Amerikában május 25-én indulnak országszerte Monsanto-ellenes felvonulások. Ők azért küzdenek, hogy a genetikailag módosított terményekből készült élelmiszereken vagy ilyet tartalmazó bármilyen egyéb élelmiszeren fel kelljen tüntetniük a gyártóknak ezt a tényt, egyúttal a Monsanto monopolhelyzete ellen is felvonulnak..

Az USA-ban és a világ több országában szerveznek ilyen tüntető meneteket, de online is csatlakozhatsz a kampányhoz - ennek egyik módjaként beállíthatod facebook-profilodon profilképnek ezt, vagy az oldalad fejlécének ezt.
Az EU-ban sincs minden rendben - éppen a napokban került az Unió elé egy olyan törvénytervezet, mely jelentősen sérti a fajtagazdagság és a tájjellegű fajták megőrzésének lehetőségét. Lásd erről a greenr.blog.hu cikkét.
Ha egyetértesz a biodiverzitás megőrzése érdekében folytatott Monsanto-ellenes küzdelemmel, keress módot véleményed kifejezésére, akár a greenr által ajánlott Andor Lászlónak címzett levél megírásával!

A tovább-gombra kattintva a május 25-ei menetek amerikai kampányfilmjét láthatod - érdemes megnézni.

Korábbi kapcsolódó cikkeink:

Világ tanítónői: Vananda Shiva, a biodiverzitás szószólója

Interjú Jean Paul Jaud rendezővel a Kísérleti egerek vagyunk? című filmje kapcsán

Interjú Jean Paul Jaud-dal a Vigyázat, ehető! című filmje kapcsán

"Mi jár egy 11 éves lány fejében, akit az édesanyja naponta bezár a konyhába, hogy egy tűzforró kővel égesse és nyomja vissza a lánya bimbózó melleit?

A fájdalom és az örökös félelem válnak mindennapjaiban társaivá. Arra kényszerül, hogy elhiggye, szégyen, ha melleket növeszt. Képzeld el őt élete egy későbbi pillanatában, mikor nem képes megszoptatni a gyermekét, mert a tejcsatornákat tönkretette ez a gyakorlat; vagy mikor képtelen élvezni a szexualitását, mert az érzőidegeket az anyja a védelmezés nevében kiölte a melleiből."

Mai cikkünkben Chi Yvonne Leina kameruni újságíró és nőjogi aktivista, a Gender Danger szervezet alapítójának és szervezőjének sorait olvashatod, aki elkötelezetten küzd azért, hogy Kamerunban megszűnjön a mellvasalás gyakorlata.

"Ez négymillió kameruni lánynak a mindennapi valóság, mert édesanyjuk a félelemtől vezérelve nőiségük első jeleinek eltűntetéséhez folyamodik, nehogy lányaik felkeltsék a szexuális ragadozók figyelmét.

„Mintha egy ismeretlen mesebeli erdőbe tévedtem volna, ahol a fák is, a madarak, az állatok is porcelánból valók és mozognak, élnek.” „Számára a világ globalizált világ, benne a rettenet, hogy minden egyéni stílus, gondolat elvész, ellentétébe fordul, felszámolja önmagát, anakronisztikussá válik.”

Fekete László Agyagszobrok című életmű-kiállítását az év elején láthatta a közönség a Budapest Kiállítóteremben (1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.). A külföldön sikeressé vált keramikusművész kiállításáról Deák Csillag és Kölüs Lajos írását olvashatod.

Deák Csillag
Porcelánpuzzle

Fekete László életmű kiállítását a Budapest Galéria mutatta be. Egy korábbi kiállítása (2010. április) kapcsán mondja a művész: „[…] sok minden van rajtuk és bennük, abszolút "nagyon kései barokknak" mondhatóak, még több fajta címmel is rendelkeznek, mert egy nem fedné az összes fontos közlendőt, amit egy jó elnevezésnek takarnia kell. Meg amúgy is szeretek különféle, egymástól teljesen különböző címeket kiagyalni.

Van negyven szabad perced kényeztetni a füledet? A nők adják hozzá a zenét! Az MVM közreműködésével kerül sor a MŰPÁ-ban a Jazztavasz 2013 - Nők a horizonton címmel szervezett koncertsorozatra, melyen három külföldi előadó koncertjét és egy magyar női jazz-zenekar ingyenes koncertjét hallgathatod meg - május 17-én az amerikai Anat Cohen Quartet, május 18-án a brazil származású, Amerikában élő zongorista, énekes, zeneszerző Eliane Elias lesz a Palota vendége. Ugyanezen a napon hallható a Mrs. Colombo koncertje is, s ha két koncert nem lenne elég, este Terri Lyne Carrington lép a színpadra a THE MOSAIC PROJECT-tel, így a kitartóbbak aznap hattól tizenegyig hallgathatnak női jazzt.

A május 17-én 19.30-tól színpadra lépő Anat Cohen Quartet (USA) (Anat Cohen - szaxofon, klarinét, Yonatan Avishai - zongora, Sefano Bellani - bőgő, Daniel Freedman - dob) névadója, Anat Cohen zenészcsaládban született Tel-Avivban, az izraeli légierő zenekarában szolgált tenorszaxofonosként. A Berklee College of Musicon szerzett diplomát, majd 1999-ben New Yorkban, a jazzfővárosban kötött ki. Addigra a jazz legkülönfélébb ágaiban próbálta ki magát a swingtől a post bopon át a latin zenéig szoprán- és tenorszaxofonon, valamint klarinéton. Utóbbi megszólaltatójaként már hatodik éve nyeri el az év szólistájának járó elismerést a Jazzújságírók Társaságától (JJA), és sokadszorra végez a Down Beat jazzmagazin listáinak élén. Éveken át turnézott a csupa hölgy The Diva Jazz Orchestra tagjaként, dolgozott Duduka Da Fonseca Samba Jazz Quintetjében, és Louis Armstrong munkássága előtt is tisztelgett David Ostwald Gully Low Jazz Bandjével. Egy felvétel a díváktól:

Június 23-ig látható a MODEM első emeletén egy 12 kortárs kanadai printművész félszáz munkáját bemutató kiállítás. A Kanada különböző tartományaiban élő alkotók a csoportos bemutatkozásra új alkotást készítettek, melyhez hívószóként az Újvilág, Kanada XVIII. századi elnevezése szolgált. A szóhoz kapcsolódva Karen Dugas, Mark Bovey, Guy Langevin, Tanya Harnett, Walter Jule, Davida Kidd, Sean Caulfield, Bonnie Baxter, Alexandra Haeseker, Liz Ingram és Bernd Hildebrandt arra keresik a választ, mit jelent számukra az országuk, milyen asszociációkkal tudják megragadni lényegét. A tárlatot bejárva, mely print-integrált módszerek bemutatója az installációtól a könyvművészeten át a digitális vetítésig, arra is választ kereshetünk, kézzelfoghatóvá válik-e egy ország identitása különböző szemléletű művészek önmeghatározásai alapján.

Walter Jule munkájába egy XV. századi japán zen mester, Ikkyu egy koanját illesztette: "Önmagába néző tükör. Semmi más." A buddhisták nézete szerint semmi sem létezik magában, minden vonatkozások hálójában áll, s kölcsönös függőségi viszonyok közepette értelmezhető. Az installációban a tér egyik oldalára az idézetet helyezte el megfelelő papírra printelve, a másik oldalon egy több darabból összeálló, szögletes alapformákkal dolgozó, ám a kört a részletekben alkotóelemként alkalmazó összeállítást helyezett el: a bal oldali kétrétegű téglalap alsó tükörrétegére kis kerek lyukak, illetve az Ikkyu-idézet egy mondatának eltorzított formája került sokszor egymás után.

"A műkedvelők színpada az utczán kezdődik, midőn t. i. apró fiuk homlokukra erősített kis szarvukkal – vagy anélkül is – játszák a bikaviadalosdit. Egy része a többi gyermekeknek levetett felöltőit lobogtatja (capa-k helyett) az álbikák előtt; míg viszont a többiek fácskákkal vagy szalmaszálakkal utánozzák a banderrillero-k működéseit; söt gyakran picador-ok is vannak közöttük, a kik hosszú pálczákkal – és képzelt lóhátról – iparkodnak a mindjobban dühösködő bikát sarokba szorítani és megszúrni; a minek gyakran egyik vagy másik részről sírás lenne a vége, ha az ambiczió el nem fojtaná a könnyeket."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. A kötethez írt előszót ide kattintva olvashatod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek

3. MŰKEDVELŐ TOREROK (SEVILLA)

A „Corrida de los novillos” sok tekintetben még érdekesebb, mint a valóságos, komoly bikaviadal; midőn t. i. 5-6 éves bikákat eresztenek a porondra, hol velök elismert hírű és nevű művészek állnak szemben s ott hivják csatára az erőt az ügyesség ellenében; míg amott „novillo”-k – 3-4 éves fiatal bikák – száguldanak meglepetéssel a küzdőtérre s szarvaik hegyét rájok erősített golyók teszik lehetőleg ártalmatlanná, s a kik ingerkedőleg várják őket, azok még nem művészek, csak műkedvelők – „afecionados” – vagy legfeljebb aspiránsai a jövő netaláni hirnévnek.

Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és az Átrium Film-Színház együttműködésében jött létre a Minden ötödik órában című, dokumentumokra épülő, családon belüli erőszakkal foglalkozó előadás, melyet Fullajtár Andrea, Rába Roland, Vati Tamás, Mórocz Adrienn, Samantha Kettle és Valencia James játszanak Bozsik Yvette rendezésében. Az április 10-én és 11-én látható első előadások után májusban 8-án és 31-én láthatod a darabot az Átrium Film-Színházban. Az eddigi kritikákból, interjúkból, recenziókból olvashatsz válogatást.

„Ez olyan intenzív másfél óra volt, hogy még egy pisszenést vagy köhintést sem lehetett hallani. Itt nem voltak a jelenetek között tapsok és nevetések, csak a súlyos és őszinte valóság. A magyar családok valóságai.” (Dakos Edit: Minden ötödik órában - Elle) "Aki családi erőszakról akar mesélni, mindig határmezsgyén táncol. A majdnem tabu téma erős fedésben van a társadalom minden szegmensében, mert a bűneinkkel és szégyenünkkel nem szeretünk szembesülni." (journality.hu) „A nők 23%-a él át fizikai erőszakot a partnerétől, és csak átlagosan 35 verés után fordulnak segítségért. A megölt nők 51%-át a partnere ölte meg.” (Naderi Szima: Ajánló - Minden ötödik órában - Minők) „Sok nő nagyon sokáig nem tudja magáról, hogy ő bántalmazott, sőt hibásnak érzi magát. Vagy azt érzi, valóban nem főzött jó vacsorát tegnap, valóban nem tudta jól ellátni a gyereket. Sok év alatt alakul ki a bántalmazott–bántalmazó viszony. A gyerekekkel ugyanez a helyzet. Azonosulnak a szülői érvekkel. Hiába veri apja-anyja évek óta, azt fogja mondani, megérdemlem. Rendkívül hosszú folyamat, amíg egy áldozatból sikerül magára eszmélő embert csinálni, aki megpróbálja megállítani ezt a folyamatot, vagy legalább felismeri, hogy agresszió áldozata.” (Minden ötödik órában – Interjú Fullajtár Andreával a La Femme oldalán).

Kecskerúzs

"mire odáig jutottam hogy, el mertem mesélni Hostell Orsolyának azt a régi áruházas történetünket Saroltával már minden versnek megleltem az értelmét magamban és nem sokat törtem a fejem ha Hostell elém tette valamelyiket kezdtem szívesen beszélni és ez furcsa volt nekem is mert addig nem volt semmi mondanivalóm főleg nem azokról a színes pacákról amiket eleinte együtt nézegettünk

meglepett Hostell amikor megdicsért hogy ilyen érzelemmentes és személytelen kis versről is van mit mondanom csak a jelzőit nem értettem hogy mitől volna érzelemmentes hiszen az egész serdülő korom azzal telt hogy kapálózva vágyakoztam el arról a vidékről amelynek a vers ilyen fojtottan és fortyogva lazítgatta a felszínét a hűvös is vonzóbbnak tűnt nekem sokkal mert azt gondoltam az egyetlen olyan helynek ahol nem maradnék magamra hiszen akkor még egyetlen lényt sem ismertem aki azt akarta volna hogy szeressem és csak annyit értettem magányos vadászatomból hogy olyan érintésre éhezem mint egy nőé

Sarolta sem tudott meggyőzni az ellenkezőjéről pedig a helyes példával járt előttem és tucatnyi szeretőjét éltem túl valószínűleg azért mer egyetértettünk abban hogy milyen képtelen ostobaság lehet együtt élni egy férfival és ehhez képest elhanyagolhatónak tűnt hogy szerinte szeretőnek érdemes tartani néhányat és egy kiadós libanyak jogosan büszkévé teszi a tulajdonosát

tizenöt éves koromtól kísérgettem Saroltát strandra diszkókba zajos koncertekre és nagy áruházakba együtt csavarogtunk a városban ajzottan és tobzódva a tiltott lehetőségekben amelyek őelőtte bukkantak fel persze lépten-nyomon mert Sarolta akkor már kihívóan jó nő volt mutatós ráadásul óriási a legtöbb korunkbeli fiúnál magasabb és dúsan meggondolatlanul de állandó szerencsével virult

én fakón kísérgettem mindenfelé dühösen ettől a sugárzástól ami egyformán áradt mindenkire mint a napé és attól is ha le akart rázni azokkal a megtévesztett fiúkkal akiknek a viszonzásából mégsem kért pedig Sarolta képes volt izgalomba jönni egy izmos férfifenék látványától és a hímek pontosan érezték hgoy ez a hatalmas kissé nyegle nő igenis kedvtelve figyeli őket a csúfolódó Sarolta mellett megőrültek udvaroltak és parádéztak mintha nem tudnák mi is az ami tetszhet bennük egy ilyen veszélyes és falánk ragadozónak"

Miféle anyag vagyok? – kérdezi egy fiatal lány önmagától, társnője közelségének érzéki hatásától megbolygatva. Néha mintha elfelejtenénk: érzelmek és erotikus vágyak sose tűrték magukon szabályok béklyóit.
Gordon Agáta első, lírai karakterű regényének ifjú hősnői, miközben élik a maguk hétköznapi életét, próbálják legalább a maguk számára lakhatóvá tenni a „férfiasan” kegyetlenre sikeredett világot. Ahogy megismerjük a regény szereplőit, megrendülve ráébredünk: féltékenység és szégyen, vágy és érzelem a titkos indítéka minden lépésnek a másik ember felé.

Napfolyókanyar

A CIWEM (Chartered Institution of Water and Environmental Management, London) több éve rendezi meg a nemzetközi érdeklődést kiváltó az év környezettudatos fotósa megmérettetést - az idei verseny nyerteseit Londonban a Királyi Geográfiai Társaság Kensington Gore-i központjában május 3-ig lehet megnézni, aztán szeptemberig Cumbriába látogat, de az előválogatáson átesett 99 képet a CIWEM honlapján is megnézheted. Bár a környezet és változásai a verseny fő iránya, de emberábrázolásai között is remek képeket láthatsz - ezek közül válogattunk tizennégyet.

Khaled Hasan: Poros arcok

Khaled Hasan dokumentumfotós - és a társadalomért felelős ember, mondja magáról bemutatkozásában. 1981-ben született Dhakában. 2001 óta dolgozik, kezdetben bangladesi napilapoknak, később nemzetközi magazinoknak is készített fotókat. A gyógyításról, túlélésről, az ember környezetre gyakorolt hatásáról készít képeket, hisz a megmutatás erejében.

Hányféle identitás létezik? Az identitás személyes vagy közösségi ügy? Ki határoz meg minket: saját magunk vagy mások? 2013. május 3-án szombaton a Néprajzi Múzeum (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12.), a Centropa Magyarország, a Haver és az Uccu Alapítvány közös, egész napos ingyenes rendezvényén, a Tolerancia Napon ezekre a kérdésekre segítenek válaszokat találni. A résztvevők az identitás gondolatköréhez és a múzeumi kiállításokhoz kapcsolódva a romákról, zsidókról és más etnikumokról bennük élő képpel dolgoznak. A délelőtti programokra elsősorban fiatalokat, a délutániakra a felnőtteket várják, bár mindegyik mindenki számára nyitott.

A Néprajzi Múzeum szeptember 8-ig látogatható kiállítása, a Véménd 1916-1920 – egy falusi tanító fotográfiái a Baranya megyei falu, Véménd 20. század eleji társadalmán keresztül mutatja be, hogyan éltek együtt németek, szerbek, magyarok, zsidók és cigányok. A madridi Cigány Kultúra Intézetének vendégkiállítása a Vidas Gitanas, melyről bővebben itt olvashatsz, a sztereotípiák által elhomályosított roma történelmet és a mai valóságot tárja a közönség elé. A két kiállítást a Tolerancia napon két tárlat egészíti ki: a Történetek egy családi albumból a Centrópa Magyarország fotókiállítása, s Cernov Mircea Én Te Mi X 2. című fotókiállítása.

3 éve történt: 

"Vajon hogyan működne nemzetatya a gettóban?
Vona? Orbán? Mesterházi? Bokros?
Készültek egyáltalán, vagy otthon felejtették a munkafüzetüket?
Ez kardinális kérdés, minimum vizsgázni kéne a jelölteknek női elméletből, cigányból, horvátcigányból és gettó-gyakorlatból, ha igazán érdekelne bárkit a „politika”."

Részlet az Úrnő könyvéből. 

Katolikusok, zsidók, reformátusok, keleti ortodoxok. Magyarok, szerbek, németek, romák. Együtt, békében. Lehet? Lehetett. Valahol Véménden. Például. A Néprajzi múzeum 2013. március 22-től 2013. szeptember 8-ig látogatható Véménd 1916-1920 – egy falusi tanító fotográfiái című kiállításán Hernai Béla képei láthatóak: ebben az időszakban a tanító, néprajzi gyűjtő és amatőr fotográfus közel 700 üvegnegatívon örökítette meg a Baranya megyei falu lakóit. Ekkor itt együtt éltek katolikus németek, ortodox szerbek, katolikus és református magyarok, zsidók és katolikus romák. Használták és értették egymás nyelvét, tisztelték egymás kultúráját, szokásait. Identitásukat a különbségek mellett egy fontos azonosság, véméndiségük is alakította. E cikkben a kiállításról, hamarosan pedig a május 3-án itt is megrendezett Tolerancia napról olvashatsz.

