Elgondolkodtató kis történet... Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzió, a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért elég rosszul megy a bolt..., és persze mindenki marhára el van adósodva… Végül nincs kiadás és nincs bevétel, és mégis mindenki kifizette az adósságát! – újabb tanulságos netköltés az ICÁ-n, pénzről, szeretetről, válságról és a nagybetűs megoldás lehetőségeiről.
A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot. A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.
A szexuális forradalom nyomán a szüzesség erényét a szépség váltja fel, a női karrier megjelenésével a nők szépségét a szakmai előremenetel követelményének is tekintik… A modern nőnek szabadság és boldogság helyett kisebbségi érzés, bűntudat és boldogtalanság jut osztályrészül, természetesen óriási áron. Tárgyként ábrázolják, és tárgyként kezelik a szépséget, ezzel azonosulva a nők is tárgyként viszonyulnak a saját testükhöz, végső soron egy idegen használati tárgyként, amely adott szabályok szerint működtetendő, ezzel folyamatos megfelelési kényszernek vannak kitéve. A fetisizált szép test a siker, az érvényesülés, a nőiség egyetlen üdvözítő értékeként kerül megerősítésre újra és újra, megkérdőjelezhetetlenül… – Dányi Dani írása Naomi Wolf: A szépség kultusza című tanulmányáról.
„A sofőr lefékezett, hátra rohant, ocsmányul szidalmazta a nőt, s a nyitott ablakon kihajította a telefont, majd gyorsan elhajtott. Majdnem elkapta, de kicsúszott a kezéből, s sűrű hallózás szólt a három darabra széthullott készülékből. Letérdelt mellé, itt vagyok, súgta a csonkba. Tegnap megtaláltalak, nem játszom tovább… Ő volt. A férfi jólnevelten terelgette az ajtó felé, simogatta a hátát, tuszkolta kifelé. A gyerekek? – próbálkozott a nő. Nincsenek gyerekek. Menj szépen. Már megtaláltalak.” – Ágens elementáris erejű látomása az érzékelés határainak keresése, hogy aztán életünk leglényegesebb kérdéseivel találjuk szembe magunk...
„Lógok egy ablakban a kilencediken A Push! az amerikai irodalom számára valódi knock out-tal ért fel. Addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben született a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsaládban. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot. A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát.
A prae.hu szervezésében megrendezésre kerülő, a Művész: nő című irodalmi délután június 23-án debütált a nagyközönség előtt. Pál Dániel Levente mélyre ásott, Falcsik Mari és Rutkai Bori gyerekkorán túl igyekezett a művésznők legbensőbb hitvallásáig jutni, hol frappánsan, hol kicsit ügyetlenebbül terelgetve a beszélgetést. Hiába, a TreffOrt kert alagsori termébe zsúfolódott ifjúságot nehéz volt túlkiabálniuk. Rutkai inkább az énekléstől is elzárkózott. Vigasztalásul, fülünk hegyezve, Falcsik Mari költeményeivel hallhattuk.
A Gellért szálló hallját méretes parafatáblákkal zsúfolták tele, melyeket az elhurcolt zsidó gyerekek mosolygós fényképei borítottak. Megannyi aprószenté, akik sosem tértek vissza. A képek persze nem ezt mutatták, szerető család, tágas gyerekszoba sejlett fel mögöttük, minden, ami a kiegyensúlyozott hétköznapok alapfeltétele. Ha nem ismertük volna a jövőt, békésebb idillt nem remélünk magunknak sem… Ma lenne nyolcvan – olvasom hazafele a villamoson, és még bámészkodni is elfelejtek, noha megint minden arc idegenségével csábít, jólesően különböző az uniformizált világegyetem után, ahová úgy zártak be társaimmal, mintha kaleidoszkópba… Egyre csak az jár a fejemben, mekkorát esett… Anna Frank. Mennyi? - Murányi Zita írását olvashatják.
Sapphire: Push!
Olvasd ingyen, szerdán és szombaton!
Sapphire regénye sors és tehetség egysége:
ereje megtöri a női nemzedékek trauma-láncát.
A Lengyel Intézet szervezésében (www.polinst.hu) megrendezett „Átlagosak” című kiállításon, melynek a Platán Galériában ad otthont, Monika Bereżecka (1974) és Monika Redzisz (1974) lengyel női fotópáros dokumentarista fotográfiáit tekinthetik meg az érdeklődök. A kiállításra a belépés ingyenes. Júniusi-augusztusi programot ajánlunk figyelmükbe.
