Büky Anna elbeszélésének második részletét közöljük.

A hajnal és a harmat gyermekei
A tengerimalac, Herkules, a baloldali hokedlin lakott, az ablak alatt a konyhában, persze csak napközben; este a gyerekszobában aludt, az ágyam mellé tett ketrecében.
A jobb oldali hokedli viszont az enyém volt. Ott ücsörögtem délutánonként, és hallgattam a nagymamámat, ahogyan vacsorakészítés közben mesélt nekem. Azt soha nem értettem, hogy a nagymamám miért adott egy kanállal a malackának is a vacsorából, de arra jól emlékszem, hogy a zöldborsófőzelék volt a kedvence. Órákig nyalogatta a kistálkában kikészített finomságot. Én viszont sokszor kapaszkodtam a malackámba, annyira féltem, amikor a nagymamám mesélt. Leginkább a fekete subás embertől rettegtem, ezt, az én kérésemre, volt, hogy egy nap kétszer is el kellett mesélnie Öreganyámnak. Úgy éreztem, a történet minden alkalommal egyre félelmetesebbé vált. Hat évesen teljesen átéreztem, amikor jött és közeledett a nagy fekete ismeretlen, alakja derengett a távolból. Holdfény volt, és a teljes némaság ölelte át a pusztaságot. Csak a kutya nyüszítése törte meg a csendet. Ó! De hiszen ez nem jót jelent, hanem halált… És a gyerekek ott rettegtek magukra hagyatva, összebújva a csőszkunyhóban. Hol marad a segítség?!


















"A saját születésemkor mintha nem is lettem volna jelen: ahogy megláttam a napvilágot, az orvosoknak egymás után háromszor kellett újjáéleszteni. Talán ezt próbálom most pótolni: mindenhol ott lenni, mindenre odafigyelni, mindenre késznek lenni – megtalálni a verseket, aztán, amikor kell, elengedni. Ha az ember mozgássérült, a gyerekkora jó részét egy kisvárosban tölti, végül elmegy egy nagyvárosba orvostudományt hallgatni, megtanul az a pillanatok színére és visszájára is odafigyelni. És nemcsak az esőre, a napsütésre, a hóesésre, hanem mesteremre, Emily Dickinsonra is. Több verset, több dalt ismerek, mint ahány embert. De huszonkét éves vagyok, és mindenki azt mondja, előttem az élet. Előttem, mögöttem, bennem, fölöttem… majd meglátjuk. Jó dolog reménykedni."
Vannak igénytelen külsejű, szerény emberek, akiket mindaddig senki sem vesz észre, amíg nem kezdenek el beszélni. Ha azonban megszólalnak, ellenálhatatlanul meghódítják a szíveket. És vannak olyanok, akik kitűnő megjelenésűek, varázsuk azonban abban a szempillantásban megtörik, amelyben szájukat szóra nyitották.

"Aki marketinget csinál, például nevet kíván bevezetni, közvélemény nélkül nem tud dolgozni. Nos, a félvilági hölgyek – görög hetérák, reneszánsz kurtizánok, japán gésák – tündökléséhez és alámerüléséhez sajátos félvilági közvéleményre van szükség, ahol az efféle hírnév megteremni, terjedni és végül elenyészni képes. Ez a fajta „második nyilvánosság” először a királyi udvarok kegyencnői körül alakult ki, majd polgári formáját a 19. század Párizsában érte el, ahol a kokott és pártfogó (szponzor) regényes kapcsolata mindenkor a polgári közvélemény nyilvánossága előtt futotta be pályaívét."
A Független Médiaközpont kiadásában jelent meg a Pandóra Szelencéje nemzetközi projekt részeként az a felmérés, mely a gyermekek szexuális bántalmazásáról ad képet hazánkban. A Pandóra szelencéje projekt egyszerre zajlott Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Magyarországon és Szerbiában. Az adatgyűjtésen, felmérésen és esetelemzésen alapuló jelentés szerzői itthon Horváth Éva NANE Egyesülettől, Lengyel Judit és Tóth Melinda a Budapest Főváros Önkormányzatának Módszertani Gyermekvédelmi Szakszolgálatától, Ónody-Molnár Dóra a Népszabadságtól. Az elkészült jelentés az alábbi területek áttekintésére terjed ki: a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos adatok összegzése, kérdőíves felmérés pedagógusok és tanulók körében, a szociális ellátórendszer tapasztalatai, valamint a téma ábrázolása a médiában egy esettanulmány alapján. A 2011-es jelentésből adunk közre részleteket.
Most jut eszembe, a velünk élő nagy női szellemeket milyen ritkán méltányoljuk érdemük szerint. Most jut eszembe, hogy érkezett hétfőn egy mailem Legeza Ilonától, a tárgya: Gyászjelentésem. És valóban, haláláról értesítettek hozzátartozói, szerető szíve megszűnt dobogni szeptember 9-én. Gyászjelentése alatt néhány héttel korábbi költeménye.
449. § Ha a háziakat nem találtuk otthon az első látogatás alkalmával, de névjegyünket hátrahagytuk, bemutatkozási kötelességünknek ezzel már eleget tettünk. 

