta tematikus toalettje és Agáta frizura-fókuszált megcsinálatlansága. Hovatovább feledhetetlen módon teszitek a barátság szinonímájává az elérhető alázatot, ebben egészen egyedülállóak vagytok, szingli jelenség: láttam, hogyan hagyjátok tisztelettel mosolyogva békén a nagyon nagy remetenőt, láttam, hogyan döntötök úgy, inkább nem veszitek észre holmi Kossuth-díjas passzivitás vonakodó válaszait, láttam, hogyan hajoltok el megbocsátón a füstölgő primadonna nyilai elől. Márpedig ilyesmit nézegetni-hallgatni egy estén át, ne kerteljünk, biztató. Pedig ez csak töredék. Aki ott volt, érti, aki épp ezekre nem jött el, nézze meg a következőket. Mondanám direkt tapasztalatnak. A magam részéről sok ilyet kérek szépen magunknak. Ölellek benneteket, műveljétek még sokáig:
ED


Kármán Irén: Egy estém ICÁ-val?
Hali-leó!

Egy estém ICÁ-val?
Érdeklődő, csillogó szemű, értelmes emberek, inspiráló kérdések, termékeny vita korunk népbetegségeiről.
Szóval köszönöm szépen a meghívást, bár helyszínt nem jelöltél meg. Délelőtt még tárgyalásra megyek, mert a titkosítások feloldása miatt keletkezett jogvitában a TASZ-szal indítottunk októberben egy államigazgitási pert az ORFK ellen. De estém feltehetően szabad, úgyhogy kösz, kösz, kösz.
Üdv: Irén

********

Rónay Gabriella

2008.03.27. 16:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: fotó folyóirat szerkesztőség képzőművészet szalon

Fotós, informatikus, ICA-készítő. Az Irodalmi Centrifuga honlapjának egyik megvalósítója.


Képzeld magad elé a sehány éves kislányt! Mondjuk Magyarországra születik és egy-két évvel idősebb. Bölcs, vörösesbarna, s hatalmasak a szemei. Tavaszvégi alkonyat. Ránézel. Felragyog a tekintete. Izzanak a szeplői a lemenő nap fényében. Tudod, hogy bántja valami. Attól ragyog, hogy homályos kicsit. Úgy csillan.
Most képzeld el, hogy felnő!
Őszintén lelkesedik, mégsem naív; megmentene, ha kell - de leginkább hallgat; idő kell hozzá, hogy megértsd.
Rajzolgat magában, képeket gyűjt és minden formájában szereti a fényt: a természetben. Az emberekben. Rávilágítanak... rá világítanak.
Képeket gyűjt a lencsébe is. Jókor nyomja le a pillanatállj!-t.
A képein soha senki nincs egyedül. A sirály sirállyal szinkronban repül, a rendőr egy ismerőssel tekint egy irányba. Az ágyúcsövön át gyerekek nézik egymást. Még a megáradt vízzel szemben egyedül pipiskedő kislánynak társul adja az árnyékát.
Meg magát. Ahogy néz.
Idő kell hozzá, hogy megértsd.

Amit látsz, részben őt dícséri.

Farkas Tímea

2008.03.27. 16:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat szerkesztőség szalon

Újságíró, hivatásos háborgó és intenzív sajtós. Senki nem scriptel nála jobban.

Érdekli, milyen a szappanoperák nőképe, hogy lehet, hogy a politikusokat nem érdeklik, vagy nem úgy érdeklik a nők, hogy hogyan lehet majd összeszervezni az életet néhány gyerekkel, s hogy milyen az élet húszon túl. Boldog házasságban él.
Ha kell, lelkesedik, ha kell, mások helyett is felháborodik. Szívesen áll egy-egy ügy mellé, de megválogatja támogatottjait. ICA megméretett, és méltónak találtatott.
ICA szerkesztőségének tagja.

Zsemberi Zsófia

2008.03.27. 16:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: fotó film folyóirat szerkesztőség szalon

Film- és televízió rendező, lelkes nőtudatú figyelő és ICA filmes megörökítője.

Grunwalsky Ferenc osztályába jár, hamarosan végez. Mindennapjait a filmek töltik ki. Már első vizsgafilmjével egy egész csapatnyi vizsgáztatót sikerült meglepnie. Kicsi, de erős: törékeny egyensúlyt örző tevékenységbomba. Ha meg nem sértik, vagdalkozik össze-vissza: ebből születnek az ICA Mozi filmjei.
ICA szerkesztőségének tagja, megjelenésének elengedhetetlen összetevője.


Eperjesi Ágnes

2008.03.27. 16:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: fotó folyóirat szerkesztőség képzőművészet szalon

Képzőművész. ICA alakjának alkotója.

Budapesten és Hollandiában tanult. Tipográfiából és fotográfiából végzett mesterkurzust a Képzőművészeti Egyetemen. A Miskolci Kortárs Művészeti Múzeumban, a Ludwig Múzeumban, a japán Kiyosato Fotóművészeti Múzeumban, a Philadelphia Museum of Art-ban, a Nemzeti Galériában, a kecskeméti Fotómúzeumban, a Moritzburgi Városi galériában, az Osztrák Kulturális Intézetben, a boszniai Obala Művészeti Központban, Székesfehérvárott a Szent István Múzeumban és Dunaújvárosban is láthatóak közgyűjteményekbe válogatott művei.
Legutóbb belső útra invitálta kiállításának látogatóit: PRIVAT PROTEST című anyagában azt vizsgálta, ki mi ellen emelne szót önmagában. Van honlapja is.
Ő felel azért, hogy ICA mindig szép legyen.

Márton Róza Krisztina

2008.03.27. 16:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat szerkesztőség szalon

Drámaíró, anya és archivátor.

Honlapokat gyűjt skalpként, portfólióba. Kisipari módszerekkel, statikusan dolgozott; néhány példa: C3, Lettre, Patak könyvek.

Beszélt a Beszélőből, Karádi Évával a visitcard alkotója volt. Fordított Nabokovot, William James-t, Harwood-ot. Akasztott ember még nem volt - de bevállalná azt is, érdekes lehet.

Meglehetősen olvasott, az ikúja közelíti testmagasságát, ivarszerűleg nő, perfekcionista és törpekisebbségi. Két fiúgyermekkel, apjukkal és egy weimari vizslával él belbudán.

ICA szerkesztőségének tagja.

Györe Gabriella

2008.03.27. 16:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat szerkesztőség szalon

Az Irodalmi Centrifuga honlapjának szerkesztője.

Könyvekkel, tényekkel, néhány holttal és pár élővel meg a félelmeivel vette körül magát – dolgozik rajta, hogy a holtakat és félelmeket élményekre, élőkre és emberekre cserélje.
Inganehezék: leng és kötődik.
Hivatásos pók, hálót sző maga köré: néhány kutya, macska, teknős, ember, megvilágosodott (fél)isten és sámán barátjának tudja magát.
Nő az Ön tudata? kérdésre öntudatosan válaszol.
Költ: pénzt nyíltan, verset féltitokban. Kötete nincs. Képeket rögzít: agyba, gépbe. Beszélget: hol nyilvánosan, hol nem. Cikkeket ír.
Él, tapasztal, eszik, iszik, alszik. Néha szív. Olyankor dobban. Néha lélek. Olyankor utazik: vándorol.
Nyugodt életet szeretne - egyszer.
Most kulturális honlapokat szerkeszt – ICÁ-t is.


ICA kalandjai a neten, avagy hogyan lettünk, hogyan leszünk?

2008.03.27. 15:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat bódis kriszta irodalmi centrifuga történet

2008. januárjában Bódis Kriszta és Gordon Agáta úgy döntöttek, kell egy csapat, amelyik felöltözteti ICÁ-t. Kell egy honlap, egy hely, ahol ICA társai, szimpatizánsai s az iránta még csak érdeklődők jobban megismerhetik őt, megtudhatnak valamit élettörténetéről, hogy jobban érthessék mindazt, ami ezután történik majd vele, velük: mert remélik, ICÁ-nál marad, akivel egyszer találkozik.
E cikkben felidézzük, hogyan alakult ICA új ruhája, hogy élőfolyóiratként ne csupán a kitűnő és örök háláját élvező Centrálban, de a neten is könnyedebben kokettálhasson.


2008. január 9.
Címzett: ICA hírlevél
Tárgy: Most vagy..

ICA KERES NŐTUDATÚ MUNKATÁRSAT, AKI HONLAPJÁNAK TECHNIKAI KIVITELEZÉSÉBE, ANYAGÁNAK SZERKESZTÉSÉBE ÉS SZELLEMISÉGÉBE HATÉKONYAN BEILLESZKEDNE.
MOTIVÁLT AJÁNLATODAT MOST KÜLDD EL, VAGY SOHA NEM LESZ HONLAPUNK!


Az alábbi válaszolókat választottuk:

Eperjesi Ági:
Kell, hogy legyen honlapotok. Tkp. azt hittem, van. Nem baj, megcsinálom. Örülnék veletek dolgozni. A mellékletben küldök egy listát a webes és könyves munkáimról.
üdv
Eperjesi Ágnes
www.eperjesi.hu


Farkas Timi:
Sziasztok!
Rendben, akkor küldöm motivált ajánlatomat :)
Szóval szívesen részt vennék egy általatok vázolt honlap készítésében, de nem a technikai szerkesztésben szorgoskodnék, hanem a tartalmi fejlesztésben - szerzőként és/vagy szerkesztőként.
Jelenleg épp egy tanulmányon dolgozom, amely a szappanoperák nőképével foglalkozik, talán ez elegendő információ Nektek arról, hogy a női témák érdekelnek engem, holott senki és semmi nem kötelez arra, hogy ezzel a témával foglalkozzak.
Olvastam sok vonatkozó, nőtudatúnak is nevezhető tanulmányt, egyszerűen mert érdekel a téma, és fontosnak is tartom.
Elküldök a korábban a Népszabadságban publikált írásaim közül néhányat, amelyek valamilyen mód a nőkkel foglalkoznak. Csatolom szakmai életrajzomat.
Azt is gondolom, hogy újságíróként számos olyan kapcsolattal rendelkezem, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy a nő témákat népszerűsítsük, valamint abban is tudom majd kamatoztatni kapcsolataimat, hogy a portál szélesebb körben ismerté válhasson.
Szóval ha mindezek ismeretében szívesen találkoznátok velem, állok elébe.
Várom mielőbbi válaszotokat.

Üdvözlettel,
Farkas Tímea


Györe Gabi:
Kedves Kriszta, Agáta, ICA!
Szerkesztésbe tudok beszállni, ha érdekel ez benneteket, a technikai kivitelezésre nem én vagyok a megfelelő ember, s ha ennek ellenére sem esnék ki a pikszisből, beszéljünk róla, ha van kedvetek!
Györe Gabriella


Marton Róza:
kedves ica,
úgy 10 éve, amikor még azt sem tudták, eszik-e vagy isszák a netet, én csináltam a scripta nevű folyóiratarchívumot, még kisipari módszerekkel (www.c3.hu/scripta), voltam úgy 8-9 éve a beszélő kult. rovatának vezetője egy évet talán, dolgoztam arculattervezőként és bedolgozó szerkesztőként az eduweb rt-nek, amikor még csak e-learninggel foglalkoztak, gondoztam egy-két évig a műsorszolgáltatási alap honlapját is, a portálok és a dinamikus honlapok betörése előtt rengeteg honlapot terveztem, csináltam, mezei html-ben (néhány még megvan, http://lettre.c3.hu, www.patakkonyvek.hu, én csináltam az atlantisz kiadó és a műfordítók régi honlapját is, ezeket mostanában cserélték le dinamikusra), szerkesztője voltam egy soknyelvű irodalmi portálnak ( www.babelmatrix.org), én követtem el tettestárssal (karádi éva) a visitcard nevű soknyelvű irodalmi antológiát, inkluzíve adatbázis-tervezés és arculat, megjelengetett néhány fordításom is, nabokov, william james, harwood, ilyesmik, voltam marketinges a typotex kiadóban, valamikor közben voltam egy évig óvodapszichológus is, és folyamatosan tanítottam pszichológiát felvételizőknek a trefort gimiben, amíg még felvételi tárgy volt, most vagyok beindítandó egy érdekes kis kiadót egy barátommal, akasztott ember még nem voltam, de bevállalnám azt is, érdekes lehet, munkabírásom kitűnő, kult antrop és pszichológia szakra jártam az eltére, a pszichót be is fejeztem, meglehetősen olvasott vagyok, az ikúm majdnem annyi, mint a testmagasságom, folyékonyan tolmácsolok a programozó és a (bölcsész) megrendelő között, jelenleg a drámaírásnak és fordításnak szentelem magam, ami szép reményekkel kecsegtet, de nem lehet álló nap csak írni, megfekszi a lelket, a tudatom (női) vonatkozásában nem nyilatkoznék így a megismeréstudományi szakirány elvégzése után, de ivarszerűleg nő vagyok, perfekcionista és törpekisebbségi, lévén két fiammal, az apjukkal meg egy lökött kankutyával (weimari vizsla!) élek együtt belbudán, ahol 33 éves múltam és szőke vagyok.
azt hiszem, nagy jól járnátok velem, és én is nagyon jól járnék veletek, ha nem kell naponta irodába járnom meg meddő, agymenéses értekezleteken részt vennem. nem szeretek nyüzsögni, a csendes, elmélyült ámokfutás az én terepem. nem szeretek angolul beszélni, csak olvasni. és nem szeretem a pacalt sem.
mit szóltok?


Zsemberi Zsófi:
Drága ICA,
Zsemberi Zsófia vagyok egy nagyon lelkes, nőtudatú figyelőtök. Nagyon szeretnék részt venni, segíteni az internetes honlapotok létrehozásában.
Naponta több órát töltök a számítógép előtt a „munkámból" kifolyólag, ami leginkább a filmjeim megvágásából áll, mivel a Filmművészeti Egyetemre járok, rendező szakra, ezért elég sok programhoz értek. Azt gondolom nem okozna gondot, mind esztétikailag, mind technikailag, mind szellemileg a honlap létrehozása, fenntartása.
Jelenleg sok idővel rendelkezem, így nagyon örülnék, ha csatlakozhatnék legalább e téren az ICA-hoz.

Bár ez egy elég kurta motivációs levél, a lelkesedésem remélem kitűnik a sorok közül.
Ha megfelel, személyesen talán jobb lenne tisztázni, hogy pontosan mit is szeretnétek, mik az elvárásaitok.

Üdvözlettel
zsemberi zsófia


Rónay Gabi, informatikusunk, fotósunk és a technikai gubancok varázslatos gyorsaságú elsimítója pedig Eperjesi Ágival érkezett.


ICA válaszai:

1.
Köszönjük rendkívül vonzó jelentkezésed, Krisztával egyeztetünk és hamarosan válaszolunk!
ICA


2.
Örömmel fogadjuk segítséged honlapunk elkészítéséhez.
Első ismerkedő és feladat-elemző találkozóra invitálunk, négy másik jelentkezővel együtt, ahol reményeink szerint sikerül további együttműködésünk kereteit és technikáját körvonalaznunk.
Ebből az alkalomból szeretettel várunk a Centrál kávéházba. Alábbi időpontok közül reméljük, hogy az egyik alkalmas számodra. Kedd reggel 9 -11, vagy szerda este 5 és 7 között. Ha bármelyik jó, kérlek válaszd a közelebbit! ICA


Aztán jött a nagy találkozás.

Kevesebb mint 3 hónap alatt élményszerű együttműködésbe kerültünk, kialakult ICA, a honlapunk arca és váza, és kicsit jobban megismertük egymást.

Láttuk Ági kiállítását, olvastuk Róza drámáit, hallottunk Zsófi vizsgafilmjeiről, egyeztettük Timivel tapasztalatainkat a szappanoperákról, megismertük Rónay Gabi helytörténeti munkáit a neten és Gygabival megbeszéltük, hogyan is kéne kinéznie egy irodalmi blognak, honlapnak vagy portálnak.

ICA és társai az eddig kialakult szerepek szerint mostantól szerkesztőségként működnek tovább! Hurrá!

Erdős Virág

2008.03.13. 16:24 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat költészet szalon éjszakai állatkert ica vii. évad

"Erdős Virág / az egy amfetamin-származék, / csak az a gáz, / hogy később elég nehéz róla leállni.
Erdős Virág / az egy poszttraumás stressz-szindróma, / olyan, hogy az ember mondjuk / üldögél a tévé előtt, / gondol egyet, / fölpattan, / és olyat tesz, / hogy hu.
Erdős Virág / az egy kamatozó kincstárjegy, / de nekem aztán beszélhetsz, / én elverem az egészet és kész."
Erdős Virág Hazudós meséje Erdős Virág meghatározásaiból a Másmilyen mesék kötetből.
2005. december 15-én az Éjszakai állatkert bemutatóján, 2006. április 27-én a Trauma-centrifugán, s 2008. március 13-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Erdős Virág
az egy dél-budai szólásmondás,
olyan, mint a "bungee jumping",
akkor szokták mondani,
ha nem jut az eszükbe más.

Erdős Virág
az egy természeti katasztrófa,
függőleges,
tizenkét betű.

Erdős Virág
az egy kedvezményes díjcsomag,
már feltéve,
ha arról beszélsz,
amiről akarsz.

Erdős Virág
az egy többfunkciós termékcsalád,
voltaképpen rajtad áll,
hogy mit kezdesz vele.

Erdős Virág
az egy amfetamin-származék,
csak az a gáz,
hogy később elég nehéz róla leállni.

Erdős Virág
az egy poszttraumás stressz-szindróma,
olyan, hogy az ember mondjuk
üldögél a tévé előtt,
gondol egyet,
fölpattan,
és olyat tesz,
hogy hu.

Erdős Virág
az egy kamatozó kincstárjegy,
de nekem aztán beszélhetsz,
én elverem az egészet és kész.

Erdős Virág
az egy free style T-shirt,
bele is van nyomatva, hogy
”NO”.

Erdős Virág
az egy fokozottan védett állat,
akárcsak a Gólyatöcs,
az Ugartyúk,
a Törpesas,
elejtése, befogása,
élőhelyének megzavarása,
fiókáinak, tojásainak gyûjtése
tilos.

Erdős Virág
az a híres-neves hackerkirály,
de nyugi,
már lebukott.

Erdős Virág
az egy ilyen „emberi dolog”.

Erdős Virág
az Allianz Csoport tagja,
úgyhogy bizonyára nem lep meg,
hogy hosszútávon biztonságos jövőt garantál.

Erdős Virág
az egy Tüzes Pokémon.

Erdős Virág
az egy veszedelmes programféreg,
az ember épp csak ráklikkel,
és máris kész a baj.

Erdős Virág
az egy elvadult mutáns,
én nem is értem,
hogy engedik képernyőre az ilyet.

Erdős Virág
az egy úgynevezett extrém sport,
felhajtasz egy szponzort,
aztán nekimész fejjel a falnak.

Erdős Virág
az egy vadonatúj feldolgozás,
csak az a kár,
hogy tele lett nyomva
hipp-hopp elemekkel.

Erdős Virág
ilyen címszó nincs.

Erdős Virág
az egyik leghíresebb magyar író,
de már sajnos meghalt,
vagyis nem halt meg,
csak mindig nagyon későn jár haza.

Erdős Virág
a másik leghíresebb magyar író,
pólókat ír,
szélvédőket,
állítólag ő írta, hogy
„I love Budapest”.

2008. február 28. - Nők elleni koncepciós perek

2008.02.29. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: média ajánló folyóirat szolidaritás kármán irén koncepciós perek varró szilvia vajda éva

 

Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendégei ezen az estén Kármán Irén, Varró Szilvia és Vajda Éva voltak. Az olajszőkítési botrányban nyomozó filmessel és az oknyomozással foglalkozó újságírónőkkel Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén esete is szóba került a hetedik féléve üzemelő Irodalmi Centrifugában.

A nők és a hitelesség kérdése érdekelte a kérdezőket: vajon az újságírók vagy maguk az áladozatok nők elleni koncepciós pereknek látják-e, ekként élték-e meg saját helyzetüket vagy nőtársaik helyzetét. Három különböző eset, három hasonló média- és társadalmi reakció: Zsanett, Malina Hedvig és Kármán Irén estei.

Kármán Irén: karrierista, szerelmes, tettes vagy áldozat? Tettes és áldozat? Sikeres blogger, megvert újságíró? Élményeiből könyvet is írt.

"Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfi hatalmi rendszerek áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritásé. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi" nevében lettek nőiségükben is megalázva." G.A.

Zavarjuk a vizet! - Vizezzük fel az álatlános emberi általánosságát!

Kármán Irénről
Varró Szilviáról
Vajda Éváról
Gordon Agáta: Nők elleni koncepciós perek

 


Gordon Agáta: Női koncepciós perek – Malina Hedvig, Zsanett és Kármán Irén

2008.02.28. 21:00 | luckylany | 1 komment

Címkék: politika folyóirat szolidaritás kármán irén koncepciós perek geréb ágnes gordon agáta fff gender

 

Női koncepciós perek zajlanak, és ha nem vigyázunk, lesznek még itt mártírnők és nővértanúk is. A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát" kreált. Azonban a kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké. Sok nő, nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért.

Én azt képzelem, hogy a befulladt és idiotizálódott bal-jobb szembeállítások helyett várakozás és vákuum nyílik kollektív pszichénkben a nők felé. Erre adott zsigeri válasza a kollektív pszichénk férfi részének a nők lejáratása, mely részben tudattalan, részben nagyon is tervezett-szervezett reakció.
Malina Hedvig Zsanett és Kármán Irén ügyében férfi hatalmi rendszerekkel (politika, rendőrség, maffia) kerülnek szembe a nők és férfi hatalmi rendszerek (jogi, orvosi, szakértői) vizsgálják tetteiket. E rendszerek senkit nem engednek a maguk közelébe, aki tud nőül: e koncepciós perekben női-gender szempontok és érvek meg sem jelenhetnek.

A vizsgálati időszak során az áldozatokból vádlottak lettek, mintha kémek lepleződtek volna le. Ezek a nők a többszörös és kibogozhatatlanul összefonódott férfiuralom áldozatai, vagy mondhatnám úgy is, hogy a férfiszolidaritás áldozatai. És ezzel szemben nem létezik, vagy csak nyomokban létezik a női szolidaritás, amely védhetné őket, hiszen az „általános emberi" nevében lettek nőiségükben is megalázva.
Messzebbről tekintve a három esetre, a három áldozatból a média három „kurvát" kreált. Malina Hedviget megverték: biztos rossz helyen járt. Zsanett több mindenkivel szexelt, mint gondolnánk. Kármán Irént a férje is verte. Az áldozatok sommás megítélése mindezeket a „kurvaság" kategóriájába tartozónak véli, amin nincs mit védeni.

Azonban − anélkül, hogy a sommás megítéléssel egyetértenék, ám a fogalmi keretek tisztázása érdekében ezt lenne a legfontosabb megértenie a vádaskodó férfiprincípiumnak −, a kurvákat is ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint a férfiakat. Az ártatlanság vélelme, érzéseik realitásának elismerése, a szolidaritáshoz való jog, a testi épséghez való jog és más alap- vagy levezetett jogok érvényesek rájuk is. A kurvák bántalmazása ugyanúgy büntetendő, mint a férfiaké.

Érdemes még egy kicsit messzebbről néznünk ezeket az eseteket. Ha így teszünk, a három példához még hozzátehetjük Geréb Ágnes, nemzeti bábánk esetét, vagy Simek Kittiét, aki az otthonkínzás áldozataként lett abuzáló nevelőapja gyilkosa, és Molnár Andreáét, aki a haszonelvű férfiterror áldozataként lett öngyilkos szépségkirálynő.

Lehangoló magyar női kilátások.

Abban látom a kiút lehetőségét, csak ott látom megcsillanni a reményt, hogy sok nő érzi és gondolja ugyanezt: nagyon sokan szeretnék elmondani saját tapasztalataikat, de szűkös és kevés a női tér, ahol megszólalhatunk, sok bennünk az öngyűlölet és nőgyűlölet, ami ritkán engedi, hogy összefogjunk magunkért. Nő a feszültség, jogosak a sérelmek, s jól érezhető, hogy a „rendes nők" sincsenek biztonságban. A nők felháborodása emelgetné a média fazekának a fedelét, de ezt a fedőt erős kezek nyomják vissza.

Szinte csoda és kevés ember számára észlelhető, ha egymást erősítő, egymásra rímelő női írások is jelennek meg emberi jogainkról. Jó volna, ha ehhez sokan csatlakoznának, ha sokan észrevehetnék, hogy körvonalazódik egy szolidáris női platform, amely nem tűr némán tovább, és amit nem támadni, hanem támogatni kell.

(Az illusztráció Jan Saudek cseh fotós egyik képe.)

Meghívó az estre

 


Kármán Irén

2008.02.28. 17:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: média film folyóirat trauma szalon

Újságíró, anya, feleség, dokumentumfilm rendező, szerkesztő. Ő az Olajos.

Az olajszőkítés szerinte a rendszerváltás krimije volt. Olyannyira zavarja, hogy szerény becslések szerint is az államkasszából az olajozás során elsíbolt összeg 3000 milliárd forintra rúg, hogy oknyomozásba fogott. Kutatási alapján előbb 2006-ban egy riportkönyvet - Szemben a maffiával – Papa nyomoz - jelentet meg, majd rögvest ezután, 2007-ben a Szemben a maffiával, avagy olajozott viszonyok címmel dokumentumfilmet. Az olajügyekről blogol.

Aztán 2007. június 22-e megváltoztatja az életét, gondolkodásmódját, kizökken álmodozásából. Mert azon a nyári estén a Duna partján ismeretlenek megverik. Úgy véli, megveretése és „olajos” munkássága közt szoros az összefüggés. Bizonyítékot azonban a rendőrség aligha talál. Talán nem is keres igazán. Ezért megírja A Kármán-ügy: titkok és gyanúk (2007) című könyvét. Most az olajügyek 85 évre titkosított dokumentumainak nyilvánosságra hozásáért küzd.
(G.A.)

Meghívó az estre

Áthangszerelt tapasztalatok: Lévai Katalin

2008.01.25. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: politika regény folyóirat lévai katalin

Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége az Irodalmi Centrifugában Lévai Katalin. Az esten Palya Bea énekel és Szalay Kriszta olvas fel. A perfekcionista nő, a hivatásos politikus, és az író. Többes identitás – áthangszerelt tapasztalatok.
„Szemléletét a Táncrend nélkül című kötete hozza közel. Üde helyzetképek és tűnődések itthonról, az eu-parlamentből, élményekről, voltaképp írói témáit és motívumait vázolja fel.
A könyv felajzotta a szenvedélyeket: jellemzően a borítója miatt, amely a szerző két arcképét is hordozza. Ez a hangulat Lévai első regényének fogadtatását is elkísérte.
A Párnakönyv – borítóján ugyancsak a szerzővel -, okozott némi félreértést: a szép politikusnő pikáns kalandjaiként olvasták, és egy rendszerváltás-kori női értelmiségi karriert kaptak, a maga önfeledt és küzdelmes pillanataival.
A Vörös Szőnyeg Lévai második regénye. Színésznős szerelmi történet, politikus szeretővel és plátói meleg rendezővel sokszögben. Közben képek és emlékek színházról, testről, politikáról, magányról és sikerről.”