Az apa persze szemrehányásokkal illeti az anyát: hogy tehette meg vele, hogy lányt szült? Inkább halt volna meg a fiam, minthogy lánnyá változtassák át... Saïda sorsa megpecsételve: értéktelen, mert nőnemű… Szülei már nagyon szerették volna férjhez adni, de a szóbeszéd szerint senki nem akart nőül venni egy lánnyá vált fiút. Saïda negyven évesen, miután apja meghalt, útra kel, hátha Párizsban talál magának férjet. Párizs, tudjuk, a csodák városa, minden afrikai álma, ott szépek leszünk, gazdagok és sikeresek. Éppen ezért Saïda indulásánál egész Kuszkuszváros asszisztál; még el se indult, de már az európait látják benne. „Még a bőre színe is megváltozott!”. Igazi afrikai mese, beavatás- vagy fejlődéstörténet... Olvasmányos, szórakoztató és informatív egyszerre, tele humorral, iróniával, és letagadhatatlan szeretettel tárgya és szereplői iránt. - az „afrikai irodalom amazonjának”, az „első erotikus afrikai regény szerzőjének” tartott Calixthe Beyala kameruni írónő Az elveszett tisztesség című regényéről Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató nyolcadik darabjában.
Egyesült Áramlatok a Centrifugában!A természethez közeli inka indiánok minden cselekedetükhöz és döntésükhöz természetfeletti útmutatást igyekeztek keresni – a pók útvonalában, a kokalevelek állásában, hallucinogén italokban, vagy épp az áldozati állat testrészeiben. E színpompás világból kaphatunk most ízelítőt Budapesten, ha június 23-án délután ellátogatunk a belvárosába, a Váci utcába, illetve a Vörösmarty térre, ahol a Magyarországon élő dél-amerikai közösség ecuadori, perui és bolíviai tagjai különleges ősi indián szertartást mutatnak be.
Júniusi programot ajánlunk figyelmükbe.
Június 23-án Falcsik Mari és Rutkai Bori beszélget Pál Dániel Leventével a Prae folyóirat irodalmi délutánján.
Sapphire: Push! 
„Főnix szertartás akkor kínálkozik életedbe, ha már muszáj változtatnod, tudod az évek szerint, az előrejelzések és érzéseid szerint, de bénázol. Elhibázod az átmenetet, a születést, az újjászületést… A tűz erős parázzsal ellobbant, reggel a finom hamuszürkében apró koponyát és kisgyerek maroknyi szárnyas szenet találtam, amiből kiállt a kulcs finom csontocskája… ”
Egyesült Áramlatok a Centrifugában!
„A kezei is bedagadtak. Olyanok lettek azok a valaha erős, szénlapátolásban edzett kezek, mint két fagytól lila krumpligöröngy… Kis kezemmel próbáltam utánozni, ahogy a svájci sapkás nagyapám két csavaros mozdulattal összezúzza a krumplikat. Sosem mondta, hogy csináljam. Csak megfogta a kezem és megmutatta… Ahogy kicsit erőre kapott a kórházban, első dolga volt újabb szökési kísérletet tenni. Mikor megtalálták, a férfimosdóban állt a falnál. Azt mondogatta, haza akar végre menni, látni szeretné a Mamát… Egyik keze görcsben maradt – ujjait úgy hajtotta a tenyerébe, mintha szorongatva fogna valamit.” – Kadlót Nikolett fájdalmasan megrendítő novellájában nagyapáról olvashatunk, akit saját világa foglyaként csak az elmúlás, a halál képes megváltani.
Kalocsa nevét hallva elsősorban a Duna, a népművészet, a tánc és a paprika jut az eszünkbe. Azt is sokan tudják, hogy Szent István óta érseki székhely, a magyar katolicizmus egyik központja. Zsidókra semmiképpen nem gondolna egy átlag magyar állampolgár. Pedig a II. világháború előtt sokan éltek arra. 1944. június 18-án más városok zsidóságához hasonlóan kiterelték őket a pályaudvarra, s a szegedi gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba szállították őket. Június 18-án, a holokauszt 65. évfordulóján megemlékezést tartanak a városban. Ez alkalomból jelenik meg a Kalocsai zsidóság története című könyv, valamint Kalocsa városa emlékművet emel annak a 320 áldozatnak, akiknek nevét a túlélők örökítették meg 1948-ban. A témáról film is készült: Kálmán Gábor Los Angeles-i rendező Egyszer volt... című alkotásának vetítésére szintén az emléknapokon kerül sor.