A kelet-baranyai Véménd a 20. század elején viszonylag nagy és tehetős falu volt. Több mint 2000 lakója szántóföldi gazdálkodással és állattartással foglalkozott, a falu környéki dombokon szőlőt műveltek. A 19. század vége felé megindult modernizálás a kereskedelem és az ipar felvirágzását hozta el, s 1911-től a Pécs–Bátaszék vasútvonal révén a falu viszonylagos elzártsága is megszűnt. Ebben az időszakban Véménden már három hentes, több élelmiszer- és vegyeskereskedés és három fogadó működött.

"Újságírónak lenni Magyarországon sosem volt könnyű. [...] Ha egy újságíró azt látja, hogy a rendszerben hiba van, akkor küzdhet. Például a börtönben született szabad magyar csecsemőkért. Ha elég következetes, ha nem zavarja, hogy a telefonját lehallgatják, s ha az igazságügy-miniszter éppen nő, akkor elérheti, hogy fölépüljön Magyarországon az első olyan büntetés-végrehajtási intézmény, ahol a szabad magyar büntetlen csecsemő együtt lehet a fogvatartott édesanyjával. "

2013. április 26-án pénteken délelőtt adták át első alkalommal a Lapát Díjat, melyet a Szabad Földmíves Páholy, a díj alapítói egyöntetűen Scipiades Erzsébetnek ítéltek oda. A Szabad Földmíves Páholy, azaz Torkos Matild, Janox, Pethő Sándor és Zelei Miklós a díj megalapításáról így írtak: "Miközben a magyar médiaipar bevétele évente mintegy 750 milliárd forint, a sajtóban az állásokra nem írnak ki pályázatot, a lehetőségekről informálisan lehet értesülni, s a csökkenő álláshelyeket ugyanígy töltik be. A Lapát Díj célja, hogy felhívja a figyelmet díjazott kollégánkra és munkásságára; a szükséges alkalmakkor ítéljük oda és reméljük, hogy a díjazott a lapátot minél előbb visszaadja, megtiszteltetésnek vesszük azonban, ha a díjjal járó lapát formájú aranymedált és oklevelet megtartja." Cikkünkben Scipiades Erzsébet köszönőbeszédét olvashatod.

"A zene elhallgat s megnyílik az elzárt ajtó, melyből egy bika rohan ki, s legtöbbnyire egy pillanatra megáll a nézőtér közepén. Nyakán tarkállik a nemzeti kokárda.
Első perczben már úgy tetszik, hogy elveszti lélekjelenlétét, mert a mezőről egyenesen sötét istállóba zárták s ott tartották egész addig, míg ki nem eresztették a napsugáros nézőtérre, hol a nagy tömeg rivalgását hallja.
Mind e szokatlanság azonban csak fölingerli. Dühösen kezd fujni és kapálja a port.
Ekkor kezdődik egy olyan jelenet, mely a gyönge idegzetű, nem spanyol nőknél reszketést és szivdobogást idéz elő."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. A kötethez írt előszót ide kattintva olvashatod. Jó utat!

Plaza de Toros, Barcelona (forrás)

Majthényi Flóra: SPANYOLORSZÁGI KÉPEK 2. 
BIKA-VIADAL (BARCELONA)

Tarka, félelmes jelentek lánczolata az egész „lidia”, vagy „corrida de los toros”, a mint a spanyolok a bikaviadalt nevezik. A nézőhely olyan, mint a régi amphitheatrumok.
Lépcsőzet vezet föl körben egészen a páholyokig és mindez tömve van tarka néptömeggel, míg legfölül apró piros-sárga-piros nemzeti zászlók lengenek.
Lent pedig símára söpörve, a nagy, gömbölyű homokos tér, melyet deszkafal vesz körül, ezáltal folyosót képezve a menekülő szereplők részére.
A homokos térre két nyitott, és egy elzárt bejárat vezet. Azokon járnak ki s be a szereplők és a lovak, emezen eresztik be a hőst – a bikát.

Vandana Shiva Az öngyilkosság vetőmagjai című könyvével került a Monsanto szerint a világ című dokumentumfilm Indiába kalauzoló részébe, ahol a génmanipulált gyapot termelésébe belebukó farmerek jelentős számban választották az öngyilkosságot menekülési útként (erről szól a Népszabadság hasábjain 2009-ben megjelent cikke, amit itt olvashatsz). A feminista fizikus, ökológus, alternatív Nobel-díj birtokos a biodiverzitás szószólója, a nonprofit Navdanya (kilenc mag) tudományos, technológiai és ökológiai kutatóalapítvány alapítója és igazgatója, amely Indiai farmerokat oktat az erőszakmentes és változatos mezőgazdaság alapelveire.

Újabban a Seed Freedom Movement nemzetközi kezdeményezés utazó nagyköveteként járja a világot, hogy a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságára hívja fel a figyelmet. A vimeo-n látható a Seed Freedom (vetőmag-szabadság) projekthez kapcsolódó videója, mely egy indiai gazdálkodóval, Bija Devi-vel a fajtamentésért tett küzdelmüket mutatja be (itt láthatod).

A Guardian 2013 február 25-i számában jelent meg Mark Tran tollából az 'a magoknak a farmerek kezében kell maradnia' című cikke az Angliába látogató Vandana Shiva nézeteiről. E cikkben Vananda Shiva a Navdanya alapítójaként az afrikai fajtamentés fontosságáról beszélt. Afrika két teljesen különböző megközelítés harcmezeje: az egyik oldalon a kis gazdaságok állnak, ahol a farmerek hagyományos vetőmaggal dolgoznak, különféle terményeket termelnek, megőrzik a sokféleséget és ragaszkodnak hagyományaikhoz, a másik oldalon pedig az olyan vállalatok, mint a Monsanto, a Dupont, a Syngenta, a BASF és Dow monokultúrára alapuló, rovarölő-, növényvédő-szereket és génmódosított termékeket (GMO-kat) alkalmazó megközelítésmódja áll.

"nincs semmi okunk attól tartani
hogy a bölcs lelki vezér téved
de ha mégis a bizonytalansági sávba téved
szimuláljunk élményrepülést"

Ma Debreczeny György verseit olvashatod. (Róla bővebben a versek alatt tájékozódhatsz. Itt látható portréját Hegedűs János készítette.) A versek mellé André Kertész képeiből válogattunk.

ha elkóborol*

ha elkóborol az állat
a fehér fényességben éjszaka
hold levegő föld és ember
pörög és elszédül a létkerékben

ha elkóborol az ember a holdra
a bodros hajú ember lopja el
a fehér nyulat
hogyha keresed megleled

ha elkóborol az emberbe a hold
lehet belőle kór- vagy körtünet
fekete ruhás ember fog tanácsot adni
de ha az állat messzire ment

akkor messziről fog visszajönni

„Saját élményeit felhasználva mutatja be az élet és a szerelem abszurditásait az erőszak közvetlen árnyékában” – írja a regényről a Vogue, míg a Wall Street Journal szerint „sötét és lebilincselő módon mutatja meg a fiatal izraeliek lelkiállapotát”. Az Economist recenzense szerint a regény „egyszerre olvasható álomnak és rémálomnak, de épp ez a feszült eldönthetetlenség adja az erejét”. „Ritka bepillantást nyújt a híresen szigorú Izraeli Védelmi Erők kulisszái mögé” – írja róla a Marie Claire. Olvass bele a regénybe!

Shani Boianjiu Jeruzsálemben született 1987-ben. Két évig szolgált az Izraeli Védelmi Erőknél, jelenleg is Izraelben él. Írt a Vice, a Zoetrope: All Story és a The New Yorker magazinoknak. Első regénye alapján 2012-ben az amerikai Nemzeti Könyvalapítvány (National Book Foundation) az öt legjobb 35 év alatti szerző közé választotta.

A könyv a kamaszkoruk kezdetén besorozott női katonák zárt világába vezet - Jáel, Áviság és Lea együtt nevelkednek egy galileai faluban, ahol az unalom még a sivatagi hőségnél is elviselhetetlenebb. Amikor azonban a középiskola után besorozzák őket a hadseregbe, az elvárások és a folyamatos készenléti helyzet feszültségében pillanatok alatt kell felnőniük, és megismerniük az élet és a halál, a szerelem és a barátság sokszor embert próbáló határhelyzeteit.
Jáel lőni tanítja a kiképzésre hozzá rendelt fiúkat, és flörtöl velük. A határőrségnél dolgozó Áviság nap mint nap látja, ahogy a menekültek halálra szabdalják magukat a szögesdrótokon. Lea egy ellenőrzőponton teljesít szolgálatot, és a Palesztinából ingázó munkások ismeretlen arcai mögé képzel történeteket. Bár halálos veszélybe szinte soha nem kerülnek, mindhárman ép elméjük megőrzéséért küzdenek egy olyan világban, ahol bármelyik pillanatban elszabadulhat a pokol.
Shani Boianjiu közvetlen, intelligens és kegyetlen elbeszélő, aki a humort sem nélkülözve fest érzékletes portrét három fiatal nőről és az országról, ahol élnek.

