Tar Sándor 2005. január 30-án hunyt el. Ügynök-múltjának napfényre kerülése után az irodalom páriája lett - a történet, e minőségében elsőként, komoly visszhangot kapott, sokan törtek pálcát fölötte szóban és írásban. Élete utolsó éveit elzárkózva töltötte, halálakor mégis sorra jelentek meg róla a laudációk - ami nem véletlen: novellái és regényei az életében elkövetett hibáktól függetlenül a magyar irodalom megkerülhetetlen munkái, a munkások, a gyárak világának, mindennapi nyomorának revelatív és lebilincselő megfogalmazásai. Ugyanakkor jogos lehetett a felvetés, mely szerint Tar Sándor ügynök múltjának kérdésével eddig meghatározó jelentőségű irodalmi mű még nem foglalkozott. 

Ménes Attila író 2012-ben írt színdarabjában tett kísérletet Tar Sándor ügynök-múltjának feldolgozására. A szerző korábban novelláival és regényeivel mutatkozott be, kötetei: Nyugati utcai rémtörténetek; Gyógyulófél; Képzelt testek; A négy rántott hús; Egy délután Noémivel. Legutóbbi regényéről, a Hidegdauerről, mely a hetvenes évek mindenmindegy-állapotát mutatja be egy kapcsolatok és öngyilkosságok között őrlődő bérszámfejtő anya és kevés eséllyel induló lánya sorsán át, több írás is hozzáférhető, Bárdos Deák Ágnesé a revizor online-on olvasható, ott az írás végén több linket is találsz még.

A Bihari című drámával az idei Nyílt Fórumon találkozhatott a közönség, a Nyílt Fórum Füzetek idei drámaválogatásába is bekerült; Máté Gábor érdeklődik iránta, átdolgozás után a Katona József Színházban lesz látható. Máté Gábor beszél a darabról ezen a videón.

Ménes Attila Tar Sándor sorsától ihletett darabját ICA-n is olvashatod: az első jelentet múlt pénteken közöltük - íme a második jelenet.

A Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága (MATT) a Design Hét Budapest 2013 eseménysorozat részeként jelentkezik a Nő-vér-vonal című tárlatával, melyen csak tervezőgrafikus-nők plakátjait láthatod, ha ellátogatsz az Olasz Kultúrintézetbe (1088 Budapest, Bródy Sándor utca 8.) október elsején este hétkor, ahol a táraltot Orosz István grafikus nyitja meg. A Magyar-Olasz Kulturális Évad tiszteletére a MATT húsz kortárs női tervezőgrafikust két fel arra, hogy egy-egy plakáttal ünnepelje Bruno Munari életművét. A tervezőgrafikus Art and Design című kötetének lapjai mellett a kiállítók  közül Nádi Boglárka, Tiszka Annamária, Kálmán Tünde és Szabó Andrea munkáit láthatod a bejegyzésben.

Nő-vér-vonal: a kiállítók

Az ötlet alapja, hogy a Munari alkotásaiban megmutatkozó design-sokféleség a női lét sokféleségével asszociálódott a szervezők tudatában: a lényegtelen apróságoknak tűnő igazán lényegi, az állandóságnak ható folyamatos megújulás hívószavai mentén kérték fel Balla Dórát, Csipler Dorottyát, Déri Enikőt, Diósi Rékát, Duboczky Annát, Farkas Annát, Hidvégi Annát, Kálmán Tündét, Koroknai Kirát, Kovács Adrienn Juditot, Murakeözy Gabriellát, Nádi Boglárkát, Novotny Dórát, Pletser Cecíliát, Riba Hilkát, Rozmann Ágnest, Szabó Andreát, Tiszka Annamáriát, Valicsek Évát és Varga Tündét plakátjaik megalkotására.

Bruno Murani: Design mint művészet - az 1966-os kötet egy oldala

A "Nő-vér-vonal" kiállítás azokról a designer-nőkről is szól, akik a design szakma állandó pillanatnyiságával ünneplik Bruno Munari életművét. A kiállítást Orosz István grafikusművész nyitja meg, október 1-én, kedden 19 órakor az Olasz Kultúrintézetben. A tárlatot október 2. és 6. között 10:00–13:00 és 14:00–18:00 között látogathatod. Ha kíváncsi vagy Bruno Murani néhány további arc-tervére és a grafikusnők munkái közül négyre, kattints tovább.

Szabó István (1931-1976) 45 évet élt, két novelláskötet, egy másodközlésekből álló válogatás és egy posztumusz kötet maradt utána a későbbi megjelenéseket, fordításait és leveleit nem számítva* – Galgóczi Erzsébet és más kortársai maguk közül a legtehetségesebbnek tartották. Életéről bővebben olvashatsz a Keszthelyi Életrajzi Lexikonban, vagy ide kattintva. György Péter az Élet és Irodalom augusztus 30-i számában Annales Temporis Acti sorozatában mutatta be – itt idézi egyik, Kodolányi Jánosnak címzett, 1955. február 14-én kelt levelét : „Milyen novellák ezek? Móriczi novellák. […] János bátyám, únom és gyűlölöm ezt az írásmódot. Én mást akarok, nyűgnek, koloncnak érzem a móriczi örökséget, ezt az agyontaposott utat. Ötven év óta minden magyar író ezt járja.” (György Péter: Egyedül – Szabó István (1931-1976) – Annales Temporis Acti, Élet és Irodalom, 2013. 08. 30. 10. o.**)

25 éves korában jelent meg első könyve, A lázadó, mely azonnal József Attila-díjat kapott. A cserszegtomaji fiatal író falusi környezetből érkezett, friss és saját kézből való tapasztalatai voltak a falu átalakulásáról, a téeszesítésről, egy elvesző, kimúló világról. Pontos látleleteket mutatott fel a régi és új világok ütközési felületeiről. A Varázslat kertje című, második novelláskötete 1963-ban jelent meg – ismét József Attila-díjjal jutalmazták. Közben azonban valahol megrekedt – 1973-ban másodközlésekből álló novelláskötetet adott ki Ne nézz vissza címmel, majd 1977-ben már posztumusz jelent meg Iskola a magasban. Mindenki a regényt várta tőle – az végül nem érkezett meg.

Varázslat kertje című elbeszéléskötetének darabjait olvasva mégsem ez a hiány, inkább a felfedezés öröme ért: kitűnő elbeszélések sorakoznak a tizenegy írást felvonultató kötetben. A Minden olyan, mint régen (1961) és a Hazulról odáig (1962) főhőse, a kitanult vidéki ember alakja mögött őt magát vélem felfedezni. Bár előbbi leírása a hazaérkező egyetemistáról, aki már képtelen tenyérrel nyakszirten vágni egy nyulat az ebédhez és inkább lerészegedik, hogysem megtegye azt, ami egykor annyira természetes volt, kifejezetten szép, a kötet legszebb darabjai mégsem ezek. Sokkal inkább az érzékenyen megírt kötetnyitó Pajkoskodók (1957), ahol az apa és a fiú kimondatlan versengése az asszony-anya kegyeiért egy szomszéd szemszögéből világítva meg mindjárt elveszíti ártatlan báját, vagy épp a drámai Isten teremtményei (1958), ahol apai és anyai hiedelmek ütköznek egy gyermek világát téve meg csatatérül. A szentcsalád reggele (1962) című darabban a nagyratörő asszony a falu realitásával szemben, gyermeke érdekei ellenében is szeretné magasabbra pozícionálni családját. A kissé talán hosszúra nyúló A szabadság keresztje (1962) mégis a legszebben mutatja a világok ütközésének problémáját: Baksa Tibi vontatósként dolgozik; mikor gépe lerohad, inkább a szabadságot választja, mint a műhelyt vagy a traktoros szántást – ám most nem akar a szokott módon a család földjén segédkezni, a paraszti élet mindennapjaiba zuhanva vissza tölteni el a 'szabadságot'', hanem valóban szabadságra indul. Mit tehet egy ipari munkás, ha hirtelen a nyakába szakad pár hét szabadság? Hogyan fogadják ezt az otthoniak? A család értetlensége és a lehetőségek végessége között a főhőst hamar bedarálja a falusi nihil. A kötet tizedik, utolsó előtti írása a Sirató-dal – ma ezt olvashatod el, ha képet szeretnél kapni egy mára méltatlanul elfelejtett elbeszélőnk írói kvalitásairól.

SZABÓ ISTVÁN: SIRATÓ-DAL (1962)***

Reza néni alig várta, hogy a fiatalok elmenjenek hazulról. Az a néhány perc volt a legnehezebb, mikor már el is köszöntek tőle, és indultak a kapu felé. Izgatottsága most ért a legmagasabb csúcsra, de meg tudta várni, míg azok felkapaszkodnak az utcán várakozó Zetor pótkocsijára. Addig nem fogott semmihez. Szükség volt erre a fegyelemre: ahogy ismerte a menyét, a feledékeny fiatalasszony bármely pillanatban visszafordulhat valamiért; tehát nem érdemes most, az utolsó pillanatban kockáztatni.
Szépen kivárta a Zetor indulását, sőt azt is, mikor a számára gyűlöletes gép már kifordult az utcájukból, a sok néppel megrakodva. Ezt a látványt is csak mélységes gúnnyal tudta nézni: nap mint nap elvonult házuk előtt ez a kopott lakodalmas sereg, kifelé, a téesz valamelyik földjére – talán éppen oda, ahol nemrég az ő két holdja feküdt.