Regresszió és katarzis - Lévai Katalin könyveiről

2008.01.24. 19:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: politika regény folyóirat lévai katalin könyvtár recenzió gordon agáta fff gender

 

Izgalmas látni egy szerző folyamatát a szövegeiben, ahogyan küzd az identitásáért: önismeretért vagy elrejtőzésért. Néha a küzdelem nagyobb, néha a mű, de lélektani értelemben nyilván éppen megfelelnek egymásnak.
Lévai Katalin személyes- és sorstémája a nemek közötti és esélyegyenlőség, eddigi köteteiben ezeket tudományosan és egzisztenciálisan dolgozta fel. - Gordon Agáta írása Lévai Katalin könyveiről.

A nő szerint a világ: Annak a gondolatrendszernek tudományos szintézise, amelyet a Lévai nőként, politikusként és társadalomkutatóként következetesen képvisel. A legjobb szakirodalmak átfogó elemzése és összegzése ez a kötet. Lendületesen átvezet a feminista irodalmak dzsungelén, mindig jól tarja az irányt, ami túlmutat a hagyományos feminizmusokon. Ezeknek a teóriáknak a társadalmi egyenlőtlenségek kiigazítása, a nemek közötti együttműködés finomhangolása a célja. Alapmű például az esszé, amelyben Lévai háromszáz női önéletírás elemez, amelyeket egy pályázatra küldtek be szerzőik. Összegezve ezeknek a vallomásoknak a tanulságait, talán elsőként vázolja fel azt a férfi- és nőképet, amely a megélt sorsokból tapasztalható, ám köszönőviszonyban sincs azzal, amilyennek közös képzeletünkben ismerjük.
Szórakoztató interdiszciplináris táplálék azoknak, akik a saját bőrükön tanulták meg, hogy ezek az eszmék ma még csak tankönyvekben élnek nálunk. Lévai Katalin Ferge-tanítvány, széles látókörrel, önálló szemlélettel és hiteles elkötelezettséggel közvetítő a gendertudatos gondolkodás alapanyagait.

Pillangóhatás: Gazdag leves, különleges hozzávalókból. Esszéista publicisztika, az előző kötetben összeállított nő- és gendertudományos szintézis alkalmazása. Azt hiszem, példátlan a magyar sajtóban ez a hangvétel és tematika, jó így összerendezve olvasni. Feltűnő a szerző következetessége, amellyel éveken keresztül képvisel olyan erősödő társadalmi trendeket, amely nálunk még tudatosság alatt léteznek.
Fontos megfigyelések, kutatások, alapvetések. Átvezető motívumok a múltba és személyesbe. Kézcsókok. Női sorsok. Rengeteg adalék nemzeti önismeretünkhöz, mentális állapotaink feltérképezése.
A címbeli pillangó ma az átváltozás motívuma, a kibomlásé, sokat gondolunk a lepkék születésre, a báb-álca-szárny átváltozásra, amely olyan vonzó életpályának tűnik. Persze női szinonima és tudományos metafora is.

Táncrend nélkül: Nemes párlat. Nálunk szokatlan gondolatkörön és egy nagyívű pálya tapasztalatain átszűrt finom megfigyelések, mintázatok, jövőkép és elmélkedés. Szabadon asszociál, könnyedén személyes, inspirált. Nagyon női szövegek: párhuzamosan gondolkodva összehasonlítanak és elemeznek.
Sok sajátélmény sajátosan jellemző amnéziával: a keleteurópai kényszerintegráció évtizedeinek könnyű feledése, a megelőző korszak emlékeinek felerősödése. Ez a generációs ugrás visszafelé ma gyakori az emlékező szövegekben, a múlt rendszer vasfüggönye a történelmi önazonosságainkat is eltakarta. Most mondhatjuk el, hogy szüleink milyen hozott és szerzett családi ideákkal próbáltak egy szocializmus-túlélő nemzedéket kinevelni. Most mondhatjuk el a múlt rendszerben a közös tudattalanunkba szorított családi titkainkat.
Lévai családi motivációiról is képet kapunk, arról, hogy volt esélyegyenlőségi miniszterünk olyan családban nőtt fel, ahol az anya egy feltörekvő család első diplomása, akkor, amikor diplomás nők még az országban is alig léteznek. Nagyobb utat járt be mint én, mondta Lévai az esten, és érteni kezdjük, hogy miért tartja méltónak a nőket az esélyegyenlőségre, és azt, hogy ez személyes- és sorstémája is. Egy kompetens nőt ismerünk meg a kötetből, aki a küldetésről, a politikáról, a szolidaritásról, a gendertudatos működésről mesél.
A hazai klímában kivételes, ha élhető jövőképe is van egy szerzőnek. Lévai reális, nagyléptékű, tudományos és mentális jövőképet vázol fel, ami egy karnyújtásnyira látszik lenni, biztató közelségben. Nos, a szövegek szépségéhez tartozik, hogy neki elhiszem, hogy ő már látja, és arrafelé terel engem is.

Lévai Katalin személyes- és sorstémáját eddigi köteteiben tudományosan és egzisztenciálisan dolgozta fel. Úgy tűnik, elérkezettnek látta az időt, hogy érzelmileg és mentálisan is újra vizsgálja ezeket.

Párnakönyv: Szenvedélyregény. Terápiás írás. Pikáns saláta. Radikálisan beszűkíti a nézőpontját, tipikusan női teret alkot, érzelmekre fókuszál: szerelem-függőség-féltékenység-szakítás. Nagyon fontos elemei a női sorsnak, a „női magántörténelem” kötelező számai.
Gesztus ez a szembenézés a saját múlttal, saját mentális készségeinkkel és érzelmi klímánkkal, különösen egy átmeneti időszak ismert politikusától.
A szerző eddigre tudományos és politikai karrierjében eljutott oda, ahová európai nő eljuthat: elismert tanítvány és tanár, volt miniszter, ma euparlamenti képviselő, fiatal nagymama, szenior szépségkirálynő, regényének borítójáról fiatalkori önképe mosolyog.
Világos, hogy ez a jelenség nem mindennapi, és jellemző, hogy rosszul toleráljuk az átlagostól eltérő teljesítményeket. Természetesen iszonyú igazságtalanságnak érzzük, hogy most még szépíró is, a szálak összeérnek és esélyeit az egyenlő helyett megsokszorozzák, különösen nagy igazságtalanság, ha mi nem ilyenek vagyunk, és nem leszünk köztársasági elnök.
Én azért őszintén tudok örülni annak, ha valaki nőként érvényesül a tudományban, politikában, irodalomban. Annak is, ha szép.

 


Báriséj - Palya Bea és Grofo

2008.01.23. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: film mozi folyóirat gender bódis kriszta ica vii. évad

Bódis Kriszta Báriséj (Nagylány) című filmjének bemutatóján a Művész moziban énekelt együtt a film zenéjét adó Grofo és Palya Bea. A filmbemutatóról bővebben a Folyóirat rovatban olvashatnak.



2008. január 22. - Bódis Kriszta: Báriséj (bemutató)

2008.01.23. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: ajánló film folyóirat gender palya bea cigányság amerikai irodalom szalon bódis kriszta ica vii. évad

"Ami a Báriséj-ben újszerű, az a nő-szempontúság. Elsősorban a nők felől, nők segítségével látunk rá a nőkkel kapcsolatos szabályokra, szerepekre, a szerepekbe való illeszkedés mértékére, sikerességére, vagy éppen nehézségére."
Bódis Kriszta: Báriséj (Nagylány) című új, negyven perces dokumentumfilmjét mutatták be a szereplők részvételével a Művész Mozi Bunuel termében január 22-én.

Az eseményen Palya Bea és Gróf (Szolnok) énekeltek, a beszélgetést Bódis Kriszta vezette.

A filmet Gózon Francisco, Vizkelety Márton és Takács Mária fényképezték, a vágó Gyimesi László volt, az asszisztens Tóth Bernadett. A film producere Hollósi G. Zsuzsanna és a Filmplus volt.


"A férfi más, mint a nő." "Egy férfi több mindent megengedhet magának, egy nő semmit sem." – mondják a békési oláh cigány közösség tagjai. Megyőződésük, hogy a tradíciók, tartják össze, tartják fenn a közösséget.
"A nagylány (báriséj): Érett Nő. A cigány hagyományok szerint nagylánynak lenni fordulópont.
Ez a gender-dokumentumfilm a nemi szerepek felől, (közvetlenül az érintettek által) vet újabb pillantást egy (általam igen régóta filmezett) békési oláh cigány csoport (lovárik és másárok) társadalmi törvényeire.


A Báriséj egy nagyobb sorozat részeként, (melynek első fejezete az Amari kris volt) a sokszínű, ám közös gyökerű cigány kultúrán keresztül kívánja érzékeltetni azokat az emberi törvényszerűségeket, működéseket, gondolkodásformákat, melyek a kultúrák közötti egyenrangúság lényegére világítanak: arra az általános emberi törekvésre, hogy mindannyian igyekszünk berendezni, értelmezni, végső soron élhetővé tenni a világot, ahova születtünk.
Ami a Báriséj-ben újszerű, az a nő-szempontúság. Elsősorban a nők felől, nők segítségével látunk rá a nőkkel kapcsolatos szabályokra, szerepekre, a szerepekbe való illeszkedés mértékére, sikerességére, vagy éppen nehézségére.


A filmben három lány (és anyáik) közösségi létnek alárendelt individualitása épp hogy csak áttűnik a békési oláh cigány társadalmat fenntartó ősi kultúra szövetén, igen, épp csak annyira, hogy megsejthessük (vagy felidézzük) hány féle változatban- és mit jelent társadalmi szerepként Nőnek lenni.
Minden társadalomban közmegegyezésen és az erre alapuló szocializáción múlik, hogy nőként és férfiként milyen szerepeket tölthetünk be. Ennek bemutatása, összehasonlítása önmagában érdekes.
De hogy is van ez pontosan az oláh cigány kultúrkörben? Mit tudunk mi nem cigányok azokról a szokásokról, amelyek itt most a társadalmi nemek aspektusából tárulnak elénk? Tisztességről, esküről, kéretésről, tiszteletről, szerelemről, szöktetésről?" (Bódis Kriszta)

Ágens

2007.11.29. 17:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: opera zene folyóirat költészet szalon

27 éves korában kezdett el énekelni.

2000-től foglalkozik színházújító kísérletekkel. Alkotótársaival, főként Gergye Krisztián táncos-koreográfussal és Tasnádi József képzőművésszel közösen a zene, a kortárs tánc valamint a látvány tökéletes egységét keresi.

'Ágens - így nevezik, így hívja magát, így is tanultuk meg az elmúlt évek alatt. Egy nő, akinek természet alatti hangja van, biztosan megszámolta már valaki, hány oktáv, és úgy jár-kel a zene és opera irodalomban, ahogy csak kedve tartja. Na, úgy nem. Mert nem a kedve tartja, hanem a mondanivalója. Ebben a világban, ahol a koncepció megléte gyanús, ahol nem szokás mondani valamit, hanem inkább formába önteni szokás, ott bizony megbízhatatlan művészeti elem az, aki magasról tesz a szokásokra, az elvárásokra, és saját törvényéhez szabja a magas művészeti alkotásokat. Öntörvényéhez - mondhatnánk, de csak az tudja ezt tenni, akinek van. Öntörvénye. Magára szabott világa. Mihez tartása.Ágens- nem írható bele az általunk már megismert formákba. Kitalálta, vagy éppen megtalálta magát.' Sándor Erzsi - Petőfi Rádió, 2006. nov.

Kúrós versek címmel jelent meg kötete a Barrus Kiadónál.
"A mintegy kilencven oldalas vékony fekete kötet üt. Négy, ötszöri átolvasásra is sugárzó szövegeket olvashatok. A kötet gerince azonban már nem bír ki ennyi forgatást, s mint egy ébenfekete pasziánsz csomagból húzom elő az egyes lapokat, rajtuk a fehér betűk, jelek sokasága, konstellációk, fordulópontok, sorsdiagramok. Mintha a versek térnének át olvasás közben egy újabb formába, és lesz belőlük egy külön kereteztethető kép, vagy egy lapokból variálható regény, de talán legjobban egy kortárs librettó." Kurdy Fehér János / Élet és Irodalom, 2007. július 27.
Ágens Honlapja

Esti iskolában Bán Zsófiával

2007.11.12. 19:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: műhely folyóirat gender könyvtár amerikai irodalom bódis kriszta bán zsófia gordon agáta

„...ha valaki megír egy könyvet, amelyet olvasnak, akkor az bizonyos értelemben hatalmi pozíció. Az egész koncepció nem működne, ha nem arról szólna a dolog, hogy a saját beszélő pozíciómat is aláásom. A végén persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi marad...”
2007. november 8-án Bán Zsófia volt az Irodalmi Centrifuga vendége Esti iskola című könyvének megjelenése kapcsán. Az esten elhangzott beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.


G.A.: - Az Esti iskola mintha küldetés volna számodra. Hiszen az első igazán jelentős megszólalásod a Mindentudás Egyetemén volt néhány éve, amikor is azt mondtad: ismersz olyan embereket, akik ismernek olyanokat, akik tudnak arról, hogy létezik női irodalom és női írók. Ez a kijelentésed tiszteletet, tekintélyt, népszerűséget hozott neked, és az ország is megtudhatta, hogy létezik női irodalom és női írók. Majd megjelent az Esti iskola című könyved, amivel folytattad a tanító és ismeretterjesztő tevékenységedet. És ha arra gondolok, hogy az Irodalmi Centrifuga kiket hívott meg az idén, Bitó Lászlót, Bánki Évát, és most téged, Bán Zsófit, és hogy miféle műveik jelentek meg ebben az évben, akkor fontos összefüggéseket látok köztük, köztetek. Zsófi, te tudsz arról, hogy beilleszkedsz a magyar irodalom élő folyamába?

B. Zs.: - A beilleszkedésről mit sem tudok, viszont izgatottan várom, hogy te mit gondolsz erről. Én maximum beilleszkedtem ide közétek az asztal mögé.

G. A: - Az irodalom, így a női irodalom is egy folyamat, amiben minden megjelent mű valamilyen szerepet tölt be és kapcsolódik a többihez. Amikor azt mondom, Bitó, Bánki, Bán, akkor ők a következőképpen kapcsolódnak egymáshoz: Bánki Éva Magyar Dekameronja egy befogadó mű, pontosan követi Boccació Dekameronjának a szerkezetét, viszont nőszempontú átiratokat közöl. A te Esti iskolád szintén befogadó értelmű. Vagyis két hasonló törekvés jelent meg 2007-ben a mi női irodalmunkban. Szövegszerűen és a nőszempontú átírásban, a lelki rezdülésekben is tetten érhető a hasonlóság. Plusz mindketten külön fejezetet szenteltek a valószínűségszámításnak. Ennek kell, hogy oka legyen. Bitó László pedig október 23-án jelentette meg a Technopuccs című könyvét, és a te Esti iskoládban van egy olyan novella, amelyik nagyon hasonlít erre a könyvre. Arról szól, hogy egy dél-amerikai hangulatú kis országban miféle kis puccsok, morálisan nehezen értelmezhető tettek történek meg.

B.Zs: - Saját csapdámba estem nyakig, és most ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet nem írok olyat, ami összefüggésbe hozható iskolával, tanítással, mert állandóan a fejemre olvassák. Természetesen nem meglepő, ha ez olyasvalakivel fordul elő, mint én, aki civilben tanít. De egy bizonyos ponton túl inkább zavaró, mintsem segíti a könyvet vagy engem.

B.K: - Írtál egy tankönyvet tankönyvi fordulatokkal, hiszen minden novella után van egy kis instrukció, például fejtsd ki saját szavaiddal, vagy érvelj mellette vagy ellene. Vagyis kitalálsz egy formát, ami népszerűvé válik…

B.Zs.: - Egészen pontosan: nem én találtam ki a formát, mert bárki, aki járt általános iskolába, találkozott ezzel a formával. Parazita módon rászívtam magam erre a formára. Abban valóban igazad van, hogy van itt valami, amit inkább a nők kezdenek el megint – nem most lett feltalálva az a módszer, hogy létező szöveget lehet dekonstruálni, átírni, vagy arra ráépülni -, és nyilván van annak oka, hogy többnyire nők hódolnak ennek. A valószínűségszámítás törvényei szerint ennek be kellett következnie. Úgy tűnik, mindenki a kultúrába mélyen beágyazott szövegeket, kultúra-fragmentumokat próbál a maga képére – adott esetben a maga női képére – formálni. Többnyire arról van szó, hogy azokat a bizonyos nagy narratívákat, amiket az irodalomelmélet aposztrofál, vagyis a hagyományosan elmesélt történeteket – és most nemcsak az irodalomról van szó, hanem a történelemről és a kultúrtörténelemről is – megpróbálják más szemszögből elmesélni vagy megragadni. Adott esetben ez női szemszög. Vagyis egyfajta alternatív történetmesélés zajlik, de nem ellenbeszéd.

G.A: - Pontosan így van. És egészen meglepő, hogy mennyire jól lehet olvasni a te történeteidet női szempontból. Amit... igazából nem is tudom, hogy kritikaként hoztam-e, az egy idézet az egyik novelládból: „A túl sok információ lehullik, mint kabátzsebben a kavicsok, meg lehet tőle fulladni. Torkunkon akad az információ, mint ebédelőnek a halszálka, ami egy helyesen kivitelezett hely, mint manőver hatására, hirtelen kirepül a garatból, vissza a szabad levegőbe. Csak egy sima hopp.” Azt gondolom, hogy itt is megtörténik az, ami a legtöbb novellában: valami átkattan az agyunkban, és elkezdünk mást látni ugyanabban a szövegben. Éppolyan, mint az ezoterikus hittérők energetizáló, magnetizáló dolgai, amelyek arra jók, hogy másképp fogjuk fel a dolgokat. Ugyanezt csinálják a te történeteid is. Viszont nem tudom, hogy mennyire lehet alapos előismeretek nélkül olvasni a szövegeidet. Még valami: a könyv egy anti-iskola, felforgatásról, ellehetetlenülésről, összezavarásról, elbizonytalanodásról szól. Nem tudom, nem kellett volna-e konkrétan levonni a novellák tanulságait a szövegekben. Olvasás után azt éreztem, bizonytalan vagyok abban, mit is vonjak le belőlük.

B.K: - Egyfajta tudás paródiája a tankönyvparódián belül?

B.Zs.: - Nem egyfajta tudás paródiájáról, hanem inkább a tudás elsajátításának paródiájáról, vagy ha úgy tetszik, egyfajta tanításmód paródiájáról van szó, amely hierarchikus, strukturált, és hatalmi pozícióból megfellebbezhetetlenek látszik. Arról van szó, hogy legyen tere, helye a bizonytalanságnak. Nem baj, ha nem mindig tudja az olvasó, hogy a szövegben miről van szó. Elég éreznie, hogy utalás történik valamire. Ha az olvasónak van kedve, utánanéz, ha nincs, akkor nem. Ideális esetben – azt remélem -, nem baj, hogy nincsenek feltárva ezek a fehér foltok.

B.K: - Elég bátor kísérletnek tartom, mert – leegyszerűsítve – az történik, hogy készítesz egy nőszempontú, alternatív átiratot különböző toposzokról, tudás-fragmentumokról, és közben saját magadat is kinyitod, megkérdőjelezed, és lehetőséget adsz arra, hogy ezt is egyfajta útnak tekintsük. Érzed a könyv megjelenése óta, hogy ez a fajta demokratikus szemlélet megmutatkozik az olvasóid előtt?

B.Zs.: - Hol igen, hol nem. Elég sokféle olvasata született a könyvnek, több olyan, ami nem feltétlenül egyezik az én szándékaimmal. De a könyv beszéljen magáért. Az egész koncepció nem működne, ha nem arról szólna a dolog, hogy a saját beszélő pozíciómat is aláásom. Különben honnan venném a bátorságot, hogy kritizáljam a másik hatalmi pozíciót, ami mindig a beszélő pozíciója, és aki olyan helyzetbe kerül, hogy hallgatják. Márpedig ha valaki megír egy könyvet, amelyet olvasnak, akkor az bizonyos értelemben hatalmi pozíció. A végén persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi marad…

B.K.: - Mindig van lehetőség aláásni és átírni. Ez fontos lehetőség. De ritkán használjuk a bizonytalanságot, mint talajt.

B.Zs.: - A bizonytalanság többször is visszaköszön a kritikákban, sokszor szemrehányásként, hogy miért van többféle hang, miért van elbizonytalanítva a narráció azzal, hogy mindig más és más szólal meg, mindig más és más hangon. Ettől az olvasó elbizonytalanodik, mert nem vezeti kézen fogva egy felismerhető narrátor. Azt remélem, ez is egy jegy, olyan, ami által felismerhetővé válik a könyv. Vagy nevezhető stílusnak is, mert ha jól belegondolunk, egységes stílusban van számon kérve, hogy „miért nem ez van”.

B.K.: - Nem hagyományos stílus.

B.Zs.: - De mi a hagyományos stílus? Ami homogén? Ami egynemű?

G.A.: - Ami megadja a saját értelmezési kódjait.

B.K.: - Ez a könyv is megadja. De mi a könyv koncepciója? Hogyan született? Mert a borító is érdekes.

B.Zs.: - A könyv designját Eperjesi Ági készítette. Ki lehet nyitni a borítót. A koncepció az volt: áliskolai olvasókönyvet hozzunk létre, amely nagyon hasonlít azokra az olvasókönyvekre, amelyekkel annak idején találkoztunk. De azokkal ellentétben itt a képek nem illusztrációk, alig van rájuk utalás a szövegekben. A könyv képi világa többféle alternatív történetet futtat. A borítón azok a képek színesek, amelyek a könyvben a szövegek mellett kétoldalanként négy-négy kockában is megjelennek, illetve néha üres egy-egy kocka, mintegy arra felhívva az olvasó figyelmét, hogy helyezzen oda - afféle iskolai interaktivitás keretében - egy képet, olyat, amit ott látna. A vizuális játék is arra hívja az olvasót, hogy vegyen részt a történet megkonstruálásában.

B.K.: - A képek honnan vannak?

B. Zs.: - Kettő kivételével – az egyiken én, a másikon a lányom van – az internetről vannak a képek. Tehát „közismertek”, bárki megnézheti őket. Ugyanúgy, mint bárki, aki ebben a kultúrában mozog, találkozhat azokkal a történetekkel, amelyek a könyvben vannak.

G. A.: - A Hol van anya? a könyv első novellája, anya-lánya viszonyról szól. Amikor a rengeteg „hol van anyá”-t olvastam, úgy éreztem, van abban valami gyermeki és kereső. De szétziláltál mindenféle kapaszkodási pontot, az anya, sok egyéb mellett, apát is jelent a szövegben. Ez megkönnyíti a következő novellák befogadását.

B. Zs.: - Nem tudom, mennyiben könnyíti meg. Ugyanakkor volt egy hiányérzetem, amikor ezt a novellát írtam. Az nevezetesen, hogy a magyar irodalomban túlnyomó többségben apa-fiú történeteket olvashatunk. Az ember lányában megfogalmazódik a kérdés: hova tűntek az anya-lánya történetek az irodalomból.



B.K: - A Hol van anya? az első novellád. Föltárja azt a hiányt, amit az átiratokkal lehet betölteni. Másrészt a személyes hiány megjelenítéséhez nem a személyes vonalat választod, ami jellemző a nőirodalomra, hanem egyfajta hiány nyelven, kereső nyelven írod meg, ebben is viszed a bizonytalan vonalat. Amikor megírtad, tudtad a kötet koncepcióját, és azt, mik lesznek azok a hiányok, amikre keresel, hogy a saját irodalmi nyelved megtaláld?

B.Zs.: - Nem volt ennyire koncepciózus a könyv írása. Négy-öt darab volt belőle, amikor felmerült, össze lehetne vagy kellene őket kapcsolni. A novellák mintha maguktól reflektáltak volna egymásra. Nagyjából a szövegek „kérték”, hogy valamilyen keret segítségével legyenek egybefogva. Ez lett az áltankönyvi keret, és ekkor született az ötlet, hogy az egyes novellákat bizonyos tantárgyakhoz rendeljem, és hogy a szövegek végén legyenek ironikus vagy kevésbé ironikus kérdések.

G.A.: - A Hol van anya? a földrajz-történelem csoportba tartozik. Próbáltam az Esti iskola anyagát magamévá tenni, amikor is eljutottam a francia óráig, ahol Gustave és Maxime történetéről hallhatunk, és amely izgalmas átirata Flaubert és du Camp utazásának. Flaubert nem sokkal az utazás után megírja a Bovaryné című regényét, amelyről még ma is azt tartjuk, megmutatja, milyen a nő. Viszont ha elolvassuk a te könyvedet, elbizonytalanodunk, hogy mit, kit is mutat be Flaubert a Bovarynéban. Flaubert-t látjuk Bovaryné tükrében, vagy Bovarynét Flaubert-ében? Lassan elkezdjük mind a kettőt látni.

B. Zs.: - Alighanem Flaubert is azokról a hiányokról beszél a maga módján, amelyek az ő életében felmerültek, és amelyeket ő hiánynak érzett az irodalomban. Az én novellámban a meg nem történt dolgokról van szó, amelyek meg is történhettek volna. A Bovarynénak is van egy ilyen olvasata: mi van a meg nem élt életekkel, és azok miket produkálnak azzal az élettel, amit az ember végül megél.

G.A.: - Az a benyomásom a könyved alapján, hogy Flaubert megelőzi Freudot. Flaubert megírja a női hisztériát. Mivel ma már sokkal többet tudunk a női hisztériáról a nagy férfi felfedezőknek köszönhetően, a te könyved alapján Flaubert művéből azt is megtudjuk, milyen a férfi hisztéria. Érdekes, hogy az 1800-as évek végén és az 1900-as években folyamatosan kutatták a nőt a férfi pszichológusok, pszichiáterek mint számukra érthetetlen jelenséget. A XXI. századra jutottunk el oda, hogy felfedezzük a férfi hisztériát. És ezt te ki is mondod a novelládban.
Viszont a fizika-biológia tantárgyakról még nem beszéltünk. Az ide tartozó novellának a címe A Mantegna-madonna ledobja magát. Meglepő volt, hogy amikor szétküldtem a mai beszélgetésre a meghívót, amelyben ebből a novelládból idéztem, akkor a nőtárs levelezőlistán megjelentek olyan reagálások, hogy már megint 3 betűs szavakat írnak a nők: szar. Ez azzal kezdődik: „amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni is lehet, de beszélni is. Amikor torkon kéne ragadni a szart, akkor megint csak azt mondják nekünk, hogy arról hallgatni kell.” Férfi írók esetében lehet, hogy ez így van, de női írók esetében arról is beszélni kell, amiről hallgatnak. Szóval a levelezőlistán az a bizonyos 3 betűs szó kis felfordulást keltett.

B.Zs.: - Erről beszéltem, amikor a hatalmi pozícióról beszéltem, és ettől próbálnék fejvesztve menekülni.

G.A.: - A Mantegna-madonna mindenesetre misztikus-spirituális szövegnek tűnik, leleplezed az áltudományosságot, de az írásod családmodell is egyben. A bibliai családmodellről tudjuk, hogy mit tartalmaz: egy anyát, aki lányanya és kiszolgáltatott, és van egy gyermeke, aki értelemszerűen törvénytelen, de vallásalapító lesz belőle. Kiderül azonban a szövegedből, hogy nagyon nehéz út vezet odáig, amíg Madonnának kisdede lesz.

B.Zs.: - Igen, lehet bibliai családmodellről beszélni, de egyszerűen csak alternatív családmodellről, vagy a gyermek fogantatásának alternatív módszereiről, mert az írásnak az a teljes címe: A Mantegna-madonna ledobja magát, a műfaji megjelölése pedig: gyermekváró népdal.

