Sara Lidman, 6.rész, 7. rész, 8. rész
9. rész
Hallom, ahogy Gladness terít a nappaliban: lassan motoz. A benne élő Afrika tudja, mennyire ingerli ezzel a ritmussal a bennem élő Európát, ezzel a hullámzó nyugalommal, amelyet csak akkor lehet megzavarni, ha maga is akarja. Félek, hogy Igor rendetlenkedni fog az asztalnál, ezért meg is mondom neki, hogy az asztalnál nem tűrök semmi ricsajt, megkövetelem, hogy tisztességesen egyen és Apu nagy fia legyen.
Rám néz, nem felel. Istenemre, reszketek a fiú büszkeségétől; a padlón csúsznék eléje. Naomával együtt beleül a vörös fotelba, a kislánynak odaadta a plüsstigrist, magának megtartja a teddymackót. Naoma komolyabb, mint az anyja, nagyon kevés fehér emberrel találkozott, így nem tudhatja, mennyire tele van a világ olyan erőkkel, amelyeket el kell űzni. Finom a nyaka - ez az afrikai nő szépségének jele -, a sok kukoricától sem vastagszik meg. Madár az ágon - billegeti a fejét, biztosan érzi, hogy éppen úgy szeretik, akár csak Igor. Nagyon is törékeny a karja, és az erdőben jár a csörtető medve — az öreg Karlfeldt* verse összeszorítja a szívemet.