2013. szeptember 27-től egy hónapon át látogatható a Word Press Photo idei alkotásaiból válogatott utazó kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A World Press Photo megmérettetésére 124 országból 5666 fotóriporter pályázott felvételeivel. A tizenkilenc tagú nemzetközi zsűri tizenhárom napot töltött Amszterdamban, és 32 nemzet 54 fotográfusát díjazta. A beküldött 103481 fotóból 154 válogatott képet láthatsz a kiállításon, melyet szeptember 26-án délután öttől Takács András és Cseke Eszter, az On the Spot riporterei nyitnak meg. Nem véletlenül lettek ők az idei kiállítás megnyitói: szeptember 27-től október 27-ig folyamatosan látható a múzeumban a Cseke Eszter és S. Takács András riportfilmjeiből készült válogatás. A filmek gyakran épp azokról az eseményekről tudósítanak, mint a kiállított fotók. A szerzőpáros anyagait a BBC vagy a CNN is átvették, s gázai filmjük az idén a Monte-Carlói Televíziós Fesztiválon a legjobb dokumentumfilm kategóriában elnyerte a rangos Arany Nimfa-díjat.

Az év sajtófotója - 2012, Paul Hansen, Svédország, Dagens Nyheter

Az idei évben Vezető hír kategóriában első díjat nyert fotón a kétéves Suhaib Hijazi és bátyja, a négyéves Muhammad holttestét viszik rokonaik a temetésükre Gaza Cityben. A gyerekek a november 19-i izraeli légicsapások közben haltak meg, amikor a család háza összeomlott. A bombázásban apjuk, Fouad is meghalt, anyjuk és négy további testvérük pedig súlyosan megsebesült. Izrael november 14-én indított támadást a Hamasz ellenőrzése alatt álló Gázai övezet ellen válaszként a palesztin fegyveres csoportok folyamatos rakétatüzére. A támadás első napjaiban Izrael katonai és stratégiai jelentőségű célpontokra csapott le, a művelet aztán később kiterjedt a Hamasz harcosok feltételezett lakóhelyére is. A november 21-i tűzszünet idejére már több mint 150 embert öltek meg Gázában. A halálos áldozatok közül a feltételezések szerint 103 polgári áldozat volt, köztük legalább 30 gyerek.

Az idei díjazottakról korábban már adtunk hírt, akkor elsősorban a díjazott fotósok nőábrázolásait tartva szem előtt, ezt ide kattintva láthatod. A World Press Photo kiállítás mellett a Néprajzi Múzeum ad otthon Gavin Lyons: Varázslatos tájak (Alpesi kanyonok – Írország tengerparti sziklacsodái) című kiállításának is. Mai cikkükben néhány díjazott fotóval és Gavin Lyons egy felvételével ajánljuk figyelmedbe a tárlatokat.

„Az újraírt hagyományt hozza elénk, azt mutatja meg, hogy számára mit jelent a múlt, s benne mi, látogatók. Tükröt tart elénk, ha látszólag felszínes is ez a tükör. A groteszk látvány a gobelin nyugodt, kimért világát idézi. Amikor az idő folyt, de nem ért véget, igaz, el sem kezdődött, mert a hatalomnak nem volt kezdete és nem volt vége sem. Váratlan a csend, ami teli torokkal kiszól a képekből. Lehalkított gramofon, tölcséres nagyothalló készülék kell hozzá, hogy értsük is a hangokat.”

Szigeti Tamás: Expozé, 2013 - részlet

Szeptember 17-én nyílt meg Szigeti Tamás fiatal festő Köz című kiállítása az A38-on – a képeket szeptember 29-ig láthatod a hajón; ma Deák Csillag és Kölüs Lajos írását olvashatod a festményekről.

A XX. századi magyar férfitörténelem és -irodalom egyik mélyrepülése az "ügynöközés". A 'titkosszolgálatok' titkaira jellemző, hogy bárki lehet ügynök, senkin sem látszik, de mindenki fél tőlük. Utolsó 50 évünk egyik legjobb írója volt Tar Sándor, azonban kortársai az ésben és irodalomban mindent megtettek, hogy csak egy "ügynökre" emlékezzünk a nagyszerű novellák helyett, ami az ÍRÓ lényege. Egyik legszebb novelláját itt olvashatod. (G.A.)

"Tar Sándor 2005. január 30-án hunyt el. A kemény, határozott, sokszor kíméletlen hangú támadások után hirtelen, átmenet nélkül a laudációk időszaka jött el. A megbocsáthatatlanról való hallgatás, felejtés, mentegetés következett, hivatkozási pont lett a története – de a szembenézés valahol elmaradt. Ezt a terhet azóta is cipeli Tar alakja: a nem túl terjedelmes életműről, a hihetetlenül érdekes életútról nem született még átfogó igényű könyv, cikkek is csak elszórtan jelennek meg róla." - írja Tar Sándort bemutató portréjában a kötve-fűzve blogon Varga Betti. Tar Sándor ügynök-múltjának napfényre kerülése után az irodalom páriája lett - a történet, e minőségében elsőként, komoly visszhangot kapott, sokan törtek pálcát fölötte szóban és írásban. Élete utolsó éveit elzárkózva töltötte, halála utáni gyors rehabilitációja mégsem véletlen: novellái és regényei az életében elkövetett hibáktól függetlenül a magyar irodalom megkerülhetetlen munkái, a munkások, a gyárak világának, mindennapi nyomorának revelatív és lebilincselő megfogalmazásai. 

Ménes Attila író 2012-ben írt színdarabjában tett kísérletet Tar Sándor ügynök-múltjának feldolgozására. A szerző korábban novelláival és regényeivel mutatkozott be, kötetei: Nyugati utcai rémtörténetek; Gyógyulófél; Képzelt testek; A négy rántott hús; Egy délután Noémivel. Legutóbbi regényéről, a Hidegdauerről, mely a hetvenes évek mindenmindegy-állapotát mutatja be egy kapcsolatok és öngyilkosságok között őrlődő bérszámfejtő anya és kevés eséllyel induló lánya sorsán át, több írás is hozzáférhető, Bárdos Deák Ágnesé a revizor online-on olvasható, ott az írás végén több linket is találsz még.

A Bihari című drámával az idei Nyílt Fórumon találkozhatott a közönség, s a Dramatugok Céhe által erre az eseményre megjelentetett Nyílt Fórum Füzetek idei drámaválogatásába is bekerült. A darab iránt Máté Gábor érdeklődik, ha a folyamat kiteljesedik, átdolgozás után később a Katona József Színházban lesz látható. Máté Gábor beszél a darabról az alábbi, Nyílt Fórumra küldött videón:

Ménes Attila Tar Sándor sorsától ihletett darabját ICA-n olvashatod: a következő hetekben péntekenként jelennek meg a részletei. Ma az első jelenet.

"Ha találkozhattam volna Jézussal, biztos engem is megmentett volna, és elvitt volna nagyon messzire. Úgy képzelem, Jézusnak világító kék szemei vannak, és a göndör, aranyfürtös hajába a Gerő atya szerint is minden nő szerelmes volt, Jézus mindent tud rólam, és megérti, hogy miért kell ilyen szülőkkel élnem, és hogy miért gyűlölnek ennyire a testvéreim."

Czapáry Veronika (fotó: Németh Gabriella), régi szerzőnk idén új regénnyel jelentkezik. Az Anya kacag (Jelenkor, 2012) után a Scolar kiadó gondozásában lát napvilágot a Megszámolt babák című második regénye. Veronika 1975 december 9-én született Győrben, a a Pécsi Tudományegyetemen végzett magyar szakon. A Godot Irodalmi Estek szervezője, s a pszichoanalitikus feminista irodalomtudomány témakörében is végez kutatásokat.

Második regényében „a babák nem Meseország idilli játékai, hanem a rémület és a kiszolgáltatottság ellen menedéket kínáló szövetségesek egy kislány mindennapjaiban. A gyereket a családi erőszak és részvétlenség a kényszeresség és az önpusztítás felé sodorja, a szülői aberráció pedig személyiségvesztéssel fenyegeti.

Múló évei összemosódnak, kamaszkora végéig szinte egyhelyben kavarog az idő. A Megszámolt babák sokkoló olvasmány, az írónő a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, az élethez való jog túlélő éneke.”

A regényt Illés Andrea és Reményi József Tamás szerkesztették. A könyv bemutatójára szeptember 28-án 20.30-kor kerül sor a Katona József Színházban Máté Gábor és Fullajtár Andrea közreműködésével.

Veronika honlapját ide kattintva ide kattintva.éred el

Czapáry Veronika: Dédike
(részlet a regényből)

A Nagyapának volt egy első felesége, a Nagyi, a másodikat Maminak hívtuk, szerinte már akkor is tudta, hogy a családom nem normális, amikor a Nagyapához hozzáment, nyugodjak meg, sohasem lesz az, de ő bevállalta, amikor hozzáment a Nagyapához, hogy ez egy elmebeteg család.
Amikor ilyeneket mond, kiver a víz.

