Három nőből egy szenved el valamiféle erőszakot, legtöbbjük párkapcsolati erőszak áldozata lesz, mutatta ki a WHO által kezdeményezett globális felmérés. A témáról Sarah Bosley cikke a Guardian hasábjain jelent meg 2013 június 20-án, itt.

A világ asszonyainak több mint harmada (35,6 százaléka) szembesül fizikai vagy szexuális erőszakkal élete során, leggyakrabban férfipartnerétől, mutatta ki a témában az első világméretű összehasonlító tanulmány, melyet az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organisation, WHO) készített el. A beszámoló szerint a bántalmazottak 30 százalékát párkapcsolaton belül, a férfipartner bántalmazza, s a nők ellen elkövetett gyilkosságok 38 százaléka esetében is a partner az elkövető.

Fura ötlet egy 2013-ban megjelent regényt egy 2012-es önéletrajzi ihletésű könyv olvasónaplójával ajánlani - de szeretjük a fura ötleteket. Kubiszyn Viktor második kötete, a Foglaltház a 2013-as Könyvhétre jelent meg a Jószöveg Műhely Kiadónál Kabai Lóránt szerkesztésében.

"A Foglaltház az a hely, ahol összefújja a szemetet a szél, ahol az anyagozás és a kémiai mennyországok kergetése már rég nem a buliról szól. Míg Kubiszyn Viktor előző könyve a Drognapló önéletrajzi ihletésű dokumentumregény, a Foglaltház tisztán szépirodalmi eszközökkel megformált történet a kábítószerfüggők világából, a Zónából. Sorskatalógus, hallucinogén drogregény, szociografikus metszet - spirituális megváltástörténet." - írja a Foglaltházról a kiadó.

Ha a tovább gombra kattintasz, egy Drognapló-mozaikot olvashatsz - olyan idézeteket, amik olvasóként, ezért vagy azért, de megragadtak. Ha a Foglaltházból vagy kíváncsi egy hosszabb részletre, kattints ide, ha pedig egy friss interjút szeretnél olvasni a szerzővel, akkor ide.

KUBISZYN VIKTOR: DROGNAPLÓ (Jószöveg Műhely, 2012)

Egy kapott könyv átalakítása

Pár évvel ezelőtt gyönyörű könyvet kaptam a Balassi kiadótól. A háromnyelvű, illusztrált kötet ötven haikut és a hozzájuk tartozó képeket vonultatott fel. A Madarak / Birds kötet Nacuisi Banja japán szerző haikui mellett ezek angol és magyar fordításait hozta - a haikukat angolra a japán szerző és Jack Glamitz ültette át, a magyar fordításokat Vihar Judit készítette. Az akvarellképek Pápai Éva munkái.
A fényes fekete borítón ötös sorokban egymás mellett sorakozó rajzok, a könyv piros gerince, az egész kötet művészi szépsége arra sarkallt, hogy időnként vissza-visszatérjek hozzá. Aztán kedvem támadt kipróbálni, vajon le tudnám-e rajzolni ezeket a madarakat én is?
Először Pápai Éva munkáit kezdtem követni - egy vékony filc, egy rotring és három színes ceruza volt nálam. Aztán lassan átalakultak az eszközeim és átalakult a koncepció is. Már nem másoltam vagy követtem Pápai Éva akvarelljeit, s ahogy haladt az idő és keresgéltem a képeket, fotó-előzményeket, mintákat, festményeket, egyre nagyobb kedvem telt ebben a foglalatosságban. Kis jegyzetlapokra dolgoztam, a közben vásárolgatott egyre több színes ceruzámmal.
Mikor elkészült az ötven rajz, szerettem volna valamilyen formában megmutatni. Egy scannelés következett - a nem túl jó minőségű eredmény előbb lehangolt, végül megtalálta a megfelelő formát. Hogy értelmet, önmagában megálló identitást adjak a képeknek, s magyarázzam is keletkezésüket, úgy döntöttem, újrafordítom Nacuisi Banja verseit. Nem értek japánul, így az angol fordításokat használtam.
Nem azért kezdtem neki, mert ne tetszettek volna Pápai Éva akvarelljei vagy Vihar Judit fordításai - de szerettem volna megosztani, ami - általuk is - elkészült. Aki az eredetükre kíváncsi (s nem az egyes rajzok közvetlen eredetére, mert, ha végignézi őket, látszik majd, sokfelől származnak az előzmények), a Balassi Kiadó kötetét, melynek sok hálával tartozom, itt találja.
Keletkezett hát ötven rajz és az őket kísérő haikuk, Nacuisi Banja verseinek angol fordítása alapján - a rajzok és a fordítások az én munkáim. Öt héten át tíz-tíz madár és haiku röppen fel - remélem, másnak is örömet szereznek.

Györe Gabriella

2013. június 22-én, a Múzeumok Éjszakájának napján debütál Debrecenben a MODEM új kiállítása, a Kockázati tényező. Intermédia 2.0, mely a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának egykori és jelenlegi diákjaitól válogat műveket a szeptember 15-éig megtekinthető tárlatra. El-Hassan Róza, Csörgő Attila, Igor és Ivan Buharov – négy név a negyven egyéni alkotóból és hét képzőművészeti csoportból, akik közül sokan már a nemzetközi művészeti szcéna jól ismert személyiségei. Aki a Múzeumok Éjszakáján Debrecenben jár, ne hagyja ki! Ajánlónk végén a MODEM Múzeumok Éjszakájára szervezett programjai közül is válogattunk.

Szörényi Beatrix: A ti egyetértésetek az én erőm
(részlet) 2010, gipsz

Navanethem 'Navi' Pillay 1941 szeptember 23-án született A Natal megyében lévő Durban városában, Dél-Afrikában. Édesapja buszsofőr volt, a család tamil eredetre tekint vissza. A helyi indiai közösség támogatta, mikor a Natali Egyetemre ment jogot hallgatni, ahol sikerrel végzett. Jóval később a Harvard Jogi Karára jelentkezett - ő volt az első dél-afrikai, aki doktori címet szerzett itt 1988-ban. Ekkorra már sok tapasztalat volt mögötte: 1967-ben ő volt az első nem fehér nő, aki saját jogi irodát nyitott Natal megyében. Nem volt más lehetősége: a jogi irodák, amelyeknél állásért kilincselt, azt mondták, a fehér alkalmazottaik nem fogadnának el utasításokat egy nem fehér nőtől, hiába tanultabb. 2009-ben a Forbes magazin a hatvannegyedik legbefolyásosabb nőnek választotta - egy életút emberi jogi bírságokon át egy kisvárosból a nemzetközi jogászi karrierig. Ma Navi Pillay-ról olvashatsz. 

"A pártfrakció-vezér emelkedik szólásra. Majd ő megmondja az igazat. Igaz: nem erdőgazdálkodásban munkálkodik, de azért ül a poszton, ahol, hogy mindenhez értsen. Nem lehet szemernyi kétsége sem a jelenlévőknek, hogy ehhez is ért. 
„Most el fogom mondani, miért örülök én annyira nagyon, hogy itt lehetek” – ezzel kezdi. Az erdész-szakma feszülten figyel. Felállok, bekapcsolom a kamerát. Nyilván most következnek majd az öröklétnek megörökítendő mondatok. „Azért örülök nagyon, hogy itt, ebben a körben lehetek, mert ahogy körbenézek a teremben, azt látom, ez még normális kör. [...]" Kocsis Noémi újságíró arról, hogy kinek mi mitől normális.

