Beütöttem a googliba a „foci, nő, eb” szavakat, tudván, hogy szállít nekem a világháló olyan valóságmorzsákat, amik alapul szolgálhatnak egy gyors elemzéshez. Ehhez persze jó előre ki kellett találnom, mit is akarok vizsgálni. Nos, egyszerűen azt akartam látva látni – a képernyőn –, hogy a nőkről az olyan kiélezett helyzetben, mint a közös osztrák-svájci rendezésű foci eb, tényleg csak sztereotípiákban tud megnyilvánulni a magyar nyelven író és gondolkozó társadalom (tudom, a társadalom mint olyan nem gondolkodik, beszél, ír). Lásd: olyannyira éles a helyzet, hogy az Osztrák-Magyar határon visszaállították a készültséget, ismét felszerelték a sorompókat, a sógor rendőrei és határőrei útlevelet vagy más igazolványt kérnek az áthaladni akaróktól. Szóval helyzet van, és ha ilyenkor felkérés jön, akkor iparkodni kell. Így hát rémülten tapasztalhattam, hogy a feltételezettől sokkal durvább, már-már paródiába hajló az a gondolkodásmód, ami az eb-vel összefüggésben a nők és a foci viszonyát taglalja. Amikor megláttam a következő szöveget, először azt hittem, humorizálnak. De nem!
Fokozott veszélyben a nők a foci EB alatt
Felfokozott érzelmek, alkohol, erőszak
Mindenre gondolnak az osztrák rendezők a labdarúgó EB biztonságos lebonyolítása érdekében. Így megkétszerezik a nők védelmével foglalkozók és a nők segélyhívásait fogadók számát éjjel-nappal és a hétvégeken is. Telefonhívásra a helyszínre sietnek, és készek a károsultat vagy sebesültet elkísérni a rendőrségre vagy a kórházba.
A hatóságok és az önkormányzatok abból indulnak ki, hogy a túlnyomórészt férfi drukkereknek a mérkőzések eredménye miatti frusztrációja, plusz az elfogyasztott alkohol együtt növekvő veszélyt jelent a rendezvényeken vagy azok közelében tartózkodó nőkre. A legutóbbi németországi foci VB ideje alatt a nők elleni erőszakos cselekmények száma 30 százalékkal nőtt. Az esetek 40 százalékában főszerepe volt az alkoholnak.
A nézők 30 százaléka a stadionokban ma már nő, az egyéb közösségi rendezvényeken, ahol nagy tömeg nézi a meccseket, ez az arány még magasabb, eléri a 40 százalékot. Rájuk szeretnének jobban vigyázni a rendőrök, a rendfenntartók és egyéb aktivisták.
A biztonság növelésére terelőkorlátokat szereltek fel, lenyírták az elburjánzott növényzetet az utak és a parkok mentén, ellenőrizték és folyamatosan megfigyelik a nyilvános WC-ket és azok környékét is.
Az önkormányzatok nőügyi osztályain kis biztonsági csomagot állítottak össze, amelyben található egy a kulcscsomóra fűzhető segélyhívó síp, egy tanácsokat tartalmazó brosúra, benne a segélykérő telefonszámmal, ami 71 71 9.
A csomag a 4000-83518 bécsi telefonszámon meg is rendelhető, a stadionokban pedig az egészségügyi segélyhelyeken lehet majd kérni.
Eszerint tehát a világ rendjének alapvető része, ha részeg férfiak nőket molesztálnak. S ezek a kedves, potenciálisan alkoholtól vagy más szerektől bódult urak nem azért teszik ezt, mert ők meggyőző többségben vannak (lásd a rendezvényen részt vevők arányát), hanem mert így szokás. Ez jó – nekik. És ha még azt is beleszámítjuk, hogy az erőszakos eseményeknek csak mintegy 40 százalékában játssza az alkohol a főszerepet, akkor még drámaibb a kép.
Józanul is erőszakosak a mi kedves futballszurkolóink. Ha nő lennék, én emigrálnék ebből az eb-világból, vagy legalább ideiglenes menedékjogot kérnék bárhová, ahol éppen nincs eb. És így már világos, hogy miért kis betűvel írom az eb-t.