Részlet a regényből:
I. A mások gyerekei

Majdnem vége a történelemnek

Száll a por a konténerben, ebben van az osztály, és a tanárt Mirának hívják; a haja festett, narancsszínű, és végeit jól kiszívta a nap. Végzősök vagyunk, tizenhét évesek, és már majdnem átvettük az egész izraeli történelmet.
A világtörténelmet tizedikben fejeztük be.
A tankönyvben már 1982-t magyarázzák nekünk, mi néhány évvel később születtünk, ezt a falut pedig egy évvel később építették. Itt a libanoni határ mellett akkoriban csak fenyőerdő meg szemétlerakó volt. Mira, a tanárunk, aki egyébként Áviság anyja, már majdnem ugyanarról beszél, mint amiről titokban a szüleink is, ha esténként berúgnak.
Majdnem vége a történelemnek.

„A földet nem nagyapáinktól örököltük,
hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”

Jean Paul Jaud francia filmesként egy súlyos daganatos megbetegedése után fordult a táplálkozásunkkal kapcsolatos kérdések felé. 2008-ban készült filmjét, a Vigyázat! Ehető-t is az Anjou Lafayette forgalmazásában láthattuk itthon a Föld Napja alkalmából 2010-ben (akkori interjúnk itt) - most a KÍSÉRLETI EGEREK VAGYUNK? (Tous cobayes?) című 115 perces dokumentumfilmmel érkezett. A több szálon futó film egyik részében egy olyan tudományos kísérletet mutat be, melyből a génmódosított élelmiszerek hosszú távú fogyasztásának hatásaira derül fény. Seralini professzor és munkatársai két évig vizsgálták a RoundUp nevű totális gyomirtó szer, és az arra rezisztens génmódosított kukorica hatását patkányokon. Ez volt az első, hosszútávú referált táplálkozási kísérlet, amely a gyomirtó szer-tűrő génmódosított kukorica illetve a világon a legnagyobb mennyiségben eladott gyomirtó hatásait vizsgálta. A kísérletek során arra jutottak, hogy az NK 603-as kukorica, valamint a Roundup jelenleg biztonságosnak minősített mennyiségben is daganatos megbetegedéseket és korai elhalálozást okozott a kísérleti patkányoknál. A kísérlet egyértelműen bizonyította, hogy a génmódosított élelmiszerek hosszú távú fogyasztása veszélyes, s rávilágított az engedélyezési eljárás hiányosságaira és hibáira.

A csernobili és fukushimai balesetek következményei mindenki számra nyilvánvalóvá tették a nukleáris erőművek veszélyeit. A GMO-kat és a nukleáris energiát úgy kezdtük használni, hogy nem végeztünk előtte mélyre ható egészségügyi, környezeti tanulmányokat. Hogy mennyire fontos az ilyen kísérletek elvégzése, az is mutatja, hogy az EFSA (European Food Saety Authority - Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) több munkatársa esetén is felmerült az összeférhetetlenség, hiszen olyan cégeknek dolgoztak vagy dolgoznak, melyek érdekeltek a gyomirtó szerek használatában és a rezisztens génmanipulált élelmiszerek forgalomban tartásában.*

A filmről a rendezővel Györe Gabi beszélgetett.

„Anna elővette a fényképezőgépe tasakját, kiemelte a napok óta érintetlenül hordott kameráját, lepattintotta a lencsevédőt, a gépet a szeméhez emelte és megcsinálta azt a képet, amelyik végül képes volt visszaadni annak az egy évvel korábbi pillanatnak a dermesztő, mégis nyugodalmas, széttartó fehérségét ott a kórházban, amikor eltűntek a színek, a szagok, a hangok, eltűnt a tér, és vele együtt minden más is visszahullott abba az egyetlen, ismeretlenül ismerős idősíkba, amikor még csak az állatok éltek.” (Bán Zsófia: Amikor még csak az állatok éltek, 212. o.)

Április 16-án hirdették ki az Aegon-díj idei nyertesét - az elismerést Barnás Ferenc regénye, a Másik halál nyerte el (a könyvesblogon olvashatsz egy interjút a szerzővel itt). Ilyen díjazott mellett lemaradni is szép - a tíz díjvárományos között szerepelt Bán Zsófia második könyve, az Amikor még csak az állatok éltek. Bán Zsófia könyvéről Debreceni Boglárka recenzióját olvashatod.

„Ez lehet a szerelem lényege: a farkadban érzed, de azt hiszed, hogy a szívedben.”

„Vonzó elegye a pikareszk krónikának, donquijotés kalandnak, fejlődésregénynek, road movie-s élménynek” - írja Ignacio Echevarría az El País lapjain Ignacio Martínez de Pisón Mellékutakon című regényéről.

1974-et írunk. Felipe járja az országot az apjával. Egyetlen vagyonuk a Cápa Citroën, életük csupa menekülés, valami miatt folyton költözniük kell, mindig ugyanoda: üdülőtelepek lehangoló, barátságtalan apartmanjaiba holtszezonban. Így aztán a fiú legtöbb idejét a kihalt tengerparton tölti, ahol rajta kívül jóformán senki sincsen. Azonban hamarosan búcsút kell mondaniuk a tengerpartnak, az ország belsejébe költöznek, és gyökeresen megváltozik életük. Ahogy Felipe mondja: „azelőtt, telente, a tengerparton, a kihalt üdülőtelepeken nem tudtuk, hová megyünk, de azt legalább tudtuk, hogy merre.”
Hol megindítóan szép, hol kissé kesernyés tónusú ez a regény, visszafogottan lírai, és persze a humor sem hiányozhat belőle. Pontos kép a Franco-rendszer bukását közvetlenül megelőző időszak spanyol társadalmáról, egy kamasz szemével nézve. A regényből egy spanyol és egy francia filmfeldolgozás is készült.

Ignacio Martínez de Pisón (1960) író, forgatókönyvíró, a kortárs spanyol irodalom egyik meghatározó alakja, Barcelonában él. Fontosabb regényei: María bonita (A bájos kis María, 2001), Enterrar a los muertos (Temessük el a holtakat, 2005) utóbbi John Dos Passos spanyol fordítójáról szól, akit 1936-ban a szovjet titkosszolgálat gyilkoltatott meg; El tiempo de las mujeres (Nők ideje, 2003), El día de manana (A holnapi nap, 2011), utóbbiért megkapta a kritikusok és Barcelona város díját.

Szülővárosa, Zaragoza díszpolgárává avatta, Aragónia tartomány irodalmi életműdíjjal jutalmazta írói tevékenységét 2011-ben. Magyarul a Lettre Internationale és a Nagyvilág közölt tőle novellát.

Ignacio Martínez de Pisón: Mellékutakon (részlet)

„Tizenegy órakor megjelenik a „sereno” (éjjeli őr) is, eldalolván sajátságos régi melodiáját. S egyrészt azért hívják „sereno”-nak, mert ő is szabad ég alatt tőlti az éjet (al sereno), de másrészt azért is, mert az óra mellett egyuttal megjelöli az időt is, hogy tiszta-e „sereno”, felhős-e „nubilado” vagy esik-e „lloviendo”. S ha már egész Barcelona alszik, csak ő jár még az utczán, egyik kezében kampós botját, a másikban a lámpát fogva: akkor két századdal álmodjuk magunkat vissza, kivált midőn reá kezdi: „Son, ya las tres y cuarto! Nublado!””

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámolóját most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló köteteben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. A kötethez Györe Gabi írt előszót, ezt ide kattintva olvashatod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyol utczai élet (Barcelona)

Reggel van. A Rambla, Barceloná-nak e fő utczája (mely helyenként más-más nevet visel) tele van illattal, napsugárral és csicsergő madárdallal. A nap még fényesen, melegen süt itten, s áttör a magas platánok immár gyérülni kezdő lombjain. Két oldalt, a Rambla de las flores és Rambla del centron a legpompásabb virágok vannak fölállítva, melyeket számozott virágállványokon a virágárusnők helyeztek el. Itt a különböző alaku pléh-alkotmányok, melyek vízzel és virággal tölthetők meg; s ott látunk egy-egy virító lyrát, kosarat, háromszögöt, vagy egyéb alakzatot, a mint ezt a megrendelő ízlése választotta.

barcelonai virágpiac 1900-ban (forrás)

Az eladásra kiállított rab-madárkák is itten csicseregnek két oldalt s mind ez összhangot csak az bontja meg, hogy itt is látunk egyet ama primitív ellentétekből, melyek Barcelonában olykor feltűnnek.
A virágok s madarak poetikus társaságában ott a durván összetákolt – egérfogók.
Nyugodtan sétálnak a csevegő hölgyek, s e szép időben ugy tetszik, mintha csak naiv kaczérságból vették volna már föl puha bársonyból készült apró bolyhos felöltőiket; vagy boritották volna sokan a csipke-mantilla helyett fejökre a melegebb szövött kendőt, holott még erre éppen semmi szükség nincsen. S mintha a férfiak is részt vennének a kis hiuskodásokban: már ők is vállukra vetették – nagyrészt – ama festői köpenykét, melynek gallérja vállon alul ér; élénken színes bársony bélése pedig kétfelül ki van hajtva, s a vállra vissza-vetetten emlékeztet a bikaviadorok capajára.