G.A.: - A szomorú Madonna a szomorú kisdeddel – itt mi az, amiről nem lehet beszélni?

B.Zs.: - Ha a bibliai történetnél maradunk, akkor Mária helyzetéről nincs szó, arról, amin ő keresztül ment. A fókuszpont sohasem ő, hanem a kis Jézus. De nyilván nem véletlen az sem, hogy a Mária-ábrázolásokon mindig van valami szomorúság. Ez nemcsak az egész történet bibliai misztériumából ered, hanem egy nagyon is konkrét nő nagyon is konkrét élményéből.

G.A.: - Én is azt gondolom, hogy amiről nem lehet beszélni, arról kellene. De vajon te beszélsz-e ezekről? Kimondod-e? Hosszan tűnődöm ezen, miközben olvaslak. Kriszta! Te hogy vagy ezzel?

B.K.: - Kibújok a kérdés alól. A hallgatni-beszélni problematika az irodalom problémája, de ma már tudom, a tudományé is. Azért lettem író, mert pszichológusként rájöttem, ha adódik egy probléma, és választ akarunk rá adni, akkor a oly mértékben kell lepusztítani a kísérletet, hogy nem arra az árnyalt problémára kapok választ, amire eredetileg kerestem. Ezért azt gondoltam, mi más volna a megoldás, mint a művészet. Két műfajban is próbálkozom, mindkettőben a beszélni és a hallgatni határáig vagyok képes eljutni. Ha mégis van hasadék, amit egy-egy megvilágosodott pillanatban átélünk, akkor kizuhanunk a nagy büdös semmibe.

B.Zs.: - Egyfelől az irodalom, az elbeszélhetőség problémájáról van szó, másfelől nagyon is konkrétan a női testtel történő vagy nem történő dolgokról. Mindez kézzel fogható hiány a mi irodalmunkban. Az én novellámban a fogantatás problémájáról is szó van. Egy nő teherbe szeretne esni, de nem tud, és próbálja – adott esetben a tudomány segítségével, hiszen erre manapság bőven van lehetőség – magát helyzetbe hozni. Ez olyan élmény, amiről ritkán lehet olvasni, de ritkán lehet hallani is, hiszen az érintett nők erről nem szeretnek beszélni.

B.K: - Egyszerre kulturális tabu, nem is beszélve a férfi kiiktatásáról. Főleg egy olyan világban nem, amelyben a férfi azzal alapozza meg magát, hogy nemz.

G.A.: - De a férfi az által is meghatározza magát, hogy a világ teremtett. Ha nőiben gondolkodunk, akkor a világ nem teremtett, hanem született, és a nemzésnél a szülés, a fogantatás, a megtermékenyülés sokkal fontosabb. Ha a darwinizmusra, az evolúciós elméleteke gondolunk, akkor egészen egyszerűen elnőiesítjük a világot: szülésről, születésről beszélünk, és helyére kerülnek a dolgok. Amikor nemzésről és teremtésről beszélünk, akkor a férfi oldalról van szó. Az Esti iskola megfogalmazza azt is, hogy bizony van női oldal, még ha ennek kevesebb dokumentumát láttuk is eddig. Ez legalább akkora oldala a létezésnek, mint a férfi oldal. Sőt, szerintem az egyetlen.

Bán Zsófiáról további információk olvashatóak a SZALON rovatban.

Bán Zsófia

2007.11.08. 19:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: regény folyóirat amerikai irodalom szalon éjszakai állatkert bán zsófia


Író, esztéta, irodalomtörténész. Egy amerikáner, aki kijárta az esti iskolát, s talán majd minket is megtanít.

'"Bovaryné én vagyok" - mondta Gustave Flaubert. Ha egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk ezt a szállóigévé vált kijelentést, akkor elgondolkodhatunk az irodalmi alak, a valóságos én és a szerzőség kölcsönös viszonyairól, és azzal a talán szokatlan kérdéssel is szembetalálkozunk, hogy mi köze van az irodalmi szövegeknek a nemi különbségekhez.' - Bán Zsófia: Van-e az irodalomnak neme? Előadás a Mindentudás Egyetemén 2004. április 5-én.



"Világpolgár. Gyűjti Amerikát.
Gyermekkorában éli, nézi, érzékeli, aztán olvassa, rendezgeti, kutatja, elemzi, előadja. Végül írja: Amerikáner.
Mit tesz egy néppel, ha a 60-as évek közepén már 50 millió TV-készülék előtt ülnek a lakói? Mi lesz a könyvekkel? Olvasunk-e még? Van-e az irodalomnak neme?
Merev határok nélkül mutatja be a szemlélet és látásmód másságát olvasóinak és diákjainak. Az Éjszakai állatkert címadó novellájának szerzője." (Fábián Évi: Nők Magyarországon - G. A.)

2001 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK Amerikanisztika Tanszékének docense.
Főbb oktatott témakörei a XIX-XX. századi amerikai irodalom, a Critical Theory, a kortárs irodalomelmélet, az amerikai filozófia, a XX. századi amerikai művészet, a vizuális kultúra valamint az amerikai kultúra és civilizáció.

Saját, önálló novellákként is olvasható fejezetekből összeálló regénye az Esti iskola - olvasókönyv felnőtteknek a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg 2007-ben. Ő egész népét fogja - reméljük.

Az Éjszakai állatkert antológia bemutatóján 2005. december 15-én, Esti iskola című könyvével 2007. november 8-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Bán Zsófia portréja

Bán Zsófia honlapja


Bánki Éva és a Dekameron: férfi-női történelem

2007.10.29. 18:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: műhely regény folyóirat könyvtár vidék spiritualitás bánki éva bódis kriszta gordon agáta

 

"G.A.: - Ez mintha a férfi-női történelem különbségeiről szólna. Ott van az unalmas és keserű férfitörténelem mellett egy szerelmi szálakból, csalódásokból, mély érzésekből szövődő női történelem, amiből sokat kapunk tőled.
B. É.: - Igen, így is lehet olvasni, egyáltalán nem állok ennek ellent. De akár úgy is, hogy az én gyerekkori olvasmányaim lettek szerelmekre lefordítva, Copperfield Dávidtól Old Shatterhandig, vagy akár a Lúdas Matyi, ami az elnyomó és az elnyomott örökös szerelmi játéka. Igen, a történelemkép itt erősen nőire fordított."
2007. október 25-én az irodalmi Centrifuga vendége Magyar Dekameron című kötete kapcsán Bánki Éva volt. Az esten elhangzott beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.

Gordon Agáta: - Mi az a Magyar Dekameron?

Bódis Kriszta: - Hihetetlen élvezetes könyv. Nemhogy méltó társa Boccacciónak, de korszerűségében és izgalmasságában meg is haladja azt. Számomra nagyobb öröm volt ezt olvasni, mint a Dekameront. Hihetetlen módon újítod meg a novella műfaját, miközben az ősi novellához nyúlsz vissza. Sok mindenben hasonlít az eredeti mű szerkezetéhez. De miben különbözik?

Bánki Éva: - Nem tudom elgondolni, hogy egy Boccaccio-novellát hogyan lehet újraírni, mert Boccaccio kora más. Más érzelmi kultúra: az egy nagy érzelmi harmónia. A történeteimet, egy harciasabb, összetettebb világ szerelmi bonyodalmait inkább ellene játszottam a Boccaccio-novelláknak, Kijátszottam a régi firenzei villalakók harmonikus életét, akik minden nap elmondanak egymásnak egy történetet a mai villalakók egy kicsit szertelenebb, kevésbé távolságtartó életmódjáról. Itt már nincs távolság a történet és a történetmondó között. Tulajdonképpen töprengtem azon, hogy jó cím-e az, hogy Magyar Dekameron, hiszen az én könyvem egy határvidéken játszódik, amely Közép-Kelet Európának egy mesés, többnemzetiségű foglalata. Viszont érdekesen visszautal a Boccaccio-féle geográfiára.

G.A.: - Sok mindent lehet arról mesélni, hogy miért és hogyan Dekameron a könyved. Az eleje például nagyon behozta nekem Boccacciót, fohásszal, zsolozsmával kezdődik, picit relaxálja az olvasót, belehelyez a mesélős hangulatba, és aztán kapjuk a kellemeket.

B.K.: - Ha jól értem, arról van szó, hogy ugyanazok a hölgyek és fiatalemberek, akik Boccaccio Dekameronjában egymásnak mesélik a történeteket, a Magyar Dekameronban egy különös idő- és térutazáson keresztül jutnak el a határvidékre, ami hol Magyarország, hol egy sokkal nagyobb vidék. A budapesti Körszállóban egy kristálygömb lángocskája mesél el határvidéki történeteket. Ebből áll össze a tíz fiatal 27 története, amelyek mindegyike egy különös játék a magyar történelemmel, valóságos és kitalált hősökkel.

G.A.: - Ha véletlenül nem a Dekameron a minta, hanem az Ezeregyéjszaka, akkor is nagyon helytálló lenne az összes történeted.

B.É.: - Ebben valóban igazad van. De én a szerelem többértelműségével szerettem volna játszani, amibe bogáncsként annyi félelem, elfojtás, kiszolgáltatottság és a többi kapaszkodik. Tetszett az Ezeregyéjszaka is, a Dekameron is, nem a posztmodern allúziók miatt, hanem a mágikus mondások miatt, mint az, hogy az életet megmented azzal, hogy beszélsz, beszélsz. Seherezádé például a második gyerekét várta, amikor az őrült, neurotikus királyt sikerült rendbe szednie. Vagy hogy jó történetekkel meg lehet menekülni a pestistől, ugye ez a Dekameron.
Gyakorlatilag mintha ez a távolságtartás bomlana meg, hiszen ezek az itáliaiak visszajönnek Magyarországra, átveszik a gender studiest, gyereket szülnek, megházasodnak, mert másféle mágiája van ennek a területnek, mint Itáliának; a reneszánsznak, ha időben gondolkodunk.

B.K.: - Lehet, hogy fordított mágiája van? Lehet, hogy a történetek szippantják be a szereplőiket?

B.É.: - Igen. Nekem tetszett, hogy az elbeszélők megjelennek, belekeverednek, elmennek bulizni, ez is történik velük, az is történik velük. Azt jelezi mindez, hogy nem lehet tisztának maradni ezen a helyen. Nem csak nekem ez a tapasztalom.

B.K.: - Amikor megszületett a könyv terve, tudtad, hogy honnan hova fogsz jutni? Én ugyanis nem fedeztem fel különösebb tervszerűséget abban, hogy hogyan követik egymást a történetek. Inkább azt látom, változatosságra törekedtél.

B.É.: - Nem tudatosan szerkesztettem. Először a kerettörténetet írtam meg 2004-ben, amikor még nem voltak zavargások a pesti utcákon. Az írás meg is jelent az Ezredvég című lapban, ahonnan a szerkesztő azt üzente, hogy az írás jó, de én paranoiás vagyok, mert a szavak nem fertőznek, a szavakba sosem betegszünk bele. Noha az már Boccacciónál is alapötlet volt, hogy a betegségről való beszélgetés terjeszti a betegséget. És aztán arra gondoltam: nincs annak hagyománya a magyar irodalomban, hogy úgy beszéljünk a magyar történelemről, mint a szerelmi novellákról. Mert egy tragikusabb, egy baljósabb, egy másfajta paradigmában beszéltetünk tragikus szereplőket. Nagyon kevés a szerelmi sztori a nagy magyar elbeszélésekben. Gondoltam, ez a szokást meg lehetne törni. Lehet, hogy a Szigeti veszedelem is szól a szerelemről, ott is meg lehet mutatni a fojtott édeskeserűséget, ami miatt olyan érdekes is a magyar irodalom.

G.A.: - Ez mintha a férfi-női történelem különbségeiről szólna. Ott van az unalmas és keserű férfitörténelem mellett egy szerelmi szálakból, csalódásokból, mély érzésekből szövődő női történelem, amiből sokat kapunk tőled.

B. É.: - Igen, így is lehet olvasni, egyáltalán nem állok ennek ellent. De akár úgy is, hogy az én gyerekkori olvasmányaim lettek szerelmekre lefordítva, Copperfield Dávidtól Old Shatterhandig, vagy akár a Lúdas Matyi, ami az elnyomó és az elnyomott örökös szerelmi játéka. Igen, a történelemkép itt erősen nőire fordított.

G.A.: - Olvasás közben jutott az eszembe, hogy milyen bővizű áramlat a Magyar Dekameron, írótársaim közül csak kevesünknek adatott meg, hogy a tollából ennyire áradjon a mese.

B.K.: - A vak is láthatja, hogy sok önéletrajzi elem van a könyvedben, el is árulod magad. Pédául azt írod: „Apám elszégyellte, hogy a Bajer azt jelenti, paraszt, ezért is változtatott időben Bánkira.” Említetted, hogy ez az egyetlen olyan könyved, amelyben sok önéletrajzi elem van. Miért?

B.É.: - Nemcsak a szerelem és a szavak történetéről szól, hanem a nevek történetéről is, a nevek története pedig mindig egyúttal családtörténet. És ott, ahol egymásba szeretünk férfiak és nők, ahol csinálják az embereket, és a történetek titkai később fejtődnek meg, tulajdonképpen a szavakba szeretünk bele, és a szavaktól leszünk betegek. Ilyesmit felétlenül sugall az elbeszélés-történet. De nemcsak az én történeteim, a tudós olvasmányaim, a gyerekkori olvasmányaim vannak a könyvben, hanem ihletforrás a Kékfény is. Ilyen az utolsó történet, az Emlék kalandornője, amelyben a főhős feldobja a szicíliai maffiát. Szóval különböző helyekről érkeztek ezek a sztorik, amelyeket az elmondás avat homogénné, nem az, hogy honnan erednek.

G.A.: - Érdekes a történetek személyességének a kérdése is, hiszen hihetetlenül nagy múltat hömpölygetnek a személyes történetek, rengeteg irodalmi és történelmi áthallást hordoznak. Szinte felfejtetlenül sűrű például az egyik kedvencemnek, a Szabó Lőrinc novellás történetednek a történelmi szövedéke. De személyes a tartalma annak a novellának is, amelyikben szó van arról, hogy hogyan élhette meg Szapolyai Izabella az özvegy királynéságát, és ebbe belejátszik Gyulai Ilona grófnő, Gyulai István özvegye, amely történetben ugyancsak érdekes, hogy ő hogyan élte meg özvegységét, királykisasszonyságát.

B.É.: - Tulajdonképpen ez Károlyi Mihálynéra utal, aki eleve nemesi származású, magyar, előkelő, de aki nem ért semmit, meg van sértődve mindig. Aki duzzog arra, hogy szörnyűek a dolgok, és büszke rá, hogy nem is ért belőlük semmit.

G.A.: - Ennél sokkal több szerintem, mert van benne valami a királynőség ideájából, amit az egyszerű emberek és saját maga számára is ő testesít meg.

B.É.: - Nem a kedvenc figurám ő.

G.A.: - Mindenesetre gyönyörű és hihetetlen sűrű szövedékben jelenik meg, és azt gondolom, egy picit átírja a történelmet is, amire ez rá is fér.

B.É: - Igen, ez a novella felveti a kiegyezés, a megegyezés kérdését is. Más novellákkal ellentétben ezt nagyon sötét színben mutatja be. De vannak novellák, mint például az Amerigo Tot kalandjairól szóló, ahol ezek helyes és jó dolgok, de a nő egy nagyon sötét, csúnya, degenerált alakként jelenik meg.
Nekem mindig az jutott az eszembe, hogy a gyerekkori olvasmányokban például Tom Sawyer és az ő fekete barátja, Huckleberry Finn vagy Old Shatterhand a német romantikus hős – mert ő az –, és Winnetou a magányos harcos között van egy olyan viszony, amely a férfi és a nő viszonyához hasonlít: a felszabadító és a felemelendő viszonya. Ha ezt a viszonyt valaki tényleg tisztességesen próbálja végigélni, mint mindannyiunk kedvence, Old Shatterhand, és úgy vall kudarcot, hogy erre a nemes küldetésre tette az egész életét, ami valójában egy szerelmi küldetés...

G.A.: - Utánagondoltam annak is, hogy milyen finoman időzítetted Old Shatterhand és képzelt családjának a történetét a történelembe. Úgy láttam, hogy nagyjából úgy áll össze, ha nem csalnak az emlékeim, ahogyan azt Karl Maytól szívtam magamba kislánykoromban.

B.É.: - Igen, tényleg Karl May az első, amikor kiszabadítja Winnetout. Később, Old Shatterhand küldetésénél lódult meg a fantáziám. De hát a német romantika meg a nemzetiségi kérdés próbál meg mulatságosan beszélni Old Shatterhand németországi kalandjai kapcsán.

B.K: - Beszéltünk arról, hogy a szerelmi történeteken keresztül próbáltad átírni a történelmet, de az biztos, hogy nem volt célod romantikus történeteket írni. A szerelmi történeteid inkább ironikusak vagy keserű történetek. És többnyire, amikor a villa lakói olyan történetet követelnek a kristálygömbtől, ami egy sikeres nő története, akkor az nehezen születik meg.

B.É.: - A firenzeiek nem nagyon értik, miről van szó, rendszeresen félreértik a történeteket. Például a kelet-európai szemmel vérfagyasztó prostituált történet után tapsolnak, gratulálnak a női egyenjogúság diadalához. Egyébként nekem is az a tapasztalatom, hogy egyenjogúak az emberek, házasságokat kötnek, tanszéket vezetnek, de közben nem értik egymást. Mindez mulatságosan van szembesítve, mert a firenzeiek igazi szerelmi történeteket akarnak hallani, sikeres fiatalokról, nőkről.

G.A: - Az a benyomásom, hogy a firenzeieknek, a multikulturális utazóknak - akik fölötte állnak a mi elmaradottabb történeteinknek -, olyan a jövőképük, mint a sorozatkedvelőké, akik az amerikai kertvárosi jövőben hisznek, és azt gondolják, oda kell eljutniuk, ez vár rájuk, ha jók lesznek, ha sokat dolgoznak érte. Ezzel szemben azért egyáltalán nem tartunk ott. Viszont ahogyan kacskaringósan vezetik az olvasót a történetek, mint a Tisza, úgy kanyarognak végül mindig ide, Magyarországra, ahol ma sem tudjuk kimondani, kik vagyunk, honnan jövünk és miféle meghasonlottságban élünk, hányszoros identitásunk van, és hogy mindezt nem tudjuk bevallani. Éppen ezért egy nagyon fátyol-fellebbentés is számomra a könyv.

B.É: - Én leginkább csak mulatságos történeteket szerettem volna írni.

B.K: - Politikailag ezt kell mondani.

G.A: - Nem politikáról beszélek, hanem a közérzetünkről. Hogy mennyire nem lehetünk önmagunk, mert annyi identitást kellett beolvasztanunk, hogy a mai napig se tudjuk felfejteni, hol is tartunk.

B.É.: - Lehet, hogy ennek nem egy átok az oka, vagy az itt élők ritka nagy balféksége, hanem olyasmi, amit az egyik öreg mindentudó mond − aki pap is, kommunista is, és elmegy Latin-Amerikába, hogy lássa, miként lehet ezeket összetenni, de még azt se lehet róla tudni, hogy jezsuita-e vagy sem −: nincs olyan ideológia, ami igényt tartana az összes emlékezetünkre. Valamit tehát mindig meg kell tagadni magunkban, ha valamihez csatlakozni akarunk. És sok mindenhez vezethet: meghasonlottsághoz, neurózishoz vagy akár kettős mentalitáshoz.

G.A: - Nem hibáztatnám magunkat azért, mert nem igazodunk ki ebben, viszont azt gondolom, hogy sokféle identitás elfogadását teszed lehetővé a könyvedben.

B.É: - Igen.

B.K.: - Mindenképpen egy hihetetlenül újszerű Dekameron a könyved. De a Boccaccio Dekameronjában igenis van ideológia, nagyon is van benne értékrendszer, egyértelmű benne minden. Van egy jól követhető szabályrendszere is, ami vicces, hiszen Boccaccio a könyvét a szenvedő hölgyeknek ajánlja, akik ha szerelmesek, semmilyen segítséget nem kapnak. Őket bezárják egy szobába, miközben a férfiak kedvükre bóklászhatnak, és mindenféle tevékenységben vezethetik le a búbánatukat. Szóval Boccaccio azért írja a történeteket, hogy a szerelemtől szenvedő nők vigasztalást nyerjenek. Te miért írtad a történeteket? Volt-e hasonló szándékod, mint Boccacciónak? Mert azt elérted, amit ő, hogy egyszerre szereztél gyönyörűséget, de a történetek okulásra is szolgálnak. Ugyanakkor a függelékedben Fiammetta visszatér és gender studiest fog tanítani az egyetemen, hogy a határvidéki nők okulhassanak, jobban beilleszkedjenek a kor szellemébe. Ebben érzek némi rímelést Boccaccióra.

B.É: - Igen, ez a boccacciói ajánlás paródiája. Bármilyen együgyűen vagy tanítónénisen hangzik, nem áll távol tőlem az, ami Boccacciótól sem, és azt hiszem, az a közös pont köztünk, hogy hogyan kell történeteket kitalálni. Az embereknek erről mindig a romána jut az eszébe, a primitívség, a dolgok elhallgatása, de én úgy gondolom − hiszen hiszek a szavak meggyőző és gyógyító erejében −, hogy ha mindent elmondunk anélkül, hogy mást vagy egymást megtámadnánk, akkor annak van valami jó, telepatikus hatása. Ebben az értelemben engem is mágikus ars poetica vezérelt.

G.A.: - 2007-t írunk, megjelent a Magyar Dekameron című könyved, és ettől került helyére az előző kettő, az Esőváros és az Aranyhímzés. Azt azonban nemigen értettem, hogy mit akarsz ezzel a két könyveddel, miért csináltad meg ezeket olyan szép kacskaringósra. Nem láttam azok kifutását. Az Esőváros felvidéki történet, az Aranyhímzés olaszos. A Magyar Dekameronnal azonban minden a helyére került, minden bizonnyal erre készültél. Még arra is gondoltam, hogy mint mindent magába foglaló könyv − hiszen a cím is erre utal – a Megasztárban gondolkodva én mint népi író Oláh Ibolya, te mint multikulturális író Rúzsa Magdi.

B.É.: - Ez a megasztáros vonatkozás minden tekintetben ül, de most egy bűnügyi regényen dolgozom, tehát nincs bennem szándékosság, én csak 4 és fél éve írok.

B.K: - Gondoltál arra, hogy ha valaki igazán megnézi ezt a könyvet, az más tudattal vásárolja meg: végre itt egy nemzeti Dekameron az asztalon?

B.É: - Nem neveztem ki olvasói elvárást sem, és nem akartam olyan címet adni, ami már eleve választ a lehetséges olvasók között. Olyan címet szerettem volna, amelynek a kelepcéjébe esnek.

B.K: - Ha mágikusnak találod a nyelvet, akkor neked feladatod, hogy különböző mágikus módokon juttasd el az olvasókhoz ezeket a szövegeket?

B.É: - Pátosztudatot nem vállalok fel. De a beszéd jó dolog, önmagában is jó dolog, és van gyógyító hatása. Amikor Seherezádé meggyógyítja azt a szerencsétlen neurotikust, akkor valójában nem ő, hanem a történet gyógyítja meg. Én csak ezeket adom át.

Bánki Éva honlapja

 


2007. október 25. - Bánki Éva: Magyar Dekameron

2007.10.26. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat gordon agáta irodalmi centrifuga történet

2007. október 25-én Magyar Dekameron című kötete kapcsán Bánki Éva volt az Irodalmi Centrifugában Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége.

Mesefolyam az éjszakában - Boccacciotól Bánki Éváig. Részleteket mutatott be Szalay Kriszta.

Jegyzetek a Magyar Dekameronról:
Zsolozsmával kezdődik: Isten fia üdvösséges...
Firenzeiek: multikulti időutazók. Határvidékiek: identitás- és tudatvesztésben élők.
Zseniális forma: sokat kíván, de mindent elbír!
A női önvallomást, a vérbő mesét, olvasmányélményeket, parafrázisokat, fantasyt....
A teljesség igénye.
Óriási területét szőtte be a nőirodalomnak. Illetve az irodalmi nő fehér foltjait térképezte fel.

Áthallások, hullámok: történelmi-kulturális-személyes és emlék- szövedék.
Boccaccio – őt mindig halljuk, és mindig hallunk másokat is.
Old Satterhand – Karl May
Szapolyai János szoboravatója: Jókai, Petőfi, Szapolyai Izabella, Gyulai Ilona Horthy Istvánné, A Horthyak titkos családi élete.
Szentimentális történet: Rakovszky, Gordon
Saját történet

Nagy társadalmi fesztáv
Körkép és panoráma

Zoomolós technika: a mentális múltra zoomol, majd vissza a kertvárosi multikultiba.
Sok tükör, nagy önismeret.
Tanár-nemzedékek: „Egész népemet fogom taní...”
(G. A.)

