Az égő zsiráf (töredékek)

Somogyi Aranka: Családi snapszer
Kovács Margit tanárnő tartja a halmazelméleti speckolt. Nem vagyunk sokan, a második sorban nagydarab parasztfiú. Tízen próbáljuk jegyzetelni az előadást, másolni a tábláról az összefüggéseket, ő nem ír semmit, talán nem is tud írni, hátradől lazán, kissé alulról nézi a táblát. Hányavetin felteszi a kezét, elnézést, tanárnő, de ott föntről a harmadik sorban, az az index a szummánál az nem en-ig, hanem en mínusz egyig fut. Pedig nem sokat aludt az éjjel. Minden csütörtök este az Eötvös klubban bridzsel pénzben, ebből él. A többiek tudják róla, de mégis mindig akadnak partnerei, a tétékásokat izgatja, hátha meg tudják verni, kihívás. Néha egy kis szerencsével sikerülhet. A bridzsben majdnem mindig elég a tökéletes logika és memória, de a licittel esetleg megtéveszthetik. Persze akkor a saját párjukat is megtévesztik. Három treffel indít, treff a színe. Vagy csak taktikázik. Játszma.
***

Apámmal mindig csaltunk. A családi snapszer-partik szertartásként játszódtak le a nagy barna, politúrozott ebédlőasztal körül. Az asztalfőnél apám, értelemszerűen ő dob nekem, aztán a nagyanyám, anyám velem szemben. Ismerjük egymás szokásait, ez megy vasárnap délután, tudjuk, ki mit hív, piros ász, zöld ász. Apám nem bírja a kötöttségeket, piros alsó, mondja, látja, hogy nálam van, vagy ha nem is, tudja valahonnan. Az asszonyok sziszegnek, már megint, rájuk verünk, vagy együtt bukunk. Az idegeneket mindig megverjük. Nem ismerik a családi jeleket, ha azt dúdolja, kék a kökény, recece, akkor zöld, ha a fejét ütögeti gondterhelten, tök.
***