Mi miatt veszítik el a valóságérzékelésüket a sztárok, miért rohannak néhányan morális vesztükbe? Ilyenkor látszik, kik is ők valójában vagy egy rájuk mért szerephez igazodnak? 18 772 felnőttet kérdezett meg a témáról a Reuters számára készített felmérésében az Ipsos: a megkérdezettek 54 %-a egyetértett abban, hogy az ismert emberek esetenként önpusztító viselkedése a mélyben lappangó rosszabbik énjüket tükrözi. Országok szerint két kiemelkedően eltérő nézőpont: a franciák úgy gondolják, a hatalmi pozíció vezet ilyen viselkedéshez (80%), Magyarországon viszont a megkérdezettek 78%-a szerint nem a pozíciójukból eredően tesznek elítélendőt, hanem ilyenkor igazán önmaguk a sztárok.
"...Bajcsy Szilveszter masszőrnek kicsit nehezebb a dolga, pedig ő olyan férfi, akitől a legtöbb hölgy szívesen hagyja kényeztetni magát. A testmasszázs a társadalmi nemet illetően tökéletesen azonos feltételek között folyik, a biológiai nemet tekintve azonban a különbségek nagyobbak. Elméletileg tehát elmondható, hogy a nővendég számára a férfimasszőr a szakma főáramának tekinthető masszőzök által nyújtott szolgáltatással összemérhető színvonalat képes elérni..."
Az Idő Rövid Története 1988-ban jelent meg először, egy évig vezette a londoni sikerlistát. A Föld minden 750. lakójára jut egy példány! Fogyási paraméterei lassan de biztosan közelítik a Bibliáét, noha olvasóinak többsége nyilvánvalóan nem fizikus, nem atomkutató és nem filozófus. Hanem egyszerű halandó.


Ezzel a mottóval indítja útra új lakhelyén az új Garaczi-darabot a KOMA, azaz a Kortárs Magyar művekre specializálódott nagy sikerű társulat, akik most a XV. kerületben találtak maguknak otthont (KOMA Bázis - Budapest XV. kerület, Ady Endre u. 31-33). Nem az első eset, hogy a KOMA Garaczi-darabhoz nyúl: a Plazma című előadás emléke boldogító reményekkel kecsegteti a színházjárókat.
Punnyadtka valóban jutalomnak tekinthető mindenki számára, aki a keze közé kerül, mert pszichoszomatikus módon minden jelenséget, amit munka közben érez – izomletapadásokat, zsírgöböket, meszes csomókat, beszűkült ízületeket – elváltozásként értelmez, nekiesik, és a maga manuális eszköztárával oldani, enyhíteni igyekszik. Ez a manuális eszköztár – a szuverén nyelvhasználatot sajnos a nyelvművészettel gyakran összekeverő Füst Milán nemi naplójának szóhasználatával élve – a hímtag erigálásának (szoborállítás – fr.) infrastruktúrájára vonatkozik. Ami Punnyadtka pszichológiai eszköztárát illeti, szerénynek, de mindenképpen szerteágazónak mondható: leginkább a női lapok horoszkóprovatából és a csillagjóslás elemeiből táplálkozik. Egyik sok vendéget meggyőző pszichologizáló feltételezése szerint például minden krónikus betegségnek, így az ő kezével diagnosztizálhatóknak is a legfőbb oka valamiféle halogatásban, a bűntudat nélküli döntés hiányában rejlik. Egy másik irányadó összefüggés számára abban mutatkozik, hogy a talpon lévő bőrkeményedésekből a nyakcsigolyák túlterhelésére, abúzusára következtethet. E „megállapítások” forrásaként a „mestert” jelöli meg, egy nagy tudású masszőrt, sokat olvasó és világjárt embert, akinek kézműves lánygenerációk nőttek fel a keze alatt. 