2013. február 6-tól március 3-áig mutatkoztak be a Fiatal Festők Csoportos Kiállításán a Klebelsberg Kultúrkúriában az egy mester (Szabados Árpád Munkácsy-díjas képzőművész) keze alatt nevelődő képzőművészek. A kiállítás néhány képe mellett Deák Csillag és Kölüs Lajos számol be a látottakról. Mányoki Endre megnyitójának szövegét és az alkotók rövid bemutatását itt olvashatod.

Deák Csillag: Kék delfin

Harmincegy kortárs festő egy-egy művét láthattuk a Klebelsberg Kultúrkúria termeiben. Rendezőelv, hogy az alkotók egy mester keze alatt dolgoztak, fejlődtek a közelmúltban. Tisztelgés a mester előtt, aki, ahogyan mi is, egyben láthatja a különböző művészeti törekvéseket és irányokat. Már elindult, bejáratott művészi pályákról beszélhetünk az alkotók esetében. Mányoki Endre az Irodalmi Jelen online felületén számos olyan információt közölt a művészekről, melynek segítségével könnyebben tájékozódtam a kiállításon.

Szimbolikus és absztrakt képek sorakoznak a tárlaton. Míves gondolatok és megszenvedett érzések keresik adekvát formájukat. Keresem Apollót és keresem Dionysost, ahogy Nietzsche A tragédia születése c. művében a művészet fejlődését az apollói és dionysosi szellem kétféleségében vélte megtalálni. Keresem az álmot és keresem a mámort, keresem kettejük világát és harcát, a látszatot és a valóságot, a mértékletes határt-ismerést, a vadabb indulatoktól való mentességet és nyugalmat, valamint az oksági-kapcsolat gyengülését, ezzel jutva közelebb az emberi testhez és lélekhez, a természethez.

Richter Zsuzsa: Nő delfinnel (kék torzó)

Az idei Könyvfesztivál vendége Linn T. Sunne norvég gyermekkönyv- és ifjúsági regényíró, akinek Tolvaj a hegyen című ifjúsági regényét a Napkút kiadó jelentette meg az alkalomra. Linn T. Sunne 1971-ben született Norvégiában, tanári végzettsége van. Jelenleg egy mozgókönyvtárban dolgozik, szakterülete a gyermek- és ifjúsági irodalom. 2000-ben jelent meg első ifjúsági regénye. 2007-ben és 2012-ben is elnyerte a rangos Brage-díjat gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában. A Tolvaj a hegyen egy húsvéti szünetben tett kirándulás kalandjait beszéli el - Oskar, a papája és két osztálytársa, Linnea és Eline a hegyekbe mennek síelni - azonban az első este valaki elviszi Linnea új sílécét. Ki lehet a tolvaj? Kik a közeli faház új, goromba, piercinges lakói?  Linn T. Sunne regényéből olvashatsz most egy részletet Kovács Katáng Ferenc fordításában.

Linnea elkapja a tolvajt

Még soha nem volt ekkora zűrzavar a házban. A három gyerek elözönli az előszobát, és sebtiben cipőt húznak.
– Mi történik itt? – kérdezi Oskar papája a heverőn fekve. Újságot olvas.
– A tolvaj! – mondja lihegve Linnea a sícipő becsatolása közben.
– Kölcsönvehetem a síléceket?
Linnea a legügyesebb, belelép a kötésekbe, és már siklik is a havon.
Utol akarja érni azt a vörös dzsekist ott a távolban. Minél közelebb ér, annál biztosabb magában. A botok is hasonlítanak, és a lécen vörös a minta.

A Kolibri Kiadó, a Libri gyerekkönyvkiadója két olyan kiadvánnyal készül az idei Könyvfesztiválra, melyek a másság elfogadásának lehetőségeit kívánják tágítani: a cukorbetegség, a cseppnyi szárny vagy ha bárány létedre rózsaszín a gyapjad mind-mind olyan helyzet, mellyel együtt kell élni. A jó hír az, hogy nem csak kell - lehet is.

A pegaurok különös lények – felettünk élnek, a felhők között – legalábbis Finy Petra mesekönyvének tanúsága szerint így van. A nevük utal származásukra: egyszerre pegazusok és kentaurok. Pego, az ifjú pegaur egy napon a mélybe zuhan, az emberek közé. Finy Petra új gyerekkönyvéből, a Szárnyak és paták-ból kiderül, vajon az aránytalanul apró szárnyai miatt repülni talán soha nem tudó Pego valóra tudja-e váltani az álmát, s visszarepül-e valaha a sajátjai közé?

Míg a bajba jutott Pegó és nővére sorsát követed, megismerheted Glút, a 8 éves kisfiút, aki máris fantasztikus feltaláló – mellesleg cukorbeteg. Hogy a kaland teljes legyen, csatlakozik hozzájuk vagány nővére is, Glenda. A kitartásról és a barátság erejéről szóló mesében még a lehetetlennek tűnő feladatok is megoldhatóvá válnak.

„jól szabott kosztümöt veszek meg hozzávaló cipőt
ne legyek alulöltözött míg várom azt az időt
mikor hajózható lesz majd két part között a tenger
s arany középutat talál a nap nyomán az ember”

„Pszichológus vagyok, 47 éves. Az írás nekem talán leginkább mumusszelidítés. Fejembe vettem, hogy ezek az írások alkalmasak lennének dalszövegnek, így próbálom útjukra bocsátani őket. Remélem, hogy némelyik valahová, valakihez megérkezik. Ahogy egy ötéves kisfiú fogalmazott tegnap: ’továbbadom a szavakat’.”

Papp T. Márta küldött nekünk néhány ’nemverset’, amiket szeretettel ajánlunk figyelmedbe!

VASÁRNAPÉNELOPÉ
(nemversek női hangra)

idegen ül az ágyamon
azt mondja te vagy ráhagyom
kér mert nem szokott elvenni
marad úgy akar elmenni

Ismered a Rádayban megbújó Két Egeret? Jártál-e már a Ráday Könyvesház pincéjében? Láttál-e már diavetítést a Pozsonyi Pagony fája körül ülve? Sütiztél egy regény mellett a Massolit-ban? Teáztál az Írók Boltja emeletén? Eszedbe jut-e a Király utca elején, hogy betérj az Atlantisz Könyvszigetre? Tudod, milyen a Bookstation, a Gondolat Könyvesház, a Paradigma Kuckó? Ha most még nem, azért kíváncsi lennél rájuk? Amennyiben az utolsó kérdésre a válaszod igen, neked szól a Kis Könyves Éj április 19-én délután négytől éjfélig.

2012 tavaszán három független könyvesbolt képviselői indították útjára a rendezvényt, melyhez idén 27 könyvesbolt és öt kulturális intézet – a British Council, a Cseh Centrum, a Flamand Képviselet, a Francia Intézet és a Camões Intézet – csatlakozott. Ezen az éjszakán a könyvesboltok pecsétgyűjtő akcióval kedveskednek a látogatóknak, így akár 20%-os kedvezménnyel tudsz vásárolni, érdemes tehát beszerezni valamelyik boltban egy kiskönyves plakátot, mert annak a hátán a térkép, programkínálat és egyebek mellett ott van a hely a boltok pecsétjeinek is. Legalább négy pecsétet kell összegyűjteni a maximális kedvezményhez.

Budapesten az Anno Mesebolt, az Atlantisz Könyvsziget, a Bookstation, a Teleki Téka, a Famulus Könyvesbolt, a Gondolat Könyvesház, az Írók Boltja, a Keddshop, a Két Egér Könyvesbolt, a Klauzál 13, a Láng Téka, a Latitudes, a Libra Könyvesbolt, a Litea, a Massolit Books & Café, a Millennium Könyvesház, a Paradigma Kuckó, a Párbeszéd Könyvesbolt, a Pozsonyi Pagony, a Ráday Könyvesház és a + Rukkola öltözteti díszbe magát, Vácott az Arcus, Budakeszin a Betűtészta Mesekönyvbolt, Biatorbágyon a Kisgombos, Pécsett a Bagolyfészek, Sopronban pedig a Cédrus Könyvkereskedés várja a közönséget. 

Mi kiválogattuk, ami nekünk szimpatikus, de Te is körülnézhetsz - a teljes programot ide kattintva olvashatod.

„Már éppen mondtam volna neki, hogy az új perjelről szeretnék beszélni vele, amikor, mintha csak gondolatom szólította volna, nővérem jelent meg a küszöbön, mintha a sírásom vonzotta volna oda. Rendetlen öltözékben, lábbeli nélkül jött, szemlátomást tüstént átlátta a helyzetet, kétségeimet, ellensége érdeklődését, irányában mutatott megingásomat. Egyetlen pillantásával lakatot tett a számra…”

Jesús Fernández Santos (1926-1988) spanyol regényíró, film- és színházművészeti alkotó Kívül a falon című regénye a Patak Könyvek Spanyol elbeszélők sorozatban jelent meg a Könyvfesztiválra. A szerző pályájának eredménye tizenhárom regény, hat novellás- és két esszékötet, egy saját rendezésű és két, regényéből rendezett film. Fontosabb művei: Los bravos (Szilaj emberek, 1954), Libro de las memorias de las cosas (A dolgok emlékezetének könyve, 1971), Nadal-díj, Cabrera (1981), Los jinetes del alba (Hajnali lovasok, 1984). Cabeza rapada (Kopasz, 1958) című kötetéért megkapta a kritikusok díját. Kívül a falon című regényéért a megjelenése évében Nemzeti Irodalmi díjban részesült.