Én hiszek a reinkarnációban. Nem értem, hogy lehet, hogy még a szívem sem dobbant meg, amikor mellemre tűzték a sárga csillagot… Kétszer 12 órát fogok menetelni a 43-asban, míg megérkezem. Téli ruhában, 35 fokos hőségben a Gellértbe. Szőke hajamon a kendő, ami akár dédimamáé is lehetne, ha feketén kívül életében viselt volna más színűt is… Én világ életemben úgy éltem túl ezeket a nemszeretem helyzeteket, hogy nem éltem bele magam őket. Hogy nem azonosultam teljes mértékben a szerepemmel. Statisztáltam. Csak statisztáltam. Igaz, valahol az egész életem erről szól: Lélegzetnyit mindig kívülállónak maradni. – Murányi Zita írását olvashatják.
Sapphire remekműve, a Nyomd (Push) számomra katartikus olvasói élményt okozott, az amerikai irodalom számára pedig valódi knock out-tal ért fel. A kilencvenes évek közepén megjelenő mű alaposan felborzolta a kedélyeket, hiszen addig nem ismert kendőzetlenséggel, nyers egyszerűséggel és szókimondással szólt egy fiatal lány küzdelmeiről, a női kiszolgáltatottságról, a szexuális erőszakról, a testiségről és mindenekelőtt az írás hatalmáról. Sapphire, eredeti nevén Ramona Lofton 1950-ben látta meg a napvilágot a kaliforniai Fort Ordban egy középosztálybeli katonacsalád gyermekeként. Három éves korában apja megerőszakolta, s alig volt tizenhárom éves, mikor alkoholista anyja elhagyta a családot... A New York-i City University-n, majd a Brooklyn College-on szerzett diplomát, ahol tanárai között volt a beat nemzedék atyja, Allen Ginsberg is… Nevére először 1994-ben figyelt fel a kritika, mikor megjelent az Amerikai álmok (American Dreams) című, második verseskötete. – Urbányi Eszter írása Sapphire egyetlen, Push című regényéről, melyből szombatonként elsőként az Irodalmi Centrifugán olvashatnak részleteket.
Szerelem, Kabbala és Irodalom – e három gyűjtőszó köré szerveződik Margit Patrícia Eszter regényének író-olvasó találkozója, melyre június 18-án a Libri Könyvpalotában kerül sor.
„De nem így lesz, Sésé tovább hergeli az asszonyt, aki ismét kínzásoknak veti alá a lányát, ám amikor petróleummal akarja leönteni – miután kikötözte, orrába, fülébe és lába közé összecsavart újságpapírt tett, hogy hamarabb tüzet fogjon –, Sésé visszatartja. Nem szívjóságból, hanem mert javasasszonyként tudja, hogy a démon nem ég el a tűzben, és ha a kislány meghal, a benne lakó gonosz szellem majd valaki másba fog beköltözni. Egy fiatal lány írja le anyjához való viszonyát a rettegéstől és gyűlölettől a megbocsátásig és szeretetig vezető kötéltáncon át.” - Léonora Miano írónő A holnap körvonalai című regényéről, mely elnyerte a gimnazisták Goncourt-díját is, Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató hetedik darabjában.
„A Magdolna negyed (vigalmi-, bűn-, spirituális-..???) sokértelmű neve és központi nyóckeres elhelyezkedése különleges miliőt sugall.
Ez a gettó, a félelmetes kancigányok és a kurvák negyede, ezt gondoljuk még mielőtt eszünkbe jutna bármi, ha meghalljuk, „nyócker”.
Ez a második Magdolna ünnep, pár hete Magdi-fesztivál volt a Kesztyűgyárban.
Előtte körfeszt, az önsegítő, egyenlő csere-hívő civileknek.”
A Magdolna Napok 2009 elnevezésű programsorozatról Gordon Agáta számol be az olvasóknak.