Nő az erdőben - avagy miért nem lehetek én erdész soha?

Besétál. Beviszik. Becsalják. Becserkészik. A nő a vad, a férfi a vadász. Álmodik. A keze belelóg, felébred. A nő már nincs az erdőben.

"forrongások s az éhínség miatt
a Názáreti családot elküldik a befogadó helyek."

Ha Takács Zsuzsa verseskötettel jelentkezik, mindig nagy öröm, s a kiadói ajánló szerint gazdag tónusú lírájának minden hangja megszólal a mostani kötetben. Tisztelgés a mesterek előtt, egy haldokló rokon búcsúztatása, álomversek, vallomások Kalkuttai Szent Teréz bőrébe bújva - életteli arcok és álarcok, amelyek sosem merevednek halotti maszkká, s mindeközben leheletfinom humor és irónia oldja az elégikus hangvételt.

"Két vonását emelném ki: hangjának tisztaságát s egyfajta tétovaságát, mely azonban végül sose hagyja eltéríteni magát, s épp bolyongó, kereső célba találásával, megérkezéseivel tölti be sajátos feladatát, térképezi fel a számára rendelt tájakat, másokénál talán omlékonyabb külső és belső vidékeit" - írta Takács Zsuzsa első verseiről Pilinszky János. Most is igen találó ez a jellemzés, de közben érezzük a megtett út minden tapasztalatát, súlyát és örömét. A 96 oldalnyi versből most A vendég monológja címűt olvashatod, egyúttal figyelmedbe ajánlunk két régi, de ma is aktuális beszélgetést a költőnővel. A kötetet 2290 Ft-ért vásárolhatod meg.

Szeretsz sétálni? Tudod, mi a BUPAP? Nyitott vagy a város különös történetére? Ha a medréből kilépő Duna után is kíváncsivá tesz még a belváros és a júniusi kánikula sem riaszt vissza, a BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) e hétvégi sétáit ajánljuk figyelmedbe: a Budapest szexuális térképének néhány kerületét bejáró séták során a dualizmus és századforduló idejétől napjainkig ismerheted meg a város meleg- és prostituált-történetét. A "Másik" Budapest és a Séta a lányok nyomában című városi séták a magyar kultúra olyan alakjainak erednek nyomába, mint például Karády Katalin vagy épp Vay (Sarolta) Sándor (akivel a Darvas Benedek – Varró Dániel – Hamvai Kornél trió által jegyzett A zöld kilences Vígszínház-béli előadásában is ismerkedhetsz). Az olykor pikánsnak tűnő figurák, helyszínek a város meghatározó színfoltjai voltak, s Budapest történetének egy kevéssé ismert, de feltérképezhető részét jelentik. Mivel mindkét ajánlott séta szexuális tematikájú, ezért leginkább 18 éven felülieknek ajánlják őket.

illusztráció Miklóssy János: A budapesti prostitúció története című könyvéből

„A történelem nemcsak a múzeumokban lévő tárgyakból és a könyvekben leírt adatokból áll, hanem a valós emberek el nem mondott történeteiből is. A hétköznapi emberek rendkívüli történelmet csináltak, erre mindannyian büszkék lehetünk, és el kell mondani a történeteinket a világnak” - Jill Cousins (ügyvezető igazgató, Europeana)

2014-ben lesz 25 éve az Európa képét jelentősen megváltoztató 1989-es forradalmi hullámnak – ennek állít emléket az „Europeana 1989”. Az Europeana, Európa digitális könyvtára, múzeuma és archívuma által indított új projekt első gyűjtőnapját június 8-án Varsóban rendezték. A projekt célja, hogy a Historypin nonprofit alkalmazást használva egy digitális platformon összegyűjtsék az európaiak tapasztalatait, történeteit, képi emlékeit és emléktárgyait a Vasfüggöny leomlásának idejéből, a plüssmackótól a forradalmi hangulat képein át a Polonez autóig és tovább. A gyűjteményhez bárki hozzájárulhat a saját emlékeivel, akár a különböző országokban megrendezett gyűjtőnapokon, akár a projekt weboldalán keresztül.

Erdős Virág az az író, aki hajlandó közelről megnézni a szegénységet, a nyomort, és a maga formájára idomítva meg is írja, amit lát: így emelkednek rap-vers-alannyá a hajléktalanok, az ételosztás, a szállók és lakóik, a kiszolgáltatott roma lányok és futtatóik, a nyári bűz és kutyaszar a belvárosi aszfalton, a politikusok és hamvában halt megoldási kísérleteik mindarra, amit nem látnak, nem ismernek, de szabályoznának: Erdős Virág hungarikum, és jó, hogy van nekünk olyanunk, mint ő. A Magvető kiadónál a Könyvhétre megjelent ezt is el című könyve ismét a közéleti témákra reagáló verseket gyűjt egybe.

S hogy mit visz még el magával? A magyar költészeti hagyományt játékosan használó 72 oldalas kötet szociálisan érzékeny versei között helyet kap Berzsenyi-remix és József Attila-rap - előbbit olvashatod a mai bejegyzésben, s néhány, a youtube-on elérhető versét is idegyűjtöttük. (A kötet ára 2290 Ft)

"Az Alhambra csendjét zaj veri föl. Megelevenednek az egymásba fonódó csodálatos reliefek az ódon falakon, mintha remegne e kőlombozat a melódia és összhang varázshatalmu szellőjében. Csak az a kár, hogy egy ilyen szépen ékített hajlékot ismét egy csoport kopár, elhanyagolt fal követ s a szép az enyészettel, a gondatlansággal nagyon is összevegyül. Az „oroszlánok udvará”-ban a kút közül tizenkét kutyának is beillő tizenkét oroszlán áll.

Sima fejükről sok helyt már letöredezett a fül; s csak úgy van rögtönözve, malterral ismét oda tákolva. A „nővérek szobája” azonban sértetlen. Ép még az a két egyforma, nagy fehér márvány-lap is, mely az előcsarnokban majdnem küszöbéül szolgál ama két lakószobának és hálófülkének, mely egymással szemközt ikernek is beillik, egyenlősége által."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. A sorozat utolsó részében az akkori Granadáról olvashatsz. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
GRANÁDA

Régi álmom! Spanyolországban még fennálló emléke az elüzött móroknak. Hol büszkén emelkedik az Alhambra, s felvezető utján összeborulnak a fák, úgy, hogy még a nyári legragyogóbb, legtikkasztóbb napsugárt sem eresztik át ez árnyon, mely rejteni, födni akarja a régi mult idők vérengző jeleneteit.

Hol most is arab nevet visel egy-egy utcza, egy-egy városrész, vagy havas csúcsa, s a bennlakó éppen annyi gyűlölettel gondol az elűzött népre, a mennyi kegyelettel őrzi annak emlékeit éppen talán csak nemzeti büszkeségből a győző, a legyőzöttét.

Igen, ez mind úgy van; csakhogy a ki nagy előszeretettel, élénken túlterhelt képzelődéssel jő ide, az kissé csalódik, és lehangolódik, mert nem olyan zománczos, nagyszerű az egész, mint a képzelődés káprázata.