A Greenpeace nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozva szeptember 15-én vasárnap tartotta a Fővárosi Állat- és Növénykertben a Sarkvidéki Akciónapot. A "Mentsük meg a sarkvidéket!" kampányhoz Te is csatlakozhatsz, ha egyetértesz a céljaikkal. Ahogy korábban a Déli-sark esetében elérték a védetté nyilvánítást, most ez a céljuk az Északi-sark esetében is.

Szegfalvi Zsolt a sajtótájékoztatón (fotók: Györe Gabi)

A napokban jelentették be az amerikai National Snow and Ice Data Centre tudósai, hogy az északi-sarki jég elérte az idei évi minimumát. Az olvadás trendje továbbra is egyértelmű. 34 éve végeznek méréseket, az idén a hatodik legalacsonyabb értéket mérték a tudósok. Az eddigi idők legszomorúbb rekordja, a 2012-es szerencsére most nem dőlt meg.

Orbánné Wicca alternatív magyar miniszterelnök-nő bejelentette hivatalos programját a következő hetekre. Szeptember végén az Angol Munkáspárt kongresszusán fog részt venni, ahol a FEMEN takarítónők jogos érdekeit képviseli és David Cameronnal találkozik. Október elején Skócia fővárosába utazik, ahol a neves írónővel, J.K. Rowling-gal tárgyal a "Magic Year '13" projekt ügyében.  

4.

Orbánné Wicca hivatalos volt a tegnapi nagy esküvőre, több minőségben is részt vett, és őszintén élvezte, hogy a magyar és szlovák nővériség ilyen fényesen felragyogott egy napra Angliában. Végignézte a partit,  amikor vége lett, szépen összetakarított és elmosogatott, ezt pénz nélkül is megtette volna, de jól jött a zsebpénz, legutóbbi munkahelyi szökése óta picit aggódott, miből fog élni.

És megérkezett az ünnepi alkalomra a lánya Terra,  aki a magyar menyasszony barátnője volt már otthon is. Tíz éve, még szűzlány korukban együtt próbáltak némi színt vinni a magyar bulvármédia egyhangú szexualitásába, és anyjukkal együtt jókat kacagtak a tévék előtt szemforgatva hörgő férfinépen.
Terra Velencéből érkezett és Casablanca felé tett egy kitérőt, hogy itt lehessen, anyjának pedig a FEMEN-ről hozott híreket. A szukák végre bevadultak, mesélte anyjának a filmfesztiválról, ahol az ’ukrán kurvák’- nak nevezett politikai világszervezet alapítói mutatták be filmjüket. Ukrajna nem bordélyház, ezt mondja a filmjük, kikérik maguknak az ukrán lányok és asszonyok, hogy a kelet-európai stricik tevékenységével azonosítsák hazájukat szerte a világon.

Ukrajna Anyácska – tényleg nem bordély, tűnődött Orbánné szűzies kis szobájában, ahol épp azért lakhatott, mert a tulajdonosa, az ukrán Natalya elutazott néhány hónapra. A polcon angol és orosz könyvek, Tolsztoj, Orwell, Dostoyevsky, Agatha Christie, Gordon. Milyen kár, hogy a magyar lányok olyan szelídek, a mi hazánkat is meg kéne menteni, Magyarország sem kupleráj -- csak a striciknek, és van belőlük elég.

Terra FEMEN harcos és az Istennőben hisz, ők mentik meg Oroszországot és a világot, mondta anyjának teljes meggyőződéssel.  A Wicca érzékelte, hogy ez a női mozgalom most új erőre kapott: az orosz és az angol nők szervezőképessége most egyesült. A nők végre nem az otthonukban harcolnak, ahol minden férfi a gyerekük, férjük, testvérük vagy apjuk, hanem a világ elé léptek a Facebookon, amit – Orbánné reményei szerint – ki is fognak sajátítani nemsokára.   

Miért élj külföldön? Ezer okod lehet rá, és ugyanannyi tanulságot is meríthetsz. Ez a különleges magyar és szlovák pár Brightonban lépett túl az ezeréves kárpáti történet mérgező személyes, kollektív és nemzeti érzésein. Mit kaptak cserébe? Újjászületést, befogadást, korrektív élményeket, saját életet. Nincs miért lelkifurdalást éreznie az új generációnak, ha új érzéseket és új hazát akar a 3. évezredben.

"Céltalanul bolyongva, bízva abban, hogy mindenütt van valami érdekesség, sodródtunk, amerre jólesett, fel sem tűnt számomra, hogy Lívia erősen jobbra tart. Fogalmam sem volt, hogy célja van. Pedig volt, és hamarosan ki is kötöttünk a brightoni városházánál. Megszorította a kezemet és közölte, hogy bemegyünk időpontot kérni az esküvőnkhöz. Öt éve élek Angliában, mégis az volt a legelső gondolatom, ahogy lenyomtuk a kilincset a kapun, hogy vajon hogyan fognak fogadni minket odabent." - Kerekes Rita Napsugár beszámolója talán nem kerül bele a 4. osztályosok számára írott hittankönyvekbe, de mutat egy utat, hogyan lehet hittel, de máshonnan tekinteni a világra. 

„…én meg belerajzolok a füzetembe még 1 szívecskét: noname, mer megvalósul, önmegvalósítok. Egy szamárfüles jegyzetfüzetsarokba bújva. csak 1 csücsök. Soma? Ő meg a terem másik sarkába bújva csipegeti a szalvétájára hulló croászán morzsákat még mindig és úgy figyel. csing-ling-ling. az egész nyavalyás sajtótájékoztató alatt csing-ling-ling és csipeget. és úgy koncentrál. nemrám.” – Az elmúlt hetekben már olvashattál három részletet Murányi Zita folyt.köv. című regényéből – most a befejező részt olvashatod.

A héten hirdették ki az idei Man Booker díj rövid listájára felkerült hat regényt: négyet írónőknek köszönhet az angol nyelvű irodalmi közeg. A 151 könyvből 6 kötetre szűkített listán sok minden helyet kapott, a 832 oldalas regénytől a 104 oldalasig írások Új-Zéland, Anglia, Kanada, Írország és Zimbabwe regényíróitól.

NoViolet Bulawayo zimbabwei írónő regénye, az Új neveket akarunk (We need new names) Kedves, a tízéves kislány és barátainak története - korábban mindegyiküknek volt saját, rendes otthona, bútorokkal, szobákkal - ma mindannyian, Kedves, Stina, Isttudja, Sbho és Szenya egy Paradicsom névre keresztelt viskóban élnek. Napjaik java részében guavát lopnak, beszélgetnek és próbálják kitalálni, hogyan jön majd elő a baba Chipo hasából.

2013. szeptember 27-től október 6-ig kerül sor a Design Hétre, a kortárs design nemzetközi ünnepének a hazai design jelentős alkotóit és alkotásait bemutató programsorozatára. Az idei a tizedik alkalom. "A fesztivál 2013-ban éppen a kortárs design határátlépéseiről szól: például arról, hogy mit keresnek a designerek a konyhában és a parlamentben, hogyan élnek tovább a tradicionális kézműves technikák a 3D-nyomtatás korszakában, vagy hogy miért múlik programozókon és pixeleken az ország GDP-je." Nyitott Stúdiók, Budapest Design Map és Buborék - néhány ajánlat a programokból.

„mer figyuzod, hogy egyre gyorsabban, egyre flottabbul jegyzetelek. jó tudom a stílus, meg az izé, naa, a helyesírás igen (sose volt az erősségem), na háát nem vagyok vmi választékos, de az ráér majd a cikkekben. ott mindig is összeszedem magam, neeem? az mind olyan ki ha nem én, majd megmutatom, de neeeem? olvasod egyáltalán. néha. na, majd akkor szólj, ha az tréé. ez meg úgyis csak magamnak lesz, jegyzet, rá is van írva, hogy az, meg napló is egybe, amíg várakozom, amíg halálra is unnám magam, szarrá is unom két bemutató vagy sajtótájékoztató között.” - Murányi Zita folyt.köv. című, készülő regényéből olvashatsz egy újabb részletet.

(forrás)

„A kiállítás koncepciója a bemutatás, a felmutatás. Oroszlán- és macskakörmök. Élesek, tompák, karcolók, harcra készen, önmagukért, világukért. A történet kezdete, ha nem is a kezdet legeleje, mert a kezdet folyamat is. Talán a kezdet végét látom a művek által. Várom a visszatérésüket.”

Gulyás Andrea: Kifordított teáskanna, 2012

A TAT Galériában 2013 nyarán is bemutatkozhattak az új művészek – a válogatásban, melyet október 15-ig lehet megtekinteni, Fürjesi Csaba, Gulyás Andrea, Hegedus Ioan Andrei, Kántor Anita, Tornyi Gergő és Tóth Vera képeit láthatod – a tárlatról Deák csillag és Kölüs Lajos írt nekünk.

 Orbánné Wicca alternatív magyar miniszterelnök-nő, FEMEN harcos és író, naponta mailezett haza Angliából a lányainak, és beszámolt az Európát takarító nők helyzetéről, akiknek a sorsában osztozott. A személyes tapasztalatai konkrétan durvák voltak: 1 hét, 48 óra, 66 font 93 cent.

Sisterlandi Levelek

3.