Hogyan meneküljön a szivárvány vonzásából a barna áradat? Már most gondterhelten tekint az öngyűlölő és homofób jobb oldali férfikar a Pride elé. A melegek felvonulása a jobb oldal legfontosabb társadalmi problémája. Ez a 12. év, amikor egy nyári napon a láthatatlanságban élők bizalommal és szeretettel megmutatkoznak a többieknek. Ugyanolyanok, megtévesztően ugyanúgy öltöznek, beszélnek, éreznek és cselekszenek, mint az összes többiek, akiket semmi sem különböztet meg a melegektől. A melegek ezen az egy napon felveszik szivárványaikat, jelvényeiket, szépruhájukat és mosolyukat, megmutatni, hogy nincs félelem, és nincs gyűlölet. Okunk van gondosan mérlegelni, mikor és hogyan, milyen zászló és milyen üzenet alatt vonulunk idén, a 12. Meleg Fesztiválon. Amire előreláthatólag augusztus végén kerül majd sor. Addig olvassunk meleg kalandregényeket, nézzünk nagy tudású és előítélet mentes sorozatokat.
Sarah Waters: Suhog a Selyem, Libben a Bársony című regényét ajánljuk az olvasóknak.
„A médiaerőszakkal kapcsolatban a közönség széles köreiben, gyakran társadalomkutatói szakmai berkekben is az első és talán a legelterjedtebb reakció a kulturális környezetért érzett aggodalom, az agresszív viselkedésminták terjedése miatti siránkozás, nem ritkán a botrányt kiáltó heves tiltakozás. A Stachó László és Molnár Bálint szerkesztette tanulmánykötet különös érdeme, hogy a megfontolást és a mélyebb feltárást nem ismerő elutasítás helyett elemezni, értelmezni, megismerni kívánja a jelenséget.” – írja Terestyén Tamás, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, a JEL-KÉP című folyóirat főszerkesztője a Századvég Kiadó gondozásában megjelent hiánypótló tanulmánykötet ajánlásában.
„Próbaként magunkat vettük filmre,
Beszámoló az Irodalmi Centrifuga félévzáró estjéről:
„Őt [Nagy Imret] mi nem, semmilyen helyen nem nyilvánítottuk saját halottunknak, tehát az sem lenne probléma, ha nem tennénk ki. De miért ne tegyük… Miért ne tegyünk? Nincs izé, indoka neki.(…) Csak feketét. Mert itt mi beszéltünk valamelyik nap, hogy a három variáns, vagy a kettő, hogy melyik milyen alternatíva. Az a legsimább: tegyük ki a feketeé…” – mondta Grósz Károly elvtárs 1989. június 16-an este a Magyar Szocialista Munkáspárt legszűkebb vezető testületének rendkívüli ülésén. Az OSA Archívum 2009. június 16-án is eddig sosem hallott hangdokumentumok segítségével emlékezik 1956-ra.
„A második mondata viszont így hangzott: „Néger lenne az illető”. Egy fekete nő. Mivel fél életemet idegenben kelet európai bevándorlóként töltöttem ez a kijelentés, mármint ami a bőrszínt illeti semmifajta hatással nem volt rám. Sőt, éreztem, ahogyan néhány másodperc múlva feltámadt bennem az a hang, a lelkiismeret csodálatos hangja, hogy privilegizált fehér európaiként még csírájában is elfojtsak magamban mindenfajta színnel és szaggal kapcsolatos ellenérzést… Jaj, jaj, jaj, de nehéz is odaadni a tulajdonodat egy idegennek!... Az ő arca fekete volt. Azt a színt viselte büszkén, amelyet ajándékba kapott, nekem pedig égett a képem.” – Büky Anna mindennapi gyarlóságainak legrútabbikát, a bennünk rejlő hétköznapi rasszizmust tűzte tollhegyére új novellájában, mely nemcsak „bűnözni”, vezekelni is megtanít mindnyájunkat.
Tari Eszter festőművész meghívására érkezett hazánkba I Wayan Karja festőművész, a Denpasari Indonéz Művészeti Egyetem Vizuális Művészeti és Design Karának dékánja, akinek munkáival júniusban és júliusban három alkalommal találkozhatnak a Pécsett járók.