Granada (forrás)

Czóbel Minka Két arany hajszál című, újra megjelent regényében Dobos lovag, Winkler Amália és Aramea története bontakozik ki - a csalóka szerelem története a regény, a szerelemféltés, az őrjöngésig fokozódó büszke düh és önmaga ellen forduló hatalommámor könyve. Eképpen méltó társa lehetne, csak hogy közeli és éppen aktuális példát kerítsünk, az HBO által sorozattá filmesített A tűz és jég dalának is - Dobos lovag erdei világa épp annyira George R. R. Martin könyvfolyama egyik főhősének, Robb Starknak és Északnak a világa, mint amennyire felidézheti a betyár-történetek, a legendák és a tündérmesék hagyományát.

Czóbel Minka, ha ma élne, talán regényfolyamot kanyarít, sok-sok történettel, hogy a harcoló lovagok kardcsapásaival és a szerelmes asszonyok praktikáival ejtsen bámulatba bennünket: de nem ma él. Így a regény kis nekiveselkedéssel egy hosszúra nyúlt délután alatt végigolvasható (s hozzá olyan bónuszokat kapsz, mint a Tolnai Néplap kitűnő, a kötetbe felvett egykori hirdetése). Hogy a Könyvhétre újra megjelent regényt figyelmedbe ajánljuk, íme a kötet elő- és utószava, valamint egy részlet belőle.

"Senki sem akart minket igazából még. Van, aki irtózik tőlünk, mert olyanok vagyunk, mint egy ebihal. Meztelen csiga. Béka, rám ezt is mondták. Csontváz. Pálcikababa. Parányi leheletként létezünk a világban. Bárki bármikor lefújhat minket az ágyról. Levegők. Semmik se. Mégsem fújnak, hanem drótokkal kötnek az élőkhöz. Némi erőszakkal maradunk itt a földön. Először kapálózni, lélegzetért."

Az idei könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Kiss Noémi Ikeranya - az első év (Magzatpróza a szülésről és a születésről) című könyve. Nagy öröm ez a Centrifugának is, hiszen a sorozat néhány részét korábban nálunk is olvashattad, köztük olyat is, ami már túlmutat az első év eseményein - az ikeranya címkére kattintva találod meg valamennyit.

"Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? A magzatprózában elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol pedig az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek. A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közös nyelv keresésének keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi. A szerző közkedvelt blogjából született szöveg felszabadító olvasmány, amely a terhesség és gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik." - írja a kiadó ajánlójában.

A 108 oldalas kötetet 1990 Ft-ért vásárolhatod meg, s hogy kedvet kapj hozzá, íme egy részlet a magzatprózából.

2013. november 28-tól december 1-ig kerül sor az idén az Art Market Budapest kiállításra - a múlt évben már bevált helyszínen, a Millenárison megrendezett nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár ugyan még csak harmadik évébe lép az idén, de már 20000 látogatónál többre számítanak a szervezők. Múzeumpedagógiai foglalkozásaikra és a vásár látogatására az idén a szervezők a vidéki iskolák számára utazási kedvezményt is nyújtanak.

A "Kelet-Európa legdinamikusabban fejlődő és számos tekintetben már most vezető kortárs művészeti vásárává fejlődött eseménye"-ként emlegetett vásár nemrégiben már külföldön is népszerűsíthette a kortárs magyar képzőművészetet: a „CONTEMPORARY BUDAPEST” címen rendezett tárlaton 29 hazai képzőművész – köztük festők, szobrászok és fotóművészek - mutatkozhatott be az olaszországi Cataniában.

Kaffka Margit születésnapján a nemlétező magyar nőirodalom-történetre emlékezünk.

"Titkos értelmű rózsa!
Mária aranyház! 
Frigynek szent edénye." 
Úrnapja, 1912.

A magyar nőirodalom története némileg több mint írófeleségek és költőszeretők listája, több a Nyugatban megjelent nőírók és írások felsorolásánál, több Weöres Sándor remek levéltári szöveggyűjteményénél, vagy az irodalomtörténetek lábjegyzeteinél.

A nőirodalom ott árad az asszonyok bőséges ám privát levelezésében, a megejtett cselédlányok áldozattal taníttatott gyerekeiben, a zárdákban és leányneveldékben mesélt történetekben, és az anyatejjel szívja magába minden generáció, kisfiúk és kislányok ugyanúgy.

’Irodalmunk’ ma is élő és tanított része a 19. század közepétől számít történetnek. Az 1848-tól az első világháborúig tartó lassan gyarapodó és mentálisan érlelődő békés időszak sok írót nevelt, közülük a férfiak beilleszkedhettek a ’hivatalos irodalom’ egyre bővülő intézményrendszerébe, szerkesztőségeibe, könyv- és lapkiadó üzleteibe és tanításába, ezek egy része ma is működik, és rendszerváltásoktól szinte függetlenül szolgálja a férfiirodalmat és a férfi írókat, a nők pedig olvashatták őket. Azonban szinte egyetlen tartósan működő nőirodalmi szervezet sem létesült, amelyik megadhatta volna a nőíróknak a fizetett megjelenés, az irodalmi és szerkesztői munka és a kölcsönös elismerés iránti jogos igényét.

"Marlene szemüregében
megfejthetetlen kristálygömbök,
acéllal tört végtelen tükörben
tükröződnek a filmmúzeum
ultramodern falai,
sétálok, itt is,
néha
tompán koppannak a padlón
szteppelt csizmám
kaucsuk sarkai,
két lábbal állok
többemeletnyi
spirálmélység fölött,
felhőkarcolónyi
körfolyosós bérház alatt,
ilyen a beépített Senkiföldje,
szétszór, mint a prizma,
látványos,
sokotthonos forgatag."

Mai versvasárnapunkban Debreceni Boglárka verseit olvashatod a Panoráma című kötetből. "A Panoráma körkép, a jelenben felbukkanó múlt, a megélt történelem rekonstrukciója, az újrahasznosított terek madártávlatból készített látképe. Egykor volt nagyutazásunk, emlékezetünk által felvázolt, eltorzított lenyomat, a kívülálló bennfentes sztorija." - írja a sorozatról a szerző.

„Előfordult, hogy kimaradt otthonról, amitől anyám újabb és újabb féltékenységi rohamokba hajszolta magát. Pedig apám állítása szerint – amit akkor csikartam ki belőle, mikor anyát eltemettük – nem volt anyámnak miért aggódnia. Bár ez – ma már tudom – bonyolultabb kérdés, mint a tények.

Volt azonban egy eset, ami mélyen belém ivódott, és mint jel ott maradt rajtunk.”

A mostani, 84. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Palatinus Kiadó gondozásában Nagy Gabriella regényes novellafüzére, az Üvegház – a könyvből három novellát olvashatsz a cikkben. A kötet bemutatójára június 11-én kedden este hattól kerül sor a Pepita Ofélia bárban, ahol a szerzőt Jánossy Lajos kérdezi, Legát Tibor a vendég és Víg Mihály zenél.