Méltóság, magyarázta Orbánné másnap szokatlan viselkedését a kollégáknak. Azt, hogy egyszerűen elhagyta munkahelyét már a második nap reggelén és inkább a gyönyörű tengerparton sétálgatott. A küldetést lehetetlen volt teljesíteni, a mentoromat is hátráltatta volna, ha az én munkámat végzi. Ha mégis megcsinálom, rossz munkát végeztem volna, ezért el se kezdtem. Hagyok esélyt egy jó bemutatkozásra. 

Orbánné Wicca azonban a kis magyar stábot akarta ráébreszteni, hogy nem csak meghunyászkodni lehet ezen a helyen. Hanem forrongani, együttérezni, újraszerveződni. És nem adta fel a terveit, hanem másnaptól már intelligensen alkalmazkodott a munkahelyi követelményekhez és kollégái szokásaihoz.

Felidézte takarítási szokásait fiatal lány korából, amikor a lelencből megszökött néha a barátnőjével, és kevés pénzért takarították idősebb férfiak kis szobáit, amit órákra béreltek ki más férfiak.  Nusi ismerte ezeket a fickókat, soha nem nyúltak hozzá mert megalázóan rúgott és átkozódott, de takarítani jobban tudott mindenkinél.

Porszívózás helyett felmosta a padlószőnyeget, a fürdőszobában  vegyszeres permetezést és fényesre törlést végzett kistörölköző vagy párnahuzat segítségével. Ugyanazzal a rongyocskával és vegyszerrel fényesre törölte a vendégek kávéscsészéit, kimosta a wc-t és letörölte a port is, tetszőleges sorrendben. 
Most sem tűnt fontosnak, hogy mit szólnának a vendégek, ha látnák, amint Orbánné egy-egy szoba végeztével elégedetten hajította a portörlő-wckefe-felmosórongy-konyharuhaként is bevált kistörülközőt a szennyesbe.

Emellett látványosan tudott ágyat húzni. Erre három kolléganő is tanítgatta, három különféle módszerrel, hogy megközelítse a hotel-standardot, és Orbánné rövidesen ötvözte a három gyakorlatot. Jól pozícionálta az óriási huzatokat a king méretű ágyakon, nem sajnálta az erőt, hogy levegősre rázza a paplanokat és párnákat, majd az ágyvégeken gondosan betűrte a lepedőt-paplant a matrac alá mint katonáéknál, olyan szorosan és simán, hogy a vendégek alig tudják majd megbontani, gondolta szelíd elégtétellel Orbánné, mikor egy-egy ággyal végzett és izzadtan fújt egyet. 

Orbánné személyes nehézségei azonnal elkezdődtek, és még csak azt sem mondhatnánk, hogy nyelviek voltak. Először is, nem jutott munkaeszközökhöz, kolléganői csak a rosszat hagyták neki mindenből, nem ismerte fel a különféle huzatokat és törlőket, nem talált el a kijelölt szobákba, nem volt kulcsa a takarítószeres kamrákhoz sem. A második napon feladta: titokban megkereste az öltözőt és angolosan távozott.

Orbánné Wicca alternatív magyar miniszterelnök-nő, FEMEN harcos és író, naponta mailezett haza Angliából a lányainak, és beszámolt az Európát takarító nők helyzetéről, akiknek a sorsában osztozott.

Sisterlandi Levelek: 

Hungária Anyácska! 

Ma is voltam dolgozni.
Sajnos, ma is elszöktem a partra. 
De előbb kiabáltam a supervisorral, 
és ledobtam egy szivacsot, kicsit közel hozzá.
Sajnos, ez történt.

Utána sétáltam a parton és énekeltem
egy dalt a megvilágosodott úrnőnek 
és néhány kavicsot gyűjtöttem. 

Találtam egy nagy kést, egy lila hajcsatot,
és ugyanazt a követ, akit lefotóztam,
egy hete éppen amikor először elszöktem
a hotelból és lesétáltam a partra,
de most a Brighton EYE másik oldalán.

***

Már épp kezdte megszeretni a munkáját, ha lassan is, eszébe jutott a sok kis biz-basz, amit a fürdőben, szobában kell kirakni csinosan, kedvesen. Közben egyszerűsítette, amit az egynapos kiképzés során elsajátított a patinás szálloda-lánc takarítási standardjából, és kezdte élvezni a napi 8 óra munkát, megfeszített fizikai erőfeszítést, éhséget és a helyes kolléganőket.

Jól megkülönböztethetően 2 női generáció jelent meg ezen a bevándorló-munkahelyen. A huszonévesek hallgatag ismeretlen nyelvet beszélő csapata, akik végül is Európában vannak, gyakran maguk elől is rejtenek valami apró kudarcot, ami megengedte nekik végül, hogy elhagyják a hazát, ezért hálásak és még sokáig akarnak itt lenni. Mellettük az ötvenes anyák láthatók, akiknek a bevándorló tudatállapot megismerése már a második-harmadik küldetésük. Komoly megvilágosodást élnek át: magyar anyaként, gyerekeik felnevelése után, végigdolgozott évtizedek után ennyire vitték: itt kezdhetik újra.

Nem fognak össze, nincs itt anya-lánya szolidaritás, és nemzetiségi sincs.
Mintha azért dolgoznának ebben a kis szuka-falkában, hogy el ne felejtsék, ahonnan jöttek, ott még kevésbé éreznek együtt velük.

Orbánné személyes tapasztalatai konkrétan durvák voltak.
A tanítói, akikre az ötvenes kezdő tudásának megalapozását bízták, enyhén túlbecsülték, és azonnali hibátlan teljesítményt vártak. Már a második napon önállóan végezhette dolgát, és a nehézségei azonnal elkezdődtek, még csak azt sem mondhatnánk, hogy nyelviek voltak.

Először is, nem jutott munkaeszközökhöz, kolléganői csak a rosszat hagyták neki troliból, porszívóból, vegyszeres flakonból, vödörből. Nem ismerte fel a különféle ágyneműket és törülközőket, hosszas perceket töltött ezek keresgélésével. Majd feladta: titokban megkereste az öltözőt, (ez félóra bolyongás a három alagsori szint labirintusában)  átöltözött és angolosan távozott.

***
Folytatás a holnapi számban.

Forrás:

Előző rész:

http://centrifuga.blog.hu/2013/08/25/orbanne_elhagyta_a_hazat

"minden pasi csak a szétterpesztett lábaim előtt haver,
minden csávó csak ott
ne vizezd a szeszt
ne vizezd a szext
csak ülök és hallgatom, hogy "minden kúrás fogyókúrás", aztán bedug-, mintha konnektorba, bekúrom a szennyes tornazoknim, vagy szimplán csak zokni 
néha, az is előfordul, be az íróasztal alá tovább büdösödni. ott jó helyen van, páratlanul jó helye van és elkallódik. 
odavaló, nemodavaló, odateszem.

és nem áztatok be."

(forrás)

Murányi Zita folyt.köv. című regényéből olvashatsz egy újabb részletet (az első részt itt találod).

A Daily FEMEN cikke az alternatív magyar miniszterelnök-nő ORBÁNNÉ Vica új európai státuszáról.  

„Osztozom a magyar nők sorsában”, nyilatkozta Orbánné a Daily FEMEN-nek  Londonban, amint leszállt a repülőről és átjutott kevés kézipoggyászával a sorompókon. „Azokéban, akik elveszítették a munkájukat, akiket meghurcoltak a hitükért, akiknek a honfitársai tették lehetetlenné a lakhatását, megélhetését, családját, azokéban, akiknek csak szavak jutottak a ’magyarság’-ból, és akik mégis meg akarják menteni a gyerekeik jövőjét.” 

A Daily FEMEN vasárnapi száma feltárja az 50 éves hungaro-romani asszony döntésének hátterét. A tartósan jövedelem- és lakásmentes, bank-büntetett előéletű, négy gyerekes nő itt újra ártatlan és szabad, hazug hazájának előítéletei messze mögötte maradtak új állomáshelyén.

"szóval besípol a piros pulcsim, mer nem szedik le a nelopjel (mer azt akarom, hogy lopj el, vigyél csak el egy kör-
táncra, vagy csak egy körre na, arra (se vagyok jó), már azt sem 
bánom, ha csak egyetlenegy lesz belőlem, egy alkalom, nem és hidd el utána én újra és újra úgy foglak rühellni megint, 
mint aki belebújt meg a piros pulcsim szúrós nyakát is, hogy soha többet és 
szabadon mosolyoghacc, mert nem zavarlak meg mosolygás közben és udvarolhacc is, akinek akarsz, 
persze, megengedem, nem állunk oda, én és a piros pulóverem, (nekem megbizhacc az ígéreteimbe)"

Murányi Zita készülő új regényéből, a folyt.köv.-ből olvashatsz a következő négy pénteken hosszabb, egybefüggő részletet. Ez az első rész. Nem a regény elején kapcsolódhatsz a történetbe - a regényből ekkorra már megismerkedhettél Somával, a főhősnő, Kira haverjával, aki rendszeresen Kira lakásában múlatja az időt, s Kirával, az elbeszélő lánnyal, aki akkor válhat boldoggá, ha lassanként levedli jókislányos szerepét és felvállalja önmagát. Ez az út azonban a regénynyelv romlásával is együtt jár. Kira és Soma kapcsolatában épp egy kisebb vita után járunk.