"A Nyugatos nők között a hatodik legtöbbet publikáló szerző, ennek ellenére írásait mára nem csupán a feledés takarja, de a szinte teljes megsemmisülés is: kötetei mindössze három-négy példányban maradtak meg. Nevét lexikonokban, irodalmi szakkönyvekben hiába is keressük - ráadásul a sok hasonnevű szerző között azonosítása sem egyszerű" írja könyvében Borgos Anna és Szilágyi Judit. (Borgos Anna - Szilágyi Judit : Nőírók és írónők - Irodalmi és női szerepek a Nyugatban. Noran, 2011.)
Kerekes asztalt tolnak elénk, egy meztelen orosz, s egy mongol nő szolgál hidegtálul, átlátszó vékonyságúra szeletelt medvetalp – a mandzsu arisztokrácia kedvenc csemegéje − sorjáz a hófehér testeken, mellettük amuri ördöghal bálnazsírban kisütve,valamint öt éven át borban pácolt tevelábszár. Mi töltött káposztát ennénk, de nem adnak. A kis orosz ribanc mézszínű haja alól rád villog zöld szemével, borscs-szagú szája észvesztően érzéki. Seggébe csípek „véletlenül”, medvetalp vétel közben. A mongol engemet néz sóváran. Senki nem beszél, enni kell.
A Múzeumi Szombatok keretében szeptember 10-én a mosógépek és mosószerek történetét ismerhetik meg a látogatók.
Jennifer Harrison ausztrál pszichológus és költőnő valamint Imreh András költő, műfordító közös estjére kerül sor szeptember 13-án, este 7-kor a Massolit Books & Café-ben (Budapest, VII. Nagy Diófa u. 30.) A felolvasás angol nyelvű. Mindenkit szeretettel várnak!
(éjfélre jár), honnan vegyen erőt,
Emma Thompson őt játszotta el az Apám nevében című filmben. "Amikor a törvényt alárendelik a politika céljainak, az igazság meghal" - mondja Gareth Peirce emberi jogi ügyvéd, aki az elmúlt évtizedekben számos, igazságtalanul bebörtönzött embert szabadított ki, akiket az annyira demokratikusnak vélt angol vagy amerikai törvényhozás juttatott börtönbe, hogy saját érdekeit védje. A Guardian olvasói őt is beválasztották a világ 100 leginspirálóbb asszonya közé.
Azokról a látogatásokról, amelyeket jóbarátainknál teszünk, ezen a helyen ne essék szó. Itt csak azokról akarunk beszélni, amelyeket az illendőség ír elő. Mikor kell látogatásokat tenni?
Gyötrelmes tépelődés és húsbavágó törlesztés előzte meg a döntést, amit nyolcadik kerületi gettóban élő kis családnak meg kellett hoznia.
– Mindig egyedül kerestél? Mindig egyedül gyűjtesz?
"A Hold nagy hassal szülni jár
A férfiak és nők között általában szokásos a magázás, bár nem tudjuk, nem volna-e szebb, ha mindjárt szertartásosabb és elavultabban hangzó is: az ön és a kegyed (a kegyelmed elkorcsosult alakja)..jpg)

Nők, szőnyegek, háziipar címmel tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban júniusban nyílt