Horváth Dávid fotója (forrás)

"Nevezetes személy tehát az „escribiente”, a kinek e néven sok családi titok rejtett kulcsa jön a kezébe s visszaélhetne vele, ha épen akarna, de még sem teheti, mert épen a titoktartás a kenyere. Közvetít ugyan szállásokat is, meg holmi apróbb adás-vevéseket, azonban a mint a neve is mutatja, mégis csak fő feladata az írás: a levelek, a folyamodások; és hiába csalja be az „aguardimente” (pálinka) boltos, vagy a frissítőket mérő kofa egy-egy pohárkára, még sem tudnak belőle egyebet kivenni holmi czélzatos félszavaknál, a melyeket egy-egy szemhunyorítás erősít meg – ivásközben."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. A mai esszében az andalúziai népről ad képet. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
AZ ANDALUZ NÉP

Az andaluz nők legnagyobb része bájos és szép. Egész megjelenésükön természetes gráczia és festőiség ömlik el; de képzettségük és fölfogásuk igen korlátolt. A férfiak vidámak, gúnyolódásokra hajlandók; de sokkal kevésbé a komoly foglalkozásokra. E nép olyan, mint némely kígyófaj; tarka, zománczos, de veszedelmes mérges.

"Ebben a könyvben a női irodalmi hagyománnyal foglalkozom. Annak okait keresem, hogy a magyar irodalomtörténet miért felejti el a női írókat. Nyomozok. Mert azt szeretném, ha megváltozna a helyzet. Hogy a mai női írókat – köztük engem – már ne felejtse el, ne felejthesse el az utókor. Ne hulljanak – ne hulljunk – ki az irodalmi emlékezetből. Változzon meg az irodalmi hagyomány." - írja új könyvének előszavában Menyhért Anna.

A Napvilág Kiadó gondozásában a most zajló Könyvhétre megjelent Női irodalmi hagyomány Erdős Renée, Nemes Nagy Ágnes, Czóbel Minka, Kosztolányiné Harmos Ilona és Lesznai Anna műveivel foglalkozik. Vizsgálja azokat a korszak befogadástörténete és a női írókat felejtő magyar irodalmi hagyomány felől egyaránt. A kötet sokat köszönhet, írja a szerző, a Rózsaszín szemüveg irodalmi beszélgetéssorozatnak is. Ma Menyhért Anna új, a női irodalmi hagyományok feltámasztását és erősítését szolgáló kötetéből olvashatsz egy hosszabb részletet, s hogy kedvet csináljunk a kötethez, a részlet után közöljük árulkodó tartalomjegyzékét is.

Hogyan boldogul egy nő az építkezési munkaterületen, ha nem csupán odatévedt alkalmi látogató, hanem betonzsaluzóként keresi a kenyerét? Kikben talál barátra? Tina Åmodt, az 1985-ben a norvégiai Askøyban született fiatal írónő – aki a XIX. Budapesti nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként járt hazánkban is – Kovács Katáng Ferenc által fordított, rövidprózákat egybefűző első kötetében egy ilyen nő a főhős – a könyvről Debreceni Boglárka recenzióját olvashatod.

Anorexia irodalom

Tina Åmodt Betonprózája száraz mű. Szikár szövegtestek követik egymást a jól megszerkesztett kötetben, melyek az építkezés folyamatát vázolják fel. A magyar, vagy a Skandináv országoktól messze élő olvasók számára szokatlannak tűnhet az a távolságtartó magatartás, ahogyan az északi népek szemlélik a világot, így a szerzővel készült interjúkban gyakran elhangzik a kérdés: miért nem regényt írt a témáról? Åmodt válaszaiból kiderül, hogy több formát is kipróbált, miközben a hétköznapi élet szépségét, értékeit, nyelvezetét kereste, de ezek a sűrű, rövid, tömör, nyers, a munkafolyamatokról aprólékosan beszámoló írások voltak azok, amik leghűbben ábrázolták az építkezés menetét, leginkább tükrözték annak hangulatát.

Kedves Olvasó! A Centrifuga blog és facebook-oldal mögött működő Interkulturális és Irodalmi Centrifuga Alapítvány éves beszámolási kötelezettségéből következően tesszük közzé a Centrifuga Alapítvány 2012-es beszámolóit és az Alapítvány életét bemutató egyéb dokumentumokat.

Tanulságos végigolvasni az elmúlt év összefoglalóit, hiszen a támogatási rendszer anomáliái éppúgy terítékre kerülnek bennük, mint a szóhasználat jelentősége az átpolitizálódott nyelvi térben - de ha erre nem lenne elég időd, röviden összefoglaljuk a helyzetet: az Alapítvány kuratóriuma az Irodalmi Centrifuga Alapítvány megszüntetésére tesz javaslatot az Alapítóknak. Erre három oka van: az Alapítvány női és irodalmi céljai megvalósulni látszanak, eközben pénzügyi csődbe jutott, az Alapítók pedig a szellemi irányt illetően bizalmatlanok. Így a Centrifuga az alapítvány nélkül működik tovább, remélhetőleg később is szórakozást és tájékoztatást nyújtva számodra az irodalom, a gender-tematika és az esélyegyenlőség határterületeiről.
Amit a bejegyzésben olvashatsz: az Alapítvány 2012-es szakmai beszámolója; az Alapítvány 2012-es pénzügyi beszámolója; Gordon Agáta összefoglalója az Alapítók megbeszéléséről; Györe Gabriella szerkesztői írása a blog 2013-as eddigi és jövőbeli működéséről.

Egy intermédiaművész, aki láthatóvá teszi a hermeneutikát: Gosztola Kitti a harmadik, aki az Essl Art Award idei magyar jelöltjei közül többféle médiumot is használ munkáihoz. A Mai Manó Házban a jelöltek kiállítását május 17-e óta tudod megnézni. Nálunk eddig Kocsi Olgáról és Németh Bettináról olvashattál - most pedig a komoly kérdésekről is humorral szólni képes fiatal alkotónő munkáit mutatjuk meg.

Gosztola Kitti: Önarckép

A sárkeresztesi lány a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, ahol 2007 óta tanul. 2009-ben állami ösztöndíjas volt, 2010-ben elnyerte az Óvári Díjat, 2011-ben Erasmus Ösztöndíjat kapott. Folk Intimacy (Népi intimitás) címmel beadott munkáival a mindennapi életre reflektál humorral: az első sorozatban népművészeti mintákkal hímzett ki betétet, tampont és óvszert, az ide tartozó két videomunka egyikében a szivárvány jelképével játszik, amit egy autó hátsó ablakára húz fel-le az ablaktisztító-lapát, míg az következő videóban egy darabokra tört szarvasagancs-trófea összerakása látható mint különös konyhai operáció.

"Ugy képzeljék önök, mintha egy kiállítási tér volna ez illatozó, virító akáczok alatt. Csakhogy megbámulni való tárgy nincsen, mert az elárusítandók legnagyobb része csak játékszer, frissítők, sütemények, apróságok, szóval inkább is csak ürügy, keresése a mulatságnak. A mi talán a „vásár” czimet megérdemli, az a diszes téren túl, a karámokra osztott gyepes marha-vásár fog lenni, a hol máris lézeng nehány csoport és nyáj, de még nem mutatja föl az andaluziai hires szép fajokat."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. Ma a Ferián, a sevillai vásárban szerzett élményeit ismerheted meg. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
A SEVILLAI VÁSÁR

A híres sevillai vásár (ugynevezett Feria) előestéje van s az egész vásárnak a váza már áll. Sőt több ennél, mert imitt-amott ki vannak már a kereskedők bódéi töltve s nem egy helyen lengenek a casilla-k (házacskák) szőnyegfalai; a szegény ambulans árusok vászon-sátrai is végig huzódnak már a fal hosszában s ezek a legkészebbek, mert a zagyván beléjük hányt czók-móknál úgy sem fognak egyébbel ékeskedni. Olyankor legjobb végigtekinteni egy készülődő sokaságon, midőn olyan még az egész, mint egy emelkedő góth-épület finoman áttört csipkézete s csak a nagyon is nyilt hézagokat betöltő diszitések hiányzanak.