Az Egyasszony - az én történetem blog alcíme szerint fejezeteket hoz egy készülő könyvből - az ötödik fejezetet publikálta a szerző - s ha rendelkeznénk egy jól menő kiadóvállalattal, egészen biztosan igyekeznénk mielőbb szerződést kötni vele. Megpróbált élet jó stílusban elbeszélve - nem is olyan gyakori dolog, mint a megjelenő könyvek száma alapján gondolni lehetne. Szeretnénk mi is figyelmedbe ajánlani ezt a történetet - néhány bekezdést idézünk a fejezetekből, melyek egészükben az Egyasszony blogon olvashatók.

1. fejezet: Zsuzsák története

"Álmosan megvizsgál, közli, hogy szülünk és igyekezzek, mert nem ér rá, tíztől teniszezik. Csak így lazán bele a pofámba. Kapok valami injekciót, hogy gyorsabban menjen. Leereszkedően megpaskolja a fenekem és megcsipkedi az arcom. Körülnéz, látja-e mindenki, hogy milyen közvetlen-jópofa is ő, adjunktus létére. Én pedig még csak fel sem háborodok, olyan kiszolgáltatottnak érzem magam.
Elkezdődnek a fájások, nagyon hirtelen és nagyon intenzíven. Tágulni viszont nem tágulok. Fejem fölött megbeszélik, hogy milyen jó tenisz meccs lesz ma, de kurvára sietnie kellene, mert a főnökkel játszik, nem késhet el. Részletesen ecseteli a szülésznőnek és a nővérkéknek, miközben bennem turkál, hogy ha minden jól megy, akkor nemsokára főorvos lehet, persze ehhez elkerülhetetlen az „öreg” ajánlása. Ha a „Pártnak” sincs ellene kifogása, (márpedig miért lenne, jó elvtárs ő), fog ez menni. Főorvos. Ízlelgeti a szót. Átfut rajtam, hogy ha nem lennék ilyen fiatal, gyakorlatilag kislány, biztosan rászólnék, hogy mi lenne, ha a seggemre figyelne, legalább egy fél pillanatra. De kislány vagyok. Tapasztalatlan és ijedt kislány. Így szó nélkül tűrök mindent."

(A teljes fejezetért kattints a címre.)

2. fejezet: A másfajta élet

"Nagy, családi ebédet rendezünk, minden fellelhető rokonom itt szorong a kétszobás lakásban. A férjem nem szívesen enged a lánya közelébe senkit, így nem hívta a saját rokonait. Az enyéimet kénytelen eltűrni – nem is tehet mást. Szóba se jöhet, hogy ne akarnák a legkisebb családtag első születésnapját közösen ünnepelni. Anyuval és az asszonyokkal birtokoljuk a konyhát, sokfogásos ünnepi ebédet készítünk. A húgom, keresztanyám, Erzsi nénjém a lányával, Ági, – aki Zsuzsika keresztanyja, (amúgy anyu késői húga), és nagyanyám. Az asszonyok, akik kivétel nélkül mindig ott álltak mögöttem, mellettem, velem. És persze főzés közben a konyhában sokkal könnyebb. Sokkal könnyebb beszélni arról, hogy hogyan tovább. Sokkal könnyebb beszélni arról, hogy hogyan próbálták titkolni születésekor, hogy baj van. Senki nem sír, amikor anyu arról mesél, hogy a szülészet bejáratánál rendre felsorakoztatta maga elé őket, és csak az jöhetett be hozzám, aki megtörölte a szemét, kifújta az orrát és képes volt mosolyogni.

Körkörös romok címmel nyílik augusztus 18-tól 2014. január 19-ig látogatható tárlat Ország Lili műveiből a debreceni MODEM-ben. Ország Lili (Ungvár, 1926. augusztus 8. – Budapest, 1978. október 1.) női és zsidó gyökereiből táplálkozó magánmitológiát teremtő életművével egyedülálló a huszadik századi magyar képzőművészetben.

Bipoláris mániás depressziós volt, életéről és betegségéről is beszámol a bipoláris világ c. blog (első rész itt). A tárlaton az életmű mindhárom, jól elkülöníthető, motívumaikban mégis egységes korszakába bepillantást nyerhetsz.

A kiállításra magyar köz- és magánygyűjteményekből érkeztek alkotások a képzőművész összes fontosabb korszakából: Ország Lili 68 olajfestménye és 20 kollázsa látható.

Ország Lili a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a budapesti Bábszínházban szoros munka- és szellemi kapcsolatban Bálint Endrével, Márkus Annával, Korniss Dezsővel és Bródy Verával dolgozott együtt. Bálint Endre méltatta akkori festményeit, s biztatta a folytatásra. Zárkózott, határozatlan személyisége miatt csak igen későn, a 60-as évek második felében lett biztos abban, hogy műveinek helye van a magyar képzőművészetben. 

Hermann Zsuzsa segítő személyiség, a Psyche Közösség, egy online lelki segítőszolgálat alapítója – a közösség történetét dolgozza fel Behálózott Psyché című könyve. Az idén nyáron a család börzsönyi nyaralójába egy fiú és egy lány is velük utazott. Utazásuk előzményeiről Hermann Zsuzsa beszámolóját, a pár napról pedig Sanyi és Vera elbeszélését olvashatod.

Egy ideje már nem mentek túl jól a Psyche Közösség dolgai, ahelyett, hogy összehoztak volna minket a romló anyagi és egyéb viszonyok, egyre inkább magunkba fordultunk, saját gondjainkkal foglalkoztunk.

Sokáig törtem a fejem, mit tehetnék, hogy újra egybetereljem a társaságot. Közben nyitottam új emberek és közösségek felé is, így ismerkedtem meg Anikóval, aki néha a mi programjainkra is eljött, de főleg a mélyszegénység elleni harc foglalta le, és engem is értesített az akciókról és az aktuális helyzetről. Arra gondoltam, hogy a Közösség segíthetne talán, ez az akció lelkesítené a csapatot, és megemlítettem nekik, hogy mi lenne ha rendeznénk egy nagy gyereknapi mulatságot nálunk a kertben, a bátonyterenyei roma gyerekeknek. Nem volt egyértelműen pozitív visszhangja az ötletnek, hiszen nekik is megvan a maguk baja, ezért változtattam kicsit.

Az idei Ördögkatlan fesztivál eseményeiről Jánosa Eszter és Tóth Péter Pál számolnak be a Centrifuga olvasónak. Most Jánosa Eszter írását olvashatod, aki rövid meséjében a fesztivál hangulatát próbálta megragadni.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ördögkatlan Fesztivál. Szóval vége, de megmaradt nekünk belőle egy s más. Sok kép, zene, íz és illat, meg gondolkodnivaló. Carmen Sita az indiai harmóniummal, szalmabálák a Pajtában, Maár Gyula festményei... A palkonyai pincesor, és éjszakába nyúló mámoros botorkálás a szőlőben, a Vylyan terasz felé. Aztán a borok íze, a rozmaringbokrok és az átváltoztatott boroshordók: kacsaúsztató, kaktusz, és más meghatározhatatlan szépségek.

Nagy x-T Kriszta „saját magán végzett kísérletet, amely már a sorsává lett. Szakrális értelemben is. Mesterségesen provokálja a balszerencsét. A keréknyomot. A halált. Már nem játszik, hanem teszteket végez és kísérletezik, ami éppen a játék ellentéte (Baudrillard). Az identitását keresi: mi vagyok én? Mit akarok? Hol a másik? Így lesz saját árnyékává. Közben tudja, tudatosítja, hogy nem csak az identitás a tét, hanem a szuverenitása is, azaz nem kell bizonyítania, hogy van, létezik. Saját képére vágyik és létrehozza azt.” – A Kiscelli Múzeumban augusztus 11-ig még látogatható a kiállítás, melyről most Zsadányi Frigyes írását olvashatod.

Az idei Ördögkatlan fesztivál egyes eseményeiről Jánosa Eszter és Tóth Péter Pál számolnak be a Centrifuga olvasónak. Most a Forte Társulat Agota Kristof A nagy füzet című regénye nyomán színpadra vitt előadásáról szóló beszámolót olvashatsz Tóth Péter Páltól.

(Fotó: Dusa Gábor)

Ülünk a nagyharsányi tornateremben, bejutottunk, végre! Délután négy, rekkenő hőség odakünn, (egyelőre) kellemes hűvös odabent. Agota Kristof, Kristóf Ágota életművét már régóta kerülgetem, egyszerre vonz és valami rémületes magány érzését kelti bennem az anyanyelvét vesztett, idegen nyelven megszólaló magyar írónő alakja, könyvét megveszem, de polcomon olvasatlanul hever. A végén tudunk meg mindent. Csak néhány perc, és a világháborús történet vákuuma a színpadra szögez minden pupillát.