Bánki Éva: Döbröghyné Ludas Panni (Részlet a Magyar Dekameronból)
"A szerelem többértelműségével szerettem volna játszani" - Az est szerkesztett változata
Bánki Éva honlapja

Bánki Éva: Döbröghyné Ludas Panni

2007.10.25. 19:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: mese folyóirat gender könyvtár bánki éva fff gender

 

"Pannit neurotikusnak mondták volna a szakemberek –, de mért is járt volna a mi Annamarie-nk szakemberhez, hiszen most érettségizett kitűnően, a sérelmeiről pedig (zárkózott kislány lévén) soha senkinek nem beszélt. Építészmérnök akart lenni, de a bosszútervek színezgetésén kívül semmihez sem érzett magában elég kitartást."
Részlet Bánki Éva: Magyar Dekameron című novelláskötetéből.
– Döbröghy Pál szerette a szépet. Szívesen kísérgette a nyolcvanas évek elején az unokaöccseit, Janit és Sanyit a tanyákra, hogy a fiúk kiegészíthessék csupor-, szakajtó- és bögre-gyűjteményüket. Mert Döbröghy Pál nem volt korlátolt: büszke volt ugyan rá, hogy egyszerű családból származott, de még a legnehezebb években sem változtatta meg ipszilonos vezetéknevét – sőt mihelyt elmúltak a legnehezebb évek, baráti társaságban sűrűn emlegette, hogy a XVIII. században egyik őse Hajdú-Bihar alispánja volt.
Úgy ám, vidéki gyerek vagyok én, szokta mondogatni Döbröghy Pál. Sajnos, ez sem hatott az itt nyaraló pesti unokaöccsökre, akik az egyetemen művészettörténetet tanultak, és párttitkár bácsikájuk segítségével gyűjtöttek a tanyákról “készleteket”. A két unokaöccs, Jani és Sanyi jobban megértette magát Döbröghynével, azaz Lenke nénivel, akit ugyan halálra unt Döbröghy elvtárs, de mégiscsak büszke volt rá – ha nem is őrá magára, de legalább a felmenőire, egy neves orvosdinasztiára.
Ez a vasárnap a fiúké volt. Döbröghy Ladája lassan tört utat a falvacskák közt, közben a nap poros csíkokat rajzolt az országút hepehupáira. Álmosság nehezedett rájuk. Úgy ám, jót akarok én nektek is, meg a Lenkének is, duruzsolta Döbröghy álmosan, de a fiúk lebiggyesztett ajakkal hallgattak. Ti nem tudjátok már, fiúk, mi az, a vidékből, a gyökerekből, a földből élni. Az unokaöccsök összenevettek, és a csinos Zsolnay-kancsóra gondoltak, amivel egy idős tanítóné ajándékozta meg néhány jó szaváért Döbröghy elvtársat. Múzeumba lesz, magyarázták a fiúk a kicsit agyalágyult öregasszonynak.
De most mást mutatok nektek, szólt a nagybácsi heherészve, és a Lada leparkolt a szomjas akácfák között egy poros udvaron. Hát nem látod, ki van itt, kiabált a nagybácsi, de várnia kellett, mire előtámolygott az eperfa alól egy alacsony, kócos asszony. Úgy tud, mint a franc, kacsintott Döbröghy az unokaöccseire, és hatalmas hasát előretolva kikászálódott a Ladából. Mondom, teker, mint a fene, de ha ő nem tetszik nektek, csak várakozzatok.
A fiúk kiszálltak, és míg nézelődtek a poros udvaron, szóba egyedtek Ludasné tizenkét éves lányával, Pannikával, le is fényképezték az akácfák alatt a kislányt karján a cicával. (Ez a fotó számított a Ludas kontra Döbröghy-ügy egyetlen kézzelfogható bizonyítékának.) Ám hamarosan nyílt a pajtaajtó, Döbröghy fütyörészve kilépett, és odakurjantott a fiúknak: ha nektek nem kell a jó, ha ilyen mamlaszok vagytok, akkor mehetünk tovább.
A fiúk nem hagyhatták szó nélkül. Öreg és dagadt ez a nő, mondták, mihelyt elvetették magukat a hátsó ülésen. Én csak jót teszek ezzel az asszonnyal, dörmögte Döbröghy. Viszont milyen helyes az a kis indián csaj, mondta Sanyi. Alig látszik még ki a földből, legyintett Döbröghy, pedig az ő mélyen érző szívébe is bevésődött a kislány kemény fekete haja, élénksége. De Döbröghy elvtárs nem avatta be a fiúkat a terveibe.
Mikor az unokaöccsök visszatértek végre Budapestre, és Döbröghy feleségét, Lenke nénit ágynak döntötte egy újabb migrénroham, a párttitkár megjegyezte, elkelne egy kis segítség a háztartásban. Megpróbál majd ő ideszerezni valakit a tanyákról. Ilyenkor a betegségektől kínzott Lenke néni sápadtan, megértően bólintott. És ha gyereke van, az se baj, tette hozzá Döbröghy gyengéden, majd taníttatjuk, mintha a miénk lenne, ha már tőlünk megtagadta a sors.
Ludasné, aki hamarosan beköltözhetett Döbröghyékhez, igyekezett is méltónak bizonyulni ekkora megtiszteltetéshez. Az asszony szorgos volt, engedelmes, a kislány pedig szép – sokkal szebb, mint mikor az unokaöccsök megpillantották a poros akácfák alatt. És a kislány, Ludas Panni Döbröghy díszére vált minden tekintetben. Énekelt az iskolai kórusban, szerepelt a községi színjátszó csoportban, és tavasszal a megyeszékhelyen – tanárai ámulatára – meg is nyert mindenféle tanulmányi versenyt. Döbröghy a szíve mélyén egy kis csalódást érzett: ő titkon arra számított, hogy Pannika táncolni tanul, és néhány év múlva tollbokrétásan, combig érő csizmában hoz majd pártfogója fejére el nem múló dicsőséget.
De Panni nem mutatott kedvet a tánchoz. A tanárok lelkesen gratuláltak Döbröghynek kis “unokahúgához”, a szomszédok Ludasnénak az okos, eleven kislányhoz, így hát mindenki értetlenül állt a tavasszal bekövetkező zavaros események előtt. Tudni vélték többen is, hogy Ludasné könyörgött Panninak, hogy mutatkozzék hálásabbnak – de ki állíthatja, hogy tudja, mi fő a fazekakban, vagy mi folyik egy járási párttitkár olasz járólapokkal kövezett, ragyogó konyhájában. És Lenke néni is megharagudhatott a férjére, mert egyik vasárnap megjelent a templomban, noha ez a buzgalom egyáltalán nem használt Döbröghy Pál pozíciójának. Panni pedig – akinek már ekkor kiütközött makacs, dacos természete – az iskolában is elhíresztelte, hogy egyáltalán nem vérrokona Döbröghy elvtársnak.
A párttitkárt felettesei a “központban” is figyelmeztették, hogy szolid, csendes, feddhetetlen életvitellel próbálja meg elejét venni a mendemondáknak. Ám hiába volt minden jószándék, minden fogadkozás, Ludas Panni esztelen, bosszúálló lépésre szánta el magát: pesti rokonaihoz szökött a Döbröghy-portáról. Ludasnét régóta olyan gyámoltalannak tartották, hogy sokan nem is tudták, hogy vannak rokonai, egy ferencvárosi munkáscsalád. Pedig azon a nyáron mindenki pletykált, mindenki többet akart tudni a szomszédainál. Döbröghy Pál tajtékzott ennyi hálátlanság láttán. De azt a pletykát egyetlen józan szomszéd sem erősítette meg, hogy Döbröghy Ludasné motyóit a tuják közé hajigálta, miközben azt kiabálta, hogy takarodjék vissza a tanyájára.
És talán nem is Döbröghy bosszújával, hanem Ludasné labilis idegrendszerével magyarázhatjuk, hogy az asszonyt felakasztva találták a saját portáján. “Ne ítélj, hogy ne ítéltess”, suttogták a falusiak, akik később megdöbbenve hallgatták, hogy a temetésre hazatérő – és hisztérikusan viselkedő – Ludas Panni miféle átkokat szór Döbröghy Pálra. Háromszorosan megbosszulom, majd meglátjátok, sikoltozta Panni a nyitott ablakok előtt.
Döbröghyben – akit Jani és Sanyi is eljöttek megvigasztalni – egy világ omlott össze. Csak jót akartam mindenkinek, sóhajtozta, de sem a párt, sem a szomszédok, sem a vadásztársaságok, sem maga Lenke néni nem volt kíváncsi a sóhajokra: Döbröghy Pált idegkimerülés címén nyugdíjazták. Hogy mi történt a hetyke kis Pannival, azt sokáig senki sem tudta, még az unokaöccsök, Jani és Sanyi sem; ám Döbröghy – akit egyesek szerint igazságtalanul rágalmaztak – úgy begubózott, úgy megkeseredett, hogy sokáig csak a földjeiben, szőlőiben lelt vigaszt.
Bánatában, hogy az emberek így félreismerték, megvett egy csinos, félig-meddig lepusztult vadászkastélyt, és felújíttatta “embereivel”, a parasztokkal, akik látva Döbröghy úr vagyonának gyarapodását, egyre kevésbé hittek a rágalmakban. És közben teltek-múltak az évek, a körülmények változtak, az embereknek más dolguk lett, minthogy Panni szökésével vagy Ludasné öngyilkosságával foglalkozzanak. Már az unokaöccsök sem farmernadrágban járták a falvakat, rokoni segítséggel megnyitották fővárosi régiségüzletüket, miközben Lenke néni egy fizetős idegszanatóriumban lelt nyugalmat.
A nyolcvanas évek végére Döbröghy Pál szemlélete is jelentős mértékben árnyaltabbá vált. Kastélya dísztermében elhelyezte őse, a 18. századi I. Döbröghy Pál dolmányos-mentés portréját, és arról beszélt a papnak, alig várja, hogy ezek, a “cudarok” megbukjanak. De csak a papnak mert ilyet mondani, és neki is csak hébe-hóba, mert vissza-visszatérő régi barátai kastélya és vadászháza jól fizető vendégei maradtak.
Sanyi és Jani, az unokaöccsök azt állították, hogy soha, egyetlen egyszer sem találkoztak Budapesten Ludas Annával. Pedig ezek a művelt, fiatal úriemberek jól ismerték őt, mint a Fekete eső együttes énekesnőjét. Pannit ekkor már nem Ludas Annának hívták, hanem rokonai révén, akik örökbe fogadták, Nagy Annamáriának. Sajnos ezzel a gesztussal semmiféle vagyon nem járt együtt, úgyhogy a gimnazista Annamarie – ahogy mostanában szerette magát hívni – nagyon örült az alternatív klubok csekélyke honoráriumának is. Felnyírt haja, feketére rúzsozott szája, ragyogó szeme miatt Jani és Sanyi is úgy találták, hogy Annamarie a híres Nina Hagen, a német punkénekesnő frissebb és szebb kiadása.
Panni is így hitte. Mikor az alternatív klubokban azt rikácsolta a mikrofonba, beszélj, baby, Dunquerque-ről, beszélj Sztálingrádról, maga sem értette egészen, hogy mit mond, de érezte, hogy a bosszú meggyullad a vérében. Ilyenkor világosan tudta, egyszer még elégtételt vehet Döbröghyn az édesanyjáért, a Ferencvárosban töltött kamaszkorért. Pedig józanabb perceiben maga sem hitte, hogy Döbröghy az édesanyját a “saját kezével” gyilkolta meg, de az emlékek homályosak voltak, és oly kínzóak, hogy a szorongást csak a színpadon való ordibálás csillapította.
Pannit neurotikusnak mondták volna a szakemberek –, de mért is járt volna a mi Annamarie-nk szakemberhez, hiszen most érettségizett kitűnően, a sérelmeiről pedig (zárkózott kislány lévén) soha senkinek nem beszélt. Építészmérnök akart lenni, de a bosszútervek színezgetésén kívül semmihez sem érzett magában elég kitartást. Bejutott az egyetemre, ahol a mérnökhallgatók között nagy tetszést aratott énekesnői sikereivel, “antik”, lelógós fülbevalóival, amelyek közül a legszebbekre az őt és művészetét csodáló Döbröghy fiúk régiségüzletében tett szert.
Egy szép, napfényes, őszi napon aztán váratlan tettre szánta el magát. Beült az együttes dobosától kölcsönzött kis sportkocsiba, vállára vetett egy kölcsönkért fényképezőgépet, és nekivágott az országútnak. A következő órák történéseit már csak a rendőrségi akták őrizték meg. Döbröghy úr a vadászkastélya ablakából kipillantva felfigyelt a birtokán lelkesen fotózgató, igen csinos kis hölgyre, és mély rokonszenvet érezvén iránta, beszélgetést kezdett vele. A kis hölgy – aki magát okleveles építésznek mondta – elbódította azzal, hogy házát francia reneszánsz kastélyokhoz hasonlította, a parkot, a fákat és mindenekelőtt Döbröghy úr ízlését dicsérte kitartó lelkesedéssel.
Milyen frankó ez a kiscsaj, gondolta Döbröghy, aki talán már elunta a falubeli Marcsák és a Debrecenben ügyködő hosszú combú ukrán prostituáltak szolgáltatásait. Nemcsak izgalmas ez a csaj, hanem művelt is, gondolta. A kis hölgy – “a barátaim csak Annamarie-nak hívnak” – felajánlotta, hogy a Döbröghy-portáról készült művészfotókat közzéteszi majd a Határvidéki kastélyok című, jövő évben megjelenő, művészi kivitelezésű fotóalbumban.
Döbröghy szemét majd’ elfutották a könnyek, mikor a hosszú séta után Annamarie bejelentette, “egy perce sincs”, indulnia kell, várják a munkatársai Budapesten. Ám micsoda megkönnyebbülés volt, mikor valami érthetetlen hiba támadt az autó gyújtásában, és a kis hölgy hiába kínlódott az indítókulccsal. Döbröghy megtartotta megjegyzését az országutakon furikázó női sofőrökről, és miután gondoskodott róla, hogy a “legjobb” szerelő vontassa be a kis sportkocsit, felajánlotta a hölgyecskének, hogy maga viszi el a saját Mercedesén Budapestre. Majd este a titkárom fogadja a vadászokat, rendelkezett, és azt fontolgatta, hogy a kis hölgyet elviszi vacsorázni a Citadellára. Az ifjú hölgy se igent, se nemet nem mondott, csak tovább csevegett az autóban a francia várkastélyokról, ám végül hajlandónak mutatkozott arra, hogy valamelyik bárban egy icipici időt Döbröghy Pállal töltsön.
Attól a perctől kezdve, hogy Döbröghy Pál felhajtott egy korty pezsgőt az ifjú hölgy társaságában, az eseményeket nem rekonstruálhatjuk rendőrségi jegyzőkönyvek segítségével sem. Döbröghy Pál azt állította, hogy az első kortytól elveszítette az eszméletét, és másnap egy ócska szállodai szobában egy “Üdvözlet Ludas Pannitól”-feliratú cédulát talált a zakóján. Döbröghy káromkodott egy kiadósat, de csak ezután következett a fekete leves: a jelentősebb alföldi és budapesti lapok szerkesztőségeit elárasztották a részegen, idétlenül vigyorgó, meztelen Döbröghy Pálról és két kiskorú prostituáltról készített felvételek.
Döbröghy Pál feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség komolyan is vette a feljelentést, és kihallgatta Nagy Annamáriát, aki nem is tagadta, hogy Ludas Anna névvel született, ahogy azt sem, hogy – művészettörténeti érdeklődését kielégítendő – megfordult a Döbröghy-féle vadászkastélyban. Ám azt állította, hogy egyetlen kortyocskát ivott Döbröghy Pállal, majd az úr elvitte őt a Battyhyány térre, ahol neki a barátaival találkozója volt. Hogy Döbröghy hol mulatott – és főként kivel vagy kikkel –, hogy hogyan is kerülhetett a vérébe kábítószer, arról fogalma sincs természetesen. A rendőrség nem tudta Nagy Annamária alibijét megdönteni, nem találtak se a cédulán, se a fotókon ujjlenyomatokat, ahogy nem találták meg – hiába keresték – a fotókon látható meztelen kislányokat sem.
Döbröghy Pál, a nagy és előrelátó vendéglátó természetesen elérte, hogy a képeket a szerkesztőségekben semmisítsék meg, tekintettel arra, hogy – pontosan ugyanúgy, mint hét esztendeje – most is politikai indítékú rágalmazás áldozata lett. Ám mint hirtelen megritkult haja és szakálla is bizonyította, semmi sem gyógyíthatta a tisztességén esett sebeket. Jani és Sanyi, a két unokaöccs magában jót mulatott a bácsikájukat ért kópéságon, de azért a barátaik útján megfenyegették Annamarie-t, hogy a tréfa rosszul sült el, ezért úgy intézik majd, hogy ne lehessen tervező építész Magyarországon.
Ám Panni nem is akart tervező építész lenni Magyarországon. Nem tartotta magát elég kitartónak, és úgy ítélte meg, hiányoznak is a kapcsolatai, hogy az egyetem után önálló tervezőirodát nyithasson. Az éneklést sem akarta folytatni, mert a hallása megsérült az alternatív klubokban uralkodó ricsajtól, a “lelógós” fülbevalóktól pedig fémallergiát kapott. Belépett egy alternatív élelmiszereket és gyógynövénykészítményeket értékesítő hálózatba, ahol felettesei elvárták, hogy üzletkötésekkor halkan, nyugodtan, lassan beszéljen, és hogy megbízható, “háziasszonyos” külsőt nyújtson.
Egyesek szerint hősnőnk közben férjhez ment egy nagyon tehetséges, fiatal történészhez, aki Feudális viselkedésjegyek a rendszerváltás előtti és utáni Határvidéken címmel írt szakdolgozatot. De a mi Pannink nem lelhetett megfelelő támaszra egy ilyen szerény és csendes fiú mellett: Kovács Benedek tanársegéd-jelölt a cikkének még részleteit sem publikálhatta sehol – sőt témavezetője tévedésnek minősítette nemcsak a kutatási eredményeket, hanem a kutatási témát is.
Kovács Benedek karrierjének befellegzett, de közben hősnőnk nem búslakodott. A legügyesebb értékesítője lett a “gyógynövényeseknek”, és kellemesen háziasszonyos külsejével, üde, rózsaszín arcbőrével, szőkére bodorított hajjal, egy kicsi – ám egyáltalán nem zavaró – súlyfelesleggel, csinos, világos kosztümjeiben járta a vidéket. Nem volt olyan város Magyarországon, ahol ne beszélt volna arról, hogy őt a cég által értékesített gyógynövények mentették meg a szerelmi bánattól, a csalódástól, a depressziótól, a ráktól. Nem mutogatott túl sok táblázatot, nem idézett túl sok statisztikát, ám megjelenése olyan kedves és becsületes, munkája pedig olyan eredményes volt, hogy az amerikai központú cég jutalomképpen a Fidzsi-szigetekre küldte nyaralni.
Panni kipihenve, lebarnulva, még néhány kilót magára szedve tért vissza a Fidzsi-szigetekről. A rendőrségi jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy ebben a hónapban Döbröghy Pál szülőfaluja majálisán találkozott az igen kellemes megjelenésű, szerényen és elragadóan viselkedő Kovács Benedeknével. A hölgy, aki átutazóban megállt egy pár percre pihenni a faluban, udvarias beszélgetést kezdeményezett a polgármester anyósával és feleségével, megemlítvén nekik, hogy a gyógynövényeknek, a rendszeres életvitelnek és a belső harmóniának köszönheti a kiegyensúlyozottságát és üde arcszínét.
Döbröghy Pál, aki a polgármester háta mögül titokban már megcsodálta a szép hölgy idomait, és elgyönyörködött kellemes hanghordozásában is, odalépett hozzá, bemutatkozott, hiszen az őt ért sorscsapások után már régóta keresett valamilyen gyógyírt. Ibike – hiszen Panni magát most így nevezte – egyáltalán nem hasonlított a sportkocsikban furikázó vagány szépségekre, olyan nyugodt, kellemes hangon méltatta a gyógynövényeket, és olyan nyugodt, megbízható mosollyal nézett Döbröghy Pál elkínzott szemébe, hogy Döbröghy eldöntötte, mielőbbi gyógyításra van szüksége.
Márpedig Döbröghyt az összes gyógynövény érdekelte. Így hát többször is felkereste Ibikét Budapesten, aki párnás kis kezével új és új kapszulákat húzogatott elő a retiküljéből. Döbröghy – ha igaz a hír – egyáltalán nem bánta volna, ha ez a párnás kis kéz szolgálja ki utolsó éveiben a felújított vadászkastélyában. Persze Döbröghy Pál óvatos maradt, de egy látogatás Ibike kétszobás, zuglói otthonában végképp megnyugtatta. Hiszen ezekben a napfényes szobákban senki sem gondolhat punkénekesnőkre, pezsgőbe kevert kábítószerre, gondolta Döbröghy Pál. A csak nehezen feltárulkozó Ibike elsírta Döbröghynek, hogy egy rafinált kalandornő miatt tavaly elhagyta férje, Döbröghy pedig könnyek között elmesélte, hogy felesége, Lenke tavaly meghalt egy fizetős szanatóriumban.
Ibike megértően, anyáskodva hallgatta, és mivel a gyógynövény-készítmények olyan varázslatos hatást idéztek elő Döbröghy Pál kedélyállapotában, hősünk úgy határozott hát, hogy az unokaöccseit is bemutatja Kovács Benedeknének. A gömbölyded Ibike persze ámuldozott a sok “szépség” láttán a régiségüzletben, és olyan naivan és természetesen viselkedett, hogy Sanyi négyszemközt kijelentette a bácsikájának, hogy ez az unalmas Ibike majd hálás lesz azért, hogy kastélyban élhet, és legalább körbeugrálja majd Pali bácsit a gyógyteáival és a befőttjeivel.
Hidd el, fiam, nekem már csak ez való, sóhajtott Döbröghy Pál, de azért le sem tudta venni a szemét a kosztümszoknya alatt feszülő fenékről, a ruganyos, telt idomokról. Ezek után ki hihette, hogy morfium- és kokain-származékok lapulnak Ibike ártatlan küllemű, mentollal ízesített pasztilláiban – ki hihette, hogy Döbröghy Pál, aki néhány hét alatt elfogyasztott több liter fenyőmag- és hibiszkusz teát, bekapott több kilónyi ártatlan táplálék-kiegészítőt, kábítószer-függőséggel kórházba kerül!
Ez már nem volt egyszerű kópéság a Döbröghy-fiúk szemében sem. Mikor megtalálták Ibike kastélyban hagyott üzenetét (“a túlzott gyógyszerfogyasztás árt az egészségnek – Ludas Panni”), a fiúk úgy döntöttek, nem bízhatnak többé a magyar rendőrség éberségében. Hiszen a hazai hatóságokat az események és hősnőnk lánykori neve egy réges-régi mesére emlékeztette, és talán ezért sem foglalkoztak kellő alapossággal Döbröghy Pál sérelmeivel. De mivel Döbröghy Pál nagy szégyenkezve kénytelen volt bevonulni kábítószer-elvonó kúrára az ország egy távoli intézetébe, és mivel a dolog kitudódott, a Döbröghy fiúk úgy döntöttek, nem veszik tréfára a dolgot.
Hiszen nem engedhették meg maguknak, hogy nagybácsikájuk valamiféle humoros leszámolás céltáblája legyen. Sanyi és Jani már hetedik régiségüzletüket nyitották meg, és mind a ketten most akartak megnősülni: Sanyi már kiszemelte egy bankár legkisebb lányát, Jani egy nemzeti érzelmű, szintén dúsgazdag szobrász unokáját. Bár szívüket betöltötte a rokoni aggodalom, a nyilvánosság előtt mégsem mertek a bácsikájuk védelmére kelni. Kellemetlen lett volna, ha a rosszindulatúak azt suttogják, hogy vagyonuk megalapozásában egy ilyen botrányos életű – egyesek által falusi tahónak nevezett – nagyevő-nagyivó segített.
Számos stratégiai megbeszélés után Jani és Sanyi úgy döntött, hogy “Panni-ügyben” egy fővárosi detektíviroda diszkrét szolgáltatásait veszik igénybe. Tárgyalásokat kezdeményeztek dr. Sas úrral egy szálloda különtermében, és megbízták azzal, hogy nyomozza ki, hősnőnk hol tartózkodhat, és tárjon eléjük valamilyen megoldást, hogyan is hallgathatnák el. A kitűnő dr. Sast azonban a nyomozás közben számtalan kellemetlen csalódás érte: a zuglói lakást már annak előtte felszámolták, hogy “Ibike” leleplezte volna magát, a “gyógynövényesek” pedig könnyek között emlékeztek meg legkitűnőbb értékesítőjükről, akinek nyoma veszett.
Hogyha leszámítjuk a kalandos fantáziájúak értesüléseit (Panni Norvégiába távozott egy terrorszervezet, egy másik életmód-tanácsadó cég, vagy a radikális feministák segítségével), akkor dr. Sasnak be kellett látnia, hogy bizonyos nyomok Svájcba vezetnek. Dokumentumokat mutatott a Döbröghy-fiúknak, miszerint Panni férjhez ment egy svájci állampolgárságú arabhoz, de dr. Sas arra már nem vállalkozott, hogy a svájci muzulmán közösségben is nyomozást folytasson.
Döbröghy Jani sóhajtott egyet, és felhívta a genfi székhelyű Wintertur nyomozóirodát, és találkozást beszélt meg velük egy budapesti szálloda különtermében. A Döbröghy fiúk ámulatára a Korona Szállóban maga Fritz Wintertur jelent meg remekbe szabott szürke öltönyében, egy tapasztalt női és férfi detektív kíséretében. A svájci úr nem sokat csevegett az időjárásról: elárulta, hogy Anna von Luddét kábítószer-kereskedelem miatt az Interpol is körözi, ezért örülne, ha megismerheti a magyar kalandornő múltjának részleteit.
Döbröghy Sanyi előkereste azt a régi fényképet, ahol Ludas Panni tizenkét évesen az akácfák alatt mosolyog, és beszámolt a két detektívnek mindarról, amit tudott: Ludasné öngyilkosságáról, Panni énekesnői karrierjéről. Egy pszichopatáról van szó, mondta keresett németséggel a detektívnő, aki eddig Wintertur úr oldalán fegyelmezetten hallgatott. Egy igazi pszichopata, aki nem képes túllépni a gyermekkori sérelmeken.
Sanyi jól megfigyelte ezt az érdekes és különleges küllemű detektívnőt, aki mint litván származású svájci állampolgár mutatkozott be. Izomzatával, rövidre vágott hajával, kiugró pofacsontjával épp olyan rettenthetetlennek látszott, mint az amerikai akciófilmek hősnői. Minna detektívnő, mesélte Wintertur úr, a rendszerváltás évében itt tartózkodott Magyarországon, és beszél is egy keveset magyarul. Ezért úgy látjuk ésszerűnek, hogy őt bízzuk meg Anna von Ludde magyarországi előéletének felderítésével. A Döbröghy fiúk bólintottak, és ellátták a különlegesen vonzó külsejű Minna Sliveniust Döbröghy Pálnak szóló ajánlólevelekkel.
A lelkileg még mindig megviselt Döbröghy Pált sokáig nyomasztotta a kastélyában Minna Slivenius jelenléte. A cselédek rettegtek a nyikorgó katonacsizmában, bőrruhában közlekedő detektívnőtől, ettől a “nyikitától”, aki esténként a nyitott ablaknál tisztogatta fegyvereit. De Döbröghynek azt kellett látnia, hogy a rideg, a magyart csak törve beszélő detektívnő – vele poharazgatván a kastély dísztermében – kis idő múltán feloldódik, és még a gyerekkoráról is hajlandó beszélgetni.
A megtört és idős Döbröghy már csak ritkán hagyta el hálószobáját. Sóhajtva állapította meg, hogy Minnácskának milyen jó alakja van, de ezt is halkan merte elárulni az inasának. Egy kicsit rettegett, hiszen a katonás Minna nácik, kábítószerüzérek, terroristák saját keze általi leleplezésével hencegett, amelyet Döbröghy úr a párnái között jóleső borzongással hallgatott. A Döbröghy fiúk Pesten úgy ítélték meg, hogy a szigorú Minna egy kicsit régóta tartózkodik már a Döbröghy-kastélyban, ezért óva intették a szép detektívnőtől a bácsikájukat. Még az a vén bolond szerelmes lesz, aggodalmaskodott Jani, ám időben megérkezett Svájcból Herr Winthertur távirata: az álöltözetben közlekedő Ludas Annát, (vagyis Nagy Annamáriát, azaz Kovács Benedeknét) lelőtték a zürichi repülőtéren, és Minnának Svájcba kell utaznia, hogy a halottat azonosíthassa.
Minna Slivenius ígéretet tett Döbröghy úrnak, hogy visszatér Magyarországra, és beszámol a szörnyűséges kalandornő utolsó napjairól. A beteg, összetört Döbröghy a párnáiból figyelte a fegyvereit tisztogató, rettenthetetlen detektívnőt. Valami egészen különös jutalom vár magára, Minnácska, sóhajtotta, ha Magyarországra visszajön. Minna Slivenius rejtelmesen mosolygott, és mihelyt Svájcban elintéződtek az Anna von Ludde halálával kapcsolatos formaságok – minthogy vonzalma az öregúr iránt tartósnak bizonyult –, bőrruhájába tűzött pisztollyal újra ott állt Döbröghy úr betegágyánál.
Feleségül veszem magát, Minnácska, sóhajtott Döbröghy Pál. Tudom, hogy unokaöcséim haragudni fognak rám az örökség miatt, de én valami igazi jutalmat szeretnék felajánlani a szabadítómnak. Minna bólintott, és ott a betegágy mellett tisztogatni kezdte a pisztolyát. Ám kicsit sajnálom szegény Pannit – folytatta elhaló hangon Döbröghy –, és nagyon sajnálom szegény édesanyját is, mert esküszöm az élő istenre, hogy szántszándékkal egyszer sem kívántam a halálát.
Minna elfordult, és odalépett az ablakhoz. Tekintetével végigpásztázta a parkot, és számítgatta, mikor kerülhet sor a szertartásra, hány gengsztermesével kell addig az öreg képzeletét jóllakatnia. Hány hold földről van szó, kérdezte, és kezét szép lassan végighúzta Döbröghy Pál karján. Döbröghy felsóhajtott, és sorolni kezdte a szántókat, gyümölcsösöket, vadászházakat és a kastélyában található értéktárgyakat.
Hát így is jó, sóhajtott Minna. És úgy döntött, minthogy az öregnek nincs sok hátra, visszacsomagolja a pisztolyt a táskájába.