Akik látták az elmúlt évben a Ludwigban a Société Realiste: empire, state, buiding című kiállítását, a rEUnification című tablón már találkozhattak a Goy Pride Peach színnel (C 1% M 49%Y49% KO%) is, s nem lepődnek meg a büszkeség átértelmezésein sem. Itt egy sokkal erősebb rózsaszín árnyalat tűnik majd fel: a flamingó-rózsaszín. 

A 2012-es Cartoon d'Or egyik esélyese volt Tomer Eshed 6 perces, 2011-es animációja az egyetlen heteroszexuális flamingóról, aki az igaz szerelmet keresi. Bár a versenyt végül Emma De Swaef és Marc James Roels Oh, Willy! című filmje nyerte, ha a felfordult világon mosolyognál egyet, kattints a Flamingó büszkeség-filmért - annyit elárulunk, az újabb csavarért érdemes a legvégéig nézni!

A Remegés című sorozatában nemi erőszak helyszínei mellett a rendőrségi aktákból vett idézetekkel mondja el a történetet. A Szégyenlős lányok-ban a reklámok diktálta szépségideállal fordul szembe és a portréfotó hagyományait újítja meg az aktfotók világában. A Future (im)perfect antiutópista jövőképe az uniformizálódás ellen emel kamerát. Simon Zsuzsannát egy tanára, Eperjesi Ágnes ajánlotta figyelmünkbe, mint olyan tanítványát, aki következetesen a gender-tematikával foglalkozó munkákkal jelentkezik. Az 1988-ban született fotós több sorozatát is láthattad már itthon csoportos és egyéni kiállításokon - eddigi munkáiról, a fiatal kortárs képzőművészek gender-érzékenységéről és az aktivizmusról, mint az üzenet átadásának lehetséges módjáról is beszélgettünk.

Györe Gabi (GyG): 2009 óta a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán tanulsz, közben egyéni és csoportos kiállításokon mutatod be elkészült műveidet. A fotózástól indultál - mi az, amit az intermédia szaktól kaptál ehhez többletként?

Simon Zsuzsa (SZs): A Novus művészeti iskolában tanultam fotó szakon érettségi után, majd jelentkeztem a MOME-ra, és az intermédia szakra a Képzőművészeti Egyetemre is. Akkoriban a fotó felhasználási területei érdekeltek: hogyan lehet összerakni egy fotót. Csináltam például egy fotószobrot: lefotóztam magam kívülről, amit felragasztgattam egy szoborra, ami egy gnóm, kicsit amorf alakot eredményezett. Az intermédia szakra harmadszorra vettek fel, de már a Novusban töltött idő végén érdekelni kezdett a gender-tematika. Azért jelentkeztem a szakra, mert úgy éreztem, több médiummal szeretnék foglalkozni, nem csak a fotóval. Bár a fotó az igazán enyém, amivel a legjobban ki tudom fejezni magam, de mindig is éreztem egyfajta képzőművészeti érzékenységet a fotóimban - úgy éreztem, valamiért erre a szakra illek.

Simpon Zsuzsa: Magazine Project, 2009 - 1 kép a sorozatból

Sojourner Truth rabszolgaság-ellenes és nőjogi aktivista (Isabella Baumfree; Swartekill, 1797 körül – Battle Creek, 1883. november 26.) rabszolgának született New York államban, majd az első fekete nőként nyert pert fehér férfi ellen gyermeke visszaszerzése ügyében. 1826-ban hagyta el gazdáját, csak csecsemő lányát vitte magával, de kisfiát kénytelen volt hátrahagyni. A rabszolgaság eltörlése után kiderült, gazdája a fiát már továbbadta valaki másnak – gyermekéért indított pert a bíróságon, mely sikerrel zárult, így egyesülhetett a család. 1843-ban vette fel a Sojourner Truth nevet. Legismertebb beszéde a nemi egyenlőtlenségekről szóló Ain't I a Woman? („Hát én nem vagyok nő?”) 1851-ben hangzott el Ohióban. Az amerikai polgárháború idején fekete katonákat toborzott az Unió seregébe, a háború után pedig igyekezett elérni, hogy a szövetségi kormány földet biztosítson a volt rabszolgáknak – törekvése nem járt sikerrel, mégis az egyik legismertebb nőjogi hős, sőt, az amerikai episzkopális egyház szentje is lett. Ma róla olvashatsz.

„Siflis pecsétje a biztonság és a béke pecsétje is. Szabadon élni, bárhol is vagyunk és legyünk. Erőszak nélkül, mert a fájdalom nélküli élet maga a paradicsom, és az ember kiűzetett a paradicsomból. A fájdalmat nem spórolhatja meg. Siflis lenyomataiból átdereng a múlt, időtlenné válik, de nem istentelenné. Profanizáltan néz szembe az emberi vággyal, hogy istene legyen, akire felnézhet, akihez menekülhet bánatában, fájdalmában.” (Deák Csillag)

Siflis András: Kép (3) (papír, vegyes technika, 2012)

„Siflis nem idealizál, nem bálványoz, ha figurája ikonként is felfogható. Töredezett emlékképet tár elénk, rajzol meg. Leplez és leleplez. Gipszalakjára angyalként is tekinthetünk, aki ugyan nem váltja meg a világot, de múltbéli hatalma és ereje folytán képes összekötni a régmúltat és a jelent, eget és földet. Az alakok nem lelik a helyüket. Ez egyben szimbólum is, hogy a mártírok állandóan mozgásban vannak, ma mártírok, holnap már nem azok. A mártírok nem találják otthonukat. A hely pedig fontos.” (Kölüs Lajos)

Az Erlin Klub Galéria rendezte meg Siflis András: Mártírok ideje című kiállítását, melyről Deák Csillag és Kölüs Lajos írását olvashatod.

"névtelen hidakról ugrunk
névtelen folyókba
névtelenül"

Márvány utca 40.

Mi ismét Debreczeny György versei közül olvashatsz néhányat abból az alkalomból, hogy az idei Könyvhétre új verseskötettel jelentkezik. A Syllabux kiadó gondozásában megjelenő kötet címe Nincs karácsony. A verseket kísérő képeket a 10000 arcú Budapest oldalról válogattuk (több városképért kattints ide)

"Amott zsivaj támad, valóságos öntözködés s a férfiak szórják a tarka papirdarabkákat az elhaladó nők fejére. S ezek némelyike csak mosolyog hálásan, megelégedetten, mint a hogy a kitüntetést fogadni szokás; mások viszont ugy tesznek, mintha szabadkoznának e röpke özön ellenében, pedig már előre is virággal díszitették a hajukat, hogy a majdan reá hulló tarkaság alatt annál inkább olyan legyen, mintha viritó fák hullatták volna reájuk üde szirmaikat."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. Ma a sevillai farsang a témája. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
A FARSANG SEVILLÁBAN

Itt a három utolsó napig tulajdonképen alig van farsang: vagyis inkább alig venni észre, hogy az van.