(Forrás: iwa.manna.ro)
Talán nincs is jelentősége, hogy egy nő, Kövesi Zsuzsa jegyzi a Túlélni a foci EB-t... című írást, ami két megyei napilap online változatában is napvilágot látott. A bevezetés pontosan jelzi, milyen alapállásból indít a szerző.
Ugye, ismerik a legidegesítőbb kérdéseket, melyeket a nők szoktak feltenni meccsnézés közben? Például: Kik játszanak az izék ellen? Átkapcsolnál, amíg megnézem a Lucecítát? Te, a Figónak van felesége? Szerinted melyik csapatnak szebb a meze? Akinek nincs labdája, az miért fut? A hosszabbításra is kíváncsi vagy? Összesen hány félidő van?
Majd ezt követően rövid átvezetés után jönnek az igen tömör állítások, amiket „az utca embere (nője) fogalmazott meg. Íme:
Kiss Veronikát az EB hidegen hagyja, viszont a VB izgalmasnak tűnő meccseit meg szokta nézni. Számára az elkövetkezendő egy hónap kellemesnek ígérkezik, belefér majd jó sok strandolás, és vásárlás is.
Könnyű elütni az időt annak, aki hétvégenként kertészkedhet a telkén, a hétköznap estéit pedig szereti rejtvényfejtéssel tölteni, úgyhogy Kovács Lajosné nem panaszkodik a meccsdömping miatt. Kivéve, ha a férjét túlzottan elkapja a hév, és olyan hangosan szurkol, hogy félő, a szomszédok félreértik, és azt hiszik, veszekednek. Ilyenkor azért rá kell pirítani.
Egy kétszintes, két tévével ellátott házban szerencsére adott a menekülési útvonal. Még sincs teljes biztonságban Németh Szabina, mert barátja (aki maga is focizik) időről időre megpróbálja beavatni a szabályok rejtelmeibe - ő viszont mereven ellenáll. Emiatt még össze is zörrenek néha, így a béke érdekében a legjobb megoldás, ha a barátnőivel találkozik, és elmennek fagyizni vagy vásárolni.
Nem így a négy barátnő, Pintér Zsuzsanna, Hollós Barbara, Nyári Renáta és Tuba Alexandra. A júniusi esték a meccsnézés jegyében telnek majd otthon, családjuk vagy barátaik körében, mondhatni, hermetikusan elzárva a külvilágtól. Portugáliának szurkolnak, amúgy kedvenceik közt szerepel Ronaldo, Ronaldinho, Nani és persze Beckham.
És jöjjön végül a fehér holló: Bauer Róbertnét jobban leköti a foci, mint férjét, ő jóval több meccset fog megnézni a párjánál. Ha ritkán is, de ilyen is akad.
A befejezés briliáns: Írja meg nekünk, ön követi-e az EB-t, s ha nem, hogyan fogja túlélni? Amennyiben tudja folytatni a legidegesítőbb női kérdések sorát, arra is kíváncsiak vagyunk. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Foci EB = sok-sok magányos, árvuló nő... című blog a Kövesi Zsuzsa által idézett kérdéseken túl a következőket sorolja: A németek miért rúgnak olyan erősen? Te, azért lassítják a képet, mert a Vitray már öreg? Szerintem bőségesen jönnek majd a blőd kérdések, amik amúgy valódiak, csak éppen az ég világon semmi jelentőségük nincs. Még csak nem is szórakoztatóak...
Az Origo Ha a világ nem gömbölyű című írása 13+1 tippet kínál, hogy mivel üssék el az időt június 7 és 29 között a nők. A szerző neme ismeretlen, de a bevezető alapján valószínűsíthető:
A "túlélési technikák" összegyűjtésében öt nő segített - ők már a VB alatt megalapították a Fociárva Feleségek Baráti Körét. Van közöttük negyvenes, kétgyerekes családanya, és húszas éveit taposó egyetemista - egyvalamiben azonban egyforma a sorsuk: ha a televízió nagy dózisban közvetít sportot valamilyen kontinentális vagy világesemény kapcsán, párjuk tábort ver a nappaliban, és le se veszi szemét a képernyőről. A csajok gyorsan hozzáteszik:a helyzet azért nem reménytelen, a legtöbb családban valószínűleg semmilyen konfliktust nem okoz majd a foci Európa-bajnokság, kár ezt a dolgot úgy felfújni, mintha egy ilyen esemény kettéosztaná az országot.
