"Nagyon szépen megborotváltak. Finoman, érzéssel. A szád alatti kis mélyedésben, ahogy szeretted, meghagyták a Van Dyck szakállkát. Az egyik szemed - az, ami felém volt - picit nyitva, látszott, hogy már nem látsz, és helyénvaló volt ez is. Az arcodon, nem is tudom, nyugalom…