A regény egy kolostorban játszódik, valamikor a spanyol birodalom hanyatlásának kezdetén, az inkvizíciós időkben. Főhőse két apáca, akiket különlegesen erős testi és lelki vonzalom fűz össze. Nagyon nagy a szegénység szerte az országban, aszály, éhínség, mindenféle kór pusztít, amely a kolostorban is szedi az áldozatait. Ebben a reménytelenségben, a szentek életének tanulmányozása közben támad egy olyan ötlete az egyik nővérnek, amivel megmenthetné a kolostort. Terve megvalósításában a regény elbeszélője segédkezik, a másik nővér, aki a ragaszkodás, a feltétlen odaadás, a hűség és a tisztesség megtestesítője. Az ő szemén keresztül tárul elénk az a kegyetlen világ, melyben a szerelem, a hit és a tisztaság a földi lét egyedüli szépsége és reménye.
A regényt át- meg átszövi a finom erotika, s lírai hangvételének köszönhetően talán a régmúltban bevett gyakorlatnak számító súlyos inkvizíciós ítéletek is elviselhetőbbnek hatnak az olvasók számára.

Kívül a falon (részlet)

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. 1900-ban megjelent Spanyolországi képek című úti beszámolósorozatát most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló köteteben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. Előbb azonban hosszabban foglalkozunk alakjával, életével, mert elég sajátságos utat járt be a fiatalkori társasági népszerűségtől és irodalmi ünnepeltségtől magányos, Lipótmezőn bekövetkező haláláig. Elvesztette hírnevét, vagyonát férjét és fiát – hogy mit nyert és nyeresége megérte-e az áldozatokat, erre pár spanyolországi esszéje nem adhat ugyan választ, de íráskészségéről és világlátásáról szórakoztató módon kaphatsz képet, ha követed a péntekenként jelentkező sorozatot. A kötet újraközlése elé Györe Gabi írt előszót - most ezt olvashatod.

Majthényi Flóra Spanyolországi képei elé

Majthényi Flóra életéről Török Sophie, azaz Tanner Ilonka (egykor Szabó Lőrinc kedvese, majd Babits Mihály felesége) készült regényt írni. Ezt azonban végül egyetlen fejezet után (ez Majthényi Flórnak férje halála utáni távozását, a Császárfürdői lakás elhagyását dolgozza fel) abbahagyta. A feladatot átadta Koháry Saroltának, aki az Ilonkának tett ígéretének, hogy befejezi Flóra életregényét, a Flóra és Ilonka című (Magvető, Bp., 1973) regényes életrajzírásban eleget is tett. Jórészt innen veszem Majthényi Flóra életének adatait.

Náci az apád
Zsidó az anyád
Egy Erőszak
Szülötte vagy
Szittya Ugar - 
ember embernek állata.

Az angyal hírnök
Az angyal médium
Az angyal démon
Az angyal transz
az angyal békítőt
old az ég szivében
ember embernek angyala.

***

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát. Azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebook-on magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit - ebből mára több mint tizenhatezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. Célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához. 40 történet sok képpel Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, hitvesekről, múzsákról, szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról - ez az Így szerettek ők (Magyar Irodalmi Szerelmeskönyv), melyről most Debreceni Boglárka recenzióját olvashatod.

„Amíg szeretsz, tiéd a hatalom”

Az idézet Balázs Béla 1910-ben íródott Vigyázz! című verséből származik. Ez a mondat magába sűríti a szerelemről alkotott képünk számtalan aspektusát, mert mindenki hasonlóan, mégis máshogy szeret. Van, aki birtokolni akarja kedvesét, mások éppen a szó szerint értendő birtoklás hiányában, az érzelmi kötelék, az éteri, a megfoghatatlan hatalmában hisznek. Abban azonban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a szerelem, legyen az égi, földi, plátói vagy beteljesült, hatalom az „én” és a „másik” felett.

Nyáry Krisztián könyve, az Így szerettek ők (Magyar Irodalmi Szerelmeskönyv) a vonzalom, a vágy, az egymáshoz való kötődés sokszínűségét, a kapcsolatok különbözőségét mutatja be, írók, költők, nagy szellemi elődeink magánéletének izgalmas, veszélyes, szenvedélyes eseményeit tárja olvasói elé. Ez az a téma, ami szinte mindenkit érdekel. „Egy szerelmi történetre, párkapcsolati sztorira akkor is kíváncsiak vagyunk, ha a házmesterrel történik, mert saját életünkkel vetjük össze.” – vallja Nyáry Krezinger Szonjának adott interjújában. Megnyugtató, hogy a felvillanó részletekből kiderül, nem minden „nagyember” morális hős, József Attila, Szendrey Júlia vagy Juhász Gyula legalább annyira kétségbeesett, önző, boldogtalan vagy éppen boldog, reményekkel teli álmodozó volt, mint a házmester, vagy mi magunk.

Yasmina Alaoui francia és marokkói szülők gyermekeként New Yorkban született 1977-ben. Képzőművésznek a Carousel du Louvre-ban tanult Párizsban, majd a William and Mary College-ban szerzett szobrász-diplomát. Jelenleg New Yorkban él, világszerte tart kiállításokat. Műveinek mögöttese az a többgyökerű kulturális háttéranyag, melyet származásánál fogva örökölt, s amely különös végpontok közötti mozgástérbe helyezi: a szekuláris és a szent, a klasszikus és a kortárs, a rend és a káosz között egyensúlyoz. A technikák széles tárházával dolgozik, hogy műveit életre keltse - két kitűnő sorozatában ehhez méltó partnert is talált a divatfotós Marco Guerra személyében, akivel A szépség meséi és az Ezeregy álom című sorozataikat jegyzik.
Mivel a facebook-on megosztott képét sokan kedveltétek, mai bejegyzésünkben ebből a két projektjéből válogattunk néhány képet, hogy tovább gyönyörködtessenek.

Ezeregy álom

Odaliszk

Yasmina Alaoui és Marco Guerra e sorozatában Marco életnagyságú fekete-fehér aktfotói képezték a kiindulópontot - ezekre a 'megfagyott', rögzített állapotú fekete-fehér testekre készített Yasmina aprólékosan kidolgozott, a kortárs arab henna-festészetet idéző festményeket. A tussal készített színes festmények az emberi testekre vetülve szemkápráztató érzékcsalódásokat eredményeznek, így idézve fel az Ezeregyéjszaka meséinek varázslatos világát. A chilei származású Guerra és a marokkói származású Alaoui 2005 óta működnek együtt, műveiknek nemzetközi rajongó- és gyűjtőtábora is kerekedett - a képeket nézegetve ez nem is csoda.

Refugee Life in Canada.
Menekült élet Kanadában.

"2000-ben Kanadába mentünk, ahol szerencsére az élet megtanított minket arra, hogy nem vagyunk kevesebbek vagy többek mint mások, és hogy munkával ott mennyivel optimistábban vághat bele az életbe még egy cigány is. Kanadában kezdtem el rajzolni és festeni és itt született 2003-ban második lányom Catherine, itt tanultam meg angolul beszélni.. A Kanadában megélt napok, küzdelmek pillanatait egy 2 méter hosszú és 1 méter széles akril festményemen 2013 április 8-án, a Nemzetközi Roma Nap alkalmából először az Irodalmi Centrifuga olvasóival szeretném megosztani." - írta Orsós Annamanna. A Nemzetközi Roma Nap alkalmából közöljük a festményt és a szerző levelét.

A kép egésze - a részleteket és a levelet a posztban olvashatod

Az ENSZ nők elleni diszkriminációval foglalkozó CEDAW Bizottsága a vonatkozó Egyezmény magyarországi végrehajtását vizsgálva számos aggodalomra okot adó területet és ügyet talált, melyekről több mint 60 pontban fogalmazott meg ajánlást Magyarországnak, s kérte, hogy két év múlva – a soron következő jelentéstételi időszak félidejében – az állam külön is számoljon be több ilyen ajánlás teljesítéséről. Ezek a következők: a nők elleni erőszakra, az abortuszhoz és a fogamzásgátló eszközökhöz való hozzáférésre, valamint a fogyatékossággal élő nők kényszersterilizációjára vonatkozó ajánlások. A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, az Európai Roma Jogok Központja és a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa szakértői 2013. március közepén mutatták be az ENSZ CEDAW Bizottsághoz benyújtott jelentéseiket és ismertették a Bizottság ajánlásait.