Mit tudtunk meg a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt a szocialista Magyarországról? – a kérdést a 40 film a szocializmusról elnevezésű május 25-29. között megrendezésre került, ötnapos monstre vetítéssorozat mottója szegezte nekünk. A szervezők az OSA Archívum 40 kihagyhatatlan művét játszották újra az 1989 óta készült, a Rákosi-Kádár korszak történeteit felelevenítő több száz dokumentumfilmből. Az archív bejátszásokkal spékelt tekercsek a létező/ismeretlen Magyar Népköztársaság hétköznapjait elevenítették körénk, kronologikus sorrendben. Kisfaludy András 2007-es mozija a Moszkva téri galeri megrázó hétköznapjait tárta elénk 1956-tól kezdve egészen napjainkig.
„Őt [Nagy Imret] mi nem, semmilyen helyen nem nyilvánítottuk saját halottunknak, tehát az sem lenne probléma, ha nem tennénk ki. De miért ne tegyük… Miért ne tegyünk? Nincs izé, indoka neki.(…) Csak feketét. Mert itt mi beszéltünk valamelyik nap, hogy a három variáns, vagy a kettő, hogy melyik milyen alternatíva. Az a legsimább: tegyük ki a feketeé…” – mondta Grósz Károly elvtárs 1989. június 16-an este a Magyar Szocialista Munkáspárt legszűkebb vezető testületének rendkívüli ülésén. Az OSA Archívum 2009. június 16-án is eddig sosem hallott hangdokumentumok segítségével emlékezik 1956-ra. Júniusi programot ajánlunk figyelmükbe.
„A médiaerőszakkal kapcsolatban a közönség széles köreiben, gyakran társadalomkutatói szakmai berkekben is az első és talán a legelterjedtebb reakció a kulturális környezetért érzett aggodalom, az agresszív viselkedésminták terjedése miatti siránkozás, nem ritkán a botrányt kiáltó heves tiltakozás. A Stachó László és Molnár Bálint szerkesztette tanulmánykötet különös érdeme, hogy a megfontolást és a mélyebb feltárást nem ismerő elutasítás helyett elemezni, értelmezni, megismerni kívánja a jelenséget.” – írja Terestyén Tamás, az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, a JEL-KÉP című folyóirat főszerkesztője a Századvég Kiadó gondozásában megjelent hiánypótló tanulmánykötet ajánlásában.
„1986-ban születtem, bő két hónappal a Challenger lezuhanása után és 23 nappal a csernobili katasztrófa előtt… Nem mellékesen 1986-ban járt a Halley-üstökös utoljára a Föld közelében, ami azt jelenti, hogy kis szerencsével egyszer még láthatom is. Valami ilyesmit szeretnék elérni a verseimmel is. Hogy egyszer láthassam őket egységes egészként...” - kezdi curriculum vitae-jét Király Odett költő, a pécsi egyetem magyar-pszichológia szakos hallgatója, akinek verseivel eddig többek közt a Mozgó Világban, a Holmiban, az Árgusban és a Ligetben találkozhattak az olvasók. A könyvhéten debütáló Magamon kívül című verseskötettel, mely a Palatinus Kiadó gondozásában lát napvilágot Odett álmai is beteljesülnek. A karcsú, ám annál tartalmasabb kötet megrendítően drámai és egységes képet fest családról, otthonról, szerelmekről.
„Te hányszor kezdted újra?” – szegezi nekünk a kérdést a 10. ARC pályázat a rendszerváltás huszadik évében. A kerek évfordulóra és a jelen gazdasági nehézségekkel sújtott világára tekintettel idén a pályázat szervezői is újrakezdésre buzdítanak. „Ne hagyják, hogy összecsapjanak fejük felett a krízis hullámai, hogy hegyekké nőjenek a problémák! Mert most nem az a kérdés, hogy mit hoz ki belőlünk a válság, hanem az, hogy ki mit tud kihozni a válságból.” – a 10. ARC plakát pályázat felhívását olvashatják.
„De nem így lesz, Sésé tovább hergeli az asszonyt, aki ismét kínzásoknak veti alá a lányát, ám amikor petróleummal akarja leönteni – miután kikötözte, orrába, fülébe és lába közé összecsavart újságpapírt tett, hogy hamarabb tüzet fogjon –, Sésé visszatartja. Nem szívjóságból, hanem mert javasasszonyként tudja, hogy a démon nem ég el a tűzben, és ha a kislány meghal, a benne lakó gonosz szellem majd valaki másba fog beköltözni. Egy fiatal lány írja le anyjához való viszonyát a rettegéstől és gyűlölettől a megbocsátásig és szeretetig vezető kötéltáncon át.” - Léonora Miano írónő A holnap körvonalai című regényéről, mely elnyerte a gimnazisták Goncourt-díját is, Lángh Júlia ír a világírónők-sorozat frankofón afrikát bemutató hetedik darabjában.