A firenzeiek jót nevettek, Pamfilo pedig rázendített Cecco egyik vidám szonettjére.

Elégne a világ, ha tűz lehetnék,
ha szél lennék, elfújnám, mint a pelyhet,
ha víz, áradnék, hogy mindent lenyeljek,
ha Isten, mindent a mélységbe vetnék.

Ha én lennék a pápa, jót nevetnék,
hogy annyi jámbor hívőt seggre ejtek,
ha császár lennék, nem adnék kegyelmet,
körös-körül minden fejet leütnék.

Ha halál lennék, apámra vadásznék,
futnék tőle, ha én lennék az élet,
és nem bánnék az anyámmal se másképp.

Ha meg én lennék Cecco, aki tényleg
vagyok és voltam: jó nőkkel cicáznék,
s nektek jutnának a rondák, a vének.

Megfájdult a fejem – szólt Elisa szégyenlősen – ennek a rekedt hangú nőnek volt valami kellemetlen a hangszínében. És nem is értem, miért beszélt magáról egyes szám harmadik személyben.
– Rekedt hangú nő? – vágott közbe Giannetta. – Ragyogó teremtés! Milyen szívesen hallgatnám meg, hogyan is boldogult azzal a nagy örökségével, és milyen arcot vágott Jani és Sanyi, mikor a végén kiderült, hogy bolondot csinált belőlük...
Emília mélyen vallásos lévén, közbeszólt és kifejtette, hogy mennyivel kívánatosabb, ha valaki inkább a Gondviselés segítségével...
Pampinea és Giannetta gúnyosan nevetni kezdtek.
– Ne ítélkezzünk! Hallgassunk meg inkább egy ilyen mesét is – szólt közbe Filostrato.


„A szerelem többértelműségével szerettem volna játszani” - Az Irodalmi Cnetrifuga beszélgetésének szerkesztett változata a KÖNYVTÁR rovatban.
Bánki Éva honlapja

 


Polcz Alaine halálára

2007.09.28. 21:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: regény drog folyóirat trauma polcz alaine tanatológia bitó lászló gordon agáta fff gender

 

Polcz Alaine Párka. Krisztofer*. Halálosztó.

Miért lett révész a holtak folyóján?



Azért, mert az anyja cseléd volt az apja házában. Ő meg a cseléd gyereke az apja valódi családja és gyerekei mellett. Mert Alaine-nek keresztelték, de Ibolyának hívták. Mert apja hozzáadta egy rideg, nemibeteg és mást szerető férfihoz, akibe Ibolya-Alaine szerelmes volt, de akinek ő nem kellett. A szenvedésteli betegség miatt, amivel megfertőzték. Mert írófeleség lett, egy cseléd szorgalmával és alázatával, megtűrten. És mert író lett.
Utolsó könyvében meggyónt. Bitónak meggyónta mindazt, amit tett.

Az elhunytak után még egy darabig vételezték a morfint. Megvitatták a végső stádiumú beteg, a család, a hozzátartozók állapotát. És amikor úgy látták, hogy alkalmas a pillanat, Alaine bólintott és elaltatták a kis beteget.

Ezért akarta tudni, hogy Bitó megtenné-e? Bitó vállalná-e érte ezt a felelősséget, amit ő annyiszor vállalt a haldoklók mellett?
Kétségtelenül, vállalta. Mindig látta a másik partot. De talán a végén mégis elbizonytalanodott abban, hogy jó úton jár-e. Ezért akarta tudni, hogy Bitó megtenné-e?

Bitó csak a titok szelét érezte, mikor Alaine elmondta neki az igazat. Éveken át sok élet szivárgott el a keze között megnyugvással: kísérte a haldoklót, az anyját, a családját, a testvéreit, a halálra rémült környezetet. Legjobb érzése szerint látta el hivatalát: az eloldó angyalét.

Mészöly Miklós halálát azonban senkinek sem kívánom. Pedig nagyjából ennyire vagyunk képesek magunk is, ha el kell engednünk, aki a miénk. Vagy ha mennünk kell. Persze, mindenki felelős a saját haláláért, az életével. A hóhért akasztják.

Ezért akarta tudni, hogy Bitó megtenné-e?
Bitó nem tenné meg.
Alaine azt mondta el mindenkinek, hogy ő viszont igen.
Merte tudni és tenni egyszerre.
Merte elmondani.

Alaine sokadszor is megkérdezte Bitót.
Vállalná-e ezt a spirituális feladatot, az ő átsegítését, aminek már se tétje, se büntetése nem lehet, mert megvan a felmentvénye. Alaine végső stádiumban élő rákos, Bitó orvos. Szakemberek és thanatológusok. Barátok. Ez nem terhelheti meg Bitó lelkiismeretét. Megadná-e?
Bitó nem adott felmentvényt. Alaine elment.

Eloldotta csónakját, elvágta fonalát, magához vette a halált.

Ki a Gazda? Hol a Bíró?

Alaine angyal volt, ember lett. Nyolcvanöt évig született.
 


Gordon Agáta


_____________

* Bitó László szava a haldoklók kísérőjére.

 


Bitó László: A technopuccs dosszié

2007.09.28. 04:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: politika regény folyóirat könyvtár bitó lászló gordon agáta apa-kép

Lelkiismereti puccs! - Bitó László könyve politikai krimi egy írótól, aki a saját hazájában nem lehet próféta: egy olyan Dél-amerikai puccsista történet, mely a hazai mentális valóságot mutatja meg.

A történet Partalóniában zajlik le, de "Bármi hasonlatosság élő személyekkel, mai (vagy várható) eseményekkel nem a véletlen műve. Abból ered, hogy minden korban, minden társadalomban vannak önfeláldozók és önzők, naivak és rafináltak, gyengédek és erőszakosak, befogadók és kirekesztők, megértők és intoleránsak, szeretetre és hatalomra vágyók, igazak és hamisak, jók és rosszak. És a jók csendesek, türelmesek és »meghunyászkodók«, míg a rosszak kiharcolják jogosnak hitt jussukat: elnyerik a hatalmat fölöttük". (A kisregény 3. oldali előhangjából)

"Valaki, akit eddig nem ismertem - legyen KD - bekéretett a székházba, és a bizottságról faggatott. Figyelmeztetett, hogy mi célból juttattak be. Semmitmondó válaszaimmal elégedetlen. A bizottság másik független tagjáról akar megtudni valamit. Talán, hogy befolyásolható-e. Aztán sikerült másra terelnem a szót: őrá. Ez mindig beválik! Öt percbe sem telt, s már dicsekszik: milyen elismerten sportos. A műfaja: a vízszintes maratón. Nagyot röhög saját viccén. Közben les. Szemérmesen lehajtom fejem, majd úgy nézek fel rá. Némelykor tényleg utálom magam." (Részlet Heléna Sanchez naplójából)

Bitó László, az író kollektív tudatunkból merít és manifesztál


Ahhoz, hogy jó értsük, hogyan alkalmazza a kollektív tudat és tudatalatti tartalmait, fontos, hogy ismerjük a kortárs szerzőt magát is: gondolatait, életútját, cselekedeteit. Bitó Lászlóé egy jól ismert magyar sors, mely ugyanakkor szokatlanul sikeressé vált. Két teljes élete van: a fiatal 56-os forradalmáré, aki későn elismert magyar íróként és gondolkodóként emigrált hazájából, s a sikeres, külföldön elismert amerikai tudósé és orvoskutatóé. Mindkettőről ismereteket nyerhetünk írásaiból, melyekből arra is fény derül, hogy Bitó László hiteles ember: egy példátlanul széles látókörű humanista és feminista.
Bitó László lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret. Abszolút értékben gondolkodik, gondolkodásában nemzedékeink teljes személyiségét és látható tetteit vizsgálja.

A 60-as nemzedékek


Bitó a 60-as nemzedék apjaként szól: olyan apaként, amilyen nekünk nem lehetett. A mi apáinknak itt, a keleti integrációban kellett élniük és megélniük, ők az ehhez mért túlélő erkölcsökkel, eszközökkel és ideológiával látták el fiaikat, miközben a leghalványabb tapasztalatot is nélkülözték a demokráciáról és annak működéséről, az autonómiáról és a személyes felelősségről.

Mentális látlelet


A vizsgálatot egy nő végzi el: egy szingli, apa nélkül felnőtt oknyomozó újságírónő. Számomra ismerős ez a nő. Ismerősek az érzései, a szexuális ügyeskedése, a morális kétségei és elhatárolódása – a személyisége nagyon is igazi.

Bitó hősnője politikusok szeretője – egy tárgyilagos nő, aki (szűk de reprezentatív minta alapján) felméri a hatalmon lévő férfiak domináns tulajdonságait: viszonyukat a pénzhez, a szüleikhez, feleségükhöz és gyerekeikhez, az általuk használt eszközöket, felelősségérzetüket, szexuális motivációikat és érzelmi intelligenciájukat.

Ez a nő Ilona Sanchez, azaz Szántó Ilona, Ica. Itthon aligha kerülte volna el a ma nyilvánosan és jogilag nőként is meghurcolt áldozatok, Zsanett, Malina Hedvig, Kármán Irén, Molnár Csilla vagy Simek Kitti sorsát. „Ott” csak gyomorfekélye volt és rákos lett − de előbb megismerte az igazi szerelmet a boldog Kubában.

Az eredmény mindannyiunk számára ismerősen kiábrándító. A húsz éve még fiatal forradalmárok egy túlélő Petőfi (vagy CheGuevara) sorsára jutottak: komor, mogorva férfiak, a helység kalapácsai és mindig halasztgató Pató Pálok. Ellenségeket keresnek barátok helyett, a sokszínűségben is megmutatkozó egyezések alapján létrehozott összetartozás-élmény megélése helyett kisebbségi komplexusaikat nyalogatják: bekerített, nomád ősapák paranoid és agresszív viselkedésmintáit használják az együttműködő és támogató anyai minták helyett.


Bele tudunk-e nézni e tükörbe?


Bitó László könyve politikai krimi egy írótól, aki a saját hazájában nem lehet próféta: egy olyan Dél-amerikai puccsista történet, mely a hazai mentális valóságot mutatja meg.

Fontos és időszerű figyelmeztetés a férfiaknak és a nőknek: ma egy teljes körű önvizsgálat nélkül nincs esélyünk, hogy közelebb léphessünk egymás és a jövő felé. Bitó látlelete elgondolkodtató: a regény hősnője meghal, mielőtt felismerhetné, hogy van esély, remény.

A remény azokban a nőkben van, akiknek lelkiismerete és kitartása nem inflálódott, és a fiatal nemzedékekben, akik már demokrácia-kísérletekben és európai integrációban tudatosodnak. A nővértanú újságírónő emlékére és Bitó László tiszteletére felveszem az Ica nevet.

Gordon Agáta Ica


A technopuccs dosszié a MEK-en

Gordon Agáta nekrológja Polcz Alaine-ről a MOSODA rovatban.

Bitó László honlapja

Bitó Lászlóról a SZALON-ban.

Bitó László

2007.09.27. 19:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: politika regény folyóirat polcz alaine szalon bitó lászló apa-kép

Író, orvoskutató, az eutélia képviselője, Polcz Alaine beszélgetőpartnere. Ilona Sanchez alakjának teremtője, névadónk, s a vakság megszüntetője.
"Lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret."

"Ha életed minden keresztútjánál tied a választás, halálodat is te választod, még ha születésedkor ezer különféle halál várt is rád." (In: Názáreti Izsák)
"Elveszett nap az, amelyen az emberfia nem hagy maga mögött valamit, amiben addig hitt, és nem bukkan rá valami újra, amiben hinni képes." (In: Názáreti Izsák)

Budapesten született, 1934. szeptember 7-én.
Az ötvenes években kitelepített, majd munkaszolgálatos a komlói bányában.
1956-ban vezető, elfogják, menekül: az Egyesült Államokban telepedik le, itt tanul és épít siekres orvoskutatói karriert.
A Columbia Egyetem nyugalmazott professzora.
A Xalatan kifejlesztésével a vakságot okozó glaukóma műtéti kezelését képes kiváltani. A zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért, tudományos munkásságáért itthon is elismerték.
A kilencvenes évektől hazatelepült, regényeket ír: Istenjárás, Az ötödik lovas, Ábrahám és Izsák, Izsák tanítása, A Názáreti Izsák - néhány regénye.
A Technopuccs dosszié című kisregényét Goedon Agáta centrifugázta ki a könyvtárban.
Esszékötetei között jelent meg a Nekünk kell megváltanunk magunkat, a Boldogabb élet - jó halál és Az utolsó mérföld - Beszélgetések Polcz Alaine-nel.

"Ahhoz, hogy jó értsük, hogyan alkalmazza a kollektív tudat és tudatalatti tartalmait, fontos, hogy ismerjük a kortárs szerzőt magát is: gondolatait, életútját, cselekedeteit. Bitó Lászlóé egy jól ismert magyar sors, mely ugyanakkor szokatlanul sikeressé vált. Két teljes élete van: a fiatal 56-os forradalmáré, aki későn elismert magyar íróként és gondolkodóként emigrált hazájából, s a sikeres, külföldön elismert amerikai tudósé és orvoskutatóé. Mindkettőről ismereteket nyerhetünk írásaiból, melyekből arra is fény derül, hogy Bitó László hiteles ember: egy példátlanul széles látókörű humanista és feminista.
Bitó László lelkiismerete mindannyiunké: egy férfiasan elfogulatlan és nőiesen érzékeny lelkiismeret. Abszolút értékben gondolkodik, gondolkodásában nemzedékeink teljes személyiségét és látható tetteit vizsgálja."

Bitó László 2007. szeptember 27-én volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Gordon Agáta: Lelkiismereti puccs! - Bitó László: A Technopuccs-dosszié című írása a KÖNYVTÁR-ban olvasható.
Gordon Agáta nekrológja Polcz Alaine-ről a MOSODÁ-ban olvasható.
Bitó László honlapja

Polcz Alaine

2007.09.27. 17:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: regény folyóirat trauma polcz alaine szalon tanatológia

Pszichológus, író, tanatológus, a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója, Mészöly Miklós felesége. Kolozsváron született 1922. október 7-én. Budapest hunyt el, 2007. szeptember 20-án.



Művei:
A „kisoroszlán-játék” mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962)
A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966)
Bábjáték és pszichológia (1966)
Az elveszett cirmos (1966)
Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974)
Orvosi pszichológia a gyakorlatban (1976)
A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987)
A halál iskolája (1989)
Asszony a fronton (1991)
Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)
Macskaregény (1995)
Éjjeli lámpa (1996)
Ideje a meghalásnak (1998)
Főzzünk örömmel (1998)
Világjáték (1999)
Az életed, Bíró Berta (2000)
Leányregény (2000)
Gyászban lenni (2000)
Élet és halál titkai (2001)
Gyermek a halál kapujában (2001)
Karácsonyi utazás (2002)
Kit siratok? Mit siratok? (2003)
A rend és a rendetlenség (2004)
Kit szerettem? Mit szerettem? (2004)
Együtt az eltávozottal (2005)
Egész lényeddel (2006)
Karácsonyi utazás (2007)

Az Irodalmi Centrifugában Bitó Lászlóval Az utolsó mérföld cmű könyv kapcsán 2007. szeptember 27-én beszélgettek róla.

Gordon Agáta Polcz Alainről szóló nekrológja a MOSODA rovatban olvasható.

Polcz Alaine-ről a wikipédián

2007. szeptember 27. - Az utolsó mérföld

2007.09.27. 09:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat háború polcz alaine tanatológia bitó lászló

Az Irodalmi Centrifugában Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége Bitó László író, amerikai orvoskutató, humanista, tanatológus, evolucionista.

Könyvei: Istenjárás, Az ötödik lovas, Izsák3, Magunknak kell megváltanunk magunkat, Boldogabb élet, jó halál; Ahogy láttam… 2004-2006, és Az utolsó mérföld.

Az utolsó mérföld a szerző Polcz Alaine-nel folytatott beszélgetéseit fogja egybe. Polcz Alane író, tanatológus, a magyarországi hospice-mozgalom megalapítója, Mészöly Mikós író felesége.

Bitó László élettörténetének gócpontjai címszavakban: úrifiú – kitelepített – munkaszolgálatos – 56-os forradalmár – emigráns - sikeres orvoskutató - hazatért regényíró. Amerikában teljes életet él feleségével és gyerekeivel, kutatóorvos, professzor emeritus.

Művei között találunk egy, a második kötetig megírt ifjúsági, Trianonról szóló trilógiát (Istenjárás, Az ötödik lovast – utóbbi a kötelező olvasmányként ismert Tatai Sándor-regényre, a Puskák és galambokra hajaz), Izsák-trilógiája pedig a férfi és női hasadás fájdalmát a férfi oldaláról mutatja meg.

Polcz Alaine mellett számára is fontos kérdés a halálról való gondolkodás: az euthanázia, a hospice-mozgalom és az eutelia kérdései mentén mindkettejük gondolkodása értelmezhető. Életútjuk közös pontjai lehetnek a háborús viszonyok között szerzett szexuális tapasztalatok (Bitó László egyik önéletrajzi tapasztalatokból is táplálkozó kötetének anya-szereplőjét erőszakolták meg a szovjet katonák, Polcz Alaine saját ilyen tapasztalatait írja meg Asszony a fronton című kötetében). Közös pont lehet hitük is.

Polcz Alaine közeli halála kapcsán mindez szóba került Bitó Lászlóval az Irodalmi Centrifugában.

Transz-spirál

2007.09.25. 03:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: film mozi folyóirat fff-gender

A testem / membrán / a testem áteresz / a testem üvegsátor / a testem született / a testem csontkosár / a testem transzparens.

A testem honosít / a testem aliáz / a testem áttelepül / a testem emigráns / a testem befogadott / a testem asszimiláns / a testem kurva
a testem szennyes / a testem szagos / a testem taszít / a testem tüntet / a testem hontalan / a testem buzi / a testem kurva



a testem csaló / a testem tarhál / a testem lenyúl / a testem kifoszt / a testem koldul / a testem üzlet / a testem kurva
a testem ember / a testem kender / a testem tanul / a testem mester / a testem kurva
a testem eltakar / a testem elárul / a testem néma / a testem jelel / a testem kurva
a testem férfi / a testem női / a testem fegyver / a testem tűri / a testem égi / a testem terméketlen / a testem kurva
a testem szerel / a testem burkol / a testem sofőr / a testem fest / a testem borostás / a testem hájas / a testem kopasz / a testem zenél / a testem kurva [...]

(Gordon Agáta versének teljes szövege a Szomjas oázis - Antológia a női szexualitásról kötetben olvasható.)


Bódis Kriszta: Szakmai beszámoló a hétesi modell-programról

2007.09.02. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: média folyóirat képzőművészet vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet balogh rodrigó

 

A Bódis-módszer Hétes-telepi modell-programjáról szóló szakmai beszámoló a Bódis-módszer alapjait és a Hétes telepen rendezett modell-program, az egyhetes tábor eredményeit és tanulságait összegzi a program lehetséges folytatásának reményében.

A Bódis-módszer hétesi modell-programja, mely a hosszú távú terepmunka első, kísérleti periódusa volt, a lehető legnagyobb szakmai és (emberi) sikerrel, a nehéz körülmények és hiányos feltételek mellett is pozitív hangulatban, eredményesen lezajlott. Élményekkel, tapasztalatokkal és tervekkel telve tértem haza 5 önkéntes segítőmmel, a hétesieket azonban továbbra sem hagytuk el.

Hamarosan visszatérünk, hogy a foglalkozások eredményeit két napos vetítés, fotó-, rajz-, festménynézés keretében megbeszéljük a résztvevőkkel (terveink szerint október 6-án). Résztvevők alatt gyakorlatilag az egész telepet érthetjük (65 családot, felnőtteket és gyerekeket). A gyerekek létszáma (amikor az anyukák megjelentek a karonülő apróságokkal) elérte a 250-et.

Tervezünk egy Budapesti egész napos beszámolót,(előadások, beszélgetések, vetítés és kiállítás keretében) hogy megoszthassam, bemutathassam a módszer alapjait, immár újabb konkrét tapasztalatokkal bővítve.



Hosszú távú tervek a tapasztalatok alapján:

1. További Hétes-telepi alkotó és fejlesztő programok, a Bódis-módszer hétesi modelljének továbbfejlesztése, melynek célja:

- a hétesiek, elsősorban a gyerekek és fiatalok kiemelkedése az emberhez méltatlan körülmények közül, melyeknek nem ők az okai
- pozitív identitásuk visszaadása, autonómiájuk és integrációjuk fejlesztése
- a többségi társadalom- és a helyi intézmények felé való mediációval a társadalmi mobilitás lehetőségének megalapozása

2. Párhuzamosan és a terepmunkával folyamatosan haladva szeretném kidolgozni a Bódis-módszer esélyteremtő programjának hátrányos helyzetű, (cigány és/vagy szegény csoportokban és/vagy telepeken) történő alkalmazásának adaptálható és tanítható speciális módszertanát, tankönyvét és programcsomagját, mindezt a (telepi/getto) konzerváció teljes elkerülés érdekében



Költségek és azok módosításának indoklása, eszközök, résztvevők és programok összefoglalása:

A 2007 augusztus 18-27. között szervezett alkotótábort roma és nem roma barátaimmal (Balogh Rodrigó színész, rendező, Gózon Francisco operatőr, Tóth Bernadett szociológus, Solti Gyöngyi tanár, Turai Katalin jogász, tanár) önkéntes alapon bonyolítottuk vezetésemmel (Bódis Kriszta író, rendező, pszichológus) és a hétesiek kölcsönös, önkéntes és hatékony együttműködésével.

A családoknak (65 család) kétszer három napos élelmiszer csomagot, a gyerekeknek (250 gyermek) napi étkezést biztosítottunk, egy napon az egész telep számára ebédet főztünk és osztottunk.
Mivel (erről bővebben a szubjektív beszámolóban és naplóban) Budai Mária hétesi önkéntesünk sokkal gazdagabb és olcsóbb, valamint a családok szokásait is figyelembe vevő élelmiszercsomagot állított össze, és mivel egy nap budapesti barátunk az egész telep számára főzött az általa hozott húsból és alapanyagokból, ezért az általunk kalkulált élelmezési költségek csökkentek.
Az eszközszállításon megspórolt és az élelmezésből fennmaradt pénzt a gyerekek fejlesztésére használt eszközökre (kézműves alapanyagok: gyöngyök, gyurma, arcfesték, festék, ceruza, kitűzők, ragasztó, sokfunkciós kartonszékek stb.) és technikára (kamerák, fényképezőgép és azok kiegészítői) költöttük.
A szálláson úgy spóroltunk, hogy helyieknél laktunk, akiket ennek fejében a programban közreműködő Interkulturális és Irodalmi Cenrifuga Alapítvány kifejezetten erre gyűjtött pénzbeli adományaival támogattunk.
Költségeket csökkentettünk továbbá eszközök és ruha adományok gyűjtésével, magánszemélyek, valamint a Magyar Független Film Alapítványtól kapott hozzájárulásából nagy mennyiségben tudtunk kézműves és filmes alapanyagokat venni.
További megtakarítást jelentett, hogy az önkéntesek nem csak a munkát végezték ingyen, de ellátásukról is maguk gondoskodtak.
Csáky Attila a Cameofilm producere kézi kamerával, fényképezőgéppel, monitorral járult hozzá, hogy a hétesi gyerekek dokumentumfilmes csoportja megismerkedjen a dokumentumfilm forgatás és fényképezés alapjaival, és ahhoz, hogy a tábor életét, munkáját rögzíthessék. A felnőttek és gyerekek közül sokan most fogtak először kezükbe ilyen eszközöket.
A két típusú filmes csoport mellett a fényképezés alapjait tanulhatták a gyerekek, kezükben a fényképezőgéppel végre maguk alakíthattak magukról képet. A fényképezés unhatatlan sláger volt a legkisebbektől kezdve a felnőttekig, sokan kaptak lehetőséget a fotózás kipróbálására.
A Vision Team jelképes áron professzionális kamerával, watchmannal és stativval, illetve a játékfilmes csoport számára szükséges alap technikával is hozzájárul a projekt megvalósításához. A hétesi fiatalok játékfilmes, rendező-színész-dramaturg-operatőr csoportja saját történeteik és ötleteik alapján kidolgozott jelenetek során át ismerkedett a rendezés, a színészkedés, a filmezés alapjaival, mely munka hatalmas élményt jelentett számukra. "Úgy érzem magam, mint egy igazi sztár, és ez nagyon jó." -mondta legtehetségesebb tanítványunk. Áhitattal és figyelemmel nézték vissza magukat a képernyőn a megbeszéléseken. Az az élmény, hogy önmagukat ugyan azokban a médiumokban pozitív, h szerepben látják, éppen úgy, ahogy a számukra példaértékű hősöket vagy média szereplőket, pszichológiai értelemben az esélyteremtés alapja, és kezdete.
Az egész alkotótábor mozgó és ellátó alapját képezte az a furgon (ld bővebben a szubjektív beszámoló- és naplóban) melyet a Filmtransport Kft kiemelkedő kedvezménnyel biztosított számunkra.

A kézműves csoportban (melynek speciálisabb alapanyagait a Handykraft Kft szintén jutányos áron biztosította) elsősorban az élményekre koncentráltunk, vagyis, hogy a gyerekek és érdeklődő felnőttek minél több technikához, formához hozzáférhessenek, jó minőségű anyagokkal dolgozhassanak ezek voltak: a festés, rajz, gyöngyfűzés, jelmezkészítés, arcfestés, hajtogatás, gyurmázás, agyagozás, gipszöntés alapanyagai.



A BÓDIS-MÓDSZERRŐL

A Bódis–módszer szemléleti és módszertani alapjaiban azt foglaltam össze, amit gyakorlatban már tolerancia tréningjeimen, az előítéletmentes gondolkodás és interkulturális nevelés csoportjaimban, a szociálpszichológia kurzusaimon, valamint az alkotásterápiában, közösség építő és készségfejlesztő tréningjeimen már alkalmazok, ám a szegénység és a telepi lét körülményei, a kirekesztett cigány csoporthoz való tartozás, a generációkon átívelő nélkülözések következményeképpen kialakuló szindrómák, egészségügyi hátrányok, problémák a hétesi alkotótáborban végzett munkának meglehetősen speciális színezetet adtak, rengeteg tanulsággal szolgáltak az elkövetkezendő hétesi munkára nézve csakúgy, mint a Bódis- módszer általános alkalmazásához, melynek egyik iránya éppen a hátrányos helyzetben lévők életének javítása, jövőbeni lehetőségeinek megteremtése.

A Bódis-módszer Hétes telepi modell értékű programsorozata, mely a Hétes telepen (Magyarország egyik legszegényebb ózdi roma telepén) főként gyerekeket, fiatalokat, és nőket, közülük is a fiatal anyákat és a serdülő korú lányokat érint.
A lényeg, hogy a Bódis-módszer kreativitás- és alkotásközpontú, interkulturális és esélyteremtő, készség- és közösség fejlesztő valamint szemléleti és módszertani programcsomag.