A CEDAW Bizottság az egyes jogokkal kapcsolatban többek között az alábbi ajánlásokat fogalmazta meg az állam számára: a nemek közötti egyenlőség kérdését építse be az oktatáspolitikába; fogadjon el a partnerbántalmazásra vonatkozó jogszabályt, módosítsa a távoltartási törvényt, hogy az megfelelően védje az áldozatokat; az emberkereskedelem áldozatainak biztosítson megfelelő ellátást és védelmet; vezessen be átmeneti intézkedéseket, például kvótákat a nők és a férfiak egyenlő képviseletére a politikában; mozdítsa elő a nők foglalkoztatását, számolja fel a foglalkoztatási szegregációt, szüntesse meg a nemek közötti bérrést; hagyjon fel mindennemű, a nők szexuális és reprodukciós jogait érintő negatív beavatkozással; vizsgálja felül nyugdíj- és szociális ellátási rendszereit, hogy a nők és a férfiak számára egyenlő hozzáférést biztosítson ezekhez; módosítsa a törvényt az Alkotmánybíróság azon határozatával összhangban, amely szerint a család definíciója túl szűkre szabott, és biztosítsa, hogy az egyéb jogszabályok módosítása is ezzel összhangban fog történni.

„E tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: mindjük a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata.” Falcsik Mari rendhagyó kötetéből a múlt szombaton már adtunk egy kis ízelítőt – a kötetben a költőnő 48 nőalak bőrébe bújt be, s mondja el versben, életrajzban történetüket: 48 fiktív nőalak 48 verse mellett Lantos László Triceps kollázsai érzékeltetik a megeleveníteni szánt alakokat. „Több évszázad jellegzetes szilánkjaiból képeznek együtt egy nagy mozaikot, hol valós szituációból (mint az indiai mártírfeleség vagy az anyját perlő brit bírónő esete), hol csak tipikus helyzetből (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból elvágyó szakmunkáslány esetében)” – írja róluk a szerző. Az idén ősszel várhatóan a Scolar gondozásában megjelenő könyvből most Cheetah Morgan, Özv. Harmatta Béláné szül. Decsy Olga, Aisanur Bahwi, Bugsy Sparrow, Rattie Raven Punkter és Martha May alakját ismerheted meg. Az első részt ide kattintva olvashatod el.

Cheetah Morgan, 2010, Seattle, Washington, USA
RED DRESS CODE

A Seattle-ben élő Cheetah évezredünk elején esik áldozatul a mátrixnak, amikor pc-guru fiúja asszisztenseként napi 15–20 órát ül a gép előtt. Mind jobban belebonyolódik a virtuális valóságba, míg többé nem tud szabadulni belőle. Mikor már a szerelmével is csak a neten keresztül tud érintkezni, a fiú lelép a szemközti pizzériában futárként dolgozó Lolával. A vonzó Cheetah ekkor, némi Photoshop-beavatkozással, gyönyörű avatart készít, és beköltözik a Facebookba. Mint e verse is mutatja, még egy darabig hiányzik neki a testi szerelem, de aztán a határtalan lehetőségek illúziója szépen elfeledteti vele.

A Magyarországról Angliába költözők beilleszkedését a kinn élők maguk igyekeznek megoldani. Ennek egy dokumentumát juttatta el hozzánk Orsós Annamanna, aki cigány tanítónőként Yorkshire-ben segít sorstársai helyzetén. A Yorkshire-i Üdvözlőkönyv a helyi iskola kiadványa, kifejezetten az ide érkező magyar cigány anyák és gyerekek számára. Pontos dokumentum arról, mit kell tudnod és hogyan kell viselkedned az idegen országban, ahol befogadtak. Az információk után néhányan megszólalnak az érintettek közül. Szilvia négy kislányával él Yorkshire-ben: "Az én szempontomból nagyon rossz volt mivel nem tudtam semmit sem, nem tudtam senkivel sem kommunikálni, hogy segítsen nekünk. Nem mentünk sehova, mivel nem tudtunk beszélni. Ha betegek voltunk kellett a segítség és volt egy Angol tanár aki segített.."
A továbblépők sikeres történetei az új nyelv és az új közösség megtalálásáról szólnak. Az alábbi cikkben Anna levelét  olvashatod, és közöljük a teljes üdvözlőkönyvet. 

Orsós Annamanna levele az olvasókhoz

Az elmúlt hónapok negatív eseményeinek hatására éreztem azt, hogy újra fel kell vennem a kapcsolatot az Irodalmi Centrifuga szerkesztőjével. Tőlük kaptam lehetőséget arra tavaly, hogy a Versvasárnap egy cikkében őszintén elmondhassam magamról azt, amit az irodalom iránt érdeklődő olvasókkal meg szeretnék osztani.
Az életem olyan ponthoz érkezett, amikor el kellett gondolkodnom a velem kapcsolatos dolgok miértjén, ezekből néhány, íme, amit szeretnék Önökkel megosztani. 

2013. április 6-tól június 9-ig látható a Néprajzi Múzeumban a madridi Cigány Kultúra Intézetének vendégkiállítása a Vidas Gitanas – Cigányok Spanyolországban, melyhez Képek, cigányok, cigányképek. A többségi képtől az önábrázolásig címmel a Néprajzi Múzeum saját gyűjteményéből kamarakiállítás is kapcsolódik. A tárlatot április 5-én 18.30-tól a Roma Night című rendezvény kíséri: a műsorban Lippai Andrea flamenco showja után a Rajkó zenekar ad koncertet, Jónás Judit pedig Lorca verseket szaval. A rendezvényre a belépés ingyenes, s ideje alatt a Néprajzi Múzeum valamennyi kiállítása nyitva tart és ingyenesen látogatható. Április 23-án a tárlathoz a Lacho Dives! Helló! című diák kulturális rendezvény kapcsolódik.

Az Európa legnagyobb etnikai kisebbségét (így Spanyolországban is a legnagyobb etnikai kisebbséget) alkotó romák sok évszázados múltra visszatekintő vándorló életformájuk miatt főképp saját közösségükre támaszkodhattak, ezért máig alig ismerjük e nép társadalmi valóságát és kultúráját.

A fenti (kis) kép: Apa és lánya, Cigány életek sorozat, fotó: Isabel Muñoz, 2011.
Ez a kép: Piaci jelenet Guadalcanalban (Sevilla), 1920., fotó: Antonio Muñoz Torrado,
Fototeca Universidad de Sevilla

A Vidas Gitanas. Cigányok Spanyolországban című kiállítás a közhelyeket kerülve mutatja be a spanyolországi romák történetét, a romák magukkal hozott értékeit és sikeres integrációját. A kiállítás romák és nem-romák közös munkájának eredménye. Az anyagot már Granadában és Madridban is láthatta a közönség, Budapestről pedig Bécsbe, majd Portugáliába utazik. Spanyol kurátorai Joaquín López Bustamante és Joan Oleaque Moreno, magyar társkurátorai Szeljak György és Szuhay Péter.

Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.

„– Halló – mondtam, mintha egy mély lukba lesnék.
Behunytam a szemem, anyám hangja hirtelen nagyon közelről és félelmetesen távolról hangzott. De a szavai valahogy körém burkolták magukat, bebújtak a hónom alá, belopóztak a fülem mögé a szelíd zenéjükkel. Másfajta anya volt ez, aki velem beszélt. Mézesebb, a szavakat úgy helyezte el, mint a virágfüzért. Belekuporodtam az előszobai fotelba, a számat nagyon közel tartottam a kagylóhoz. Erősen igyekeztem, hogy ne sírjak, nehogy a könnyeim belehulljanak a telefonba, és megszakadjon a vonal. Az arcom még fájt egy darabig a sok mosolygástól.”

Emylia Hall, az idei az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának angol résztvevője 1978-ban született Devonban, egy angol és egy magyar képzőművész lányaként. A York Universityn és Lausanne-ban tanult, majd évekig egy reklámügynökségnek dolgozott. Néhány éve a francia Alpokba költözött, ott kezdett el írni. A Nyarak könyve az első regénye. A regény főszereplője, Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap. Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt. A képek nézegetése felidézi a múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott.
Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.
A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.
Most egy hosszabb részletet olvashatsz a szerző Park Kiadónál megjelent regényéből. Vele magával a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon találkozhatsz, egyszer az Elsőkönyvesek között, aztán vasárnap fél kettőtől fél háromig a Millenáris B épületében a Márai Sándor teremben, ahol Lévai Balázzsal beszélget, míg a regényből Láng Annamária mond részleteket.

Emylia Hall (copyright: Fayetography)

Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált április 18-a és 21-e között rendezik meg a Millenárison - a négy napos programsorozatban sok magyar és néhány külföldi írónővel is találkozhatsz - a teljes, részletes programot megtalálod a Könyvfesztivál hivatalos oldalán, itt egy szerényebb, nőíróközpontú válogatást találsz: Linn T. Sunne, Emylia Hall, Goda Krisztina és Rút Lichnerová könyveit ajánljuk figyelmedbe néhány fontos könyvfesztiváli program mellett.

AMI MINDIG...

Az idei fesztivál díszvendég-országa Olaszország, a díszvendég szerző, aki a csütörtöki nyitónapon a Budapest Nagydíjat is átveheti, Michel Houellebecq francia író - vele a fesztiválon több alkalommal is találkozhatsz, a díjátadás előtt, 18-án csütörtökön délután négytől Forgách András kérdezi őt a Teátrumban, szombaton délután négytől pedig az Osztovits Levente teremben beszélgetnek vele Horváth Krisztina, az ELTE francia tanszékének docense és Tótfalusi Ágnes fordító.