Minden évben augusztus 2-án emlékezünk a roma holokauszt, a Porrajmos áldozataira - az idei emlékezésre az X Kommunikációs Központ a romagyilkosságok áldozataira is szeretne emlékezni és emlékeztetni - ezért kért fel cégeket és magánszemélyeket, hogy csatlakozva az akcióhoz osszák meg oldalaikon a gyilkosságok áldozataira emlékező kisfilmeket. ICA is csatlakozik az akcióhoz, így a filmeket most náluk is láthatod. Egyúttal nagy vonalakban áttekintheted, mi történt 2008 óta a Centrifugán, mikor, hogyan emlékeztünk és számoltunk be az ártatlanok ellen elkövetett bűntettekről. (A címekre kattintva elérheted a teljes bejegyzéseket. A cikket Szécsi Magda rajza és Horváth Dávid Tatárszentgyörgyön készült fotói kísérik.) Emlékezz velünk!

"Megtörés és meg nem állás. Áttetszés, fekete foltok, (kereszt)fák, (t)örvények, könnycseppek a siratófal réseiből, tócsákba gyűlve. Szenteltvíz? Olvadt szurok? Lehet rajta járni? Örökkévalóság. Egyformaság? Állandó megújulás? Salétromminták mantrája? Hagyjuk a definíciókat."

Niran Judit Jelek a vízen című kiállításának finisszázsára holnap kerül sor az Ateliers Pro Arts Galériában. Ennek kapcsán olvashatod Gyertyános Tímea beszámolóját a megnyitóról.

"démonok arca a döntés küszöbére szegezve"

"Két héttel ezelőtt megkeresett egy házaspár hogy segítsek nekik a daganatos kisfiuk ügyében. Egy közös ismerősünktől (szintén családtag akivel korábban 2 évig együtt dolgoztam) tudták meg hogy költő vagyok és a szülők elhatározták hogy minden eszközt és fórumot - így a kortárs irodalmi szubkultúrát is - igyekeznek megragadni/megmozgatni annak érdekében hogy a gyerek svájci életmentő műtétjét támogatók segítségével finanszírozni tudják. Én némi fundamentális tájékozódás után igent mondtam. Aztán töprengtem hogy hogyan tudnám az irodalmat és az adottságaimat ennek a hiteles és drámai ügynek a szolgálatába állítani. Végül azt találtam ki hogy elkészítek egy szépírást a "témában" és azt a szülők által üzemeltetett honlap linkjével összekapcsolva (itt a történetüktől kezdve az orvosi igazolásokon át minden információ megtalálható) a lehető legtöbb online fórumon megpróbálom publikálni." Magolcsay Nagy Gábor keresett meg bennünket, hogy elmesélje Jablonkai Bendegúz történetét.

Renate Bertlmann 1943-ban született Bécsben, itt tanult a képzőművészeti egyetemen, majd itt lett tanár is 1970-től 1982-ig. Azóta szabadúszóként dolgozik: rajzokat, festményeket, objekteket, installációkat, fényképeket, videókat, filmeket és multimédia-alkotásokat készít.
Az avantgárd feminizmus egyik jelentős alkotója - az ő életművéből láthatsz ma néhány képet.
Ha a többire is kíváncsi vagy, kattints ide. 

A rádióasztronómia vagy rádiócsillagászat az asztronómia egy részterülete, amelyik az égitestek rádióhullámok segítségével történő megfigyelésével foglalkozik. Az első rádióhullám-sugárzás észlelése égitestekről az 1930-as években történt, amikor Karl Jansky felfedezte, hogy a Tejút rádióhullámokat bocsát ki. A további megfigyelések számos más hasonló sugárzás-kibocsájtást észleltek csillagokról, galaxisokról, de az égitestek egészen új, addig ismeretlen fajtáiról is, mint a rádiógalaxisok, a kvazárok, a pulzárok és a az un. maser-ek. A kozmosz mikrohullámú háttérsugárzásának felfedezése, amely meggyőző bizonyítékot szolgáltatott az ősrobbanásra, a rádiócsillagászat alkalmazásának eredménye.

rádióhullámokat fürkészve (forrás)

"Kizárólag szabad szemmel, vagy optikai eszközökkel fürkészni az égboltot olyan dolog, mintha csupán kulcslyukon keresztül szemlélhetnénk a kertünket. A rádiócsillagászat segítségével azonban hirtelen kinyílik az előttünk álló ajtó és nagyon sok minden amit eddig egy kirakó darabkájaként azonosítottunk most egyetlen logikus, színes képpé áll össze. Szépsége itt elsősorban nem a látványban rejlik, hanem az információkban amit a rádióhullámok továbbítani képesek. A rádióhullámok számára nem létezik nappal és éjszaka, nem zavarja őket köd, füst, felhő, sőt akár tárgyakon, falakon, házakon keresztül is akadálytalanul tudják eljuttatni a hordozott információkat. [...]

Az Univerzum méreteiről - kattints!

A rádiócsillagászat az információközvetítés ezen előnyeit használja fel azzal a különbséggel, hogy míg bolygónk zsúfolásig van adó-, és vevőállomásokkal, addig a rádióteleszkópok csak nagyon ritkán, vagy akar egyáltalán nem bocsájtanak ki rádióhullámokat.
Némán "hallgatják" a távoli Univerzum zörejeit olyan rádiófrekvenciákon ahol nem zavarják rádió, vagy televízió adók a vétel tisztaságát. Egy ilyen teleszkóp lényegében egy olyan antenna mint a kertes házak tetején levő parabola tányérok többsége, méreteiben azonban jelentősen eltér mivel az űrből érkező gyenge és iszonyú távoli jelek vételéhez óriási gyújtófelület szükségeltetik." - írja a témáról a Magyar Amatőr Rádiócsillagász Egyesület egyik tagja, Arroway a nethirlap.hu rádiócsillagászat topikjában.

E területen dolgozott az a hölgy is, Jocelyn Bell Burnell, akiről mai cikkünkben olvashatsz.

1949-ben született Bécsben, 1968-tól 1971-ig itt is tanult alkalmazott művészeteket. 1980-tól egy évig korábbi egyetemén óraadó Maria Lassnig mellett, 1982-től 1997-ig tanít a bécsi képzőművészeti egyetemen Arnulf Rainer mellett. 2003 szeptember 25-én halt meg Bécsben. Született, tanult, tanított és meghalt - első ránézésre nem túl mozgalmas életpálya. Birgit Jürgenssen mégis egyike a feminista avantgárd jelentős alakjainak, akinek szólókiállításaival 1972 óta egy-két évente lehet találkozni a világ tájain: idén fényképeit válogatták a PhotoEspana avantgárd feminizmust bemutató fényképészeti anyagába, de a McCaffre Fine Art New Yorkban és a Hubert Winter Galéria Bécsben is rendez egy-egy kiállítást munkáiból.

Birgit Jürgenssen: cím nélkül (Önarckép koponyával) (1979)

Gabriella Schor egy cikkében a feminista avantgárdhoz köthető munkáit provokatív, felforgató, ironikus és agresszív jelzőkkel írja le - ő maga úgy nyilatkozott, hogy a hetvenes évek sztereotípiáit látva fogalmazta meg ellenvéleményét: "Szerettem volna megmutatni a nőkkel szembeni általános előítéleteket, a szerepmodelleket, melyeket a társadalom nekik tulajdonít, azt, amivel mindig is konfrontálódtam - és szerettem volna megmutatni a nap mint nap tapasztalt értetlenséget is." Kritikáit különféle, mindig részletgazdag munkákban fogalmazta meg. A hetvenes években számos provokatív háziasszony-rajzot készített, melyeket ma a feminista avantgárd jelentős alkotásai között tartanak számon. A szóalkotás, vagy a kifejezések szó szerinti értelmének ironikus felhangú vizuális megjelenítése Jürgenssen műveinek egyik központi toposzává vált. A háziasszony, mint szerepkényszer kritikája múlhatatlan tárgya. 1975-ben készítette el a Konyhakötény című munkáját, melyet ugyanabban az évben be is mutattak a MAGNA-Feminizmus: Művészet és kreativitás című kiállításon. Az év augusztusában az olasz DOMUS magazin Jürgenssennek ezzel a munkájával és a cipőszékével ajánlotta olvasói figyelmébe a kiállítást.

Konyhakötény (1974/75)
115 x 76 x 48 cm
MUMOK - Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Vienna

Az értelmezések szerint a dyptichonná alakított kép a rendőrségi felvételeket idéző beállításával egyszerre utal a szerep rigiditására, másrészt a hatalmas alkotmány testet, alakot eltakaró volta az emberen túlnövő, súlyos szerepet mutatja fel. A forma ugyanakkor utal a terhességre is, s a sütőből kilógó kenyeret értelmezték már gyermekként, de fallikus szimbólumként is (igaz, mit nem).

További munkái, melyek között éppúgy találsz rajzokat, mint festményeket és számos, különböző technikával készült fényképet (például ezt) valamint szobrokat is, honlapján megtekinthetők (némelyik annyira jó, hogy meglehet, lesz még egy poszt belőlük) - de most kifejezetten divat-orientált nézőpontot követve cipőszobraiból mutatunk be egy sorozatot.

Nem mellékesen: Jürgenssen a feministákkal is összeütközésbe került, mikor erőszakkal próbáltak rákényszeríteni egy általa nem vágyott szerepet. Ahogy a feminizmus mellett érvelve kritizálta a nők háziasszonyságra kényszerítését, éppúgy elvetette azt a kényszert, mely alapján feminista alkotók őt kritizálták divatos öltözködése vagy épp sminkje miatt. Gabriella Schor szerint a Mindenkinek megvan a saját nézőpontja című képe, melyen egy női háton látható ez a rúzzsal készített felirat, az oeuvre-t jellemző önironikus felhanggal adott válasz a feministák kritikáira. Ami pedig a cipőket illeti...