A módszer alkotás-lélektani és pszichoterápiás-, egymással összefüggő folyamatokra épít.
A Hétes-telepi modell program kreativitás- és alkotás centrikus programsorozat, amely kiegészül gyermekélelmezéssel és helyi munkaerő alkalmazásával. A létrejött alkotásoknak továbbiakban nyilvánosságot, publicitást szervezünk.
Hátrányos helyzetű csoportokban hosszútávon a Bódis-módszer alkalmazása a munkaerő piaci és iskolai integrációt is elősegíti. A környező többségi csoportok, iskolák, önkormányzat, családsegítő, bevonása a toleranciára és előítéletmentes gondolkodás fejlesztésében, valamint a szegregációs tendenciák visszaszorításában is hatékony lehet. A Bódis-módszer újszerűsége és eredményessége többek között abban rejlik, hogy közvetlenül elérhetővé teszi a specifikusan felépített programokat, mert helyi körülményekhez alkalmazkodik, helyi igényekre koncentrál és helyi, speciális kérdésekre keresi a választ kölcsönösen a benne résztvevőkkel. A pszichoterápiás módszereket, az interkulturális nevelés alapelveit, közösség építő és személyiségfejlesztő tréningeket ötvözi az alkotás élményével. A folyamat autonómia erősítő, egyenrangú párbeszédre és kölcsönös együttműködésre épül. Középpontjában az empátia, a megértő, elfogadó, szeretetteljes figyelem áll, mely elsősorban az alkotást gátló tényezők felszabadításával ötvözve alapjává válik a különféle irányú fejlesztéseknek.

TANULSÁGOK ÉS TERVEK

A Bódis-módszer alapjait és szemléletét annak fejlődésével folyamatosan és párhuzamosan be kell emelni az informális és formális nevelésbe, valamint a szakemberek (pszichológusok és pedagógusok) képzésébe. Szükséges a megfelelő tankönyvek és szemléltető anyagok elkészítése, s az alapképzés megkezdése (tréningek). Terveim között szerepel a programcsomagok fejlesztése és specializációja., a dokumentációk gyűjtése és publikálása, a folyamatos monitorozás és hatásvizsgálatok, valamint kerekasztal-beszélgetések, workshopok és konferenciák szervezése, szakmai diskurzus kialakítása.



A BÓDIS-MÓDSZER HÉTES-TELEPI HOSSZÚ TÁVÚ MODELL-PROGRAMJA:

A stáb (kreatív team) bővítése és hosszas előkészítő vagyis tartalmi tréningező, felkészülési munkába való bevonása. A stáb magja kapjon jelképes tiszteletdíjat, a csatlakozó szakemberek is, legyen egy önkéntes holdudvar.

A stáb magjába tartozzon bele a kiképzett hétesi segítőcsapat, az ő honorálásukat át kell gondolni, hogy alkalmazásuk ne ossza meg a helyieket és ezzel ne fokozzuk az agressziót. Valószínűleg az a helyzet, hogy az egyenrangú bánásmódra kell ügyelni, ami pszichológiailag önmagába jutalmazó, csakúgy, mint a bizalom, és az átadott szaktudás maga is értelmet ad az együttműködésnek. Munkájukhoz eszközökkel biztosítjuk a feltételeket, amelyekhez ők így szabadon hozzáférnek majd. Jutka felajánlotta, hogy kiképez egy kézműves hétesi csapatot. Úgy képzelem, hogy ebben mi is részt vennénk Barna lányai, a nagyobb hétesi lányok és a fiatal anyukák segítségével. A helyszínt még meg kell találni. A Héteshez közeli, de szeparálható helynek kell lennie, ahol nincs ki-be járás. Sajnos ez most szinte lehetetlennek látszik, hacsak nem állítunk be egy hatalmas lakókocsit. (Milyen jó lenne a közösségi ház!) Föl kéne építtetni Pongóékkal és belelkesíteni az embereket.
Az elsajátított kézműves szaktudás mentén lehetne kifelé kémlelni lehetőségek után. A kiképzett munkásaink nem csak a mi projektünkben dolgozhatnának, hanem a családsegítő vagy más intézményekkel felvett kapcsolat során (amiben nekünk meg kellene tenni az első lépéseket) találhatnánk nekik munkát, vezethetnének tanfolyamokat (pénzért, természetesen).

Fel kell venni a környező intézményekkel a kapcsolatot. Gyerekeink fejlődését oly módon követni az iskolában, hogy azoknak az iskoláknak, ahova hétesi gyerekek járnak, külön programcsomagot ajánlanánk fel, amit a hétesi önkéntesek visznek be az intézményi közösségbe (osztályközösség és tanári közösség fejlesztése, alkotás centrikus tolerancia-, interkulturális- és integrációs tréningje a Bódis-módszer alapján). A kapcsolatteremtés során (Dettus) tovább körvonalazódhatnak az együttműködés lehetőségei.

A hétesi fiatalok kiútjának személyes tanácsadói, pályaválasztási stb. segítséggel történő kiépítése a hétesi programokon belül, egyfajta specializálódás keretében.

Célunk a lelki gondozásra (tanácsadás, krízisintervenció és kríziskezelés) fektetett hangsúly, elsősorban fiatal anyáknak és kamasz fiúknak, lányoknak, kifejezetten önismereti és személyiségfejlesztő csoport tréning, valamint közös problémamegoldó kiscsoport. Aktuálisan a családon belüli erőszak, alkoholizmus, drogfüggőség és egyéb szenvedélybetegségek, valamint a prostitúció, ezen belül a gyermekprostitúció problémájának sürgős kezelésére van szükség.
A sportélet kialakítása, önálló alkotócsoportok teremtése, amelyek majd nélkülünk is dolgoznak, játszanak, alkotnak.

A Bódis-módszer hosszú távú (longitudinális) modellprogramja volna a hétesi. Ennek civil formát kell találni és az anyagi-, támogatói feltételeket biztonságos alapokra helyezni, akár az Interkulturális és Irodalmi Centrifuga Alapítvány, akár egy önálló, erre a célra létrehozandó alapítvány keretében. Át kell gondolnunk azokat az intézményes és állami kereteket is, ahova ez a munka betagozódhat.

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 26.

2007.08.27. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

„valahogy örültem is ennek a lukba-nyomogatósan hiábavaló ötletemnek, összemosolyogtunk, egyáltalán nem felszabadultan, inkább olyan visszafogottan-lefolytottan, megsimogattam és elbúcsúztam tőle...mikor a furgon kihajtott a telepről, láttam a hogy a fiú a kékre festett betűk előtt guggol, várja, hogy a festék megszáradjon, fölemeli a fejét és int, de nem pattan fel, ahogy ilyenkor tenni szokta, miközben társai, a furgont követők egész a telep végéig szaladnak velünk, ahogy mindig....” – Búcsú a Hétes teleptől – a hétesi napló befejező része.

....megérkezünk a telepre, ahol a furgonban minden gyerekeknek személyes ajándékot adunk, beszélgetünk kicsit, és elbúcsúztunk, nagy a megilletődés, aztán a kétszázadik gyerek és a harmadik óra környékén a káosz is, adjon má ennek csepp gyereknek ez is itt vót végig után az anyukák könyörögtek gyöngyért, ezért azért, s főleg a segítőinknek adtam is, anyagot, fonalat, örültek nagyon, míg az egyik anyukától majdnem megtagadtam a macit, mondván, hogy a gyerekeké, végül előhalásztam egy icipici plüss valamit, neki adtam, és a szívem összeszorult, hirtelen egy kislány áll előttem angyali mosollyal és a kis plüss játékot a szívére szorította, hát ilyenek történnek....

...itthon éppen azért fájt a szkepticizmus, a csepp a tengerben, meg minek is miért is típusú kérdések, a fanyalgás, vagy mi, hiszen nekem olyan evidens, hogy miért, a plüss macit ölelő anyukákért, Erikért, Jancsiért, Bogiért, Laciért, Bernadettért, Jolikáért, Bencéért, Ivánért, Ádámért, Krisztiánért, Lauráért, Katiért és Ilonyért, Mamóért, Joli néniért, Sári mamáért, Tokijóékért, Papóért, Melánért, Mariért, Aranyért, Barnáért, Nándiért, Ricsiért, Zolikáért, Sáriért és Beatrixért, Herminért, Pongóért, Zoliért, Marikáért, és.....

....adjon má még gyöngyöt Kriszti néni, nekem meg damilt, aggyon má jöttek a lányok, mire javasoltam, hogy hát álljanak össze, ahogy szoktuk, nem kellünk mi ahhoz mindig, menjenek, és amíg van miből fűzzenek együtt, erre egymásra néztek, megörültek és már szaladtak is valamelyik házba fűzni, ugyan így nyakig gipszesen tűnt fel a másik csapat, nagyfiúk pedig az úton ülve a kutyákat figyelték, és rajzoltak, kinek milyen eszköz, kréta vagy ceruza jutott, a papírok a földön, s az egyik kisfiú, akit nagyon kedveltem, tiszta seb volt az egész gyerek, nem volt elhanyagolt, de sovány szép és szomorú szemű, most a csatorna fedő lyukába nyomogatott egy tubus temperát, mellé guggoltam, és kérdeztem, csak ez maradt? bólintott, hogy igen, akkor mondom, ne nyomogasd bele ezt a jó kis festéket, oda lehet homokot is potyogtatni, s mikor már majdnem megbántam, miket okoskodok megint, észre vettem, hogy az egyik betűt a csatornafedélen kékre festette, ó, mondom, látod ez jó ötlet, fesd ki a többit is, igaz az eső el fogja mosni, de addig legalább szép lesz....valahogy örültem is ennek a lukba-nyomogatósan hiábavaló ötletemnek, összemosolyogtunk, egyáltalán nem felszabadultan, inkább olyan visszafogottan-lefolytottan, megsimogattam és elbúcsúztam tőle...mikor a furgon kihajtott a telepről, láttam a hogy a fiú a kékre festett betűk előtt guggol, várja, hogy a festék megszáradjon, fölemeli a fejét és int, de nem pattan fel, ahogy ilyenkor tenni szokta, miközben társai, a furgont követők egész a telep végéig szaladnak velünk, ahogy mindig....

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 25.

2007.08.26. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

...azt hiszem kissé elcsigázottak vagyunk (csak tőszavakban, ami ránk tartozik: Jánosunk, Turai sírása, Rodrigó apátiája, Francisco hazautazása)
...előző este Dettus is úgy érzi, hogy semmi feszültséget nem tudunk levezetni, valamit szeretne, legalább valami őrjöngést, extázist, kisülést, valamit, mondom neki, hogy ne siettesse a dolgokat, mindennek eljön az ideje. – Hétes telep, az utolsó előtti nap, fárad a csapat. Bódis Kriszta élménybeszámolója.

...a ruhaosztás ennek megfelelően tele feszültségekkel, ami persze ahogy vége az adományozós hangulatnak el is múlik, lopott időkben beszélgetünk a felnőttekkel, mert a gyerekek hál istennek jogot formálnak ránk

...mindenki folytatja ott ahol tegnap abbahagytuk, gipszöntés, festés, forgatások, fényképezések, arcfestés megint, és beszélgetés arról, hogy mikor jövünk újra, hogyan tovább, hogy érezték magukat,

...azt hiszem kissé elcsigázottak vagyunk (csak tőszavakban, ami ránk tartozik: Jánosunk, Turai sírása, Rodrigó apátiája, Francisco hazautazása)

...előző este Dettus is úgy érzi, hogy semmi feszültséget nem tudunk levezetni, valamit szeretne, legalább valami őrjöngést, extázist, kisülést, valamit, mondom neki, hogy ne siettesse a dolgokat, mindennek eljön az ideje.

...megtervezem a búcsúzást, személyessé szeretném tenni

...aznap két csecsemőt kereszteltek, az asszonyok ölelgettek, mulattak, táncoltak

...este Dettus és Arany főznek Marinál spagettit, megint itt az egész stáb, s mikor ők elvonulnak a szállásra, mi nem tudjuk abbahagyni, a kamaszok tökig fölhangosítják a hifit és táncolni kezdünk, még Mari is, igaz, ma az első este, hogy barna bent marad a kórházba, végre tudjuk mi a baja, megkönnyebbültünk mi is a család is, az egész telep, míg mi táncolunk, észre sem vesszük, hogy a fiúk egy időre eltűnnek, s mikor hazajönnek ijedten mesélik, hogy egy félelmetes szellem kísérte őket, és hogy a környező telepeken négy verekedést is láttak, s talán valami olyasmit is, amit nem kellene, de mi nem osztozunk egyenlőre a félelmükben, sörözgetünk és kurjongatunk, nagyon jó táncolni, szeretem ezt a cigány táncot, itt van a lábaimban, csak úgy kettő óra körül nézek kicsit szigórúbban Dettusra, mert kicsit gyanús, hogy milyen fáradhatatlanul ropja, viszont nekünk holnap megint hétkor kell kelni, végül háromkor sikerül a szobánkba térni, de alighogy elcsöndesedünk, egyszerre csak az egész család a szobánkba terem, a fiúk egy húsvágó bárddal és egy hatalmas késsel felfegyverkezve, hogy valakik járnak a házkörül, talán az erdő felől, ránk fognak törni, lehet, hogy Barna ellenségei, vagy mások, más telepekről és belém nyillallnak a betámadások emlékei, látom ők is ilyesmitől félnek, félnek nagyon, mondom Marinak hívjuk a rendőrséget, s valóban, kihívjuk őket, de csak egy járőr hajt be az utcába, aztán semmi, ülünk az ágy szélén, pontosabban tízen a két ágyunk szélén, és úgy félünk, nekem kiszárad a szám és remegek, Marika a miatyánkot mondogatja, aztán vigasztaljuk egymást, aztán fülelünk, jönnek, kimegyek, gyerünk, szúrjuk le őket, pattannak fel a fiúk a késeikkel, üljetek le, ezt várják, inkább füleljünk, kapcsoljuk le a villanyokat, i akarnak csalni, most túlkiabáljuk egymást és az ablak hatalmas sötétítetlen üvegfelülete mered ránk, lekapcsoljuk a villanyt, a kutyák vonyítanak, valaki füttyög, aztán újra csend...ne menjetek ki, kérem Mariékat, végül mi is átvackolódunk az ő szobájukba, fölszólítjuk Nándit tegye el a konyhakést, mert a végén még Dettus fejére ejti, de Dettus nem fél, gyakorlatilag két ágy közé heveredünk a földre, Dettus tényleg talán csak Nándi konyhakésétől tart kicsit, és kiveszi a kezemből a telefont, hogy majd ő hívja a rendőröket, ha kell, fél, hogy megint fölöslegesen riasztok, de amikor bevackolódik kiveszem a telefont a kezéből, így nem fogod tudni hívni őket, ha rajta alszol, mondom szemrehányóan, megint füttyögés, kutyamorgás, rettegünk, és paráztatjuk egymást, mintha valaki a kilincset, a zárat próbálgatná, nyekergés, szerencsére a kicsik már a tánc alatt elaludtak, végül én és Barnuska virrasztunk ötig, amikor világosodni kezd, négykor még egyszer azt hisszük, hogy itt vannak, a kutyák morognak és valaki horkant és sóhajt az ablak alatt...aztán ötig semmi, aludnunk kell...reggel Marival óvatosan megyünk ki, mintha a kutyák furcsán viselkednének, nézd megmérgezték őket, és ott, annak ki van tépve a szőre, Mari fordul befelé a konyhába, ahonnan Dettus ásítozik kifelé, na mi van, megnyúzták a kutyát, mondja erre Mari, Dettusnak tágra nyílik a szeme, micsoda, kirohan, meglátja a rottweiler oldalán a foltot, Mari, az két napja ott van, nevetgél Dettus, erre megnyugszunk...úgy látszik tegnap is paráztattuk egymást, sose lehet tudni, mondja Mari, a kertünkön az erdőn át járnak a lenti ház lakói, akik rablásból élnek, lehet, hogy megint bujkálniuk kellett, s talán ők voltak itt, de szerintem valami volt...Dettus visszament egy kávéért, én meg lejjebb lépkedtem a lépcsőn, de azonnal meg is torpantam, mintha két lábat látnék a kapu előtt, Mari mondom, lehet, hogy hülye vagyok, de valaki van a kapuban, Mari elindul lefelé a lépcsőn, de a felénél visszafordul és fut felfelé, egy hulla van a kapuban, lihegi, Dettus, kiáltok, Dettus azonnal indul lefelé, bár elég rezignáltan, lemegy egészen, aztán visszafordul, s míg fel nem ér nem szól semmit, valóban, mondja fent végre, s a képek alapján ez a Hermin férje, erre Marival egyszerre kiáltjuk Hermin nevét, Hermin már sokkal lendületesebben, de rettegve megy lefelé, aztán kimegy a kapun, le is hajol, és már látjuk, hogy veszekszik...ez azt mondja, kiabálja felfelé, hogy most jött, nem ő volt éjjel, viszont a gyerekeket elhagyta valahol, Hermin a haját tépi, hogy az ura a kamasz fiait, akikkel Pesten munkát vállalt, egyszerűen elvesztette, úgy beivott hazafelé...(aznap Hermin nélkül dolgoztunk és délutánra már a fiai is megvoltak, de addig nőt még úgy szervezkedni és kavarni nem láttam, mint Hermint, aki felért egy Sári mamával, hát anyja lánya, amit persze azonnal ki is kért magának...)

...szóval megvolt a csúcspont, Dettusban sem voltak többé kétségek

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 24.

2007.08.25. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

Mert meg sem állnak, és egészen elszomorodom, ezek az alkoholszindrómás, betegségekkel küszködő, tiszta vágyaktól átszellemült, soha felszínre nem segített képességekkel megáldott, és az összes nyomorúságukon átderengő szépségű fiatal emberek reflektálatlan egyszerű létezésükben és sikertelenségükben, mintha metaforái volnának a lefojtott, megcsonkított életnek. Mintha valami elátkozott bura alá lennének szorítva, ahonnan alig hallatszik ki vékony hangjuk. – Újabb nap Hétesen a Bódis-módszer kialakítása közben - Bódis Kriszta beszámolója.

....ma megint Tescos reggel lesz, Mari gazdasági főigazgatónk újabb zseniális listával áll elő, még több kaja, mi kétszeresét saccoljuk az árnak, pedig mind Tescos vásárlók vagyunk. Nem úgy van az, bízzátok csak rám, és tényleg, Mari megtalálja a legolcsóbb és legtöbb cuccot, az asszonyok is meg voltak vele elégedve, néhány tételt megszavaztattunk, kértek például kenyeret a csomagba

Második lista 65 család részére, 1 adagban van: 5 kg krumpli, 3 zacskó levestészta, 1 kg zsír, 2 zacskó tészta, 2 kg kenyér, két doboz paradicsomszósz, szalámi, 3 kg farhát, 2 kg liszt.

...Mari még arra is gondol, hogy az egyetlen magyar néninek (Solymosi néni, most 85 éves és 17 éves kora óta itt lakik az urával, és nem is akar elköltözni a cigányok közül, akik nagyon szeretik) összeállít egy speciális csomagot, amiben sajt, tej, tejföl van, meg zsemle, amit Solymosi néni is meg tud rágni

...a gyerekeknek veszünk ecseteket és közben Kati Laurával találkozik, akit elkér a szüleitől, Laura aztán nekünk segít, míg pakolásnál felbukkan a filmes csoportból Jancsi és Attila, akik szívesen beállnak mellénk a parkolóba porciózni, úgyhogy megint nagy és vidám társasággal utazunk 2x65 Tescos szatyor mellett a furgon hátuljában, ahol már körvonalazódik is egy következő jelenet a filmes csoportnak...vasazni indulnak a fiúk: "ne üsd meg a rendőrt, mert az egyenruhát ütöd, csak a fejét üssed"

...az osztással megint elég sok idő elmegy, negyven fok van, de végül mindenki elégedetten tér haza, a felnőttek elmennek és a terecskét most elözönlik utánuk a gyerekek, "mit fogunk csinálni Kriszti néni," és itt van Erik, aki minden nap megkérdezi, "mit fogunk ma enni", na ő biztosan nagyon éhes. Mindig lesz gyümölcs, tea, szendvics megint, nyugtatom meg, és otthon a családok főznek ismét

...ma úgy döntünk, hogy a nagy kiszerelésű temperákkal és a vett vastag ecsetekkel kidíszítjük a romot, mert Macsó elkezdte befalazni a lyukakat, ugyanis estére diszkót akar csinálni, úgyhogy még bárpultot is falaznak a fiúkkal, igaz, cement nincs, csak homok, vagyis sárral tapasztják egymáshoz a téglákat, aztán nekünk eszünkbe jut, hogy a gipszöntéshez úgyis rengeteg gipszet hoztunk, hát Macsó abból kever a sárhoz, nagyon örül, épül a fal (igaz délután a kicsik lerugdossák, később Macsó dühöng és javít)

...Gyöngyi végre néhány lelkes csoporttagjával különvonul gipszfigurákat önteni, ez ezen a helyen és körülmények között (vízhiány, asztalhiány, tömeg) kész bűvészmutatvány, különösen az öntvények szárítása okoz gondot, a villanyoszlopra rakosgatják őket és őrzik míg szárad, közben Solymosi néni kamrájába kapnak bebocsátást, de másnap már nem, túl sok a gyerek Solymosi néninek.

....a forgató csoportunk Bogi, Pípa, Feri, Jancsi... kifejezett kérésére egy klip nyersanyagot készít, a fiúk kannát kerítenek és helyszínt választanak, nézem őket, ahogy nagy komolyan előadják cigány halandzsa nyelven, tök hamisan, de hatalmas átéléssel, csillogó szemekkel, komolyan és szépen a hallgatókat, miközben Bogi felváltva hol ezzel, hol azzal a fiúval táncol végig legalább két órát. Mert meg sem állnak, és egészen elszomorodom, ezek az alkoholszindrómás, betegségekkel küszködő, tiszta vágyaktól átszellemült, soha felszínre nem segített képességekkel megáldott, és az összes nyomorúságukon átderengő szépségű fiatal emberek reflektálatlan egyszerű létezésükben és sikertelenségükben, mintha metaforái volnának a lefojtott, megcsonkított életnek. Mintha valami elátkozott bura alá lennének szorítva, ahonnan alig hallatszik ki vékony hangjuk.
"Hétes elfekvő", csúszik ki később Francisco száján. Mi pedig nagyon el vagyunk keseredve... szégyellem magam

...a furgonban előhúzom az összes textilt, amit gyűjtöttem, a selymeket és anyagokat, a maradék ékszereket és elkezdem jelmezekbe öltöztetni a gyerekeket, királyok, királynők, cigányok, táncosok, barbik, pengék, hősök és hősnők akarnak lenni, valahogy az egész beöltözés spontán kezdődik, éppen az egyik Pongó fiúnak lapot, ollót nyomok a kezébe és elmagyarázom, hogyan csinálhat koronát magának, s mikor visszatér a fecnikkel, akkor nyilall belém, hogy nem értette, Gyöngyiék megcsinálják az első korona mintadarabokat, és máris mindenki nekilát, hogy koronát készítsen, az egész telepen hercegek, és hercegnők tündökölnek fehér koronákban, amiket aztán nagy lelkesen ki is festenek, közben előveszem az arcfestéket is, állnak sorban a gyerekek, átszellemült, gyönyörű kis arcokra festek csillámport, pillangót, aranyat, hú de szép, lelkendeznek egymásra nézve, a fiúkból indián és Bódy Guszti lesz, János ül mellettem, néha ellát tanácsokkal a színeket és vonalakat illetően, egészen szokatlan, hogy ilyen nyitottan részt vesz az alkotásban, már ezt valahogy a módszer győzelmének tekintem, ha lehetek ilyen elfogult, s akkor egyszer csak János kér tőlem festéket, és egy új sort nyit, ahol már ő festi ki a gyerekeket, János a disco kidbó embere a drogdíler főgonosz macsó belefeledkezve az arcfestés örömében, éppúgy ahogy imént karonülő kisfiát sétáltatta egyébként, és még azt is hagyja, hogy a dok.filmes stáb fölvegye, ahogy alkot, azt hiszem boldogok vagyunk, mind...észre sem veszem, hogy ez az akció három és fél órán keresztül tart szakadatlan...

...Francisco papírrepülőt hajtogat, és meglepődik, hogy nem tudják hogyan kell, úgy érzi, mindent elölről kell kezdeni, itt mindenre és mindenkire szükség van...

...este fáradtan Mariéknál, akinek még volt ereje egy jó erős lecsót készíteni a stábnak, tizenöten vagyunk, Barna és én anekdotázunk, most olyanok vagyunk, mint régen...

...Mire a többiek elmennek, mi éjjel még 65 zsákba porciózzuk a ruhákat, hogy fele felnőtt, fele gyerek jusson minden családnak, próbáljuk igazságosan, de azt úgysem lehet, pedig tele lesz a furgon reggelre, mégis mindig a ruhákkal a legelégedetlenebbek, ezt már számtalan korábbi osztás alkalmával átéltük Barnával és Marival

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 23.

2007.08.24. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

...KEVESEN VAGYUNk és úgy kell helytállnunk, mint egy cunamiban a mentőszolgálatnak
...az omló házban végre sikerül összebuherálni a technikát úgy ahogy, de a gyerekek már látták a Shrek mindegyik részét, inkább saját magukat szeretnék látni, vissza a táncversenyt, a dok.filmes csoport munkáját és a játékfilmes jeleneteket. – Újabb nap a Hétes-telepen a Bódis-módszer megvalósítása közben.

...mintha fáradnánk kicsit, mert reggel nehezen érkezik a stáb, mi Mariéknál a gyerekekkel és Dettussal glédában állunk, várunk, hogy elkészíthessük a mézes kenyereket, végre megérkeznek, bekeverjük a szörpöket, össsze a vajat a mézet, 300 szelet kenyér, ezzel jó sok idő el is megy, ragadunk...

...a Hétesben már állítják Pongóék, Zoliék a sátrat, agyagozással és gyöngyfűzéssel szeretnénk a többséget lefoglalni, hogy a három kisebb csoport, vagyis a dok.filmes, a fényképész és a játékfilmes különmehessen.