„Begyűrűzött a világgazdasági pánik, a Pénz leereszt, mint egy defektes gumi. Ez a kollektív kényszerképzetünk, a Pénz éppen megdőlt, ez a drogszerű kollektív függőségünk elvonódott. Éppen elvonási tüneteink kezdődnek, ez a pánik. És a megtorpanás. Most merre? Uralmi csere vagy az elvonás enyhítése adagolt drogpótlással? Uralmi csere! Állítják az úttörők, felderítők, látnokok és jósok, a bizalom, a kölcsönösség és az empátia áramlataiban…” Közösségi önsegítő rendszerek és alternatív gazdaság a Kesztyűgyárban.
Válságmenetes zóna a Centrifugában
Randevúztak már a Földdel? Ha nem, itt a ragyogó alkalom, a Környezetvédelmi Világnap többek közt filmvetítéssel, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina és Varró Dániel és klímaverseivel várja az érdeklődőket.
Darabos Enikó Hajrá Jolánka! című novelláskötete, a Magyar Könyv Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg. „1975. október 10-én születtem Szatmárnémetiben apám legkisebb és egyetlen lányaként. És ezt az anyám is így tudja. A két bátyám odaadóan végezte el a beavatást. Nem panaszkodom – ha lovacskáztunk, általában én lehettem felül. Most éppen élek, és ez minden időmet felemészti. Ezért voltaképpen mindenre van időm. (Még soha nem voltam Spanyolországban!) Túléltem egy tanítóképzőt, négy évet Kolozsvárott magyar-angol szakon, és további három év PhD-t Szegeden. Közben egy fél év Helsinki. (Hideg volt és nagyon kék.)
„Begyűrűzött a világgazdasági pánik, a Pénz leereszt, mint egy defektes gumi.
Méry Zsuzsa 2001-ben készült dokumentumfilmjének bemutatására szintén a 40 film a szocializmusról elnevezésű május 25-29. között zajló, ötnapos monstre vetítéssorozat keretében került sor. Az OSA Archívum ezen tekercse nem kisebb volumenű kérdésre kereste a választ, mint hogy milyen ok húzódott az MSZMP első titkárának nyugdíjazását szorgalmazó lemondólevél hátterében. Ha a filmből egyértelműen nem is derült ki, hogy Kádár ravasz politikusként, vagy közszereplésbe fáradt, 60 esztendős aggastyánként vetette papírra ominózus sorait, a magyar gazdaságot befolyásoló „húzd meg, ereszd meg” cselekedeteinek mozgatórugójára Méry opusza kellőképp rávilágított.
Egy új „antropológia” megírását terveztem, a szónak nem amerikai, hanem európai értelmében. Filozófiai antropológiára gondoltam, mely választ kínál Kant kérdésére, mely Kant szerint minden filozófiai kérdés kvintesszenciája: „mi az ember?”. A könyv címének nem érzelemfilozófiát, hanem az érzelmek elméletét választottam, ezzel, hogy ez a „rendszerezés” nem a metafizika hagyományát követi. Annakidején ezt a második részt „adalékok az érzelmek szociológiájához” címre kereszteltem, úgy hiszem, ügyetlenül. Inkább az érzelmek társadalomfilozófiájához szolgál adalékul.” – írja Heller Ágnes Az érzelmek elméletében. A Jószöveg Műhely gondozásában megjelent filozófiai értekezés második kiadása a Könyvhét újdonságait gazdagítja.
„Ő az egyik első szelleméről híres, értelmiségi nő, vagyis az értelmiségi életforma női változata, emblematikus figurája. Életét és műveit számba véve elgondolkodhatunk azon, hogy mit jelentett és mit jelent ma értelmiségi nőnek lenni... Beauvoir szellemi hagyatéka, a nők politikai-morális szerepvállalásának igénye és morális kötelessége ma is aktuális…” – Joó Mária Simone de Beauvoirról szóló írását olvashatják.