A színházak valamelyikében, vagy a termekben előforduló bálok csendesen zajlanak le, a nélkül, hogy nagyobb hullámot vetnének a társadalomban s midőn vége a mulatságnak, még ha álarczos volt, sem igen beszélnek többet róla. Sokkal kevesebbet, mint egy-egy corrida azaz bikaviadalnál, mely sokkal több port ver fel még akkor is, ha csak egyszerű műkedvelői előadás lett volna az egész.

"Nem Bettina vagyok. Jelenleg fényképészetet tanulok a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Tanultam egy évet Angliában, és beleszerettem az ottani emberekbe. Számomra a fotózás nem csupán hobbi, de önkifejezési vágyaim kiteljesítése is, az a médium, amelyen át leginkább kifejezhetem a gondolataimat. A mindennapokból merítek inspirációt, a megfelelő pillanat megteremtése (a képkészítés folyamata és eredménye) boldoggá tesz. Az emberi viselkedés pszichológiája foglalkoztat, és fontosnak találom, hogy megmutassuk másoknak, amit magunk körül látunk." - írja a díjra benyújtott munkái mellett közölt önjellemzésében Németh Bettina.
Az Essl Art Award idei magyar jelöltjei közül néhányat bemutató sorozatunk második részében az ő munkáit láthatod.

"Hall nagy érzékenységgel festi le a felnőtté válás folyamatát, az első szerelem szenvedélyességét, tisztaságát, miközben a szétbomlott családi kötelékek között maradó, betöltetlen űrről, az elfojtásról, a magányról, a megbánásról és a megbántásról, a bűntudatról ír. Az események két szálon futnak. A szerző a kamasz lány és a felnőtt nő szemszögéből is bemutatja a történteket, anélkül, hogy értékítéletet mondana, valamelyik szereplő pártjára állna. Magyarország varázslatos mesevilággá változik a könyv lapjain, a komor, esős Anglia napfényes, ragyogó ellenpólusává, olyan hellyé, ahol a szív győzedelmeskedhet az ész birodalma felett." - Korábban már olvashattál egy részletet Emylia Hall, az idei Elsőkönyvesek Fesztiválja angol résztvevőjének Nyarak könyve című regényéből – most Debreceni Boglárka recenzióját olvashatod.

Édentől északra

A Nyarak könyve főszereplője, Elisabeth Lowe egy jelentéktelen, unalmas, vértelen figura, aki árnyalakként mozog Anglia pezsgő fővárosában, Londonban. A dolgok mintha nem vele történnének, érzelmi élete sivár, képtelen megélni bármit is a maga teljességében, elsétál az élet mellett, a világ körforgásában, mint egy passzív résztvevő.

Május 15-től 19-ig egy beszélő telefonfülke áll a Nyugati téren. A fülkében a NANE segélyvonalára beérkező hívásokból a legjellemzőbb problémák rekonstrukciójának segítségével készült válogatás hallható az AVON figyelemfelhívó kampányában. A hívásokat neves színművészek és közéleti személyiségek közreműködésével rögzítették, s a családon belüli erőszak különféle típusait mutatják be.

Ezalatt épp most szerepel a Parlamentben a családon belüli erőszak törvényi tényállására vonatkozó javaslat vitája, melynek kapcsán a Patent.org és más szervezetek is tiltakozó közleményt adtak ki, mert a kormány ilyen irányú nyilatkozatainak ellenére sem teljesülnek a nemzetközi mintáknak megfelelő jogalkotás követelményei.

Hogy jót tesz-e egy földrésznek, ha a jelenkori magyar kormány részesíti hivatalos támogatásban, afelől kétségeink vannak, de az Afrika Fórum indító eseményeként a Ludwig Múzeumban május 24-én nyíló és augusztus 11-ig látható Pieter Hugo kiállítás a hivatalos támogatás és a helyszínnel kapcsolatos vezetőkinevezési aggodalmak ellenére is megugrotta az ingerküszöbünket, s reméljük, a tiédet is: a Dél-Afrikában élő fotográfus sorozatai nem csak a hutuk és tuszik egyenlőtlen küzdelmének megrázó nyomait, vagy épp a hiénákat kis alamizsnáért mutatványokra betanító országvándorokat mutatják meg, s képesek felmutatni egy földrész számos problémáját, így az ott élők nyomorát és gazdasági kiszolgáltatottságát is, de portréinak világa emlékezetes marad annak is, akit a forró Afrika hidegen hagy (a gyerekeket viszont senki ne vigye magával; sőt, nekik a cikkben szereplő képeket sem javasoljuk!)

"Afrika a jövő kontinense, a szubszaharai Afrika gazdasági növekedése meghaladja a globális átlagot. A térség a nemzetközi ügyekbe is egyre nagyobb beleszólást követel magának. A régió fejlődési kilátásait, valamint a nemzetközi politikában betöltött növekvő súlyát elismerve Magyarország globális nyitási stratégiájának a szubszaharai Afrika is az egyik iránya. [...] A Fórum célja, hogy afrikai partnereink és a magyar nem-állami szereplők figyelmét sikerrel irányítsa a politikai, gazdasági, kulturális, tudományos és technológiai kapcsolatok szubszaharai országokkal való fejlesztésére." - írta közleményében a Külügyminisztérium. Nos, Pieter Hugo képeiből nem épp a terület gazdasági fejlődése tükröződik vissza, de engedjük meg ezt a szabadságot az alkotónak és beszéljenek a kormány helyett a képek.

A kezdeményezéshez mindenesetre egy facebook-oldal is csatlakozik, mint az "új típusú tájékoztatás" eszköze, hogy a június 6-7-ére szervezett Afrika Fórum előtt is a területre irányítsa a figyelmet.

Aki az Afrika Fórum további programjaira is kíváncsi, az tanulmányozza át az Afriport vonatkozó bejegyzését.

A LUMÚ kiállítása (Pieter Hugo: This Must Be The Place - Válogatott munkák 2003-2012) mint címe mutatja, a lassan évtizedes múlttal rendelkező fiatal fotós sorozataiból válogat, így egyik sem látható teljes egészében, de keresztmetszetet kapunk az eddigi életműből.

KAFFKA MARGIT 

MADONNA DELLE KATAKOMBE

Ilyen volt tán, mikor magához vette
Öregbátyja az ács. Tizenhatéves.
Göndör, fekete sörénye vállig ér csak,
S nagy, bizantinus, bús gyerekszeme,
Mély, barna, sokfehérű szembogár
Tágranyitottan kérdi misztériumát.

((Mert arca előtt áll halvány, nagyocska Jézusa már; s az anyja bús szemével szemedbe néz a képről ő is merőn.
- S Mirjam nem öleli, - imleti még, nem hajtja hozzá oldalvást fejét.
Érett, konyuló, méla mozdulattal, együgyű, vállalt, boldog anyaságban,
Mint ahogy értjük, s áldjuk a Madonnát, (örökre így lett kései képírásnak.))­ 

Ez még a szűz s az anyasága: csoda. 

Kis keble dús fátyol redőkbe rejtez,
S gyenge karjait, áttetsző üvegkezét
Bő köntösében mint két lenge szárnyat
Terjeszti ódon, imás mozdulattal
Az Úr felé; - s nagy, barna-bogarú,
Világító fehérű mély szemével
Komolyan, gyermeki panasszal kérdi
Mint az angyaltól Názárethben egykor
Imádság közben: "- Hogy lehet ez, uram?"