...közben a szendvicseket is szétosztják a nagyobbak, Dodi az innivalót és megérkezik Peti Péter, Pongóék hoznak üstöt, a gyerekek egy része fát vág, a férfiak főznek

....a filmes csoportom végre elvonulhat, már reggel óta jelentkeznek egyre másra, hogy mikor folytatjuk, Jancsi tűnik a legrátermettebbnek, és nagy meglepetésemre Arany, aki egy pillanat alatt olyan remek jelenetet produkál, és ő is élvezi, érti is miért olyan jó, a feladata az, hogy a földre került barátját hazatámogassa, több pár nekifut a jelenetnek, de Arany remekel, csak azt sajnálom, hogy nem tudtuk kipróbálni milyenek volnának ketten Jancsival. Megint Ilonyéknál nézzük vissza a filmet, illetve engem elhívnak a kicsik, ugyanis az agyaggal a nagyobbak dobálózni kezdenek, én meg elkeseredetten kezdek kiabálni az egyik nagy fiúval, amelyik orvul engem is fejbe dob, végül kibékülünk, eközben Franciscoék felvesznek egy újabb jelenetet, és Jancsi felajánlja, hogy nézzék vissza náluk a filmet, sajnos ebből éppen kimaradok, Francisco meséli, hogy bent Jancsiéknál legalább tíz felnőtt ült a szobában, nagyjából tele is lett a hely, és az egész család nagy figyelemmel nézte a film-részletet, ez olyan jó és különösen Jancsinak esett jól, aki majd másnap délelőtt azért nem tud velünk forgatni, mert kukázni megy a család, amit viszont nekem nem vall be, azt mondja, hogy azt a rengeteg cuccot a vásárban szedték össze, pedig valahogy próbálom neki jelezni, hogy én nem nézem le, ha valakinek kukázásból kell megélnie, de ő nagyon szégyelli, összeszorul a szivem

...a lányok nagyon szép gyöngykarkötőket fűznek a drótokra, amiket a húgom hajlítgat nekik, a legdivatosabb ékszerek kerülnek elő a kezeik közül, tényleg ezek a gyöngyök gyönyörűek és ők is értékelik, hogy ilyen szép anyagokkal dolgozhatnak

...Pongó három fia olyan gyönyörű rajzokat készítenek, hogy ők minden nap külön kérnek és kapnak tőlem valami új eszközt, hogy kipróbálhassák, temperát, filcet stb, külön és hozzák a kidolgozott, szebbnél szebb rajzokat ragyogó szemmel, és vissza a maradék tollakat, a végén nekik külön csomagot készítek ilyen eszközökből

...Francisco néhány érdeklődő fiúnak a kezébe adja a professszionális kamerát, s ők elindulnak, hogy maguk is kipróbálják, az utolsó nap, amikor F nincs velünk és én rögzítem az egyik jelenetet, valamit elállítok, ügyetlenkedem, később Jancsi és Peti is kezébe veszi a gépet, és látom, hogy azonnal megtalálják a hibát, és azokat a lehetőségeket is, amiket én meg sem próbáltam megkeresni, egyszerűen és otthonosan fogják, használják a gépet

...az ebéd osztás kitűnően sikerül, ezt már teljes egészében a helyiek csinálják Pongó vezetésével, csak azon kapom magam, hogy első alaklom, hogy én is eszem, mert Pongó Iván a kezembe nyom egy adagot, nagy szelet kenyérrel, Kriszta egyél, a fia üdítős poharat ad a kezembe, mosolyognak, legszívesebben megölelném őket, olyan jól esik a egész

...ebéd utánra filmklubbot és az anyagok (fotók, filmek, dokumentációk) közös visszanézését terveztem

...valahogy mégsem sikerül semmi sem úgy, ahogy előző este elképzeltük, az alkotások visszanézése kivitelezhetetlen egyetlen tévével, a furgon alkalmatlan arra, hogy belül fölállítsuk a tévét, mert túl kicsi az ajtónyílás, senki nem lát semmit.

...az omló házban végre sikerül összebuherálni a technikát úgy ahogy, de a gyerekek már látták a Shrek mindegyik részét, inkább saját magukat szeretnék látni, vissza a táncversenyt, a dok.filmes csoport munkáját és a játékfilmes jeleneteket.
...siralmas, hogy mennyire bénák vagyunk, most dühöngök magamban csak igazán, hogy nem sikerült projektort és vásznat szereznem, (ingyen kellett volna, mert arra már nem futotta), hogy nincsenek székek, a gyerekek szorosan a tévé köré állnak, senki nem lát semmit, Marika hiába üvölti rekedtre magát, én hiába utasítgatom Dodit és Franciscot ingerülten, a lehetetlen gépekkel és adottságokkal, ha megfeszülnek sem tudnak megbirkózni, végül csak a dokfilmes csoport amatőr felvételeit tudjuk nézni.

...Kati a számítógépén egy darabig (kint elbújnak egy lépcsőn) meg tudja mutatni az állandóan változó (szerencsére minden, mindenkit érdekel és ezt hagyjuk is) fotós csoportjának, hogy miket csináltak, és még egy kis érdemi beszélgetésre is akad lehetőség, figyelem, de aztán körülötte is megnő a tömeg, és a helyzet tökéletesen alkalmatlanná válik a munkára.

...KEVESEN VAGYUNk és úgy kell helytállnunk, mint egy cunamiban a mentőszolgálatnak

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 22.

2007.08.23. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

„Ahhoz, hogy megvalósíthassuk álmainkat, meg kell szabadulnunk rabláncaiktól, azoktól a rossz dolgoktól, amik álmaink megvalósításában akadályoznak minket.” Milyen játék a lufidurr, hogyan játsszák a gyerekek és hogyan a felnőttek? Bódis Kriszta újabb napja a Hétes telepen a Bódis-módszer kialakítása során.

...még előző nap este megbeszéljük, mi várható holnap, úgy képzelem, most minden gördülékenyebb lesz, túl vagyunk az osztáson is, mehet a munka.

...Francisco is megérkezik, igaz késő éjjel, úgyhogy nem találkozunk, nem tudunk semmit megbeszélni. (Barna és Mari másnap reggel kivizsgálásra mennek a kórházba, tehát nélkülük kell majd lebonyolítani a napot, de a gyerekeik és Barna testvére Hermin mindenben segítenek.)

...Dodi megveszi a "táborozó" gyerekek ennivalóját, amit ezúttal Ilonyék fognak elkészíteni, most már tudjuk, hogy 250 adaggal kell számolnunk (szörp, kenyér, májkrém, párizsi, és sok-sok alma, mert annak nagyon örültek), a segítséget Ilonyék ajánlották fel, és ennél többet nem is kaphatunk, minthogy spontán módon alakul ki azok köre, akik a hétesi önkéntesekből kerülnek ki.

...a gyerekek örömkiáltásokkal üdvözlik a furgon érkezését, kedvenceink futással kísérnek befelé a járhatatlan bekötőúton (folyton izgulunk, hogy nehogy bajuk essen, hiába kiáltozunk, vagy megyünk lassan, annyira élvezik, soha nem fogom elfelejteni a csillogó szemeket, mosolygós, ragyogó arcokat, minden egyes reggel ennek hatása alatt kiabáljuk a kicsik neveit, "Jolika vigyázz, Bence kijebb, kijebb, Jancsi fogd meg őket! " és így tovább, de kifelé menet is, hosszan követnek, "jönnek holnap? Kriszti néni? -"holnap igen", s aztán majd a végén mondjuk, hogy" már csak holnap", s " hogy aztán már nem, de hamarosan visszajövünk, október elejére tervezzük, filmet vetítünk és beszélgetünk!"

...Gyöngyivel összekészítjük a kézművesek anyagait, hogy amikor már tarthatatlan a helyzet a visszanézéssel, akkor azonnal munkába tudjanak állni.

...anyukák vállalják az eszközök osztását a munka irányítását és végül a maradék eszközök, valamint a művek begyűjtését.

...mindig, minden csoportban teljesen vegyes résztvevők vannak, rajzolni és festeni (ami most vízfestékkel és temperával történik majd a tegnapi ceruzás-filces akció után) a szülők is nagyon szeretnek, elsősorban a nők, vagyis a kisgyerekes, sokgyerekes anyukák.

....van egy lufis játékom, a következőképpen nézne ki, ahogy eredetileg elképzeltem,a neve Lufidurr. Kell 100 db lufi, madzag, 5 csomag 12 db-os filctoll (máris hozzáteszem kevés, kevés, kevés).

"Ahhoz, hogy megvalósíthassuk álmainkat, meg kell szabadulnunk rabláncaiktól, azoktól a rossz dolgoktól, amik álmaink megvalósításában akadályoznak minket.

- Milyen világban szeretnétek élni? Hogyan szeretnétek élni? Mindenki mondja, lehet bekiabálni.

- Fújjuk fel a lufikat és írjuk rá ezekre a lufikra, hogy mi akadályoz minket abban, hogy az általunk elképzelt világban éljünk, álmaink világában, egy szebb és jobb világban. Írjuk rá a legrosszabb dolgot, ami ebben megakadályoz. (a segítők írni is, fújni is kötözni is segítenek)

- Mindenki mondja el egyenként hangosan, mit írt a lufijára.

- Most fogjuk meg a madzagnál fogva a lufikat és rátaposva próbáljuk meg kidurrantani őket. Ha sikerül, akkor már nincs előttünk akadály, hogy azt a szebb és jobb világot megvalósítsuk, amire vágyunk.

Megbeszélés:

Jó játék volt? Mi volt benne a legjobb?
Honnan erednek a minket akadályozó dolgok szerintetek?
Mit gondoltok, az egy mellett, amit most felírtatok, vannak még titeket akadályozó dolgok az életetekben? Mik azok?
Szerintetek a többi embernek van ilyen?
Mik lehetnek azok? (pl. polgármesternek, a gazdagoknak, a menekülteknek, a kurvának, az Afrikában élőknek, stb.)

A játék célja: pozitív, felszabadult légkör kialakítása, reflektáltság a vágyakra, a diszkriminációra, az elnyomás és kizárás mechanizmusaira."

...azt, ahogy valójában zajlott, nehéz volna elmesélni, szerencsére a hétesi dokumentumfilmes különítmény rögzítette, és azóta volt szerencsém visszanézni, tehát azzal is tisztában vagyok mire leszek képes a mondatokkal. Előrebocsátom, hogy tökéletes kudarcnak érzékeltem az akciót, miközben folyamatosan a nem adom fel állapotába igyekeztem visszabillenteni magam, s később, tényleg nem csupán a pozitív attitűdökre való kényszeres hangolódásom következtében, hanem valós visszajelzések alapján, a maga módján, de mégis valahogy az eredeti elképzelések mentén kezdett üzemelni a dolog. Csak éppen nekem kellett (volna) rugalmasan egyből levenni, hogy hogyan is történik ez, ám szerencsére a hülye idealizmusom automatára kapcsolt engem, mondhatnám szent, szellem megszállta működésmódra, és ez az ami már több, mint...

...szóval a fent sztoikus nyugalommal előadott instrukciókat és vélt reakciókat a következőképpen kell elképzelni:

Kriszti néni: Most figyeljetek, halljátok, figyelem, adok mindenkinek... gyerekek..., hahó, egy...
Gyerekek: NEKEM ADJON KRISZTI NÉNI, ADJON MÁ VALAMIT
Kriszti néni: figyeljetek, így nem tudom elmondani, kicsit messzebb álljatok, szóval adok mindenkinek egy, de csak egy lufit, amit ne durrantsatok ki egyből...
Gyerekek és felnőttek: Kriszti néni adjon má egyet, nekem is, adjon má ennek a csepp gyereknek, én nem kapok semmit, adjon má
Kriszti néni: Elkezdem a lufikat osztani, Rodrigó, Gyöngyi és Cintia, légyszi, te is, (könyörgök határozottan a gyerekgyűrűben) és amikor felfújjátok ne durrantsátok ki, hanem írjátok rá, amit az életben szerintetek titeket a legjobban akadályoz abban, hogy boldogok legyetek.
Na ezt az üvöltésben túl bonyolultnak érzem, ezért megpróbálom érthetőbben, így ..: "Írjátok rá, hogy mitől féltek a legjobban az életben, segítsetek egymásnak, aki nem tud írni, annak segítsen, aki tud..".
Gyerekek (még erőteljesebben üvöltve jelentkeznek): "Én tudok írni Kriszti néni, én tudok..."
K: "Jó akkor segítsetek egymásnak."
És akkor én úgy érzékelem, hogy kapkodják tőlem és egymástól a lufikat, hogy nem jut mindenkinek, hogy gyorsan kifosztjuk a nejlonomat, és hogy durrannak sorra ki mind a lufik, néhány nagyobb kifejezetten ezzel szórakozik, kipukkasztják, veszekszenek rajta és ilyesmi, aztán, hogy kikerülök a lufiosztó pozícióból, és már majdnem az egészet feladom, egyszer csak látom ám, hogy megjelennek a feliratos lufik, hú gondolom, a fele sem tréfa, itt bizony folytatjuk a játékot.
Kriszti néni jár kel, hogy mindenkihez eljusson az infó, ordít kedvesen: "akkor most ki lehet durrantani a lufit, és már nem kell félnetek többé, attól, amit ráírtatok."
ettől kezdem kicsit vudusan érezni magam. Persze elég ellentmondásos a helyzet, mert a gyerekek inkább őrizgetnék a lufikat, mint a kincset, ám amikor néhány orv lufipukkasztó támad és a lufi durran, akkor én már ott is vagyok és azt mondom a kis áldozatnak, akinek kezében fittyed a lufikincs, ahogy a szája is görbül lefelé, mint a lufirongy: - látod, most már legalább nem kell félned...a...
− Kalapos embertől − segít ki és néz rám felderülve Erik, Bernadett, Anasztázia, akit szólítsunk Zsuzsinak, és a többiek...
És akkor olvasom, gyűjtöm a lufi feliratokat, hogy ide írhassam őket:
Kalapos ember (aki elvisz a légóba, később Francisco egy columbiai kalappal jelent meg, s ezzel kicsit borzolta az idegeket, az asszonyokét különösen, akik nem bírva magukkal, persze csak búcsúzáskor, a furgon után kiabáltak, "nekem az a szép kalapos ember kell, az tetszik nekem!" visongattak.)
Mézember (ha jól értem valami cukrosbácsi, aki hízeleg)
Kitanultak (mindenki, akinek sok iskolája van, a hatalom közelében van, miniszter, és persze mi is. Itt persze azzal hízelgek magamnak, hogy az önkéntesek inkább, mint én, hiszen én már Barnáék családtagja vagyok. Ilony azt mondja Dettusnak: igyá má egy kávét, ám Dettus visszautasítja, s Ilony kicsit sértődötten unszolja ilyeténképpen: "igyá má egy kávét, te kitanult köcsög lyány!"
mondanom sem kell ez szállóigévé válik)

Aztán:
Ördög
Szellem
Sikoly
Egér
Patkány
Boszorkány

A felnőttek is írtak lufit:
Szegénység
Betegség

...ahhoz, hogy végre el tudjam kezdeni a filmes csoporttal való foglalkozást, el kell indítani a többi csoportot, Gyöngyi és az anyukák vezetésével a kézműves csoportok gyurmázni fognak (az osztásnál kiderül, hogy a gyurmának hitt dobozok temperával vannak tele, és sokkal kevesebb a gyurma, mint ahány kéz, aztán mégis megoldódik a dolog, már látom is a sok szépséget, ami a kezeik között alakul, tényleg, bármit kapnak, mindennek örülnek és nagy energiával dolgoznak, hozzák megmutatni...

...közben a fiúk történeteit hallgatom, amikből majd az első jeleneteket kitaláljuk, az eredmény -valójában inkább megerősítés nekem, mert erre számítottam- hogy a filmes keret segíti a kommunikációt, a kreatív spontaneitás menyit s azok, akik eddig semmit, soha nem meséltek, a soha alatt itt valóban évekre gondolok, és konkrétan például Barna fiára, aki még az apjával sem beszélgetett életében soha két szónál többet, most mosolyogva és lelkesen mesél, lejátssza az elbeszélt jelenetet, most éppen azt, hogy hogyan hozta el az apja autóját, mert valamit szállítania kellett a családnak, hogyan hitték már többször a rendőrök, hogy ő a nagy Barna, és hogyan intett ki a kocsiból fapofával a rendőröknek, mígnem ma megállították, és hát se jogsi, se semmi, hiszen Barna még tizenhat sincs, aztán hogyan küldték, haza, hogy meg ne lássák még egyszer, s neki, hogyan kellett ismét arra kanyarodnia. Aztán már tereltük is a beszélgetést a fikció felé, hogy hogyan alakul egy jelenet, jelenetekből a film, hogy hogyan lehet az improvizációt használni a színészkedésben, a saját élmények hogyan helyettesíthetik, segíthetik a színészi játékot, mígnem hamarosan körvonalazódott egy általuk kreál jelenetsor, részegen jönnek haza Jancsi, Pípa, és Feri, kikezdenek Arannyal és Vikivel, akik nem akarnak velük menni, ők mégis magukkal rángatják az egyik lányt, mire azok kiszabadulva, otthon elmesélik testvéreiknek a sérelmet, s Zoli, Nándi, Barna és Laci elindulnak, hogy számon kérjék Jancsiékat, mígnem az eset szóváltásból verekedésbe vált...lejátsszuk háromszor, négyszer, elképesztő, hogy percről percre jobbak...de tényleg, mindig, mintha csak perceink lennének, olyan gyorsan halad az idő, és egyre több kicsi gyűlik körénk, akik szerepelni szeretnének, hú, elég nehéz...

....bemegyünk Ilony lakásába (szoba konyha, legalább tíz ember, kevés bútor, de igyekezet egy rendes háztartásra) Ilonynak van hűtője, szabad asztala nincs, a hűtőre rakjuk a kamerát, hogy a monitort körülállva visszanézzük a felvételeket, nagy a tolongás, pisszegés, mindenki tanácsol mindenkinek valamit, aztán újra kirajzás, micsoda fantasztikus munkát lehet majd itt folytatni, gondolom, ha visszajövünk, ha állandóbb csoportokba tudunk gondolkodni, ha alaklmasabb helyeket találunk a megbeszélésre, de valójában most sem tudom például, hol volnának azok az alkalmasabb helyek, persze ez nem fogja elvenni a zért a kedvemet.

...már esteledik, gyöngyi kicsit el van kenődve, mert a gyöngyfűzést nem tudta kivitelezni, nem találta meg a nagy gyöngykészletet, és a kevés megint túl kevésnek bizonyult, ő pedig türelmetlennek, ettől van a legjobban elkeseredve, hogy rákiabált a gyerekekre...na ezen is túl van, és aztán valahogy többször nem is akad ki tényleg, másnap meg lesz a nagy készlet és ügyesen ki is alakítjuk a csoportot.

...még egyszer nekifutunk egy festős körnek (immár a romban, mert odakint lehetetlen még annyi alkalmas felületet találni ülni, papírt, eszközt letenni), miközben a szépséges névtáblákat is elkészítjük a gyerekekkel közösen, majd meg vesznek egy ilyen profi kitűzőért, és én éppen azért hoztam ilyeneket, hogy lássák, nekik is jár ilyen, mint a nagy és komoly (kitanult köcsögöknek, bocs) ám otthon még nem tudtam, hogy 50 ilyen drága holmi megint kevés, pedig kivételesen mindenki sorban állt, amin mi illetődtünk meg a legjobban, és a legcsúfosabban jártunk, mert tehát a legtürelmesebbeknek nem jutott, íme a tanulság, ha valahol túl kell élni, és azt csak leleményesen tolongva lehet, akkor ott ne tanítsunk használhatatlan stratégiákat, ha mást se tudunk, vagyis ha nem teremtünk megfelelő feltételeket, vagy nem lehetséges az integráció, istenem, íme az ördögi kör, a szakadék fölé hidat kell verni, éppen ezt csináljuk, saját bőrünkön tanulva

...közben a gyerekek valamikor esznek is, szendvics, szörp, alma, banán a sláger, sokan ma is főznek a kapott alapanyagokból, sorakoznak a tepsiben a farhátak, gőzölögnek a nagy kondér levesek otthon

...Mari, Arany, Zoli, Barnu közben technikailag (hifi beüzemelése) és szervezésben (jelentkező párok listája) tökéletesen előkészítik a tánc versenyt és bemutató, amely majd szabad és önfeledt közös táncba torkollik estére...most az a lényeg, hogy kért zenére a párok kihívják egymást és a nyilvánvaló bravúrok mentén szégyenül meg vagy magasztosul fel egyikük, a tánc és minden mozgással kapcsolatos foglalkozás itt kiváló lesz majd, olyan tehetségeket látunk, hogy eláll a lélegzetünk.

...az esti esemény fénypontjához azzal járulunk hozzá, hogy a versenyzők és végül a táncolók (mindenki) kap egy-egy szép nyakláncot, gyűrűt, fülbevalót ajándékba, abból a bőröndből, amit az adomány gyűjtés alkalmával kaptunk valakitől, ezennel, mint legsikeresebb ajándékunkat, az maga volt a varázslat, meg a csodálatos ékszerszaporítás, s később a jelmezekhez is találtam még egy zsák ilyen holmit, köszönjük az ismeretlen, zseniális adakozónak.

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 21.

2007.08.22. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

„A szerzéses túlélésre berendezkedettek, olyan praktikus kommunikációs- és viselkedésbeli [...] stratégiákat működtetnek, amelyek nagyon is adaptívak, és valóban a mindennapi fennmaradáshoz szükségesek, [...] sokszor ellenséges környezetben, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez a viselkedés hosszú távon [...] kontraproduktív. Rövid távon azonban megoldja a felmerülő problémát. Ezt a stratégiát etnocentrikus hozzáállásból nem ítélhetjük el, ettől a stratégiától nem foszthatjuk meg azokat, akik élnek vele, sőt életük ez által biztosított. Alternatívát mutathatunk csak...- Bódis Kriszta beszámolója a Hétes telepi Bódis-módszer táborról.

...reggel hatkor indulás a Tescoba, Dodi fölvesz engem és Dettust Mariéknál (mi náluk szálunk meg, ők Budai Barnabás és Mari a keresztkomáim, hat gyerekük van, Barnus 16, Marika 15, zoli 14 Aranka 13, ebből a két kisebb Beatrix Kriszta (6 éves) és Sára Glória (5 éves) a keresztlányaim, fél éve költöztek kijebb a hétesből, de családjuk nagyrésze hétesi, ezért minden nap lent vannak a telepen. 98óta átlagban havonta jártam le hozzájuk (a mai napig), úgy gondolom a legjobb, ha náluk szállok meg Dettussal, akiről azt feltételezem -és ez be is igazolódik - a legalkalmazkodóbb, jól bírja a szokatlan körülményeket is, barátságos és nyitott, valamint hosszútávon képes erre.

...Mariék a lehetőségekhez képest mindent megadnak, és én inkább nekik adom a szállás pénzt, eddig is támogattam őket, a viszonyunk pedig kölcsönös, ők támogatnak a legközvetlenebbül a programba, Barna igazán tekintélynek számított mindig a telepen, még ma is, igaz este megijedek, amikor meglátom, hét éve húzódó és valójában kivizsgálatlanul maradt, össze vissza gyógyszerezett gyomorpanaszai miatt két hete minden éjjel az ügyeleten szenved, az orvosok packáznak vele, én meg nem ismerek rá, olyan nyúzott, végül az egész program alatt csak ezen az első nap lesz velünk, Dettus elkiséri a kórházban, és talán jelenlétének is köszönhetően Barnát végre rendesen kivizsgálják, befektetik és a hét végére meg is műtik, kiderül, hogy hatalmas epeköve van, nem fekéje, sérve és egyebek, ahogy azt addig gondolták és gyógyszerezgették, félek különben, hogy nem az egészségüggyel van a baj, hanem az orvosokkal, és hát egy emberrel megint kevesebb, gondoltam az első nap félve, de kellemesen csalódtam, mert Mari és lányai, fiai, valamint hétesi családja, barátai és tisztelői, de még bizony ellenségei is folyamatosan a segítségünkre voltak, Barna helyett és az ő szellemében.

...a hétesiek, amikor megérkeztünk azonnal azt akarták tudni meddig maradunk és egyszerűen nem hitték el, hogy egy hétig. "Ez egy ilyen gyerek nap?" kérdezték, mondom, "igen de egy hétig tart. ""Az jó," válaszolták, "legalább lesz egy kis öröm." de a szemükön látszott, hogy erősen kételkednek, ahogy a gyerekkezek szorításán is éreztem, az öleléseken minden reggel, hogy "holnap is jönnek? Kriszti néni?" Arra különösön odafigyeltem aztán, hogy beszéljek arról, és az önkéntesek is, hogy meddig maradunk, mi lesz, mikor megyünk, hogy mikor jövünk vissza, és azoknak a gyerekeknek, akik eddig nem tudták, elmondtam, hogy a Barna kisebb lányainak vagyok a keresztanyja, ami pedig egyfajta folytonosságot adott a jelenlétemnek, jelenlétünknek, nem beszélve arról, hogy a felnőttek tudták, hogy vezettem már néhány programot vagy akciót a megsegítésükre.

...na most a Tesco előtt állunk Marival együtt, betoljuk a kocsikat, számoljuk az adagokat, mert hiába jelezzük, hogy nagy tételben vásárolnánk, első alkalommal nem igen segítenek "intézményesen" viszont találunk néhány kedves embert, dolgozót, akik kérdezik is "hova lesz ez mind", mondjuk "a Hétesbe", erre azt mondják "hát azokra rá is fér".

...következő alkalommal még több segítséget kapunk majd, most a vásárlás legalább két óra, még úgy is, hogy külön kasszát nyitnak nekünk, aztán még egy óra a porciózás a tűző napon, tanulság: a szociális és gazdasági munkára külön emberek kellenek majd.

...tízkor már a Hétesben vagyunk, először kiosztjuk a csomagokat névsor szerint, a hangulatot már leírtam.

...az osztást a két sátor fölállítása követte, miközben én és az önkénteseink, valamint Mariék, és gyerekei, plusz azok akikkel régebb óta kapcsolatban vagyok folyamatosan, és ha kellett egyenként, a fölmerülő kérdésekre válaszolva újra és újra elmondtuk, meddig leszünk, mikor várható csomag, mit esznek a gyerekek, és milyen csoportfoglalkozások között lehet választani, és hogy a maradék eszközöket, játékokat a végén szétosztjuk.

...a sátorépítésben már a hétesiek is részt vettek, a kamasz fiúk a karton székeket állították össze.

...az egész tábor hangulatát általános zaj, hatalmas érdeklődés és sokaság jellemezte, ezért nagyon hangosan kellett beszélnünk, hogy a hangunk messzire eljusson, és koordinálni tudjuk a sok esetben spontán munkát.

...az első pavilonszerű sátor fölállítása után nyilvánvaló volt, hogy a szerkezet erre a helyszínre labilis, hogy este le kell majd bontanunk, hogy reggel újra fölállítsuk, hiszen egy kisebb széllökés az egészet fölborította volna.

...arra számítottunk, hisz tisztában voltam a hely áldatlan állapotával, hogy a földre nejlont kell teríteni, sőt egy szőnyeget szerzett Gyöngyi, ez nagyon hasznos volt, csakúgy, mint a furgonunk, mely raktár és bázis volt egyszerre, nélküle nem tudtunk volna semmit csinálni, sőt ebben utaztunk Ózdon fel-le, bent dűlöngélve, veszett romantikus szelíd motorosokként, bujkálva a rendőrök elől, félig nyitott ajtóban lógva, s ha nem, megfulladunk, hol öten, hol tizen, hol akárhányan a hétesi segítőinkkel, Barna fiaival és lányaival, éppen kit kellett szállítani.

...a kamaszok hamar rájöttek hogyan kell összeállítani a doboz székeket, és a szönyegre, ahogy az a földreterült, ragyogó arccal rátelepedtek kicsik és nagyok, kértem, hogy vegyék le a cipőjüket, ez később felesleges hülyeségnek bizonyult, ugyanis bizonyos körülmények között és határokon túl lehetetlen megbirkózni a porral, kosszal, a minden hiányával, vagyis a szegénység körülményeivel, ezért az ember, ha nem tud megküzdeni (én sem tudtam) akkor hozzászokik, hogy nem lehet kezetmosni (egy kút van, elég messze a házaktól, és a kannákból gyorsan fogyott a víz), hogy leülünk a földre, hogy nem tudjuk mindenhonnan összeszedni a szemetet, mert mindig van egy kupac valahol, hogy a lépcsőre tesszük a tányért, és egyet, mert sokan vagyunk, tányér meg kevés, de az étel megosztható, így férünk el, sok jó ember kis helyen, majd, ha eszembe jut, sorolom még, miért nem jutott eszünkbe a hepatitisz, az ótvar, influenza, szalmonella, a férgek és a halál.