Igaza van a szerzőnek: nincs kettészakítva az ország – sokkal több felé... Én csak a tevékenységek címét idézem, olvasson mindenki maga utána! 1. bandázzunk mi is; 2. csináljunk belőle családi programot; 3. változzunk át; 4. szervezzünk turi-túrát; 5. sportoljunk; 6. fogyjunk; 7. okosodjunk; 8. tegyük rendbe a szekrényt; 9. Elő a könyvekkel!; 10. jöhetnek a hobbik; 11. barangoljunk a világhálón; 12. rendezzük a fényképeket; 13. nézzünk meg egy meccset. A 13+1 a pasik tanácsai megérdemli, hogy itt teljes terjedelmében közreadjuk. Az "ötök" férjei szerint, mindegy, mit csinálnak a nők, csak hagyják őket tévézni, és biztosítsák a sört, meg a szendvicset. Az egyik férj szerint nem reménytelen leszakítani a pasasokat a képernyőtől, mert időnként direkt jól esik nekik, ha el akarják csábítani őket. A többiek itt hozzátették, hogy azért ez egy elég kockázatos vállalkozás, jobb előre tájékozódni, hogy melyik a férfi kedvenc csapata, és nem akkor izzítani a bajadér táncot, amikor ők játszanak. Egy rosszmájú férj úgy vélte, a legjobb, ha a kedves neje ez idő alatt a konyhában csapja agyon az időt, meccs-nasinak szánt sütemények és más, finom falatok előállításával.
Megkérdeztünk egy profit is: Bicskei Bertalan, egykori válogatott futbalista, volt szövetségi kapitány arról számolt be, hogy külföldön az utazási irodák rászerveznek az EB-re, direkt magányos nőknek szánt wellnes utakkal - ő ezt ajánlja a hazai feleségeknek is.
A sztereotípia egyszerre szeretett és gyűlölt holmi. Szerethető, mert erőfeszítés nélkül lehet vele leírni a világ felületét anélkül, hogy azon karcolást ejtenénk, így őrizvén meg a teljesség látszatát. Ám ha élünk vele, magunkra vesszük a vádat, miszerint felszínesek vagyunk, csak a látszat érdekel, s hidegen hagynak az összefüggések. Márpedig a felszínesség bűn, a tudományos mélység alapkövetelmény, ha meg akarunk felelni az írástudók felelősségével párosított pontosan meg nem fogalmazott normáknak. Pedig a posztmodernben mindkettő – a felszín és a mély egyaránt – fontos szerepet tölt be. Kiemelve az összefüggésekből a valóság minden darabkája leírható – akkor pedig a jelentése nem lesz más, mint önmaga reprezentációja. De félre a nehézkes elmélettel! Nézzük a kőkemény valóságot.
Az idézett szövegek alapján talán világos, hogy mennyire e világi, vagy ha úgy tetszik, szexista a foci eb és a nők feltételezett viszonya (de néha a férfiaké is): én, a teremtés koronája most egy hónapig átadom magam a befogadás élvezetének, izgulok, sört, és egyéb alkoholokat vedelek, nőket molesztálok, látszólag nagy aktivitással örömöt szerzek magamnak. A nők és az ettől a felfokozottságtól távol maradó férfiak ne háborgassanak, vagy ha igen, csak azért, hogy az amúgy is magas aktivitási szintemet még tovább növeljék. Aztán a csúcson, a döntőt követően majd jól elélvezem magam, azaz sokat beszélek majd a többi hasonszőrűvel, milyen nagyszerű is volt ez az eb, és várom, hogy elkezdődjön az olimpia. Igaz, ott már jelen lesznek a versenyeken/képernyőkön a nők is, de valószínűleg az is majdnem olyan jó lesz, mint ez...
Amúgy engem hidegen hagy a foci. Tökéletlen vagyok...
Inkább erőszakoljon meg ezer gárdás, inkább szeressen ezer Tom-boy, inkább nevetek tojással leápolt hajjal, paradicsomfoltos ingemben-gatyámban barátok közt, de nem leszek a lidércvilág martaléka! Nem élek sötét szobákban és szaunákban, nem járom zombiként, élő húsra éhezve a nappalt és az éjszakát!