Róma, 1913.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00700/00710/html/

Kaffka Margit összes költeménnye. 

Tamás Zsuzsa Macskakirálylány című mesekönyve Radnóti Blanka illusztrációival a Könyvfesztiválra jelent meg - a Meseutca portálon egy hosszabb részletet is olvashatsz belőle, ma ezt ajánljuk figyelmedbe! A meserészletért kattints a képre!

2013. május 7-én „Varázslatos sokszínűség” címmel rendezték meg a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula karán az Indonéz napot. A rendezvény elindítója Dr. Tari Eszter, akinek korábban festőként Indonéziában tett ösztöndíjas látogatásairól már olvashattál ICA-n, jelenleg az IGYK adjunktusa. 

Az indonéz vajang-előadások golek bábjai a kiállítás anyagában

"A kereszt egyre jobban közeledett nagy csöndesen, előtte egy kis csapat guardia civil-lel; ezeket követte ugyanannyi katona s a Nazareno-k, Hermano-k vagy Pientes-ek egyesületei. Ezt a három nevet viseli az a testűlet, mely a Krisztus szenvedéseire vonatkozó, különböző elnevezésű egyletekből áll. Ezek mindenike más-más parochiához tartozik, csak a nagyhét alkalmával szerepelnek s egyéb processiókban nem vesznek részt. Öltözetük szabása mind egyforma, csak a színekben térnek el olykor. A devise-ük is más. Színeik fekete, fehér, barna, zöld, világoskék és fekete bársony aranynyal. Nagyon hasonlítanak a farsangi vászon-dominókhoz, csakhogy fejökön hegyes, magas süveg van, mint az ó-kori bűvészeknek, a erről foly le a lepel, mely arczokat és fél testöket elfödi, csak a szemeknek hagyván nyitva egy-egy kis rést."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. Ma Sevillába kalauzol. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
SEMANA SANTA (SEVILLA)

Csoportosan látjuk sétálni imitt-amott a vidékieket, a mi szintén azt mutatja, hogy elérkezett a várva várt nagyhét, a Semana santa.

A vidéki dandyket rövid kabátban – melyeknek zsebei fölfelé hasítvák, - derekukra csavart piros öv-kendővel (facha) s fejükön ama sajátságos lapos andaluziai kalap, mely a torrerók (bikaviadorok) ismertető jele szokott lenni.

Udvariasan kalauzolják a nőket, kiknek fején hanyagabban áll a mantilla (fejfátyol), kiknek egész ruházatán látszik, hogy csak ritkán veszik elő a szekrényből s kik fél-keztyűs kezökben szokatlanul forgatják a legyezőt s úgy megbámulnak mindent.

A privát és a nyilvános terek érdeklik, keresi a helyét, s izgatja a transzcendens - magát éppúgy képes szentként, mint nyúlként láttatni; eljátszik a reklámokkal, s mélyen a családtörténetben gyökerező munkáival a családhoz és nőkhöz köthető helyszínek és történetek megidézésével a történelem egészére is reflektál - ez Kocsi Olga.

2013. május 17-től június 9-ig látható a Mai Manó Házban az Essl Award-ra pályázott tíz magyar fiatal képzőművész anyagából rendezett kiállítás, melynek Ébli Gábor, a MOME munkatársa a kurátora. A már ötödik  alkalommal meghirdetett Essl Art Award CEE díj 2013-ban is arra tesz kísérletet, hogy nemzetközi szinten tegye láthatóvá a fiatal európai művészeti körök aktuális irányait. Bulgária, Horvátország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, Magyarország és az idén először Törökország művészeti egyetemeiről több, mint 500 diák jelentkezett az ötödik Essl Art Award CEE pályázatra, hogy részt vegyenek a Jelöltek Kiállításán („Nominees’ Exhibitions“) és megnyerjék az utánpótlás-díjat, melyet 2005-ben adtak át először.

A kétévenkét átadott díj kapcsán az alapítók, Professzor Ágnes és Karlheinz Essl, így fogalmaznak: "Arra vágytunk, hogy Közép- és Délkelet-Európa fiatal művészeit támogatva lehetőséget teremtsünk számukra a nemzetközi múzeumi színtéren mutatni meg munkáikat, s ez arra ösztönzött bennünket, hogy megalapítsuk ezt a díjat, Ausztriában is, ahol családi vállalkozásunk, a BauMax székhellyel bír. Az ESSL ART AWARD-ot kétévenként adjuk át.”

Az idei 10 magyarországi jelölt: Bálint Bence, Gosztola Kitti, Kocsi Olga, Németh Bettina (intermédia /vegyes technika), Gábor Kristóf, Zékány Dia (festészet), Kopacz Kund, Pelczer Dóra, Száraz Kata (fényképezés) és Pacsika Máté (videó/új média). 

"A test szabad. A legyek rajzanak." - idézet Pál Dániel Levente Hogy éltünk, nem hiába című kötetének egyik verséből. Aki a tegnapi bevezetés után arra is kíváncsi, mi az, amiről a költő nem szeret beszélni, az interjú ma közölt, második részében ezt is megtalálja. (Az első részt ide kattintva olvashatod.)

A borítón szereplő fotó Kerekes Fanni munkája

Hogyan kell pár hét alatt megtanulni spanyolul, mit jelent a fraktalizálható olvasástechnika, mi a közös Jókaiban, Borroughs-ban, Kerouac-ban és de Sade-ban? Ezekre a kérdésekre is válaszol Pál Dániel Levente költő, tanár, szerkesztő, a prae.hu folyóirat és művészeti portál főszerkesztő-helyettese, de fontosabb, hogy legújabb kötete, a Hogy éltünk, nem hiába kapcsán a szabadság értelmezése mellett olyasmiről is beszél, amiről pedig nem szeret. A vele készült interjú első részét olvashatod. (A második részt itt éred el.)

A 25 éve alapított Hay Fesztivált ma öt kontinens tizenegy városában rendezik meg – immár második éve Budapesten is. Május 17-e és 21-e között a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Közép-Európai Egyetemen és az Akvárium Klubban nemzetközi hírű írókkal, gondolkodókkal, muzsikusokkal és ismert magyar szerzőkkel találkozhatsz – itt lesz többek között az egyik legjelentősebb amerikai regényíró, Nicole Krauss, Odile Decq építész, Carl Bernstein, amerikai oknyomozó újságíró, és Germaine Greer, A kasztrált nő című kötet szerzője is, aki Shakespeare szeretői címmel tart majd előadást.

A 25 éve a walesi Hay-on-Wye-ban alapított Hay Fesztivál célja, hogy az emberek együtt gondolkodjanak arról, milyen a világ, s együtt képzeljék el, milyen lehetne. A Hay egy nagy beszélgetés felfedezésről és szellemi kalandokról, ahol mindenki megoszthatja gondolatait és történeteit a nemzetközi hírű írókkal és gondolkodókkal, történészekkel és filozófusokkal, költőkkel és tudósokkal, esténként pedig a zenéé a főszerep. A beszélgetések tehát tényleg: beszélgetések – minden hallgató is részese lehet a szellemi kalandnak, ha elég bátor hozzá.