...hirtelen teljesen használhatatlannak tűntek a közös játékok, amiket kitaláltam, mert a mi csapatunk ezer felé küzdött az elemekkel (sátor, doboz, furgon rendbetétele, összeborult eszközök előteremtése stb).

...ott álltam a szőnyegen ülő, várakozó tekintetek keresztüzében, a hangzavarban, és akkor hirtelen kitaláltam egy játékot, mintha most csöppennék ide, pedig hogy készültem, de ez volt az első pillanat, az átlépés pillanata, a transz maga.

..."Nagy szeretettel köszöntelek titeket ezen a varázsszőnyegen," kezdtem és kis kuncogás kíséretében a szülők csendet parancsoltak a gyerekeikre, "Hú de kíváncsi vagyok, milyen az a csend," mondtam és akkor megmutatták, aztán kiabáltunk egy hatalmasat, aztán megint csend, megint ordítás, aztán éneklés, aztán a mit szeretsz az életben a legjobban játék, kicsit kuszábban, s jött a válasz, "a zenét, a táncot", megint énekeltünk és aki akart táncolt is.

...jó kezdés volt, szép kezdés, ígéretes, összehangolós, mosolyogtunk egymásra én és a gyerekek, meg a felnőttek is elégedetten, mint a vadalma.

...akkorra már a másik sátor is épült, egyre nagyobb volt a várakozás meg az érdeklődő gyerekek, emberek, kézzel fogható izgalom, feszültség, és jó energiák.

...úgy döntöttem kiosztok papírokat, színeseket, krétákat és filceket, valamint az aszfaltkrétákat, hogy kezdjük végre el, jöjjön egy kis kóstoló, miközben állandóan féken tartott, hogy milyen kevés az eszköz, milyen kevesen vagyunk, ahhoz képest, hogy mennyire várnak, hogy mennyire szükség volna minderre, amit, mi most hozunk, és hogy tulajdonképpen ez milyen jó is, hisz biztosan tudtam már akkor, hogy a dolgok (tíz év ide vagy oda) éppen most kezdődnek el, eddig egy család, Barnáéké, most azonban talán, bizonyos szempontból az egész Hétes megcélozható valamiféle együttműködésre az eredményes kiút reményében, és azonnal megrohamoztak, "Krisztinéni aggyon má egy lapot, aggyon má egy ceruzát, aggyon má egy..." és csak adtam és adtam, közben javasoltam az aszfalton való rajzolást, a doboz székeke díszítését, kértem, hogy a rajzokra írják rá a nevüket, hogy aki szeretné, adja nekünk, aki viszont haza akarja vinni viheti, de az eszközöket osszák meg és a maradékot adják vissza, mert ezekkel még dolgozni szeretnénk.

...annak ellenére, hogy láttam, néhány gyerek (érthető módon, a túlélési stratégiák szerint a lehető legjobb döntés alapján, - amit megszereztél az a tied) hazaszaladt egy-egy ceruzával, tollal, satöbbi, valójában az eszközök percek alatt kifogytak a tömeges és intenzív használat közben.

...a felnőttek is rajzoltak, talán ez volt a legkülönösebb, főleg az anyukák vettek részt mindig az ilyen tevékenységekben aktívan, illetve később közülük választottunk eszközfelelősöket és ez nagyon jól be is vált.

...abban a pillanatban viszont, ahogy elfogyott a lehetőség, az alkotó munka destruktivitásba fulladt, amit persze igyekeztünk megállítani, igaz úgy éreztem kezdetben önkénteseink közül sokan nem értették ezeket a folyamatokat,és tudom, hogy erre rettentő érzékeny vagyok, a megbeszéléseken arról győzködtem őket, hogy a jelenség egyáltalán nem kezelhetetlen, mert arról van szó, mint bárhol, hogy a gyerekek itt is tele vannak energiával, játékkedvvel, és ha ennek nem adunk levezetési lehetőséget, akkor agresszióvá vagy rombolássá fajulhat.

...általában is kértem, hogy vegyék észre és erősítsék meg a pozitív folyamatokat, minden eredményt, és vonást, ami jó, hogy bízzák meg a gyerekeket feladatokkal, és jutalmazzák őket bizalmukkal vagy érdeklődésükkel, hiszen ez a Bódis-módszer egyik alapja, nem ismeretlen pedagógiai attitűd, viszont eben a kontextusban sokszor és sok minden más értelmet nyer attól, hogy számos jelenséget rejtett rasszizmusunk következtében hajlamosak vagyunk előítéletek és sztereotípiák mentén magyarázni, miközben nem szívesen szembesülünk ezzel, vagyis magunkkal, a saját előítéleteinkkel, ebben viszont (már ami a szembesítésre való készség fejlesztését jelenti) elég kíméletlen vagyok.

...az eredményeken azonban mindig újra és újra meglepődünk, ahogy a legnagyobb rombolók váltak a legsegítőkészebbekké a rendrakásban és a szemétszedésben, már, ha hajlandók voltunk ezt észrevenni, s a rendrakást volt bőven alkalmunk gyakorolni.

...A gyerekek általában az általunk ismert átlagnál sokkal kitartóbbak, lelkesebbek, érdeklődőbbek, együttműködőbbek és türelmesebbek voltak, főleg, amikor kiderült számukra, hogy tényleg velük vagyunk, hogy számíthatnak ránk, és mi tényleg velük akarunk foglalkozni, nem győzöm hangsúlyozni a megrendítő kiéhezettséget, és azt, hogy a legapróbb tárgynak, ötletnek, a legegyszerűbb játéknak is hogy tudtak örülni...azt hiszem szégyenkezem is magunk miatt, elkényeztetett gyerekeink miatt, irigy és rosszmájú elzárkózásunk miatt, ezért kérem, hallgassanak meg, hiszen a hétesi gyerekek valamilyen iskolába járnak, valahol csak felbukkannak közintézményeinkben is, bár naiv kedvességgel előadott történeteiket hallgatva a hátamon futkos a hideg...

...ha elfáradtunk, vagy telítődtünk a nyúzással: "Kriszti néni, Dettus néni aggyon má valamit" típusú automatizmusokkal, amelyek miatt pusztán pszichikai védekezésből percekre képesek vagyunk droid üzemmódba kapcsolni, vagy és aztán humorosan/ kedvesen, de határozottan jelezzük, hogy hol vannak a határaink, hogy az eszközök nem oszthatók szét, mert napról napra ezekkel dolgozunk stb., és annak ellenére, hogy a jelenség nem számolódik fel, mindig megértetik, hogy miről van szó.

...mint ahogy én is érteni vélem a tíz éves szegénytelepi tapasztalataimat elemezve, azt amit a Bódis-módszer alapjaiban úgy igyekeztem érthetővé tenni, hogy a szerzéses túlélésre berendezkedettek, olyan praktikus kommunikációs- és viselkedésbeli mechanizmusokat, stratégiákat működtetnek, amelyek nagyon is adaptívak, és valóban a mindennapi fennmaradáshoz szükségesek, egy valójában (lássuk be) nem szolidáris, sőt sokszor ellenséges környezetben, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez a viselkedés hosszú távon − valamint a külső emberi kapcsolatok, illetve társadalmi megítélés szempontjából − feltehetően mégis kontraproduktív. Rövid távon azonban megoldja a felmerülő problémát. Ezt a stratégiát etnocentrikus hozzáállásból nem ítélhetjük el, ettől a stratégiától nem foszthatjuk meg azokat, akik élnek vele, sőt életük ez által biztosított. Alternatívát mutathatunk csak, hogy van kiút, amit mi magunk ugyan úgy keresünk még, ahogy ők.

...a nap végére az is bebizonyosodott, hogy a kartonszék ötlete megvetendő városi idealizmus, a gyerekek üresjáratokban kung-fu és karate-bemutatókra használták, elég logikusan, aztán célba dobtak rá és vele. Végül kiterítve tettük a fenekünk alá, míg sárrá nem koszlottak az esőben.

...a telepen egyetlen fölösleges széket és asztalkát sikerült szereznünk, mert egyszerűen nem volt, akinek meg igen, érthető módon féltette kicsiny vagyonát, s ez eléggé meghatározta a kézműves foglalkozások körülményeit, mindent a porban, nejlonokon csináltunk, ha esett vagy tűzött a nap bemenekültünk az omlófélben levő régi bolt lyukas falai közé, este ide szervezték immár helyi önkénteseink Marika energikus vezetésével s ,Barna hifijével a táncversenyeket, majd az önfeledt össztáncot, amellyel egy- egy nap gazdag történéseit lezárták.

...de most még csak a délelőttnél tartunk, s a módszer alapján kidolgozott menetet, a csoportok kialakítását nem tudtam valójában elkezdeni, ( a játékfilmes csoport munkáját különben is másnapra terveztük kezdeni Francisco érkezésékor) de később is sokszor és sokat és majdnem mindenhol ott kellett lennem, olyan kevesen voltunk ennyi emberhez, és csodával határos módon, - viszont nagyon megnyugtatóan-, az ismeretlen terepen mozgó önkéntesek feltalálták magukat és a módszer szellemében elfogadóan és nyitottan helytálltak, és számos segítőnk akadt hétesi, de azért az egészet folyton és lehetőleg értelmesen, hatékonyan koordinálni kellett.

...ezen a napon a vészesen beboruló ég alatt Melán kisasztala fölé görnyedve tompa késekkel nyeszeteltük Ilony és én a kenyeret, Dettus a paprikát és kentük a májkrémet, Gyöngyivel, Arany, Mari és Hermin, Kati tálcákon osztották az első uzsonnát, húsz kiló kenyér fogyott sok rúd májkrém, zsák paprika és az almának is nagy sikere volt, aztán az üdítőnek, közben hatalmas vihar támadt, még a romok alá menekülés közben is etettük a kisebbeket, csitítottuk a kenyéren vitázókat, "legalább esznek, bólogatott az egyik asszony", közben a dokfilmes foglalkozás is körvonalazódott, néhány kitartó riporter és kameraman már kipróbálta magát, rögzítették az eseményeket, és mindent, ami érdekelte őket, míg Kati fotós foglalkozásán a portréfotózás múlhatatlan slágere fáradhatatlanul és olykor nehezen követhetően ismétlődött. (Kati néni én is hagy csináljam má, engem fotózzon le , hát így)

...elállt az eső, de már késő délután volt, Mariék magnót szereztek és kezdődhetett a tánc, mi is megmutattuk mit tudunk, Kati "kevert" (ahogy Gyöngyi naplójában olvasható a "Kati táncolt" két jelzővel szerepel "nagyon és sokat", én meg hogy hol tanultam ilyen jól cigányul táncolni...hát hol.

...ezen az estén már feltűnt János, a hallgatag és jóképű macsó (Simont mintáztam róla valamikor a Kemény vaj-ban). Mindenhol ott volt, de semmiben nem akart különösebben részt venni, ha kellett rendet tett vagy parancsolt, cipelt és emelt. Két lányt fűzött felváltva az önkéntesek közül, komolyan és szépen, ahogy kell, miközben néha találkozott a tekintetünk. A két lány, annak ellenére, hogy nem kerülte el figyelmüket János több irányú tevékenysége, mégis elsősorban magát tartotta számon János elsődleges érdeklődésének célpontjaként, mire jeleztem, hogy ezen túl kizárólag úgy beszélhetnek Jánosról, mint a mi Jánosunkról.
Azt hiszem ezzel csak bonyolítottam a dolgon, mivel az ember rettentő irracionális lény, (lány) és ritkán hallgat a szóra, meg a józan eszemre.

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 20.

2007.08.21. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

...Mari listája azért is volt kiváló, olyan, amilyet mi soha nem tudtunk volna készíteni, mert a következőkkel számolt: hétesi asszonyok főzési szokásai és tudása, izlésvilág, olcsóság, bőség, beoszthatóság, létszám.
Első élelmiszercsomag listája, 1 adagban: 1kg zsír, 3kg farhát, 1 doboz margarin, 1 rúd párizsi, 1 csomag (500gr) vegeta, 2kg liszt, két csomag száraztészta, egy csomag levestészta, 1 doboz konzerv bab, 1 csomag lencse vagy sárgaborsó, 5kg krumpli. - A Hétes telepen látrehozott alkotótáborról Bódis kriszta számol be ICA-nak.

...elsősorban Dodi józan érveire hallgatva (igazán csak intuitíve hallgatok rá, mert akkor beszélünk először) nem indulunk 20-án reggel, az ünneplések kellős közepébe, bezárt boltok elé, stb.

...az külön szám, ahogy mi délkörül, mint a heringek megérkezünk az adományokkal teletömött kocsinkkal a Cameofilm (a bonyolítás központja) irodájába.

...úgy beszéltük meg, hogy a gyűjtött holmit válogatjuk, rendszerezzük és tele pakoljuk a furgont, (ózdi megérkezéskor minden összeborulva, persze)

...most azt sem részletezem, hogyan koordináltam annyi különböző helyről és módon érkező (késő) embert, hogyan szerveztem le, hogy a város másik végéből Kati elhozza a kamerát, hogyan dolgoztam (nem dolgoztam) fel, hogy Francisco, akinek tapasztalataira mindig számítok, aki kimerült lelkemet újra tudja tölteni, s aki már az előkészítésben, sőt az együttgondolkodásban sem tudott velem lenni, most sem indul velünk, csak másnap este érkezik.

...talán a többi barátom lemorzsolódása is eszmbe jutott, akiknek sűrű és programdús életéhez végül már én sem tudtam alkalmazkodni, Beáé és Borié, akik (nem ők tehetnek róla) a hírekben viszont mindig kiemelten szerepeltek, bevallom ez is bosszantott már, mintha ez a program tőlük volna érdekes, mert hát persze az újságírók szerint tőlük, de elég kibírhatatlan volt a a média ostoba nyomulása és lustasága együtt, nekik már az a kevés is túl komplex volt, amiben összefoglaltam mondjuk a Bódis-módszert (ez meg biztos számtalan ismerős és ismeretlen csőrét piszkálta, pedig hívhatnám akárminek, és tényleg, akkor legyen akármi módszer, úgyis én találtam ki, ezen nyomorú kis országunk negatív lelkülete sem változtathat), s valóban, ha megemlítették is azonnal elegánsan átugrották, a hétesi modellprogramot úgyszintén képtelenek voltak pontosan idézni, nem beszélve arról, hogy mind azt akarta, azonnal adjak interjút, vagy azt, hogy lejöhessenek fényképezni, mint egy állatkertbe, hozzáteszem nagyon nagy tisztelet a kettő kivételnek, valamint azoknak, akik a lényegre és az eredményekre lesznek kíváncsiak, minden prekoncepció nélkül a továbbiakban.

...na valahogy mégis elindultunk, s külön truvájt igényel (máig, mert eléggé megterheli a családi kasszát), hogy Istvánnal lerobbantunk az úton, már közel a célhoz és visszakellett vontatni a kocsinkat (István három órát várt a trélerre, a kocsink teljesen használhatatlan, hatalmas viharban kászálódtak valahogyan haza, kissé beszámíthatatlan sofőrrel, halálfélelemben) míg nekem a furgon ideiglenes sofőrjének vonattal történő visszaindulását (István hozta volna eredetileg vissza) kellett a helyszínen (már Ózdon) megoldani, Dodi száguldott vele Miskolcra az utolsó vonathoz. aztán a szállás elfoglalása után Mariékhoz (Budai család a Hétesből) mentünk (már este 9 is lehetett), hogy megbeszéljük a másnapi tennivalókat.

...Mari összeállította a programba részt venni kívánó családok listáját, 45-en voltak, (előre bocsátom, hogy a program másnapján már 65 család, vagyis az összes hétesi lakos jelezte részvételi szándékát, és egyre többen együttműködését.)

...az alapproblémát (elsősorban elvit, amelyet a gyakorlati követett) az okozta, hogy az adományozás folyamatát alapvetően károsnak tartom (a világtörténelemben nem egyedül én), csakúgy, mint a kívülről befelé történő beavatkozást.

..(ld Bódis-módszer leírásában) a valóságos ellentmondáson az értelmiségi szkepszis nem feltétlenül segít, vagyis, ahogy Rodrigó megfogalmazta, éhes gyerekekkel nem lehet dolgozni (még játszani sem nagyon).

...azért, hogy az adományozás ne taszítsa a passzív kéregető és elégedetlenkedő infantilis pozíciójába a helyieket, minket pedig ne kényszerítsen a jótékonykodó pénzeszsákok lenyúlásra teremtett kellemetlen pozíciójába, hogy ne fosszuk meg a hétesieket (és általában az adományozottakat) méltóságuktól, autonómiájuktól jóindulatú adakozással, magunkat pedig a kölcsönösség lehetőségétől, arra gondoltam, hogy a programokon résztvevő gyerekeket látjuk el élelemmel, Barnáék azonban úgy ítélték, hogy kedvezőbb volna a program fogadtatása, ha a családoknak kétszer három napi főznivalót (osztanánk)biztosítanánk, és emellett kalkulálnánk a gyerekeknek szendvicset, gyümölcsöt, zöldséget és innivalót a programok alatt, amit az asszonyok közreműködésével a helyszínen készítenénk el, ezen kívül fölmerült, hogy jó volna főképpen gyerekruhát osztani, amit Pestről és Miskolcról nagy mennyiségben gyűjtöttünk is.

...mindazonáltal az osztás volt a program leggyengébb láncszeme, olyan izgatottságot és egyéb lelki mechanizmusokat indított el, amelyek szinte automatikusan kezdtek működni, és azonnal elmúltak, ahogy az osztás véget ért.

...a jelenség (egyébként számomra már elég ismerős módon) a következőképpen írható le: tolongás, elégedetlenség, verseny, szembehelyezkedés az osztókkal, az adományok kiosztása után pedig a hierarchikus helyzet indulatokkal történő kompenzálását minden esetben újra a barátságos és elégedett légkör visszaállása követi.

...ezen az estén Marival átnéztük a családok listáját és megbeszéltük, hogyan fog történni a vásárlás és a porciózás.

...Mari listája azért is volt kiváló, olyan, amilyet mi soha nem tudtunk volna készíteni, mert a következőkkel számolt: hétesi asszonyok főzési szokásai és tudása, izlésvilág, olcsóság, bőség, beoszthatóság, létszám.

Első élelmiszercsomag listája, 1 adagban: 1kg zsír, 3kg farhát, 1 doboz margarin, 1 rúd párizsi, 1 csomag (500gr) vegeta, 2kg liszt, két csomag száraztészta, egy csomag levestészta, 1 doboz konzerv bab, 1 csomag lencse vagy sárgaborsó, 5kg krumpli.

A gyerekeknek az első napra májkrémet, kenyeret, paprikát, almát és málnaszörpöt vettünk.

 


Bódis Kriszta: Hétesi napló, 2007. augusztus 15 - 19.

2007.08.20. 05:00 | luckylany | Szólj hozzá!

Címkék: folyóirat napló vidék cigányság bódis kriszta hétes köz élet

 

„Rosszul tettem tehát, hogy nem olvasták az egész Bódis-módszert (kivéve Gyöngyit, és persze még sokakat, akik végül nem tudnak velünk jönni), hogy nem látták az Isten adósságát, sem a képeket a Hétesről, mert ezek talán mind segíthettek volna. Ezt gondolom most, hogy hallgatom, amiként félelmeikről beszélnek, és bár szóban már régen, mióta az egész ügyhöz szervezkedem, valójában mást sem teszek, mint a Bó-mó alapjait próbálom elmondani, de nincs lényegében tréning, sem elég kreatív team-találkozás.” – Bódis Kriszta a Hétes telepen valósítja meg a Bódis-módszert. Az egyhetes táborról folyamatosan beszámol – első bejegyzésében a módszerről és az előkészítő napokról.

Specifikus előzmények:
A Hétesben "ISTEN ADÓSSÁGA" címmel 1998-2000-ig forgatott dokumentumfilmemben Budai Barnabás hétesi családjának életén keresztül igyekeztem bemutatni egy mesterséges, ipari városban létrehozott roma telep totális lepusztulását. Azt az elmúlt tíz évben tetten érhető tendenciát, ahogy a gettóba telepítés tarthatatlanságát a többségi társadalom részéről a kiszorítás taktikája váltja fel. A filmet három évig forgattam, a családdal /két keresztgyerekemmel/, és a teleppel azóta is tevékeny kapcsolatban vagyok. Kemény vaj című regényem hőseinek egy részét róluk mintáztam.
Budai Barnabás és felesége Barna Mária központi szerepet kapnak a program kivitelezésében. 1998 óta járok rendszeresen a telepre, tartom az emberekkel a kapcsolatot és a telep problémáit számtalan akcióval, személyes közreműködéssel igyekeztünk orvosolni. A hétesiek sorsa ma már a felelősök tudatában és a köztudatban is benne van, tudomást kell vennünk róla. Az "adósságot" egymagam nehezen törlesztem, ehhez hívok újabb és újabb társakat. Mivel én "kívülről" már jól ismerem a Hétes törvényeit, az itt élők helyzetét, Barna pedig "belülről" ismeri mindezt, jól kiegészítjük egymást. Az önkéntesek közül többen ismerik a közösséget, és viszont, az újakat így már könnyebb bevezetni. A Hétesben emberhez méltatlan körülmények között nyomorognak az emberek, elsősorban ez teszi kilátástalanná a jövőjüket.

Mínusz egyedik nap:
Zsoltárok. 118. 1 - "Magasztaljátok az Urat, mert, jó, mert örökkévaló az ő kegyelme."

Nulladik nap:
Zsolt. 118.8 - "Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni"

Minden egyes "utam" előtt a végletekig nyüzsgöm-szakítom magam. Ezért jött jól az üzenet. Ember vagyok, jobb az Úrban bízni, mint magamban reménykedni.
Aztán átlépek. Egyszer csak.
Tudom, hogy meg fog történni. Nem tudom, hogyan történik, de eddig mindig megtörtént. Semmi sem sikerülne pusztán emberi korlátaim között. Akkor már nincs senki velem, vagy körülöttem. Mindent elengedek. Egyszer csak ott leszek megint, ahonnan jöttem. Ahol otthon vagyok. És az is nyilvánvaló, hogy erre nincsenek szavak. Nem szükséges, hogy legyenek. Halleluja van, meg ilyesmi...


2007. augusztus 17 – 18 – 19.

...háromszor megyek legalább Hétesbe, beszélni Barnával, hogy amit úgy konkrétan egy éve tervezek, azt most majd talán meg tudjuk csinálni, tábor, foglalkozások, aztán egyre szűkülnek a lehetőségek, egyre nő a bizonytalanság, azért Barnáék kitakarítják a területet, ahova a sátrakat szeretnénk állítani...

...stábértekezleten az idegösszeomlás szélén, szeretek mindenkit, nyugi, nyugi, csúcsformában vagyok, ha meghalok a hétesi alkotótábort akkor is meg kell csinálni, ezt megígértetem a hozzám közel állóknak, másnap és harmadnap délelőtt, Gyöngyi, Betti készülődés, nem tudom nekik átadni igazán, mit várjanak.

...semmi olyat nem akarok mesélni, amiről tudom, hogy beparáznak, és ami a távolságot növeli, vagy előítéleteket gerjeszt, semmit, amitől prekoncepcióik lesznek, úgyis lesznek, mert maga a felkészülés prekoncepciók tömege.

...alaphiba, amit elkövettem, (azon túl, hogy kritikusaim szerint túl komolyan veszem magam, s mi tagadás, igazuk lehet, bizonyos szempontból az sem mentségem, hogy komolyan veszek másokat is...hiszen őket is túl komolyan...) rosszul tettem tehát, hogy nem olvasták az egész Bódis-módszert (kivéve Gyöngyit, és persze még sokakat, akik végül nem tudnak velünk jönni), hogy nem látták az Isten adósságát, sem a képeket a Hétesről, mert ezek talán mind segíthettek volna. Ezt gondolom most, hogy hallgatom, amiként félelmeikről beszélnek, és bár szóban már régen, mióta az egész ügyhöz szervezkedem, valójában mást sem teszek, mint a Bó-mó alapjait próbálom elmondani, de nincs lényegében tréning, sem elég kreatív team-találkozás. Egyáltalán, a stáb gyakorlatilag az utolsó pillanatban áll össze, igaz barátokból és olyanokból, akikben intuitíve is megbízom, Dodi (valójában filmes forgatáshoz szokott sofőr és gyártási mindenes) ekkor még nyugtalanító kakukktojás, de legalábbis időzített bomba, ahogy egyébként bármelyik önkéntes, hiszen azt már azért sejtem, hogy ha egy feladja, borulhat a koncepció és a rendszer, bár a feladást itt elsősorban lelki értelemben gondolom.

...Turai Kati jókat kérdez, egészen embernek érzem magam, hogy képes vagyok válaszokat fogalmazni neki.

...egy táblára rajzolom a Hétest, a furgont, a sátrakat...

... ha valakiről kiderül, hogy rosszul mértem föl a hozzáállását, mert például az adott szituációban felsőbbrendűen vagy előítéletesen viselkedik, vagy eleve katasztrófaturizmusra-, esetleg túlélőtúrára van berendezkedve, vagy egzotikus programnak tekinti a munkánkat, mint olyasmit, amit kívülről lehet nézni valamiféle biztonságos pozícióból, ahova azonnal vissza is lehet húzódni, jól megfürödni és szaunázni utána, vagy a hátamon bemászva, tíz év munkát, szenvedélyt, barátságot, dilemmákat, utat megspórolva a saját egóját és összes műveit igyekszik gyarapítani, vagy egész egyszerűen és minden jóindulat mellett sem tud megbirkózni az ellentmondásos helyzetekkel úgy, hogy pozitív állapotba lendítse magát, vagyis képes legyen adni magából, képes legyen nagyfokú toleranciára, empátiára és nyitottságra, - nota bene - szeretetre… nos, akkor van baj.

...mindezek miatt veszélybe kerülhet az egész program, mivel azt is sejtettem (bár annyira nem, mint ahogy végül volt) hogy extrém módon igénybe leszünk véve, hogy egymás tréningezésére, az események csoportos feldolgozására nem lesz idő, illetve amennyi lesz, az kevésnek fog bizonyulni a feszített tempó miatt, amit a helyzet (pénzhiány, kevés támogató) és az én energiáim-vágyaim bizonyára diktálni fognak.

...ami talán a legnehezebb, ezeket a félelmeimet és a belőlük fakadó feszültséget valójában nem tudom megosztani senkivel egészen.

...bár Dettus kifejezetten és jólesően mellettem áll, én pedig a végtelenségig megbízom benne, mégsem önthetem rá egészében sem a szorongásaimat, sem feladatot nem tudok neki átadni, mert olyan kevés az idő, hogy egyszerűen kifutnánk belőle, ha el kellene valakinek magyaráznom a dolgokat.

...mert a szervezés, amit nem nekem kellett volna csinálni, a nyakamba zúdult és minden energiámat elvette a tartalmi munkától, ráadásul, akik úgy tűntek segítenek, negatív és kifejezetten akadályozó, vagy fásult, egyébként megtévesztő, egyszerre amorális és demoralizáló , vagy csak laza hozzáállásukkal fokozták a káoszt, kifejezetten akadályozták az értelmes és célratörő, vagyis hatékony előkészítő munkát.

...a pénzhiány megijesztett, és megkötötte a kezem, de az is, hogy úgy éreztem senki nincs mellettem abban, hogy ez a pénz meggondoltan legyen fölhasználva, úgyhogy nem maradt más, mint hogy én gondoltam meg, nagyon, százszor és újra és ezerszer.

 


süti beállítások módosítása