"Nincs olyan, hogy férfi meg nő, ezt csak úgy kitaláltuk [...] nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, miben vagyunk teljesen ugyanolyanok!" Az idézet Fliegauf Bence megnyitóbeszédében hangzott el a 2013. március 13-tól április 28-ig a Mai Manó Házban látható Konyhában, ágyban, társaságban című kiállításon, mely a kortárs magyar képzőművészeti szcéna több generációjának nőalkotóitól válogatott a női szerepmodellek vizsgálatához illeszkedő fotókat Oltai Kata kurátor szerkesztésében. A kiállításon Baglyas Erika, Ember Sári – Sally-Anne Kelly, Eperjesi Ágnes, Fabricius Anna, Fátyol Viola, Gáldi Vinkó Andrea, Gőbölyös Luca, Nagy Kriszta x-T, Szabó Benke Róbert, Szabó Eszter, Szász Lilla, Szombat Éva munkái láthatók. A tárlatról Oltai Katát kérdeztük.

Baglyas Erika: Végül is miért ne alázzam meg magam

A beharangozó sorokban szóba kerül, hogy a nőiség, mint szerep és probléma, az ezzel kapcsolatos feminista megközelítés a képzőművészetben itthon is utat tört magának a kétezres években, ám a következő generációra a távolmaradás jellemző. A problémától való elfordulást úgy érthetjük-e, mint a probléma megoldódás utáni letűnését, vagy eddigi tapasztalataid szerint elképzelhetőnek tartod, hogy a feminista megközelítésmód ismét erőteljesebben törjön felszínre?

Oltai Kata: Inkább kérdésfelvetést mondanék, mint probléma, vagy problematizálást, megkérdőjelezését annak, amit konszenzusosan nőinek tartanak. Kettős a válasz, igen sajnos azt gondolom, látom, hallom, hogy úgy tekintik meghaladottnak a kérdést, hogy a válaszok nem születtek meg, sőt azt gondolom, hogy sok szempontból az adekvát kérdéseket sem tették még fel – egyrészt a művészeti szcénában (valamennyi oldalról), de tágabban társadalmi oldalról sem. Itthon a férfi és a női szerepelvárások, most egy ultra neokonzervatív hullámnak köszönhetően, megint polarizáltak lettek, és ami a női szerepmodelleket illeti, elképesztő retrográd módon, sokszor még a szlogenek szintjén sem jelenik meg mindaz, ami a világban már 40 éve zajlik.
Azt gondolom, hogy ma már nem lehet kérdés, hogy a férfi és nő kategóriákhoz, a nemek kategóriáihoz hatalmi és hierarchikus viszonyok kapcsolódnak, nem lehet vitatott az sem, hogy a “férfias” jegyeknek társadalmilag és kulturálisan is fontosabb jelentőséget tulajdonít a nyugati kultúra. És nagyon fontos azt is hangsúlyozni – ami a feminizmus eredménye, és onnan szivárgott át más érdekérvényesítő mozgalmakba –, hogy a férfiak és nők közötti különbségeket nem biológiai tényezőkben, hanem társadalmi gyakorlatokban kell keresni.
Fontos, hogy explicit módon merjenek erről beszélni nők és férfiak is, vizuális művészetekben és azon kívül. Örök idealista vagyok, szóval természetesen úgy gondolom, hogy a most huszonéves generáció, akik között elképesztő érzékenységet és kíváncsiságot látok, már fog ebben állást foglalni – sajnos az én korosztályom, a harmincasok, sokkal távolmaradóbbak.

Vannak akik nem értik a Sorstalanságot, haragszanak rá vagy gyűlölik, mert túl nehéz, túlságosan kisajátított, túl kötelező, túl ismerős történetet mesél, és fáj a tiszta beszéd.  A 21. századi generációknak messze többet mond a közeli múltról, mint a lapos férfitörténelem megannyi magyarázkodása.

A SORSTALANSÁG TANÍTÁSAIBÓL:
A megosztás a feltámadás.
Ne hagyd, hogy megbüntessenek érte.

A regény főszereplője Köves Gyuri, kiskamasz magyar fiú. Köves Gyuri árva. Ez ilyen egyszerű. Árva, mint minden magyar a szláv, latin és germán népek között rokontalan nyelvébe zártan. Ez a szép kisfiú árva, akinek elváltak a szülei.

Apja munkaszolgálatra megy, mintha a halálba indulna, és mi tudjuk, hogy oda indul. Köves Gyurinak mostoha anyja van, feszélyezett az utolsó vacsorájuk, de attól félek, a többi sem volt sokkal felszabadultabb.
Ez a töredezett magyar család asszimilálódott, magyarnak érzi és tudja magát. Az apa búcsúztatására eljönnek a hithű rokonok is, de Köves Gyuri már nem érti az imát, és a furcsán zavaros, titkolt-hasított tágabb családi viszonyokat sem. Árva és idegen ebben a közegben, a saját életében, ahol senkit sem ért teljesen, mindenki titkol és rejteget valamit előle a családban, és persze minden más közegben is. 

„E tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: mindjük a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata.” Falcsik Mari rendhagyó kötetében 48 nőalak bőrébe bújt be, s mondja el versben, életrajzban történetüket: 48 fiktív nőalak 48 verse mellett Lantos László Triceps kollázsai érzékeltetik a megeleveníteni szánt alakokat. A kötet az idei Ünnepi Könyvhétre várható. Ezen a héten és a következő héten szombaton ebből a készülő könyvből olvashatsz néhány fiktív életrajzot és a teremtett személyek verseit – jelen bejegyzésben Falcsik Mari bevezetője után Sheila Murdok, K. Óbor (Stahrenberg) Ílona, Frantzischka Héderváry-Oszkó és Olivetta di Tartino alakjával ismerkedhetsz meg.

Falcsik Mari: NŐKET NÉZŐ KÉPEK
(Várható megjelenés: 2013. ősze)

A Nőket néző képek rendhagyó kötet: fiktív antológia. Itt csak a bevezető verset jegyzem magam, a többiben 48 nőnek adom kölcsön a hangomat. Minden versnek más női szerzőt találtam ki, térben és időben nagy szórásban: különböző életkor, náció, történelmi helyzet, egyéni sors, társadalmi hovatartozás, családi állapot jellemzi őket, más és más problémák, örömök, szellemi és lelki adottságok. E talajból száll föl a daluk, és ebből áll össze fiktív életrajzuk, a vers keletkezésének körülményeivel.

„Szerzőim” a nő igen sok verzióját adják, szokványostól a szélsőségesig: van köztük ötéves magyar lányka, idős német iparmágnás hölgy, brit punk-énekesnő, mexikói nagylány, alabamai háziasszony, középkori francia nemes kisasszony, háborús özvegy, ex-rabszolganő, bécsi jelmeztervező, amerikai szájberlány – és még sokan mások. E tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: mindjük a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata. Több évszázad jellegzetes szilánkjaiból képeznek együtt egy nagy mozaikot, hol valós szituációból (mint az indiai mártírfeleség vagy az anyját perlő brit bírónő esete), hol csak tipikus helyzetből (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból elvágyó szakmunkáslány esetében).

Fekete László Megmenekülési hajónapló – feminista terror made in USA című könyvének bemutatóján Fodor Éva, Kukorelly Endre és Dus Polett beszélgetett a szerzővel. A vitába a mindvégig feszülten figyelő közönség is beszállt, és egy idő után elszabadultak az indulatok.

Férfinak lenni még mindig menő, a pozícióval járó hatalom pedig tovább erősíti a férfiasság varázsát. Az életkoruk, vagy egyéb testi-lelki tulajdonságaik miatt kevésbé kívánatos férfiak így ki tudják egyenlíteni hátrányaikat a párválasztási verseny során. Nyugaton ezt az évszázados előjogot kezdte ki a feminizmus, amikor elérték, hogy a hatalmi játszmákat vegyék ki a szexuális kapcsolatokból, hiszen hosszú távon nem jó a társadalomnak, ha a teljesítmény helyett a szexuális vonzerő vagy hajlandóság dönt, amikor több ember közül kell választani. Persze érthető az érintettek felhördülése, hiszen kinek mi köze ahhoz, hogy két felnőtt ember mit csinál együtt. Nos, ahhoz valóban nincs, de ahhoz már igen, hogy valaki visszaél-e a pozíciójával vagy sem, hiszen ez már nem a magánélet, hanem a társadalmi viszonyok kategóriájába tartozik.

Sárkány és királylány

Ahogyan a termelésben egyre kisebb szerepet kapott a fizikai erő, és más tulajdonságok kerültek előtérbe, úgy erősödtek a női egyenjogúságot követelő hangok. A nők fizikai gyengesége még így is komoly hátrány, hiszen az állatvilágból örökölt reflexeink miatt ösztönösen elfogadjuk, hogy aki húsz centivel magasabb és húsz kilóval nehezebb, az könnyebben érvényesítheti az érdekeit. A nőkre ebben a felállásban passzív szerep hárul.