Emine Saner a The Guardian június 14-i számában gyűjtötte össze a parlamenti szexista beszólások Top10-es listáját, melyben helyet kapott angol, olasz, dél-afrikai, francia, sri-lankai, dél-koreai, amerikai és ausztrál példa is. Nem kellett hosszan keresgélni, hogy kiegészítsem a listát 'egy kis hazaival'. Mik verték ki a biztosítékot másfelé, s mi a helyzet nálunk?

Annyi vonulóval együtt mi is elkészítettük az idei Prideról szóló képes beszámolónkat: fogadd szeretettel. S hogy ne álljon itt a képekből készült anyag olyan magányosan, történelmi hátteret vázol neki Gordon Agáta korábbi Pride-beszámolóinak sora. A videót és a felvonulás történetéről képet adó írásokat láthatod és olvashatod ma.

JELEK A VIZEN  - NIRAN JUDIT FOTÓKIÁLLÍTÁSA  Július 11-26.

"Az imaház, ahová készültem, voltaképpen egy szoba volt egy hasonló udvar kétszintes épületének egyik lakásában. Mire odaértem, már folyt a szertartás. Végigmentem az udvaron, fel a lépcsőn, és már lenyomtam volna a szoba kilincsét, de hirtelen mást gondoltam. Csak álltam és álltam ott – hallgattam a szobából kiszűrődő ima moraját.."        Judit Niran: Az Udvar

.."Hiszek a születésben és a születőben, hiszek az anyaúrnőben és minden megtestesülésében, hiszek az anyaevolúcióban, a szeretetben és a gyümölcsben, bármikor elhagyhatom a testem számtalan másik testben, hála úrnőm, hála úrnőm, úrnőm úrnőm, hála háálaa…"
Gordon Agáta: Az Úrnő könyve

Megnyitó: 2013 július 11, 19:00, Ateliers Pro Arts (A.P.A.) Galéria, H-1085 Budapest, Horánszky u. 5. 

Андрей Кузин (Andrej Kuzin) vagy Кузман (Kuzman - utóbbit rövidíti Qzmn-ként képein) professzionális fotós, a Lomonoszov egyetemen tanult, jelenleg fotósként dolgozik hazájában, Oroszországban. Egyik sorozata az orosz vidék egykori kúriáiról Elhagyott orosz faépítészeti csodák címen kering a neten, egyszerre mutatva meg ennek az építészeti módnak szépségeit és mállékonyságát az időtlenségbe merevedett orosz vidék mozdulatlan csendjében. Honlapján rengeteg képét megtalálod - most kifejezetten az egykori orosz faépítészet emlékeit megörökítőkből mutatunk párat a Néprajzi Múzeum Eltűnő remekművek - Az orosz faépítészet pusztuló emlékei című kiállításának apropóján. Az Orosz Kulturális Központtal közösen rendezett kiállítást 2013. július 9-e és szeptember 8-a között tudod megnézni, a megnyitóra július 8-án 17 órakor kerül sor.

Harmónia, különleges formavilág, évszázados építészeti hagyományok a hívószavai a kiállításnak, melyen más képekből ismerkedhetsz meg egy népi gyökreű, sok évszázadon át fejlődő építészeti hagyomány történetével, porladni indult, de megőrzésre méltónak talált értékeivel: a restaurátorok munkájának eredményeképpen sok helyütt éppen a templom felújításával indul meg egy természetközelibb életmód újjáéledése. Andrej Kuzin (Andrew Qzmn) képein az egykori épületeket megmaradt, még restaurálatlan állapotában láthatod.

"Vannak kérdések, amiket nem megvizsgálni szeretnék - jobbról is, meg balról is -, hanem tenni akarok, és eredményeket szeretnék. Mélységesen megrázott a romák elleni támadássorozat, és megviselt, hogy a fura és összetett titkosszolgálati háttér felkutatásánál hogyan pattantam le az interjúalanyokról" - nyilatkozta a thinkerbell-nek idén januárban, az XKK Kommunikációs Központ egyéves korában Varró Szilvia, aki az újságírást és sikeres oknyomozó karriert maga mögött tudva döntött úgy, hogy kilépve az újságírói etikai normák szorításából a média fő sodra és a számára is fontos ügyek közötti összekötőként üzemelő szervezetet hoz létre. 

A kormány Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiája (NTFS) épp egy ilyen ügy. Készült egy 'árnyékriport': egy, a hivatalos rendszertől független, civilek által kidolgozott, Civil társadalmi jelentés a NTFS 2012-es megvalósításáról. A civil szervezetekből álló konzorcium* által kidolgozott jelentés** kapcsán rendeztek kerekasztal-beszélgetést a Horánszky utca 5-ben július 3-án az érintett szaktárca államtitkára és más érintett szereplők invitálásával. Ha röviden kell összefoglalni a Kovács Zoltán államtitkár és a színpadra kiülő civilek (Kóczé Angéla - Női Érdek; Teller Nóra -Városkutatás Kft; Wagner János, Partners Hungary Alapítvány), valamint a közönség soraiban ülők beszélgetését, a civilek segítő szándékának meglétében értettek egyet leginkább - hogy ezt miképpen tudja és fogja-e hasznosítani a NTFS további alakítása és végrehajtása során a mindenkori döntéshozó és végrehajtó, az kérdés marad. Az XKK Kommunikációs Központ, és a Parters Hungary Alapítvány által létrehívott beszélgetésben azért lehetőség nyílt az érvek ütköztetésére.

"Vannak dolgok az életben, amiket csak te látsz, történetek, amiket csak te hallasz. Ha nem mondod el vagy nem jegyzed le őket, ha nem készíted el a képet, ezeket a dolgokat nem fogják látni, nem fogják hallani." Emmet Gowin, akitől az idézet származik, megnyomta a gombot, elkészítette a képeit. Az amerikai fotográfus nagy tiszteletnek örvend hazájában és annak határain túl is: tájfényképész és a légi fotózás egyik jelentős alakja, de legkedvesebb témája mégis saját felesége és családja maradt. Az idei PhotoEspana-n 180 képét bemutató retrospektív kiállítással tisztelegnek előtte, s aki kicsit utánajár, csupa elismerő kritikát, tiszteletteljes recenziót és lelkes beszámolót olvashat, olyan mondatokkal, mint: "Emmet Gowin egyike az elmúlt negyven év legeredetibb fotósainak, aki kiemelkedő helyet foglal el a huszadik század második felének fotótörténetében."

Emmet Gowin: Edith (Chincoteague Island, Virginia, 1967.
© Emmet Gowin, Pace/MacGill Gallery, New York)

Tanár, tájfényképész, légifotós. Korai fotói mindennapi jelenteket örökítenek meg, fő témájuk Edith és Edith családja. Ám Edith-ről készült képei végigkísérik egész pályáját. "Ez, tágabb horizontról, a pályám központi 'költeménye'. Ezek a képek mutatják a legjobban, mit is gondolok és érzek a világgal kapcsolatban" - mondja feleségéről és gyermekeikről készült képei kapcsán Emmet. Edith vált legtöbbször visszatérő, fő témájává: "e képeken felfedezhetjük az egymást mélyen tisztelő és szerető emberek közötti kommunikáció erejére alapozott művészi perspektívát éppúgy, ahogy a természet részeként értett szexualitást is, ahol a test minden lehetséges állapotában és szerepében tisztelt és elfogadott" - írja a PhotoEspana Emmet-anyagának Edith-et ábrázoló képeiről a metalocus. E képek közül válogattunk ma.

"Nem tudok elszámolni azzal a hiányzó néhány órával, azzal az ’53-as decemberi éjszakával, zokogta. Nem a kabinban, nem a karcerban őrültem meg, hanem most fogok. Nem tudok elszámolni a kisebesedett bőrfelületekkel, a sperma szagával és ízével, a harapásnyomokkal a vállon. Ha azt mondanám, állatok, felmenthetném őket. Abban lenne irgalom."

Csobánka Zsuzsa (Miskolc, 1983), akinek korábban több versét is olvashattad már a Centrifugán, költő, prózaíró, kritikus, magyartanár és drámapedagógus. Jelenleg PhD-hallgató az ELTE PPK-n, témája a kortárs magyar irodalom tanítása. 2010-ben Móricz-ösztöndíjat, 2011-ben a Litera Duna-legendáriumának különdíját vehette át. Bog című versekötete (Szoba Kiadó, 2009), Belém az ujját című regénye ( JAK + PRAE.HU, 2011) és Hideg bűnök című második verseskötete (Kalligram, 2011) után az idei Könyvhétre regénnyel jelentkezett: a Majdnem Auschwitz összeszövődő szálaiból egy család három generációjának trauma- és élettörténete is kibontakozik.