Az első Hay Fesztivált 2012-ben kétnapos eseményként rendezték meg Magyarországon. A 2013-as fesztivál már 5 napon át tart. A Budapesti Hay Fesztivál egyik legfontosabb vendégei Nicole Krauss. A Nagy Palota, A szerelem története és a Betéved az ember egy szobába című kötetek szerzőjét a New York Times „az Egyesült Államok egyik legjelentősebb regényírójaként” tartja számon – vele május 17-én Bán Zsófia beszélget a CEU Auditóriumában este héttől. Az írónő regényeit a Magvető kiadó a fesztiválra látogatása kapcsán jelentette meg újra. Az estre a belépő 600 Ft. (A rendezvényen, mint a fesztivál valamennyi programján, angol-magyar szinkrontolmácsolás lesz, s a fesztivál csaknem valamennyi programjára 600 Ft a belépő – ahol nem, oda kiírjuk.)

„Nagyon igyekeztem, eljátszottam rengeteg szerepet, próbáltam nő lenni, férfi, apa, anya, férj, feleség, gyerek, voltam megrögzötten szigorú zongoratanár, rekedt torkú éjjeli pillangó, bártáncos, nem beszélve arról, amikor elmentem egy sörgyárba munkásnak. Hogy igazi munkás lehessek, úgy kellett élnem és gondolkodnom, ahogy ők is teszik. Dolgoztam mészárszékben, hentes voltam, tudtam, hogyan készül a paprikás szalámi. Mindennel azonosultam, ismertem a legapróbb gondolataikat, gondolataimat, egyre megy.”

Bicskei Gabriella Puha kert című kötetét a JAK füzetek sorozatban a HÍD-dal közösen jelentetik meg. A kötet épp a napokban jön ki a nyomdából. Tegnap olvashattad onterjúnkat a szerzővel, ma a könyvből közlünk részleteket.

I. Fent a föld és lent az ég

13.
A háború alatt senki sem marad a városban, de a kert most kezd csak kivirágozni.
A kert és a zóna a menedék; árnyak az ábrándozásra, elbújni a világ elől, de a világ maga sem több, mint ezek. Orgonák és mogyoróbokrok között, egy bodza tövében, hárman voltunk: én voltam Anna, Mari meg Éva. A bokorban mindig este volt.
Senki nincs a városban, akinek örülni lehetne, vagy felpezsdítene a jelenléte.
Ha lenne varázsceruzám, iderajzolnék mindenkit. Így gondolja ezt Mari is, meg mindenki, aki itt rekedt egyedül. Pár éve, ha lementünk a folyópartra meghallgatni a csendet, messziről azért hallottuk a város lüktetését. Ez sincs már így. A folyóparti csend egyre nyomasztóbb.

"Ebben az évben egyelőre öt szerző kötete várakozik kiadásra nálunk: Fenyvesi Orsolya, Bicskei Gabriella, Farkas Arnold Levente, Gyáni Levente, és a JAKKENDŐ díjas Szil Ágnes készülhet a kemény, mentálisan megterhelő szerkesztési folyamatra." - mondta Sopotnik Zoltán, a jelenlegi JAK-füzetek szerkesztőpárosának egyik tagja a Bárka online-nak adott interjújában.

Az öt szerző közül mi most Bicskei Gabriellát kérdeztük e-mailben a most megjelent Puha kert című kötetéről. A könyvből holnap olvashatsz részleteket ICA-n.

GyG: Berényi Emőke a Grand Caféban tartott 3B est kapcsán a Tiszatáj online-on megjelent írásában úgy fogalmaz, a 3B-ből, azaz a vajdasági hármak közül nálad kap legkevésbé hangsúlyt a vajdaságiság élménye: nincsenek erős toponímiák, inkább az idővel kapcsolatos kérdések jellemzik írásaidat. Egyetértesz ezzel a megközelítéssel?

Bicskei Gabriella: A vajdaságiság élménye sem foglalkoztatott kevésbé, de jobban sem, mint azok az élmények, amelyek máshol értek. Mindenhol otthon éreztem magam, vagy mindenhol ugyanannyira idegennek - ez alól Vajdaság sem volt kivétel. Viszont azt tudom, hogy a könyv egyes részeinek megírásakor kimondottan vajdasági élmények szolgáltak alapul, vajdasági tájakra, városokra gondoltam. Az otthoni barátaim, amikor elolvasták, többnyire be is azonosították ezeket, anélkül, hogy adtam volna nekik valamiféle felesleges útmutatást.
Persze lehet, hogy éppen abban az időben (a kézirat keletkezésének idejében) az idővel kapcsolatos kérdések foglalkoztattak jobban, de ugyanúgy foglalkoztatnak a térrel kapcsolatosak is.

"Sevillában, úgy mint a többi spanyol városokban is, nagy szerepet játszanak a fodrászok és borbélyok. Ahol földszint vagy az emeleten feltünő szép, áttört nagy aranybetűket látunk, előre tudhatjuk, hogy ott a ’fodrász-műhely’ felirata áll s bent a mindent tudó haj-művészek működnek.
De mint a borbélyok csorba réztányéraiban az átlátszó buborékok: úgy pattognak el egymásután ama előleges fogalmak is, melyeket Sevilláról az ide jövet előtt magunknak alkottunk.
Vidámság, élénkség, zaj, sok változó tarka kép az: mi képzeletünkben fölmerült. Úton-útfélen castanuela-csörgés meg flamenco-táncz, a mit vártunk, és nem találunk sehol."

Majthényi Flóráról (1837. július 28. – 1915. május 18.) korábban a Magyar világjárónők sorozatban olvashattad Takács Mária írását. Spanyolországi képek című úti beszámoló-kötetét most ICA-n is olvashatod: a kilenc esszéből álló kötetben megismerheted azt a Madridot, Sevillát és Granadát, amit akkori úti élményeiből Majthényi Flóra rakott össze a világnak. Ma Sevillába kalauzol. A kötethez írt előszót itt találod. Jó utat!

Majthényi Flóra: Spanyolországi képek
SEVILLA

Sevilla és a szappanhab: egy fogalom! Ki birná e nevet kimondani a nélkül, hogy oda ne képzelne egyúttal egy csevegő borbélyt, ki a város minden híreit, minden csínját-bínját ismeri, rájok vonja az öregek figyelmét s egyúttal rokonszenvével kiséri, elősegíti az ifjak ellenzett szívviszonyát és oda-odakacsint a boldog sugdosók felé; míg a papa arcát jól telemázolja szappanhabbal, úgy hogy az mozdulni sem tud, a cselszövő ’irtóművész’ kezében pedig csillog a sárgarézből préselt csorba tál, s a fölhalmozott buborékok egymásután pattognak el szivárványszínű semmiségökben!

(forrás)

És csakugyan Sevillában, úgy mint a többi spanyol városokban is, nagy szerepet játszanak a fodrászok és borbélyok. Ahol földszint vagy az emeleten feltünő szép, áttört nagy aranybetűket látunk, előre tudhatjuk, hogy ott a ’fodrász-műhely’ felirata áll s bent a mindent tudó haj-művészek működnek.
De mint a borbélyok csorba réztányéraiban az átlátszó buborékok: úgy pattognak el egymásután ama előleges fogalmak is, melyeket Sevilláról az ide jövet előtt magunknak alkottunk.