„Jákob Zinger. Edit Zinger. Ízlelgettem a szavakat, mintha most össze kellene állnia valaminek a maga teljességében, miután végigjártam Auschwitzot, Birkenaut, a gettót és mindent, ami fellelhető az eltűnt nagyapámmal kapcsolatban.” – mondja útja végeztével az elbeszélő, a Holokauszt-túlélő apai nagyapja nyomai után útnak induló férfi. Az egymásba fonódó mondatok történettöredékeiből összeálló (család)történetek helyekhez kötődnek, a fejezetek (Budapest, Kairó, Katmandu, Oswiecim, Krakkó, Palagruza, Szabadka) helyszíneihez kapcsolódó történetek végül egyfajta magyarázattá kerekednek, válaszként néhány kezdeti miértre.

Ma az első (Budapest) fejezet egyik történetét olvashatod.

"A 2014-es választásokon induló politikai pártok felé az alábbi ajánlásokat tesszük:

1. Nyilvánítsák ki egyértelműen, hogy a nők és férfiak társadalmi egyenlőségét, a nők emberi jogait és ennek keretében a nők részvételét a politikában és a közéletben demokratikus értéknek ismerik el és támogatják.
2. Vezessenek be olyan szabályt a pártjukra nézve, mely biztosítja, hogy a 2014-es országgyűlési választásokra állított országos lista a paritás, a nők és férfiak egyenlő számú képviselete elvét követi, azzal, hogy a nők és férfiak egymást felváltva szerepelnek a pártlistán.
3. Hozzanak egyéb, a női jelölteket támogató intézkedéseket, például képzések, szemináriumok szervezése, mentorprogramok bevezetése, támogató hálózatok létrehozása, illetve a kampányban a női jelöltek számára megfelelő láthatóság biztosítása által.
4. Vezessék be a paritást az európai parlamenti választásokra állított listáikra vonatkozóan is.
5. Pártprogramjukban, illetve a politikai kampány során tett nyilatkozataikban fejtsék ki a nők és férfiak társadalmi egyenlősége elősegítését, a nők emberi jogainak érvényesítését célzó terveiket, melyekben reflektálnak a vonatkozó nemzetközi normák, ajánlások elvárásaira is."

2013. június 27-én Magyarország három női civileket tömörítő ernyőszervezete, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége valamint a Magyar Nők Szövetsége állásfoglalást írt alá, melyben a 2014-es választásokra nézve a nők politikai részvételének növelésére vonatkozó igényüknek adtak hangot. "A nők politikai részvétele demokratikus érték" című állásfoglalással egyetértve ezt mi is közöljük.

A NŐK POLITIKAI RÉSZVÉTELE DEMOKRATIKUS ÉRTÉK

A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és a Magyar Nők Szövetsége az alábbiakban ismertetik a nők politikai részvételének növelése érdekében hozott közös állásfoglalásukat, tekintettel a 2014-es választásokra:

A magyar parlamentben a nők aránya a rendszerváltás óta folyamatosan 10% körül mozog. A nők parlamenti képviselete jelenleg 9,35%, ez Európában a legalacsonyabb. Az Interparlamentáris Unió (IPU) adatai szerint ezzel a teljesítménnyel a világban az egykamarás parlamentek és az alsóházak tekintetében legrosszabbul teljesítő Csendes-óceáni térség (12,7%) átlagától is elmaradunk.

Az IPU 2013. április 1-i, 189 ország eredményeit rangsoroló listája alapján Kiribati (8,7%) és Brazília (8,6%) eredményeitől ugyan pár tized százalékkal jobban teljesítünk, de például Egyenlítői-Guinea és Bahrein (10-10%) is megelőz.

(táblázat forrása: nol.hu)

Június 30-tól július 7-ig immár 18. alkalommal kerül sor a Budapest Pride Fesztiválra - a felvonulást július 6-án tartják, ám addig 22 helyszínen közel 70 programmal várják a nézőket, hallgatókat, érdeklődőket a fesztivál programjaira. Az első, 1993-as fesztivál megnyitójához hasonlóan ez a mostani is a Toldi moziban bont hivatalosan szárnyat: június 30-án a megnyitón Bán Zsófia mond megnyitóbeszédet, de fellép Fischer Iván és Péterfy Bori, Kulka János és Gergye Krisztián is. Aki viszont már ma is szeretne belemerülni a fesztivál hullámaiba ezt is megteheti a Pepita Ofélia Bárban nyíló kiállítással. 

"A 2013-as Fesztivál üzenetéül a magunkért és egymásért való kiállás, a társadalmi szolidaritás témáját választottuk. Fontosnak tartjuk, hogy a programjainkban ez a tematika minél erősebben megjelenjen, hiszen a jelenlegi társadalmi, politikai közegben elengedhetetlen, hogy a kisebbségi csoportok egymásért, illetve a többségi társadalom tagjai az elnyomott csoportok tagjai mellett kiálljanak" - írják a szervezők. Ma a fesztivál néhány programját ajánljuk figyelmedbe. A teljes programfüzet ide kattintva érhető el.

„A Pillangóbőrt nem ajánlom a tankos-romantikus művek szerelmeseinek, a mimózalelkűeknek és a konzervatív klasszikus-rajongóknak, a nyári vízparti-üdítő olvasmány-vadászoknak, azoknak viszont mindenképpen, akik bírják a vért, kíváncsiak az orosz irodalom „fenegyerekeire” és a kéjgyilkosos témák szépirodalmi át/feldolgozására.” – Szergej Kuznyecov négy hangra írt regényének két főszereplője egy különös gondolkodású BDSM-sorozatgyilkos és egy újságírónő, aki a gyilkosságsorozattal foglalkozó oldal indítása és szerkesztése során önmagát is meglepő érzelmi-gondolati utakon járva fonódik össze célpontjával. Ma Debreceni Boglárka írását olvashatod Szergej Kuznyecov Pillangóbőr című regényéről.

„Az új Megváltó nő lesz”

Vajon hány nő és férfi kerül izgalmi állapotba kéjgyilkosok tetteinek hallatán, a szadizmus áldozatait bemutató képek, filmek megtekintése vagy a Pillangóbőr olvasása közben? Hány tagja lehet a BDSM közösségeknek? Mennyien élik meg világszerte nap mint nap a dominancia-alávetettség érzését? Feltételezem, sokkal többen, mint gondolnánk.

„Łukomski univerzális és légies, nem köt egyetlen korhoz sem, bár könnyen azt mondanánk, itt a XIX. század divatját látjuk. A ruha viselője választja meg, mit hord. Maga határozza meg, milyen legyen kívül, mit hangsúlyozzon, és mit fedjen el. A szobrok így a szabadságról is szólnak, sőt igazán ez a lényegük, hogy szabadok, bár nincs testük, de van lelkük.” Józef Łukomski (1920-1996) festő és szobrász, térbeli installációk és több különböző képzőművészeti műfaj határáról származó alkotások szerzője, aki művészetét a „totális hallgatás színházaként” határozta meg. Diplomáját 1962-ben szerezte meg Aleksander Kobzdej professzor műhelyében. 1977-ben ő képviselte Lengyelországot a Sao Paolo-i Kortárs Művészeti Biennálén. A Hominem Quero-ciklus 1972-1975 között jött létre. A címe Diogenész történetéből származik, aki fényes nappal, lámpással a kezében vándorolt a járókelők között azt kiáltozva: „Embert keresek!” A Lengyel Intézetben július 12-ig látható kiállításról Deák Csillag és Kölüs Lajos beszámolóját olvashatod.

Deák Csillag
A harmadik szem

Embert keresek! – kiáltotta Diogenész. Én is keresem, akárcsak Józef Łukomski a Lengyel Intézet kiállítótermében. Nincs kezemben fényes nappal lámpás, és nem is kiáltozok. Ruhalabirintusban járok, szobrok között bóklászok. Hominem Quero a kiállítás címe.

Nem csak én járom körbe a szokatlan figurákat, ők is közelednek hozzám, gólyalábakon lépnek felém, mutatják üres odvukat, testetlenségüket. Kitárulkoznak, és nem ürességet mutatnak. A budapesti tárlaton a művésznek háromdimenziós és szoborképnek is nevezhető öt képe, valamint ruhákból különböző technikával alkotott 15 szobra látható. Az anyag egy nagyobb gyűjtemény része és a szoboralakok pontosan 214 centiméter magas figurák. “Az egyetlen térbe csoportosított monumentális figurák olyan asszociációkat keltenek, amelyek a színpadhoz és a szerepüket szavak nélkül is kifejezően játszó színészekhez kötődnek” – jegyezte meg a kurátor.

"Akivel természetes halál végzett, az „meghalt”, akiket megöltek, azok „elpusztultak”. A titkot fedő szépítő szavak: a családból mindenki „elpusztult a II. világháborúban”, az elhurcolt munkaszolgálatos „elment”, „nem jött vissza”. A durva tények kimondása gyötrelmes. Ahogy az egyik emlékező nagyon pontosan mondja: Eleinte szégyelltem beszélni. Szégyelltem, hogy megeshetett velem, hogy nem haltam meg inkább. Szégyelltem az emberiség nevében, hogy képes volt végignézni."

Lángh Júlia írása a Lányok, anyák - elmeséletlen női történetek II. című, Pécsi Katalin által szerkesztett kötet bemutatóján hangzott el. A kötet a Novella kiadó gondozásában jelent meg az idén. Az írás rövidített változatát 2013. június 21-i számában közölte az Élet és Irodalom. Itt a teljes változatot olvashatod.